Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-02 / 77. szám

1963. április 2, kedd S. oldal Az utóbbi években megyénk számos községében építettek új, a mai igényeknek megfelelő filmszínházat. Közéjük tartozik a képen látható hercegszántói mozi nézőtere, ahol kellemes kör­nyezetben, jól szórakozhatnak a községbeliek. Gyorsan elfogytak a könyvek TÁRSADALMI A kiskunfélegyházi földmű­vesszövetkezeti könyvesbolt márciusban a szokottnál jóval nagyobb forgalmat bonyolított le. Nagy sikere volt náluk is az időleges tavaszi árleszállí­tásnak. Amint Lukács Dénes, a bolt vezetője elmondotta, Tolsztoj S. Péterét keresték a legjobban, szinte napok alatt elfogyott. Ady összes költeményeit főként tizemi és mezőgazdasági dolgo- (zók vásárolták, emellett azon­' 'Emberi és társadalmi fonákságokat talán semmivel sem lehet olyan találóan célba venni és pellengérre állítani, mint éppen a komédia fegyverével. Ez a gondolat vezérel­hette a nálunk is jól ismert, kiváló olasz filmrendezőt — Pietro Germit új filmje ké­szítésében. Csakhogy etem érte be a vígjáték, adta lehetőségek köny- nyed és felszínes csip­kelődéseivel. Nem fricskázott, hanem gyilkos humorral ele­venbe talált. Vallásról, becsületről, családi élet szépségeiről, erkölcsről prédikáltok szemforga­tó ájtatossággal? — kérdi ki nem mondot­ton is a film. — Hát tessék. Így néz ki va­lójában, ilyen beteges torzképet mutat, ha le- hántjuk róla a látszat megcsontosodott réte­geit. És felvonul előttünk á nagyszerű érzékkel kiválasztott helyszín — ban sok ipari és mezőgazdasági szakkönyvet is vettek. Igen sok fogyott el a világirodalom klasz- szikusainak műveiből. Az árleszállítás első két nap­ján, március elején csaknem 30 ezer forint értékű könyvet adtak el. A legkeresettebb kö­tetek azonban hamar kifogytak, s ezzel magyarázható, hogy az egész hónapi forgalom még nem pontos összegezés szerint mintegy 45 ezer forint volt. A napokban tartotta a február 24-én újjáválasztott országgyűlés első ülését. A kor­mánybeszámoló értékelte a két választás közötti időben végzett munkát és egyben megjelölte az elkövetkezendő évek legfon­tosabb feladatait, melyeknek végrehajtásával további lépé­sekkel jutunk előre a szocializ­mus teljes felépítéséhez. A feladatok között- első he­lyen szerepel az 1963-as eszten­dő tervelőirányzatának teljesí­tése. Ahhoz azonban, hogy en­nek az alapvető feladatnak az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt eleget tudjunk tenni, a társadalom minden rétegének összefogására, odaadó szorgal­mas munkára van szükség. Különösen nehéz feladat há­rul a mezőgazdaság dolgozóira, vezetőire s a mezőgazdaság irá­nyító szerveire. Ebben az esz­tendőben mindenekelőtt le kell küzdeni az őszi munkák elma­radásából adódó, a hosszúra nyúlt tél, a kései kitavaszodás miatt jelentkező nehézségeket. Ez . alapos felmérést, hozzáértő szervezést, az erők ésszerű cso­portosítását követeli meg. Ezek­kel párhuzamosan az 1963-as esztendő fontos feladata a ma még gazdaságilag, szervezetileg gyenge termelőszövetkezeti gaz­daságok sokoldalú segítése és tám ogatása. Az állam a 3004/5-ös kasok parancsára vér­rel illik tisztára mosni „beszennyezett” becsü­letét. Maró gúnnyal átita­tott, groteszkségében is a valóságot feltáró tör­ténet, ahol humoros szituációk végtelen so­rán át nevettetnek és döbbentenek meg a magukról mindent el­áruló alakok, Rosalia a megunt hitves, a nő- csábász apa, a kisvá­ros alsóbb és felsőbb osztályai és Fefe, egy köztiszteletben álló csa­lád enervált és gátlás­talan sarjadéka — akit Marcello Mastroi- anni elevenít meg fe­lejthetetlenül és sok­rétűen. Germi ragyogó ren­dezéséhez, a szereplők kiemelkedő teljesítmé­nyéhez méltó kíséretet szolgáltatott Leonida Barboni operatőr mun­kája és Carlo Rusti- chellinek a komédiát érzékletesen aláfestő filmzenéje. V. Zs. kormányhatározat széliemében sokirányú támogatást nyújt ezeknek a gazdaságoknak, e támogatásnak azonban pá­rosulnia kell a társadalom különböző rétegeinek aktív se­gítségével, hogy ezek a gazda­ságok is mielőbb a közepes ered­ményeket elérő gazdaságok színvonalára emelkedjenek. Egyszóval ebben az esztendő­ben arra kell törekedni, hogy a gyenge tsz-ek megszilárdítása mindinkább közös, társadalmi üggyé váljon. A társadalmi segítségnek egyik legszebb példája a múlt esztendőben kibontakozott „erő­sebb segítse a gyengét”, mozga­lom. E mozgalom keretében tsz-elnökök, mezőgazdasági és számviteli szakemberek — fél­retéve a személyes kényelmi szempontokat, a saját munká­juk mellett, időt, fáradságot nem kímélve — vállalják a se­gítségre szoruló gazdaságok pat- ronálását, átadják saját jól be­vált tapasztalataikat. A gyenge termelőszövetke­zetek megszilárdításáért indí­tott mozgalomnak azonban az elmúlt években egyik legna­gyobb hibája az volt, hogy nem sikerült széles körben bekap­csolni a munkába az értelmi­ségnek azokat a tagjait, akik szakmai hozzáértésüknél és be­osztásuknál fogva sokat segítr hettek volna. Éppen ezért a TIT Országos Elnöksége a múlt év októberében felhívással for­dult a TIT-be tömörült értel­miségi dolgozókhoz: vállaljanak feladatot a gyenge termelőszö­vetkezetek megszilárdításában. A felhívás élénk visszhangra és megértésre talált. A megyék­ben egymásután alakultak meg a patronáló brigádok és vállal­ták, egy-egy termelőszövetkezet folyamatos segítését. A felhívás óta országosan a TIT-szerveze- tek 39 tsz patronálását kezdték meg. Megyénkben három ter­melőszövetkezetet patronálnak. Ezek: a katymári Vörös Csil­lag, a lászlófalvi Üj Élet és a kiskunhalasi Kinizsi Pál. A TIT patronáló tevékenysé­ge főleg az olyan gazdaságokat igyekszik segíteni, ahol minde­nekelőtt a vezetésben, a terme­lőszövetkezet gazdálkodásának kialakításában mutatkoznak a legfőbb bajok. A TIT-nek ez a törekvése igen helyes, hiszen a még gyengének minősülő gaz­daságok, mintegy kétharmadá­nál éppen itt tapasztalható a legtöbb hiba és a gazdaságok­nak csak egyharmadánál a ter­mészeti és közgazdasági adott­ságokban. ÜGY A TIT kezdeményezése nyo­mán kibontakozó patronáló­mozgalom még igen rövid időre tekint vissza, de ez a rövid idő is hozott néhány olyan konkrét eredményt, mely azt mutatja, hogy jó és hasznos ez a törek­vés. Megmutatkozik ez a pat­ronált gazdaságok átgondoltabb és reális tervezésében, a mun­kaszervezés javulásában, a ta­vaszi munkákra való jobb fel­készülésben. Baranyában pl. a bicefai és a drávafoki tsz-ekben a TIT patronánsok talajtérké- pet készítettek. A Csongrád me­gyeiek a deszki Kossuth Tsz-be öntözési szakembereket küldtek ki, akik az öntöző brigádok tag­jainak szakmai felkészítését se­gítik elő. Ebben a tsz-ben az 1962-es esztendőben a maglu­cernát nem tudták megvédeni a növényi kártevőktől. Az idén a patronálok bemutatókkal egy­bekötött előadássorozatot ren­deznek, hogy a tagok megis­merjék a kártevők elleni véde­kezés módját és eszközeit. A közvetlen szakmai segítségnyúj­táson kívül a patronálok sokat segíthetnek a község kulturá­lis, nevelő munkájában is. Né­hány helyen a tél folyamán előadássorozatot tartottak a fiatalok szabad idejének kultu­rált eltöltéséről. Segítették a műkedvelő csoportok munká­ját, az olvasómozgalmat stb. As értelmiség fokozot­tabb bevonása a termelőszövet­kezetek megszilárdításának nagy munkájába még csak a kezdet kezdetén jár. De az első lépé­sek máris meggyőzően bizonyít­ják, hogy bizalommal fordul­hatunk az értelmiséghez. Érté­kes és hozzáértő munkájuk so­kat segít a mezőgazdaságban előttünk álló nagy feladatok si­keres megvalósításában. Náfrádi Sándor Képzőművészeti kiállítás Izsákon Vasárnap délután nyílt meg az izsáki művelődési otthonban Gádor Emil és Luzsicza Lajos festőművész tárlata A kiállítást az Állami Gazdaságok Bács megyei Igazgatósága és szak- szervezeti bizottsága rendezte, megnyitó beszédet mondott Mik­lós János igazgató. A kiállított festmények iránt nagy az érdeklődés. A tárlatot megtekintette dr. Molnár Fri­gyes, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első tit­kára is. Beszélgetés a filmről Válás olasz módra a szicíliai kisváros éle­te. Templomok, ha­rangzúgás, ősi címer­rel hivalkodó nemesi palota szolgáltat kere­tet a főhősnek — Fe- fének, aki ebben a „tisztes miliőben” ké­szül tárgyilagos józan- sággat aljas tervét vég­rehajtani. A rendező nem tünteti ki rokon- szenvével egyik szerep­lőjét sem. Megmutatja jellemüket, jó vagy rossz tulajdonságaikat s aztán rájuk bízza, hogy mit csinálnak. De mit csinálhat itt egy hívő és közmegbe­csülésnek örvendő férj, ha halálosan megunta az őt állandó szerel­mével üldöző hitve­sét? A következtetés szinte magától értető­dően természetes: elte­szi láb alól. Igen ám, de ennek akadályai vannak. Nem, koránt­sem a lelkiismeret. Hanem az —, hogyan lehelne legsimábban végrehajtani. Fefe azonban nem hiába ta­nult ember és a tár­sadalmat, amelyben él, szintén jól ismeri. Így aztán, míg egyrészt zseniálisan kidolgozza és aprólékos gonddal végrehajtja a gyilkos-, ság tervét, másrészt — kísérő szövegként fel­hangzó belső gondola­taiban a védőügyvéd szavaival takarózik be és — fel is menti ön­magát. Ezek után már sem­mi csodálkozni való nem akad azon, hogy Fefe megrendezi fele­sége házasságtörését és úgy fordítja a dol­gokat, mintha a hűtlen asszony mellett ő len­ne a sajnálnivalóan szenvedő áldozat. Olyan áldozat, akinek a szo­föbiot találta a vonal másik végén. Az ezredes napok óta ezinte a rádiószobában élt, még éjszakára sem jött ki onnan, mert ha összeköttetést sikerül teremteni, neki azonnal beszél- pnie kell Aszkerral. Speciális [rejtjelmondatot kell továbbítá­sé ia. L — Hallgat — mondta Rábán. P — Hallgat — ismételte Likov ! él gondolkozva. — Ha valami Változás lenne, akkor azonnal Szóljon ... — Természetesen, Szergej 6zergejevics — felelte gyöngé­den Ribin, aki tökéletesen meg­értette a tábornok lelkiállapo- lát. Likov a helyére tette a kagy­lót, de látszott rajta: csak gé­piesek a mozdulatai, a gondola­ta másutt jáa\ — Ejh... — tört fel belőle a Behajtás. Nehéz napok voltak ezek. Már kétszer rá telefonáltak a (felettesei: igyekezni kell azost- burgi akcióval, mert újabb hí­rek érkeznek arról, hogy nem csudán a szovjet felderítők ér­dekednek a fasiszta archivu- mok iránt. Likov megértette, hogy az idő vesztegetése igen súlyos áldozatokkal járhat. De .6 mit tehet most,, Egyes-egye­dül csak várhat. Várhat és Ke­rim o vb an reménykedhet. Ismét megszólalt a telefon. Ezúttal Csisztov ezredes érdek­lődött Kerimov felőL Aztán megint a várakozás hosszú, gyötrő órád következtek. A tábornok — fel-alá járva a szobájában — újra és újra át­gondolta, mi minden is történ­hetett Ostburgban. Majd akara­tának megfeszítésével nyugal­mat parancsolt magára, leült az asztalhoz, s azokkal az ak­tákkal foglalkozott, amelyeket az adjutáns már jó régen be­hozott. Este hat órakor felállt az asz­tal mellől, t áncélszekrénybe rakta az iratokat, s elhatározta: átmegy a rádiósokhoz. Jói tud­ta ő, hogy Kerimov felkutatá­sáért nélküle is megtesznek ott mindent, amit csak lehet. De mégis... Léptek hallatszottak az elő­szobában. „Ez Ribin lesz” — gondolta a tábornok. Kinyílt az ajtó, s valóban Ri­bin lépett a szobába. Egy papír­lapot lobogtatott nagy boldo­gan a kezében. Sugárzó arccal újságolta: Kerimov pontosan a korábban szokott időben jelent­kezett az éterben. Amiatt szü­netelt az adása, mert elromlott a leadó egyik alkatrésze, s igen nehezen tudta pótolni. Aszker beszámolt a közleményében az Abwehrstelle konspirativ laká­sán végrehajtott akcióról, s je­lentette, mi volt az igazi szere­pe Max Wiesbachnak az egész rejtekhelyügyben. Bebizonyoso­dott: Ostburgban nincs rejtek­hely. Wiesbach vallomását meg­erősítette Bohlm is. Wiesbach leleplezése után beigazolódott, hogy Georg Homann becsületes ember, kommunista lelkiisme­rete szerint cselekedett, amikor az igaznak vélt fontos hírrel át­szökött a szovjet hadsereghez. Kerimov kérte, hogy ezt ve­gyék tekintetbe Homann továb­bi sorsának eldöntésekor. Ismét megszólalt az állam- biztonsági hivatal vezetőjéhez kapcsolt telefon. Likov a kagy­lóárt nyúlt. — Ö már tudja, telefonáltam neki — mondta sietve Ribin. Likov bólintott, s Mvette a kagylót. — Jöjjön be hozzám! — kér­te Likovot a vezető. Likov tábornok egy fél óra múlva ment vissza a szobájába. Ribinnel együtt az ablak mel­letti kis dohányra asztalhoz ül­tek le. Likov egy papírlapot te­rített ki maga előtt Akkurátu­sán kisimogatta az asztal lap­jától elálló részeit. A különle­ges szolgálat által előkészített operatív közleményt tartalmazta az irat. Ez állt benne: Berlin­ben látták Fred Theddert, az egyik nyugati titkos ügynökség vezetőjének megbízottját. Thed­dert titokban fogadta Erwin Lausen tábornok, az Abwehr I. számú igazgatóságának vezető­je. A kém ezután eltűnt. Thedder ma megjelent Ost­burgban, ahol — szintén titok­ban — találkozott Heinz Upitz Gruppenführerrel. A találkozó célját nem sikerült megtudni. — Csak nem az archívumok? — kérdezte Ribin. — Alighanem — bólintott Li­kov. — Nagyon valószínű, hogy abban az ügyben jár. Amint már említettük, a Szovjetunió állambiztonsági szervei meglehetősen sok hír­adást kaptak arról, hogy az egyik nyugati hírszerző iroda igen érdeklődik a német titkos szolgálat archívumai iránt, s különösen a keleti ügyekkel foglalkozó iratokat szeretné megkaparintani. Adatokkal ren­delkeztek a szovjet állambiz­tonsági szervek, hogy milyen kitartó kísérleteket folytatott ez a kémiroda az RSHA emberei­vel való kapcsolat megteremté­séért, pontosan számon tartották a két kémszervezet képviselői­nek azokat a találkozóit, ame­lyekre semleges országokban került sor. Most tehát, amikor a szovjet felderítő-tevékenység egyik te­rületén sikert értek el — hatal­mas erőfeszítés árán kiderítet­ték, mi az igazság az Elba-parti rejtekhely körül, s hozzá lehet­ne kezdeni az archívanyagok megszerzésének előkészítéséhez. — Kerimov őrnagy és a Karls- lusteban dolgozó többi szovjet felderítő előtt egy új aikadály torlaszolja él a gyors akció út­ját. Különösen az adott aggoda­lomra okot, hogy Thedder olyan kockázatos lépésre szánta él magát, mint ami a Németor­szágba való utazással járt. Eb­ből nyilvánvalónak látszik: el­határozták a gazdái, hogy meg­kaparintják a titkos iratokat) bármibe is kerül, 6 ennek érde­kében igyekeznek siettetni az eseményeket. Likov magához kérette Csisz­tov ezredest. Hármasban ültek le, hogy kidolgozzák a további teendők tervét. Igyekezni kel­lett. az idő sürgetett. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents