Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-07 / 81. szám
Baktai Ferenc riportja 4. TALÁN ABBÓL, amit eddig Walesről írtam, érezhető: valami könnyedebb, hazaibb légkör uralkodik itt, mint amilyennek a brit sziget atmoszféráját általában elképzeljük. Szeretném hozzátenni: az előítéleteket és az előregyártott elképzeléseket minden idegen ország meglátogatásakor ajánlatos otthon hagyni. Jelentős részük hamisnak bizonyul. Az angolok se szakadatlanul hidegvérűek és tartózkodóak. A walesiek pedig alig. Viharos kedvességgel tudnak örülni és például twistelni se hűvösen twistéinek. És amilyen mérhetetlenül lelkesek futballmeccsen és éneklés közben, ugyanolyan elevenek a közlekedésben. (Aki nem hiszi, keresse fel a hegyekben Brecon Beacons-t és a szerpentinen próbáljon megelőzni Jámbor kiránduló családokat, fckik éppen száztízzel „tépnek”.) EZEK a hegyek egyébként: a romantika fészkei. Nemcsak helységneveik regényes walesi csengése miatt — mintha ókelta balladák'bárdjai dalolnának: Pontardawe ... Pontypridd ... Maesteg ... Merthyr... Ehbw Vale .. Talgarth... — hanem B táj arca miatt, a szeszélyes csúcsok, a rozsdavörös száraz fű, a magányos fák, a mélybe bukó patakvölgyek miatt. És a hegyek között, magányos tanyák. Olyan távolságra egymástól, mint a mi Alföldünkön, vagy még messzebb. Egyre meghívtak: Jonesékhoz, véget érni nem akaró utakon értünk oda és közben mindössze kétszer tévedtünk el: őszinte megelégedésünkre ezt a vidéket még a bennszülöttek se ismerik pontosan. Bezzeg a Jones gyerekek! A FARMER — szikár, piros képű, rendkívül jól öltözött, családjára és gazdaságára büszke vendéglátó — saját Dodge-én cipel minket körbe. És a gyerekek — legelevenebb köztük a szép kisfiú, a tízéves Brian — A piros sárkány földjén leugrálnak a kocsiról, hogy ki nyissák a legelőket és karámokat elzáró gerenda sorompókat. Hűvös szél fúj, de az alkonyati táj feledteti a hideget: a kétszáz hektáros, javarészt hegyi legelőből álló középfarm egy évre való csatangolási lehetőséget jelentene és ha nem lenne máris sötét, még a barna teheneket is érdemes lenne fényképezni. Mivel azonban sötétben minden barna tehén is fekete, indulunk a farmházba. Mellettem, az asztalnál, a gyerekek hagyományos magas székében (nem kontrolláltam, fel volt-e szerelve a szokásos edénykével), óriási ragyogó kék szemmel, levelezőlap-szép pofikával ragyog, mosolyog és váltja ki a szülők boldog viszontmosolygá- sát a kis Lizzie, Erzsiké. A kandallóban barátságos tűz pattog, minden olyan, mint az idillikus családi életről éneklő versekben, Burnsre gondol az em- ben, a „John Anderson, my Jo”- ra ... — és akkor szóbakerül a Közös Piac és az idill elröppen, mert Jones farmer nem egészen bizonyos abban, mi lesz és hogyan lesz ezután. JONES FARMER attól fél: mi lesz, ha a Közös Piacba való belépés kedvéért a francia követeléseket teljesíti az angol kormány (ez a beszélgetés jó negyedévvel a brüsszeli tárgyalások előtt zajlott le, amikor még nyitottnak látszott az ajtó, legfeljebb bizonyos pontok körül várt vitát a közvélemény.). Mert az angol farm — ártámogatással, kormányszubvencióval tudja tartani mai árait és élet- színvonalát. És mit tud tenni az angol farm — Anglia farmerei egyébként nem döntő réteg ebben a nagyipari országban, de a saját életük mindenesetre a legfontosabb nekik — a francia, holland termékek konkurenciája ellen? Egy nappal később nagy tőkésvállalatok vezetői, propaganda-osztályvezetői hangjából másfajta aggodalom csendül ki: mi lesz, ha nem sikerül a belépés a Common Marketbe? Mert a nagytőke vár tőle javulást — a maga szempontjából. Művelődési ház épül De senki sem titkolja: a munkás aggódik a belépés puszta emlegetésére is, nemcsak azért, mert olvasta az azóta elhunyt Gaitskell tanulmányát a Közös Piac ellen, hanem saját, egyszerű következtetései révén is. Tart a nyugatnémet munkás versenyétől (akkortájt már híre járt, hogy bizonyos új eljárások, termelési módszerek átadására az NSZK-ból hoznak szakmunkád sokat, és ettől az angol vasas nem lesz nyugodtabb, még akkor sem, ha emiatt saját főnökei — konzervatívnak tartják is.). És általában fázik mindentől, amit a nyugatnémet tőkével együtt készülnek vagy készültek elérni a hazai kapitalisták. (Elég különösnek hangzik, amikor ezt a háborúból itt maradt, és a nyugatnémet revansisja hangok miatt nem indokolatlan nézetet... megint csak konzervativizmusnak nevezik a nagy trösztök emberei.) A KANDALLÖTŰZ ellenére hűvös árnyék lopózott a szép farmerház szobájába: a jövő bizonytalansága. De elűzzük, a futballról, a magyar paprikáról és a modern táncokról, versekről és a gyerekek tanulmányairól és terveiről beszélünk... Jo- nesné —, akit férje következetesen „Mrs. Jones”-nek emleget, azaz a világért sem szólítja úgy: a feleségem, hanem megadja teljes címét: „Jonesné asszony” — pirulva, boldog kismamásan beszél a