Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-07 / 81. szám
1963. április 7, vasárnap 5. oldal ^]EM^]E]0]É]K]E]K JŐ KEZDET 1945 tavasza ... Éhség, kiégett házak üszkös csonkjai... A rémület árnyéka még ott kísért a szemekben. Harmincnégy millió halottat gyászol a föld ... De a romok között már gyerekek játszanak és a fegyverforgatáshoz szokott férfikezek megtanulnak ismét építeni... Űj élet, új világ van születőben ... Tizennyolc év telt el azóta. Az újszülöttből nagylány, a kamaszból komoly családapa, s az akkori férfiemberből — bácsi lett. Három egymástól különböző, mégis egyben közös nemzedék: — számukra 1945 jelentette a sorsfordulót. Vajon hogyan élnek most, mivel foglalkoznak, 18 évvel a háború befejezése után? ... Tanítani szeretne Születéséhez ágyúk szolgálta, ták a kísérőzenét. Aztán csendes lett minden és ma már furcsa, ha anyu vagy apa néha ezekről a hátborzongató dolgok ról mesél. Hisz olyan régen volt. Tizennyolc esztendeje ... Most tanulnak róla éppen az iskolában. Ki tudja — lehet, hogy ez lesz majd az érettségi tétele? ... Kristóf Antónia a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium IV. B) osztályának kitűnő tanulója. Tanárai mérnöknek szánták, ő azonban úgy döntött, hogy magyart és latint fog tanítani. Érdekli az irodalom, főként a mai. A Solohov utáni nemzedék, Jevtusenko ... — Szeretném megkedvelteim és megértetni a gyerekekkel az Irodalom szépségeit... Antónia nem tudja és nem is akarja tudni, milyen a háború. A kérdés — mi lesz, ha az Idén sok a jelentkező, és nem veszik fel az egyetemre? — nem nagyon nyugtalanítja. — Akkor dolgozni megyek — válaszol — és jövőre újból megpróbálom. 4 holnapot hódítia Hajnalban, amikor Dubecz Béla elindul a gyár felé, úgy simogatja végig tekintetével a kis családi házat, mint ifjú szerelmesét. Hóna alatt biztatóan domborodik a táska, jó falatokat csomagolhatott megint tízóraira a felesége. Nagyszerű asszony __ Ak koriban vette el, amikor az öntödébe került. Azóta egyenesbe rázódott az élete. Háza van, szépen bebútorozott, kényelmes otthona. Mert volna erről álmodni valaha? Tizennégy éves korában ő már dolgozott. 1945-ben éppen a repülőtéren volt kubikos. Akkor, tizennyolc évesen kineveti, aki azt mondja, hogy valamikor ennyire viszi. — Húsz éves lehettem — mondja —, amikor meghallottam, hogy munkásokat keres a kecskeméti Zománcipari Vállalat. Jelentkeztem, és azóta itt vagyok. Eleinte féltem a gyártól, most meg nincs az a kincs, amiért felcserélném.. • Korom száll az öntő „placc” körül, Dubecz Béla kezében pörölyként csapkod a légdöngölő. Keze alatt engedelmesen alakul az anyag. A holnapot készül meghódítani... Tervező tanácstag Az első házat homokból építette Papp Dezső, a pestlőrinci vasesztergályos fia. Tetszett a játék, az egyetlen elérhető gyerekkori szórakozása. Annyira, hogy elhatározta: — igazi házakat épít, valódi téglákból ösz- szerakott épületeket. Inasnak szegődött, és még ma is büszke rá, hogy sikerült „beverekednie” magát a felsőépítőipari iskolába. Tizennyolc éves volt, amikor elvégezte és technikus lett. Munkát keresve vándorolt Pestről Szegedre, majd 1939-ben Kecskemétre költözött. S aztán hamarosan kitört a háború. — A második 18 év — mondja — számomra nagy fordulatot hozott. A hadifogolytáborban tudtam meg, hogy nincs többé háború. Mi lehet otthon — tűnődtem éjszakákon át. Mikor pedig az első hároméves terv híre eljutott hozzánk, alig vártam, hogy hazajöhessek. Dolgozni ... A fogság sok mindent megérlelt benne. A lágerben élére állt az antifasiszta szervezetnek és 1947-ben, amikor hazakerült, apjával együtt lépett be a pártba, a kommunisták közé. — Igyekeztem becsületesen teljesíteni mindig a kötelességemet. Mégis meglepett, hogy másfél éve engem bíztak meg a Bács-Kiskun megyei Tanácsi Tervező Iroda vezetésével. Nagyon szép feladat — az egész megye építkezését irányítani —, de nem könnyű. Hiszen az elmúlt 25 év alatt nem volt any- nyi építkezés, mint most, a legutóbbi időkben. Persze, lehetne még többet is végezni... A tanácstag szól most belőle, akit harmadszor szavaztak meg a választói. ötvennégy — azaz éppen háromszor» 18 — éves. Ügy érzi, mindent megkapott az élettől — elégedett. A homokvárakból igazi házak lettek, a papírra álmodott rajzokból valóság épül, s az új lakásokba