Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-06 / 80. szám

19fi3. április 6, szombat

«. oldat

Növelik az állatállományt, félezer hold legelőt öntöznek Akasztón

Mint arról hírt adtunk, az akasztói termelőszövetkezeti csoportok — a Kunság, a Béke, Barátság, az Aranyhomok és Rákóczi — egyetlen nagy tízezer holdas gazdaságban egyesültek Béke Tszcs néven. Vajon milyen változást hoz ez a termelőszövetkezeti csoport tagjainak életében, gazdálkodásukban, milyen alapot teremt a község mezőgazdasági termelésének fellendítésében.

Amikor Akasztóra érkeztünk, • tanácsnál éppen a végrehajtó bizottság ülésére készülődtek. Míg a vb-tagok gyülekeztek, felhasználtuk az időt arra, hogy Dolezsál Ferenc vb-elnökkel és Bus János vb-elnökhelyettessel — akit az új tszcs elnökévé is megválasztottak — beszélgessünk a tanács s a most már az egész falut egybetömörítő tér' melőszövetkezeti csoport terveiről.

— A község valamikor híres volt állattenyésztéséről — kezdte Dolezsál elvtárs. — Több mint ezer szarvasmarha és 500 sertés járt ki legelőinkre, amelyek területe a rétekkel, kaszálókkal együtt meghaladja a 4000 kataszteri holdat. Olyan szép állatokat neveltek az itteni gazdák, hogy még most is kapunk meghívókat távoli városokból is az országos vásárokra.

Sajnos, állattenyésztésünk nagyon visszaesett, a község rét-, legelő- és kaszálóterületeit pedig sokáig kénytelenek voltunk kiadni a messze környékről idejáró juhászoknak. Most véget vetünk ennek, szeretnénk fellendíteni községünk állattenyésztését.

Már meg is tettük az első lépéseket ezen az úton. Pártszervezeteink, az újonnan választott községi tanács — s ezt a járási szervek is támogatják <— kidolgozta a tervet Akasztó (állattenyésztői hagyományainak felélesztésére. A 4000 hold rét, legelő, kaszáló területet a tanács az idén már nem adta ki a távolról jövő juhtartóknak, hanem a helyi termelőszövetkezeti csoportoknak juttatta. Jelenleg 1940 juhot tartanak a szövetkezetek, de még az idén 3000-re, az ötéves terv végéig pedig 10 ezerre fejlesztik az állományt.

— Akasztó rteósorban szarvas- ( marhatenyésastéséröl volt hires.

' s- Milyen terveik vannak ezzel

kapcsolatban? — kérdeztük Bus elvtársiéi.

_ — A juhtenyésztés fellendítéséhez kevesebb beruházás kell — válaszolta. — Erre az anyagi alapot már most elő tudjuk teremteni. A juh szaporább, az akolépítés olcsóbb, s hozzá az építőanyag is könnyebben beszerezhető. Területünkön a fésűs merinói fajtát kívánjuk meghonosítani, amelynek értékes gyap- ját a hazai textilipar is szívesen fogadja. Ily módon nemcsak gyorsabban térül meg be fektetésünk, hanem jövedelmünk is állandóan növekszik és meg tudjuk teremteni a szarvas- marha- és sertéstenyésztés fejlesztésének alapját Távlati terveink szerint szarvasmarhából a magyar tarkát, sertésből a komval fajtát tenyésztjük majd. Ebben az évben már ezekből is megkezdjük a törzsállomány kialakítását. Száz anyakocát és 30—35 üszőborjút helyezünk ki a háztáji gazdaságokba.

— Mindehhez természetesen a takarmánytermesztés növelésére is szükség van.

— Igen. Az idén 500 hold rét és legelő árasztásos öntözését valósítjuk meg, s ehhez a víztárolókból biztosítjuk a vizet — mondta Bus elvtárs. — Erre a területre 10 vagon műtrágyát hordunk ki. Ezenkívül 400 holdon közös takarmánytermesztést folytatunk, s a nagyobb hozamok elérése érdekében ezt a területet is öntözzük. Nem hanyagoljuk el a pillangósok termesztését sem. Állatállományunk fejlesztésével együtt növeljük majd a szövetkezet közös takarmánytermelő területét.

i— A szép tervek megvalósításához szükség van a jól képzett gazdákra,

— Termelőszövetkezeti cső- '■ portunk évi 10 ezer forint ősz- , töndíjat szavazott meg erre a célra — válaszolta a tszcs-elnök. ! — A szövetkezetből már két tag j jelentkezett is a mezőgazdasági j technikum állattenyésztési szakára. A szakemberképzést fo- , lyamatossá kívánjuk tenni, mert azt akarjuk, hogy községünkben sikeresen fejlődjön az állattenyésztés.

Importfácán

Megyénk vadrezervátumaiban évek óta nagy gondot fordítanak az apró vad állományának felfrissítésére, szaporítására. A különböző vadászterületeken egyébként a fogoly és a fácán „sűrűsége” megfelelő, amit bizonyít, hogy a télen is több ezer élő apróvadat fogtak be a MAVAD részére.

Az állomány f rissítése érdekében angol és japán fácánok meghonosításával is kísérleteznek.

A Kunbajai Állami Gazdaságban az angol fácán több ezres állományban máris meghonosodott, s a megfigyelések szerint helyszeretőbb a hazai fajtáknál. Vándorlási körzete mindössze 3 kilométerre terjed ki, ezzel szemben a magyar fácánok 20—25 kilométerre is elkóborolnak.

A Dunaártéri Erdőgazdaság területén a japán fácánok útját figyelik. A díszes, nyakán kékes színű, fényes tollövet viselő madarak gyorsan repülnek és sokszor magánosán is messze elbarangolnak. Kilövésük azonban élvezetés sportot nyújt.

Most tavasszal mind e két külföldi fácánfajtát tovább szaporítják. Az idén már lehetőség nyílik arra is, hogy a hazai és a külföldi fajták keresztezéséből származó utódok tulajdonságait" tanulmányozzák. A Kiskunsági Erdőgazdaság területén 200 japán fácánt engedtek szét, a Kunbajai Állami Gazdaság rezervátumában pedig 700 angol fácánt zártak volierekbe. Ezeket tiszta vérben szaporítják tovább. A mesterségesen nevelt fácáncsibéket a megye különböző vad rezervátumaiban engedik majd szét, azok állományának felfrissítése végett.

if*- T> IK "11 ’ 1*. f : ii-”

JHai eiáő úsztáii/öiok

Amikor a mai első osztályos kisgyerek ábrándos negyedóráiban rakétát rajzol, a legmagától értetődőbben cirkal- mazza űrhajója alá a földgolyót. Már tudja, hogy a föld gömbölyű, ötéves korában látta az űrtelevíziós felvételekről, képes újságokból, meg elmagyaráztatta magának. Játszva jutott olyan tudás birtokába, amelyet nemhogy szülei, de nagyobbacska testvérei is izzadva szereztek meg az iskola felsőbb osztályaiban.

Más fogalmai vannak a szabadságról is. Iskolai vonatkozásban is összehasonlíthatatlanul más számára a szabadság. mint előző nemzedékeké. Érthetetlen megdöbbenéssel kerekítené okos szemét a tanítóra, ha az azt kívánná, hogy elől vagy hátul karba tett kézzel ülje végig az órákat.

Szabadság neki életeleme. Csintalanságai mögött is annak derűs mélységeit kell látnunk. Egy eset.

A tanító bácsi sétál, magyaráz a padok előtt. Amerre megy, utána fordulnak a fejecskék. Egyszer ám félbe szakad a magyarázata. Zavartan dörzsöli meg a szemét, s hirtelen arra gondol, hogy túlsókat olvasott az éjszaka. Az első padsor alá pillantott. Hová lettek a lábak a cipőkből? Biztosan a szeme káprázott. A cipők mind helyükön vannak, a gyerekek angyali ártatlansággal figyelnek, érdeklődnek, ragyog a szemük. Tovább folytatja a sétát, s előadását. De... Most már lehajol, mintha a cipőjét fűzné. Egy pillantás ismét végig a padok alá, s'meggyőződött, hogy nem a szeme csapta be. A cinege lábacskák sehol, csak a cipők állnak helyükön. Felegyenesedik, belekukkant az első padba, a másodikba.

Kislányok, kisfiúk lábukat maguk alá húzva ülnek. Mellettük szép kerek hurkába göngyölve a harisnyák. Hát nem jobb mezítláb?

Kezdődhet a bölcs pedagógia.

Ritka mesterségek

A takács

Kiskunfélegyházán a járásbíróság területe mögött bekanyarodva a város történetének egy itt felejtett darabjával találkozik az ember. A Tompa utca apró házai között nem ritka a nád- fedeles hajlék sem, s az ember

NAGY OTTÓ Az öreg takács a szövőszék mellett. (Lakatos József felvétele.)

Különös pártcsoport?

Ha valaki a tekintélytisztelet ferde értelmezéséből, a személyi kultusz benne felejtődött maradékából indul ki, tényleg különös pártcsoportnak tartja a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat mű- szakiainak harminc főnyi kollektíváját.

__ Fiatalember, Besenyi János gyártástervezési csoportvezető fogja össze az üzem legnagyobb pártcsoportját, melynek az igazgatótól, főmérnöktől kezdve a programcsoport- vagy munkaügyi osztályvezetőn át az üzem vezető szakemberei a tagjai.

Ne

m valami formális fóruma ez a párt- életnek? Egy fiatalember tolmácsolja a pártvezetőség, a párt határozatait a gyár legfőbb vezetőinek, akik maguk is párttagok?

Keressük meg ezt a fiatalembert. A szó szoros értelmében egy emberbokor sűrűjéből hívtuk el. Lázas megbeszélés folyt az asztalánál, s a jobbára fiatal műszakiak úgy körülvették, hogy úgy kellett őt kikeresni közülük. Nem jó, ha valakit „eleméből” kiemelünk és úgy beszélgetünk vele a munkájáról. Besenyi elvtársat mégis megkérjük, menjünk kevésbé forgalmas osztályra.

— Pártcsoportunkban élénk a vitázó légkör. Nem hiúsági kérdéssé sekélyesedik a kritika, hanem bátor, közös erőfeszítés azért hogy változtassunk bajon, rossz módszeren. Nem sértődik meg az igazgató vagy a főmérnök, ha szemébe megmondjuk, hogy megzavarta a munkát, amikor egyik-másik osztály felett „átnyúlva” iktatott be olyan megrendelést, amely nem volt ugyan betervezve, de a minisztérium rászorította.

Vannak nálunk egyetemről nemrég kikerült vagy katonai szolgálatból visszatért műszakiak. Kevés még a gyakorlatuk, segítenünk kell őket. Megtörténik, hogy egy gyártmányhoz nem kapunk elegendő anyagot. A rendelés megvan, határidőre el kell készíteni. Mit tehetünk nemegyszer? Módosítani kell a tervezésen. A fiatalok ragaszkodnak a papír szerinti előíráshoz. Ilyenkor van miről vitatkozni.

Rácz Ferenc munkaügyi osztályvezető higgadt, bölcs szakember. Neki az a véleménye, hogy nem is olyan indokolatlan a tapasztalatlanabb fiatalok ragaszkodása az eredeti előíráshoz. Millimétemyi változtatás egy fődarabon, s kint a területen derül ki, hogy nem lehet beszerelni. Végig ismerni kell egy szerelési egység útját, hogy merészen módosíthasson valaki. — „Pártcsoportunk sokat foglalkozik a fiatalokkal — mondja Rácz elvtárs. Ebben előljár Besenyi János, a bizalmink... Az én

szemináriumomban kezdte a politikai tanulást.”

Héj jas Pál program-csoportvezető így vélekedik:

— Jó ötletei vannak Besenyinek, hogyan kell gyakorlattá váltani a párthatározatokat. Vitát folytattunk annak érdekében, hogy a belső körön folyamatos legyen a kooperáció a műszak egyes osztályai között. Az előgyártással a műszaki fejlesztésben egy lépcsővel feljebb haladtunk. Részletesebb, precízebb rajzokat kapnak a műhelyek. Minden munkafolyamat pontosabb előkészítést követel. Akadozik a munka, ha késnek a szerkesztéssel; várnak a technológusok, türelmetlen a norma- csoport. Jönnek, sürgetnek a műhelyek, üzemvezetők.

Bakos Péter párttitkár elismeri:

— Bátran elemzik a hibákat ebben a pártcsoportban. Sokat is várunk az elv- társaktól. Kilencmilliós hátrányt kell ledolgoznia üzemünknek. A hosszú tél miatt sok volt a fagyszabadság, állásidő. Fontos törekvésüknek tartom a belső kör zökkenőmentes munkájának megszervezését. Igazat adok, amikor kérik a pártszervezet segítségét, s bírálnak engem is, ha megbeszélésükről elmaradok...

... Különös pártcsoport ez? Nem, — csak új módon dolgozik és a termelés eredményeivel akarja bizonyítani a jó politikai munkát. TÖTH ISTVÁN

önkéntelenül is gólyafészket keres a kéményeken.

Ebben a romantikusnak tűnő környezetben, a 12-s számú házban folytatja régi mesterségét a hetvennégy éves Bajzák László takácsmester, aki hatvanhárom év óta szövi a vásznat, a törülközőket, a rongyszőnyegeket. Laci bácsi jól megtanulta a szakmát, hiszen még tízéves sem volt, amikor a szomszédjukban lakó idős takácsmester- nek segédkezett. Később elhatározta, hogy inasnak szegődik mellé. Több mint öt évig gyakorolta és tanulta az Ő6i mesterséget. Nagy áldozat volt ez abban az időben a szülőktől, hiszen, ha cselédnek adják á fiatal gyereket, nemhogy ők fizetnek érte, de minden évben kocsi szalmát, malacot és egykét forintot vitt volna haza.

Beszélgettem az idős mesterrel. Szavait átmelegíti a sok régi emlék, amely a hosszú idő alatt felhalmozódott. Az öreg zörgő masina már, döcögve ugyan, de még mindig ontja a cifra rongyszőnyegeket, a kérges, de szinte elnyűheteüen vásznat. Bajzák bácsi lábbal mozgatja a szerkezetet, s bizony egész napi munka után még egy fiatalember is elfáradna.

— Már egyre kevesebben keresik a portékát — mondja, megállítja a gépet, s letörli izzadt homlokát. — Négy-öt piacra is el kell mennem — folytatja —, hogy meg legyen a hasznom. Sok régi vevőm van még, azok is mind idős emberek. A fiataloknak nem kell a házi készítésű szőnyeg, lepedő, törülköző, ők inkább a modern kivitelű és valljuk meg őszintén, sokszor nem is drágább dolgokat kedvelik. De jól is van ez így. A fiatalok hadd haladjanak a korral, nekik magasabbak már az igényeik, mint a magamfajta idős embereknek. Nekünk már jó és megszokott a rongyszőnyeg, s engem egy kis büszkeséggel tölt el, ha bemegyek valamelyik házba és a kezem munkájával találkozom. Ez már emberi tulajdonság.

Aztán zörögve, nyiszorogva megindul a lábbal hajtós szövőszék. s a mester a rezgő fonalszálak között ügyesen szedi sorba a régi ruhák, nagykabátok, szoknyák maradványait, s azok türelmesen illeszkednek össze, hogy valamelyik kis házban majd otthonossá, hangulatossá varázsolják a szobát.

Tóth Miklós