gyerekekről, akik éppúgy szeretik a süteményt, mint mondjuk kecskeméti vagy veszprémi kortársaik és éppen úgy izgalmas dolog számukra, hogy vendég, méghozzá külföldi vendég jár a házban. KI IS kísérnek, integetnek, amikor a kocsik lassan megfordulnak a farm előtt, hogy hegyen-völgyön, a rhonddai bányavidéken át visszaröpítsenek Barryba. (Folytatjuk.) Tél után — nyár előtt A „vizesek” nem pihennek — Két új kút a kecskeméti strandon A Kecskeméti Víz-, Csatornamű és Fürdő Vállalat dolgozóinak még most is munkát ad a szokatlanul kemény tél. A fagy kiengedését követő talajmozgások számtalan helyen okoztak repedést, törést a vízvezetékhálózatban. A kedvezőtlen időjárás miatt hátrányt szenvedett az új lakótelepek vízbekötési munkája is. Az első negyedévi terv teljesítésében mutatkozó elmaradás megszüntetése érdekében születtek az ez évi munkaverseny- felajánlások. öt brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért. A verseny célkitűzései között szerepel a törökfái úttörőtábor vízhálózatáruik kialakítása és a víztorony környékének parkosítása. A vállalat soron következő legfontosabb feladata a strandfürdő felkészítése a nyári szezonra. Két új kút üzembe helyezésével javítják a medencék vízellátását és tovább bővítik a szolgáltatások kö'-ét A gyerekek biztosan örömmel fogadják majd a felfújható színes gumiállatokat, az idősebbek pedig az új gumimatracokat, nyugágyakat. A vendéglátó vállalattal ízléses pavilon létesítéséről tárgyalnak, melyben üdítő italt, harapniva- lót vásárolhatnak a strandolok. Jelentősen javul a lakosság vízellátása a Széktónál fúrt két új kút üzembe helyezése után. Kedvező eredményt hoztak a Csongrádi út melletti próbafúrások is és már készülnek a kettes számú víztermelő telep tervei, mely előreláthatólag 196i— 65-re épül fel és napi tízezer köbméter vizet juttat a város hálózatába Széles körű érdeklődést váltott ki a lakosság körében az a hír, hogy a kunszentmiklósi út mellett 45 fokos melegvíz forrást találtak, hiszen a megye- székhely a Korona utcai fürdőépület életveszélyessé nyilvánítása óta nem rendelkezik tisztasági fürdővel. A városi tanács megbízásából a vállalat foglalkozik a for»«« vízadó képességének, illetve a nyert víz minőségének vizsgálatával. A vizsgálatok kedvező eredménye segítheti a tisztasági fürdő gondjainak megoldását. B. D. Hamburg: A felvétel a kikötőben készült, ahol hajóra rakják a Ganz-MÁVAG gyárban argentin exportra gyártott Dieselvonatokat. 1960 októbere óta 152 vasúti kocsi utazott a hamburgi kikötőn keresztül Argentínába. Májusban adják át rendeltetésének a Fajszon régen várt új művelődési házat. Az országos típusterv alapján épülő létesítményre 1 600 000 forintot költöttek a községfejlesztési alapból. Megértő ember vagyok, s örömmel szoktam fogadni a kereskedelem különféle kezdeményezéseit. Azt is, amikor láthatóan a kedvemben akar járni és néminemű árcsökkentéssel törekszik a pénztárcám hatóerejének növelésére, azt is, ha csupán a saját raktárkészletének gondjai, túldagadt állapota készteti egy kis propagandára. Így azután türelmesen olvasom a vészesen szaporodó „hetek” plakátjait, utcai reklámját. Hogy aszon- gya: „Most vegyen ümö- göt, meg g-vel kezdődő atyát, mert itt a soha vissza nem térő alkalom, kezdődnek az alsónemű hetek.” — Avagy: „Rongyos a leKefehét pedője? Ne foltozgassa, vegyen újat! Még egy hétig, mivel jön, jön, jön... a Fehér Hét.” Nem bántja az én szememet, fülemet sem a nylonhét, sem az autoszifon-napok felhívása, megértem a jelentőségét az alkalmi rádióvásárnak — változatlan áron —, habár a „hetek” nélküli árleszállításnak — például a háztartási gépek frontján — jobban örültem. De ne keverjük össze a szezont a fazonnal, s addig nyújtózkodjunk ameddig a takarónk ér, több nap, mint kolbász... intenek a jó magyar közmondások és szállóigék. Hát ehhez tartom magam. A múltkor azonban ugyancsak meglepődtem. Azt olvastam ugyanis az egyik háztartási bolt kirakatában öles betűkkel, hogy megérkezett a kefehét, azaz kefeszükségletemet most kell beszereznem, ha igazán hiányom van az említett holmikból. Nem állítom, hogy ez volt kiírva: „Ne nézzen a zsebére, áldozzon a kefére!” — sem egyéb pajzán szójátékra késztető dolgot nem olvastam ott a kefével kapcsolatban, mégis rászántam magam: vettem egy régen nélkülözött fürdőkefét potom 12 forintért. S otthon nagy élvezettel pucoltam vele a kádat, amíg — rövid használat után — le nem tört a nyele. Most aztán használhatom közönséges cipőkefének, ha nem akarom szemétbe dobni De nem szeretném, ha panaszkodásnak vélné valaki szavaimat, s a „hetek” elleni lázongásnak. A lejáratás is távol áll tőlem. Kell a gumicsónak-hét és a melltartó-hónap, híve vagyok a fogpiszkálóvásár megszervezésének is — ha az felvidítja az útonjárókat. Mert a kefehét általános derültséget keltett. Csak tudnám, hogy miért?... (T—l) Magyar Diesel-vonatok Argentínában