sorra beköltöznek az emberek... * Hárman, háromféle nemzedéket képviselnek. Nemzedékeket, akik együtt dolgoznak azért, hogy ez az új társadalmi rend minél erősebb, boldogítóbb legyen. VADAS ZSUZSA Az idei szezonban első ízben rendezett az Országos Filharmónia ifjúsági bérleti hangversenysorozatot Kecskeméten. A négy hangverseny műsorán az újkori zenetörténet három utolsó századának zeneszerzői szerepeltek, vagyis azok, akiknek műveivel a felnőtt közönség is a leggyakrabban találkozik. Az egyes zeneművek kiválasztásánál a rendezők az általános és középiskolai tanterv zenehallgatási anyagát vették alapul. A sorozat — a lehetőségeknek megfelelően — a szóló- és kamarairodalmat részesítette előnyben. (Az egyetlen zenekari hangverseny csupán az egyik felnőtt bérleti est „előzetesének” volt tekinthető, így műsorában a fent említett elvek nem érvényesültek.) Zongora-, hegedű- és énekszóló, valamint vonós-kamarazene szerepelt helyes arányban. Az egyes hangversenyek időtartama olykor még túllépte a 8—14 évesek befogadó képességét, ennek oka nyilván az volt, hogy a szerkesztők — élvén a lehetőségekkel — egy- egy alkalommal túl sokat akartak nyújtani az adott hangszer irodalmából. Emlékezetes marad Levelet kaptunk Belsőballó- szögből, ahova ellátogattak legelőbb a Kecskeméten vendégszereplő fiatal pesti írók és előadóművészek. Erről a látogatásról szól az alábbi levélrészlet: A „hivatalos” műsor végeztével a nézőtéren helyet foglaló könyvtáros megkérte Váci Mihályt, az Üj írás szerkesztő bizottságának tagját, hogy a legjobb kadafalvi olvasónak adja át a József Attila olvasómozgalom jelvényét. Elsőként a körzeti orvos kabátjának hajtókáján %sillogott a szép kitüntetés, majd idős tsz- tagok, általános iskolások vették át az olvasottságukat hirdető jelképet a meghatódott és örömét rögtönzött beszédben is kifejező költőtől. S hogy zúgott a taps, amikor — ráadásként — kis diákok József Attila verseket idéztek. Talán csak akkor verődtek össze még hevesebben a tenyerek, amikor Jancsó Adrienne a magyar proletariátus nagy költőjének soraival köszöntötte a tanyavilágban élő könyvbarátokat. pasztalta ezt a módszert, nem tudta megvetés és gyűlölet nélkül fogadni. Seifert páratlan érzékkel előre meg tudta sejteni, mi lesz erről, vagy arról a dologról a hatalom birtokosainak nézete és véleménye, s ennek révén mindig időben — és ráadásul rendkívül energikusan — cselekedett, megelőzve mindenkit és mindenféle konkurrenst. Upitz szerint csupán ez volt Seifert sikereinek titka. Pontosan ez játszódott le a háború elején, amikor a Führer környezetének az volt a legnagyobb gondja, hogy bármi áron megszerezze az amerikaiak által felfedezett új bombairányító berendezésének tervrajzait. Sei- fertnek sikerült kiszimatolnia, hogy Hitler személyesen érdeklődik a berendezések iránt. Hallatlan energia bevetésével, jó néhány ügynök tönkretételével, fantasztikus pénzmennyiséggel ugyan, de Seifertnek mégis sikerült megszereznie a hét Iákat alatt őrzött tervrajzok fényképeit. S méghozzá Upitz és a többi főnök megkerülésével szerezte meg. Seifert természetesen nem keveset kockáztatott. Alaposan meggyűlt volna a baja, ha Dpi tg idejében tudomást szerez erről az egész „külön akcióról”. De Upitz, aki maga is minden idejét és teljes energiáját az új katonai műszer dokumentumainak megszerzésére fordította, nem sejtett semmit. S Seifert az Abwehr birodalmi vezetőjének asztalára tette a bombairányító berendezés tervrajzait. Ügy intézte a dolgot, hogy Gőring és Himmler, s rajfuk keresztül Hitler is minél előbb tudomást szerezzen a tervrajzokról, s arról, hogy ki szerezte meg. Másnap reggelre megjött a döntés: Upitznak szolgálati szobát kellett cserélni Seiferttel. Seifert nemcsak magasabb beosztást, hanem tábornoki rangot is kapott, s hozzá a lovagkereszttel tüntették ki. Ez volt Sepp Seifert. Upitznak nem tetszett, hogy ellenlábasa Karlsluseba érkezett. Ügy érezte: vajmi kevés jóval kecsegtet a vele való eszmecsere ebben a városban. Éppen ezért szándékosan halogatta a találkozást, abban a reményben, hogy végül valami majd csak közbejön, s akkor nem kerül sor erre az egész kényszerű és kellemetlen randevúra. De hiába volt minden: Seifert kitartóan sürgette a beszélgetést.' Kétszer is rátelefonált Upitz- ra... Miután üdvözölték egymást, Upitz megmagyarázta, miért jött késve. Beszámolt a Gans- Behmer hadianyaggyár felrobbantásáról, azokról az akciókról, amelyeket az Abwehr folytatott az illegális antifasiszta szervezet és a szovjet felderítők felkutatására és likvidálására. — Maga bizonyos benne, hogy éppenséggel az orosz felderítők munkája volt ez az egész? — kérdezte Seifert. — Igen, bizonyos vagyok. — S az a csoport lenne, amely korábban Karlslusteban működött? — Igen — állította határozottan Upitz. Seifert elgondolkodott. — Nos — szólalt meg kis szünet után —, azt hiszem, igaza van. — Egy nagyon fontos körülményt feltétlenül számításba kell vennünk. Azóta, amióta a szovjet felderítők nyomára bukkantunk Ostburgban, Karlsluste- ból semmiféle életjelt nem adtak magukról ezek az orosz ügynökök. A rádiófigyelő szolgálat azelőtt rendszeresen észlelte egy ismeretlen rádióleadó jelzéseit, amely a számításaink szerint valahol Karlsluste környékéről sugárzott. Ez az adás már nem működik. Ellenben egy titkos adó rendkívül aktív tevékenységét észleltük... — Ostburgban? — Igen. S ugyanazon a frekvencián. — Felesleges folytatni. Minden világos. — Nem. ez fontos. Éppen akkor, miközben készültem, hogy idejövök, véglegesen megbizonyosodtunk hogy sikerült átjátszanunk az oroszokat. — Érdekes. — Georg Homann és Otto Liss átdobásának akcióját ön ismeri, ugye? — Igen. Annak idején maga tett jelentést nekem erről. — Szóval Ostburgban megjelent egy illető, aki Homann vallomásának igazát, az ügy bizonyítékait kutatja. A Gans- Behmer gyár raktárosa jelentette. A raktárkezelőt idejében és megfelelően kioktatták a mi embereink. — Nem fogták el áz illetőt? — A legjobb nyomozókat híztuk meg, hogy kerítsék kézre. (Folytatjuk.) Helyesnek tartjuk, hogy a Filharmónia az ifjúsági hangversenyeken élsősorban tehetséges fiatal szólistáit foglalkoztatja. Javasoljuk, hogy a jövő évadban a rendezők több ízben vegyenek igénybe helyi erőket, természetesen a színvonal megtartásának igényével. (Az idén csupán az utolsó hangversenyen szerepeltek a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola vonóstanárai, akik egyébként valamennyien az Állami Operaház zenekarának tagjai.) Külön meg kell említenünk a sorozat végén megrendezett hangulatos és nevelési szempontból is nagy jelentőségű. zenei fejtörőt, melyet Lukin László vezetett. Egészében véve elmondhatjuk, hogy a sorozat jelentős és biztató kezdetnek tekinthető. A bérlettulajdonos gyerekek színvonalas zenei élményben részesültek, mely sokukban máris kiváltotta a muzsikával való további ismerkedés igényét. A jövőben hasonlóan színvonalas, de még tudatosabban átgondolt, az ifjú hangverseny-látogatók számára még vonzóbban felépített műsorokat várunk. KÖrber Tivadar Ünnep a pusztán Kecskeméttől 7 kilométernyire terül el Talfája tanyavilága. Nincs se vasútja, sem jól járható útvonala, villany is csak a tsz-központban világít. Az itt lakók életét megkeseríti a harc a sárral, fagy- gyal, rossz földutakkal. Mégis 15-en jelentkeztek a dolgozók általános Is- kólájába. Vállalták, hogy hetenként négyszer gyalogolnak a lakásuktól 5—« km-re fekvő iskolához és a napi munka után éjszakába nyúló órákon át szoronganak a szűk padokban. Nemrégen vizsgáztak le eredményesen a VII. osztály anyagából. Ez a nap ünnepnek számított a pusztában. Dolgozni is 11 óráig maradtak csak a tavaszra ébredt, süppedős földeken. Aztán siettek az iskolába, ahová biztatásképpen elkísérte őket Budai Ferenc, a Törekvés Tsz párttitkára is. A vizsgáztató elnököt, a dolgozók iskolájának igazgatóját kocsi vitte ki az autóbusz-megállótól. Afo- gatos is „tanuló” volt, aki szinte már az úton levizsgázott, beszélgetés közben. Felemelő érzést váltott ki a Cseh házaspár vizsgája. akiket saját leányuk feleltetett. Cseh Mária Talfája pusztából került a nevelői pályára és vissza is tért saját szüleit, S gyermekkori jó ismerőseit — többek között az 53 éves Fábián Pista bácsit — tanítani ö volt az, aki Németh Albert iskolavezetővel együtt elsőnek vállalták a felnőtt tanuló csoport létrehozását és fenntartását, ami egészen idáig senkinek sem sikerült. Munkájukhoz nagy segítséget nyújtott a Törekvés Tsz pártszervezete. Az eredmény a szövetkezeti parasztság és. az értelmiség emberformáló kapcsolatának szép példája* Krajcsovszki József
