Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-09 / 82. szám

1063. április 9, kedd 3. oldal Tizenötezer hold vár forgatásra Kiskunhalason és járásának 16 községében főként a homoki szántóföldeken foglalkoztatják a négy gépállomás csaknem 300 erőgépét, s a szövetkezetek más­fél száz traktorát. A gépek na­gyobbik része egyébként va­sárnap is vetett, forgatta a ta­lajt. A gépállomási traktorok­nak majdnem a fele, a szövet­kezetieknek egyharmada dolgo­zik kettős műszakban. Az utób­bi napokban sokat lendített a munkán, hogy üzembe állhatott a tsz-ek nemrég vásárolt, már bejáratott 32 UTOS traktora is. A járás tsz-eiben eléggé je­lentős, mintegy 15 ezer hold terület vár megforgatásra . az elmaradt őszi mélyszántással együtt. Az említett gépi erő, s annak fokozott kihasználása azonban lehetővé teszi, hogy e hónap végére egyetlen szántat- lan hold se maradjon a járás­ban. Szükséges ez azért is, mert a vetés szintén erőteljes mérték­ben halad. A borsó és a zab földbe juttatását — összesen mintegy ezer holdon — úgy­szólván befejezték. Járásszerte vetik a burgonyát — tegnap Kisszállás valamennyi tsz-ében végezték ezt a munkát. A múlt héten számos helyütt megkezd­ték a napraforgó, a takarmány- és a cukorrépa vetését is. A fokozottabb mérvű takar­mánytermesztésre nagy gondot fordítanak a tsz-ek; mutatja ezt, hogy csaknem 2500 holdon lucernát vetnek. A többi között a jánoshalmi Jókai Tsz-ben ma kezdik a 150 hold új lucernás létesítését. Száz holdat jóval meghaladó mértékben vet lu­cernát a mélykúti Üj Élet és az Alkotmány Tsz is. Figyelemre méltó az a szándék, hogy a járásban a szálastakarmány termelésének a felét állványos, vagy hideglevegős eljárással kívánják szárítani. Ehhez már megkezdték a szükséges előké­születeket. A közös gazdaságok felkészül­tek a kukorica vetésére is. Említést érdemel, hogy 3500 holdon alkalmazzák a fészkes vetést, az összterület több mint 10 százalékán. A tavalyinál sok­kalta nagyobb területen alkal­mazzák a vegyi gyomirtást is. Silókukoricát csaknem 2000 hol­don vetnek. A Helvécia! Állami Gazdaság nyárlőrintá üzemegységében Tubák Tibor munkacsapata „talpalja” a telepítésre kerülő fur­mintvesszőket. A háttérben Liptai Ferenc fogatos várja a vessző- kötegek felrakását, hogy a telepítőkhöz idejében eljusson a szak­szerűen előkészített szaporítóanyag. Ápolják a gyümölcsfákat, permeteznek A kiskőrösi járás túlnyomó- részt szőlő- és gyümölcstermő vidékein jó ütemben végzik az időszerű munkákat a szövetke­zeti gazdák és a földművesszö- vétkezetek növényvédő brigád­jai. A fák tisztogatását, a met­szést, a kéregkaparást és az ág- csönkok eltávolítását a gyümöl­csösöknek mintegy a háromne­gyed részében befejezték. ^ A mechanikai védekezést illetően '..példamutatóan dolgoztak a solt- rvadkerti és keceli közös gaz­daságok. A járás valamennyi községé­ben permeteznek is. Az ehhez szükséges mészkénléből közel ■200 hektoliternyit készítettek, s e mennyiségnek a 70 százalékát már fel is használták a vegy­szeres védekezés során. A ta­vaszi növényvédelmi munkák megindulása előtt egyébként csaknem minden községben elő­adásokon ismertették a helyes módszereket. A szövetkezeti gazdaságokban a szőlőnyitást harmadrészben végezték el ed­dig.­A fülöpszállási Vörös Csillag Tsz-ben már befejezték az ősz­szel elmaradt 40 hold közepes törzsű almás telepítési munkáit. A páhi Ifjú Gárda Tsz gazdái 40 hold szőlőt telepítettek. — 240x50 centiméteres sor-, illet­ve tőtávolságban. Itt. és a járás több termelőszövetkezetében, termelőszövetkezeti csoportjá­ban újszerű eljárással, nem kézzel, hanem géppel végezték az új szőlőültetvényeken a „csir- kézést”. Az imrehegyi Tüskös és Üj Élet Tszcs gazdái csoport­közi vállalkozásban 225 hald szőlő telepítéséhez fogtak hoz­zá Mintegy hetvenen vesznek részt a munkában, amelyet eb­ben a hónapban be akarnak fe­jezni. Ä soltvadkerti József At­tila Tsz-ben megtörtént 50 hold almás telepítése. Császártöltés községben is a szőlő és gyümölcsös telepítése foglalkoztatja a szövetkezetek munkaerejének nagyobb részét. A Kossuth Tsz-ben 50 hold gyü­mölcsös telepítésével végeztek már, a Felszabadulás Tsz-ben pedig a tervezett 50 holdnak a felén telepítették el a szőlőt. J. T. Tavaszi eső — Mai munkaelosztá­suk? — kérdeztük teg­nap délben a solti Kos­suth Tsz-ben Baráth Gyula mezőgazdásztól. — A szombat déli el­igazításunk tervét ke­resztülhúzta ez a jó kis eső. Nem haragszunk rá, hasznos a friss vetéseink­re, a felfagyások, a föld repedéseinek eltünteté­sére. Csakhogy szántani is kellene és 6 gépünk most áll; 380 hold még a szántanivalónk. Száz holdon a maglen alá szerettünk volna kulti- vátorozni. A tervezett 160 holdból 60-on kell még borsót vetnünk. Negyven asszony a spe­nótot szedné, ha nem esne..; Az időjárás közbe szóit, a munka azonban így sem áll. Vetés előtt pácolják a zabosbük­könyt, a borsót rizonit- tal oltják, hogy holnap teljes erővel vethessék. A traktorosok pedig az eget nézik, a felhők fel- szakadozását várják. Ezt tették tegnap a reggeli órákban Nyíri István és Bohács Lajos, az apostagi Duna Tsz traktorosai is. Azaz. hogy az eső elmúlását mégsem várták ölhetett kézzel. Szövetkezetük elnöke az egyik solti tsz-ben fogasokat látott az ekékhez szerelve. Ezt elmondta nekik, s ők nyomban hozzáláttak az újítás alkalmazásához. Kilenc órakor már így felszerelve indultak a’ határba. Gépeik nyomá­ban sorra-rendre fordul­nak a barázdák, s a fris­sen fordított és elfogá­séit rögökön szinte meg­botlanak a Nap sugarai. Csakhogy akad bosz- szúság is. A szántásra kerülő nagy tábla ta­valy háztáji parcellákra volt felosztva. Sok tsz- gazdának, úgy látszik, nem kellett a kukorica­szár. Ott hagyta a föl­dön, s a sietős munkát végző traktorosoknak gyűlik meg vele a ba­juk. — Pedig a szövetke­zet két forintot adott volna kévéjéért! —zsör­tölődik magában Nyíri István. A megyei tanács vb mezőgaz­dasági osztályának szakemberei a napokban több közös gazdasá­got meglátogattak, s megvizs­gálták, miként végezték el a gyümölcsfák téli tisztogatását, valamint a permetezést. Jó néhány helyen — mint például a tiszakécskei Szabad­ság Tsz-ben, s Agasegyháza ter­melőszövetkezeti csoportjaiban — a helyi tanács és a szövetke­zeti gazdaságok vezetői alapos szervező és ellenőrző munkát végeztek, amelynek eredménye­képp csaknem teljes mértékben eleget tettek az időszerű nö­vényvédelem követelményeinek. A szövetkezetek vezetői határ­időt szabtak meg, s a gazdák részére biztosították a szükséges felszerelést — fogatot, hátigépet, metszőollót — is. A feladatu­kat elhanyagoló gazdákat a ta­nácsok általában írásban figyel­meztették mulasztásuk pótlásá­ra. Több községben, például Soltvadkerten és Kiskunmajsán, a földművesszövetkezetek nö­vényvédő brigádjai is megkezd­ték tevékenységüket, amely részint abból áll, hogy a hozzá­juk forduló gazdák részére gé­peket kölcsönöznek, másrészt el­végzik a permetezést az azt el­hanyagoló gazdák költségére. Nem mindenütt volt ilyen ked­vező a tapasztalat. A tiszakécs­kei Tiszagvöngye. a sóit vadkerti József Attila és a kelebiai Nép­front Tsz-ben például igen cse­kély mértékben végzik a gyü­mölcsfák ápolását. A tél végi fa- tfoztogatás és permetezés pedig alapja az egész évi sikeres nö- vénvvégiemnek, — nem beszél­ve arról, bogy a pajzstetű, a ba- raekmelv és a eseresznyelégy elleni küzdelemnek igen nagy a jelentősége a gyümölcstermelés mennyisége és minősége szem­pontjából. Főleg a minőség ke­rül mindinkább előtérbe, hiszen ezen áll vagy bukik a külföldi piacok megtartása. A rendsze­res növényvédelem egyébként évente csupán a gyümölcsből 20 millió forint többletbevételt eredményez a szövetkezeti és háztáji gazdaságokban. A mostani időjárást tekintve néhány napon belül virágba bo­rulnak a fák, s helyes volna, ha addig mindenütt elvégeznék a permetezést. Ajánlatos tehát, ha a háti gépeken kívül a nagyüze­mi gépeket is munkába állítják közős gazdaságaink. Nagy feladatok várnak a szán­tóföldi növényvédelemre is. Me­gyénkben a kalászosok terüle­tén 6—7 ezer holdon várható az állati kártevők — főként a ga­bonafutrinka és a mocskospajor — megjelenése. Ezek — ha a vetések védelmét elhanyagolják — igen gyors pusztítást végez­hetnek. Ezért javasoljuk, hogy a gazdaságok háromnaponként alaposan vizsgálják meg a kalá­szosokat, s amennyiben szüksé­ges, azonnal fogjanak hozzá a védekezéshez. A gabonafélék vegyi gyomir­tása az idén sokkal indokoltabb, mint a korábbi években, mint­hogy a téli hideg okozta ritku­lás kedvez a gyomok elszaporo­dásának. Ehhez szükséges, hogy a közös gazdaságok mielőbb je­lentsék igényüket a megyei ta­nács vb mezőgazdasági osztá­lyán, hogy ott megfelelő arány­ban oszthassák el a gyomirtó szereket. Egyébként a gyomir­táshoz szükséges víz biztosítása is alapos szervezést kíván. Aján­latos előre kijelölni a táblákhoz legközelebb eső kutakat és ter­mészetes vízlelőhelyeket. A kukoricánál 13 ezer hol­don alkalmaznak vegyszeres gyomirtást, s ez a terület há­romszorosa a tavalyinak. Az eh­hez szükséges szert — főként a Hungazint — legnagyobb részt már beszerezték a szövetkeze­tek. A vegyi anyag hatása azon­ban akkor érvényesül le? jobban, ha minél korábban a földre jut­tatjuk, amikor is még a talaj nedvességtartalma kellőképpen biztosítja a beszivárgását. A szövetkezeti gazdaságok nö­vényvédő gépekkel való ellátása háromszorosa a tavalyinak. A tulajdonukban levő 110 Rapid- tox—TI. és S—293-as típusú gép lehetővé teszi, hogy a növény- védelem tennivalóit megfelelő időben elvégezzék. Rendelkezé­sükre áll a Tass! Növényvédő Állomás 12 nagyüzemi gépe is. H. D. Egymillió emberhez viszik el a kultúrát Kezdetként, 1959-ben 19 gép­kocsit állítottak a közművelő­dés szolgálatába, azóta 50 járja már az országot és számukat a következő esztendőkben to­vább gyarapítják. Segítségükkel az alföldi tanyavilág mintegy 750 ezer, s a majorságok ne­gyedmillió lakójához viszik el a kultúrát. A rendkívül népszerűvé vált gépkocsi, s a rajtuk utazó mű­velődési munkások most új fel­adatokat is kapnak. Vándor- kiállításokat szállítanak majd, s elviszik a távoli települések­re is az irodalmi színpadok tag­jait, a műkedvelő együtteseket; a hivatásos művészeket. A put&aec Gyömbér Jenő boldog házasságának első évfor­dulóján két puszit és egy spenótzöld pulóvert kapott hitvesétől aján­dékba. A pulóver soha nem érzett puha meleget ígért és értékét sokszo­rosára növelte, hogy Mancika saját kezecs­kéjével kötötte. Jenőt szinte könnyekig meghatotta ez a szerető gondoskodás és a becses ruhadarabot haladékta­lanul magára öltötte a hálószoba állótükre előtt. Rövid forgolódás után azonban ajkáról eltűnt a boldog mosoly. A pu­lóver egyik ujja ugyan­is csaknem arasznyival volt rövidebb párjánál, a divatos, olaszfazonú gallér pedig hátul a tar­kónál bő ráncot vetve messzire elállt, hetyke kis púpot varázsolva há­tára. Jenő — látva Man­cika sugárzó tekintetét, mellyel művét szemlél­te — elragadtatva így kiáltott: Csodálatos! Az­tán halkan, úgy mellé­kesen utána tette: Csak az ujja, meg a nyaka egy kicsit mintha ... Szóval nem tetszik? — szisszent föl Mancika. — Vedd tudomásul, hogy ez a pulóver jó. A hiba benned van kedvesem. Még nem mondtam ne­ked soha, de a vak is látja, hogy az egyik ka­rod jóval hosszabb, mint a másik, a hátadról meg jobb nem beszélni. Lerángatta a pulóvert és a férje orra előtt két­felé hajtotta. Az ujjak most hajszálra passzol­tak, a háta is szép si­mán esett, ráncnak nyo­ma sem volt rajta. Jenő sokáig nem tu­dott elaludni ezen az es­tén. Kétségek gyötörték. Tudta magáról, hogy nincs atlétatermete, de hogy a karja meg a'há­ta ennyire ... Meszes úr. a szabója soha nem mondta. Bár a mérték­vételnél mindig olyan sokat fontoskodott, fél­szemét lehunyva hatá­rozottan gondterheltéin nézte a mérőszalagot. Ki tudja, hogyan manő­verezett a válltömővél, meg a szitavászonnal, hogy eltüntesse a hiá­nyosságot. Jenő hajnalban izzad- tan ébredt. Lábujj he­gyen odalopódzott a tü­kör elé és hálóingére felvette a pulóvert. Igen. semmi kétség, ő egy torzszülött — állapította meg most már vissza­vonhatatlanul. Mancika tudta ezt es mégis hoz­záment és mégis szereti az angyal — gondolta magában Jenő és csó­kot lehelt békésen szuny- nyadó hitvese orrára. — Te, Jenő! Neked va­lami bajod van — szó­lította meg néhány nap múlva az Irodában kol­legája, Lajos. Zavart vagy és olyan furcsán tartod magad. A balvál- lad felhúzod a nyakad meg úgy hátra feszíted, mint egy fiákeres ló. Mi ütött beléd? Eredj el or­voshoz öregem. Eme nincs orvosság — sóhajtott Jenő, és Lajos mellére borulva köny- nyek között mondta el, hogyan jött rá, hogy ő az emberiség csúfja. És hogy milyen nehéz fel­húzott vállal, hátrafe­szített nyakkal élni. De kénytelen így járni, mert így talán nem olyan fel­tűnő a fogyatékossága. Lajos megdöbbenve hallgatta a keserű val­lomást. Alaposan szem­ügyre vette barátja zöldpulóveres termetét, aztán váratlanul ledob­ta zakóját és rákiáltott: Vesd le te szerencsétlen! Fél perccel később vi­gyorogva állt Jenő élé a pulóverben. Jobb karja arasznyival hosszabb volt, hátán hetyke púp. Jenő dühtől tajtékozva rohant, hazafelé. Fogcsi­korgatva morogta maga elé: elválok. Mehet a mamához. A lexikont és a pulóvert elviheti, a televízió marad. Mancika terített asz­tallal várta. Az abrosz közepén egy tál barna- piros rakott krumpli on­tott észbontó illatot. Je­nő szájában összefutott a nyál. Butaság lenne így éhgyomorra, rá­érünk vacsora után el­válni, határozott hirte­len. Két hatalmas falat kö­zött megszokott mozdu­lattal lapozott bele a ke- zeügyébe készített új­ságba. „A hideg levegő tartalékai elfogytak, a Földközi-tenger fölött kialakult ciklon hatásá­ra meleg légtömegek kö­zelednek a Kárpát-me­dence felé. Két-három nap múlva megérkezik a tavasz” — olvasta a meteorológiai intézet op­timizmustól harsogó je­lentését. Jenő lelkére béke szállt. Itt a tavasz, a pulóver bekerül a reka- mié aljába, jövő félig még meg is eheti a moly. — Ízlik? — kérdezte Mancika. Amit te csinálsz — mosolygott Jenő — és lenyelve az utolsó kol­bászdarabkát, csókot cuppantott felesége ügyes kis kezére. _ B. D. j Nagyüzemi növényvédelem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents