Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-30 / 99. szám

1963. április 36, kedd 5. oldal Beszélgetés a filmről Napfény és árnyék Megőrzik a múltat és a jelent EGY FIŰ meg egy lány vé­letlenül egymás mellé kerül a napfényes bolgár tengerparton. A fiú bolgár, a lány külföldről érkezett, s már másnap indul is vissza távoli, ismeretlen ha­zájába. Ennyit tudunk róluk, s ennyit tudnak ők is egymásról. Korban, természetben éppen összeillők. Mégis ott a láthatat­lan választóvonal kettőjük kö­zött. Más-más környezet ne­velte, formálta gondolataidat, igy aztán nem csoda, hogy élet­érzésük, szemléletük és világ­nézetük is merőben különböző. A fiú hisz az életben, abban, hogy az ember boldogságra szü­letett. Az atomfizikus lánya a fény mögött mindig ott látja az árnyékot sötétleni. Az egy­szerű, megszokott tárgyak fe­nyegető szimbólumokká válnak a szemében. Elég egy újság, az összetört amfóra, hirtelen jött szélvihar, hogy felidézze az atomháború rémségeit. — „S. O. S. Mi szeretjük egy­mást. Segítsetek, emberek!" — hangzik segélykiáltásként a palackba suttogott üzenet és a film, amikor rettegő képzelet idézte elüszkösödött táj képét a napfényben daloló, táncoló sokaságra váltja át, azok ellen emeli fel tiltó szavát, akik mindannyiunk biztonságát, nyu­godt életét háborús készülődés­sel veszélyeztetik. A film rendezője, Rangel Vlcsanov, nagyon is időszerű, az egész emberiséget közelről érintő témához nyúlt, melynek súlyos mondanivalóját a két fia­tal szerelmes megkapóan lírai története, megismerkedésének üde frissesége tette nem min­dennapi élménnyé, — felejthe­tetlenné. FILMJÉNEK művészi értékét még az sem csökkenti, hogy — különösen a második résinél — a kelleténél erősebben hangsú­lyozza a két főhős ellentétes érzelemvilágát és az önmaguk­ban beszédes mozgáshoz, jele­netekhez képest helyenként mesterkéltnek, papírosízűnek tűnnek a dialógusok is. Ennek ellenére a Napfény és árnyék jól sikerült alkotás. A pusztulás leselkedő veszélyével költői ihletettséggel állítja szembe a legtisztább emberi ér­zéseket. Ezt a célt szolgálták a nemes egyszerűséggel felépített cselekmény hangulati átváltá­sai. A rendező elképzeléseinek valóra váltásához nagyszerű se­gítséget nyújtott Dimo Kolarov operatőr. Képei szépek, víz alatti és atomháborús felvételei mesteri ügyességre vallanak. Finom érzékkel vált át valóság­ból a látomásba, beállításai eredetiek, merészek, de mindig kifejezőek. A KÉT FIATÁL szerepében Anna Prucnal és Georgi Nau­mov nyújtott természetes bájú, kitűnő alakítást. V. Zs. A múlt évben alakultak meg megyénkben, mint ahogyan szerte az országban másutt is, az első honismereti szakkörök. A szakkörök ott alakultak, ahol néhány kedvtelésből néprajzzal, népművészettel, régészkedéssel, helytörténeti kutatásokkal fog­lalkozó helybeli lakos — több­nyire pedagógusok — vállalko­zott rá, hogy megszervezi. A honismereti szakkör a szo­cialista hazafiaságra való neve­lés sajátos és igen sikeres for­mája. A szakkörök tagjai a sző­kébb környezetük alaposabb megismerésére törekszenek, ku­tatással, különféle dokumentu­mok gyűjtésével foglalkoznak és munkájuk eredményeit széles körben ismertetik. Nálunk kü­lönösen Kalocsán és környékén működnek eredményesen a hon­ismereti szakkörök, amelyek nemcsak a megyében, hanem országosan is a legjobbak közé számítanak. A kutató-, gyűjtőmunka for­mái igen változatosak. Króni­kát vezetnek a szakkörök az üzem, a termelőszövetkezet, az iskola vagy a község életéről. Földrajzi, néprajzi, helytörté­neti, munkásmozgalmi, régészeti emlékeket gyűjtenek, valamint művészettörténeti és irodalom- történeti anyagot. Tanulmányi sétákat, üzemlátogatásokat szer­veznek, ismeretterjesztő előadá­sokat és vitákat tartanak az összegyűjtött és rendszerezett dokumentumokból, a kutatások anyagából pedig kiállításokat rendeznek. Igen nagy jelentőségű a kró­A II. Kecskeméti Zenei He­tek keretében szombaton, 27-én hangversenyt rendezett a. Ka­tona József Gimnázium ének­és zenekara. A változatos — kissé hosszúra méretezett — műsor alapján átfogó képet kaptunk a gimnázium énekes tagozatának és Zsiga László ta­nárnak lelkes munkájáról. A kórusművek közül újrázó taps fogadta Bárdos: Dana-dana c. művének virtuóz előadását, hiá­nyoltuk viszont a madrigálok előadásában a stílusra jellemző könnyed hangvételt. Helytállt a zenekar is, különösen biztos­nak éreztük a basszus szólamo­nikaírás. Szemünk előtt roha­mosan szűnik meg a régi világ és születik, formálódik az új. Községeinkben nem évek, ha­nem hónapok, hetek alatt ala­kulnak ki új viszonyok és gyakran már 'nem is emlék­szünk arra, hogy mikor készült el egyik-másik új épület, mikor készült eű. a műút, mikor gyul­ladt ki a villany, mikor ala­kult meg a termelőszövetkezet. Pedig milyen fontos események ezek a község életében. Csak hát olyan sűrűn váltják egy­mást, annyi az új benyomás, hogy pontosan már nem tudja számon tartani az emlékezet. Né­hány év alatt nemcsak a ter­melőszövetkezetek hőskora, az első bátor lépések, a kezdeti nehézségek, az első eredmények mehetnek feledésbe, hanem el­vesznek azok a mindig haszno­sítható tapasztalatok is, ame­lyeket a múlt a mindenkori ma számára nyújthat. Egy-egy vá­ros, falu helytörténete azonban rögzíti, hogy hogyan függnek össze életünk mai eseményei az elődök küzdelmeivel, verejté- kes munkájával. Igen sürgős feladata nap­jainknak a néprajzi gyűjtés. Rohamosan korszerűsödő éle­tünk, és a nagyüzemi gazdál­kodás- következtében gyorsan vesznek ki a népszokások és mennek veszendőbe a gyakran múzeuális értékű néprajzi anya­gok: a mindennapi élet jellem­ző tárgyai, eszközei, szerszámai, a népviselet stb. Ugyanígy fon­tos a néphagyományok, szólá­sok megörökítése, valamint a kát. A nagyszámú szólista kö­zül meg kell említenünk Koncz Márta és Szappanos Mária szép cselló játékát, Bányi Gizella át­élt zongorázását, valamint Mé­száros Erzsébet kulturált éne­két. Szólnunk kell, sajnos, a hátsó sorokban ülő énekkari tagok fegyelmezetlen viselkedé­séről a hangszeres számok alatt, mely jelentősen rontotta a hangversenyről való összbe­nyomást, továbbá arról, hogy az igen rossz állapotban levő pia- jninó erősen csökkentette a szó­listák produkcióinak hatását. Körber Tivadarné haladó hagyományok beépítése új kultúránkba. Nem szabad fe­lelőtlenül megsemmisíteni min­den szokást, mert a néphagyo­mányok a hazaszeretet „általá­nos iskolái”, kár lenne veszni hagyni, amikor még ma meg tudjuk menteni a jelennek és a jövőnek. Történelmi doku­mentumok ezek, és idővel pó­tolhatatlanok lesznek. Megyénkben a honismereti munkának *már több ót’es ered­ményei vannak. Lelkes kezde­ményezések indultak a falvak­ban, amelyek élén főleg peda­gógusok állnak, számos szép példáját adva a mozgalom élet­képességének. A lelkes kutató, gyűjtő szenvedély eredménye­képpen létesült a dunapataji és a dunavecsei tájmúzeum. Me­gyénk számos községében foly­nak hasonló gyűjtések. 4 városok és falvak mo­nográfiájának összeállításán lel­kes társadalmi munkások fára doznak. Hozzávetőleg hetver t községünkben már befejeződő! ez a munka. Diplomadolgoza tok készültek és készülnek egy egy falu, járás történetéről. Szórványosan megkezdték a falukrónikák írását is. A fűktől falukrónika például mintán szolgálhat más megyék közsé geinek ez irányú munkájához. Április elején a rádió is ripor tot készített róla. Ezek a törekvések azonban több megértésre és támogatásra kell találjanak a megyei mű velődésügyi szervek részéről Segíteni kell ezeket a törekvé­seket még ott is, ahol nem ala­kulhattak szervezett szakkörök és csupán egyéni kezdeménye­zéseknek számítanak az eddigi eredmények. Különösen a mú­zeumok patronáló tevékenységé­re gondolunk itt, hiszen a mú­zeumok által támogatott szak­körök óriási társadalmi bázist jelentenek maguknak a múzeu­moknak a gyűjtés és feltárás kiterjesztésében. A falumúzeumok számának növelésében ne lássanak a szak­emberek veszélyt. Ezek olyan gyűjtemények csupán, amelyek célja egy-egy szűkebb környe­zet emlékanyagának összegyűj­tése, tárolása és bemutatása. A népművelési célkitűzések alap­ján működő falumúzeum nem is kíván más lenni, mint ami tulajdonképpen: honismereti gyűjtemény. A sok jóindulattal áthatott, iskola úttörő-tánccsoportja. DCoiik&métL ŰÍ&tieL KídeJt Á Katona József Gimnázium hangversenye Sturmführer egyik kezével á kormánykereket fogta, a másik­kal pedig egy mikrofont emelt a szájához. Ribin meglendítette magát. Teljes súlyával Torpra esett, aztán elkapta a fogával a :nik- rofon vezetékét, s megpróbálta kiszakítani a drótot a helyéből. Torp, akinek mind a két keze foglalt volt, a könyökével igye­kezett távolabb tolni Ribint. — Gyorsan.. — kiabálta Torp rekedten a mikrofonba. —• Orosz kémek! ... Ribinnek bármi áron, az élete kockáztatásával is meg kellett akadályozni, hogy Torp össze­függő helyzetleírást adjon az Abwehrnek. Nem tétovázott te­hát. Éppen előtte volt a leadó alumínium kapcsolótáblája, kö­zepén a készülék világító skála­üvegével. Ribin hátradőlt, len­dületet vette, s teljes erőből beleütötte a koponyáját. Szinte belefúródott a feje a készülék­be. Tompa csattanás, üvegcsö­römpölés hallatszott, s Ribin is­mét eszméletlenül, vérző halán­tékkal zuhant a kocsi aljára. Torp kővémeredten nézte a szétroncsolt leadót, amely ter­mészetesen abban a pillanatban felmondta a szolgálatot. Azon­nal megértette, milyen vesze­delmes helyzetbe került ezzel. Tehetetlen dühében féktelenül káromkodott Aztán eldobta a mikrofont, amelyet még mindig a kezében tartott, elővette a pisztolyát és belelőtt Ribin moz­dulatlan, meggömyedt testébe. Torp maximális sebességre kapcsolt. A terepjáró hirtelen megugrott. Néhány pillanat múlva már utolérte a leghátsó teherautój;. Torp ekkor határo­zott mozdulattal balra fordítot­ta a kormánykereket. Előzött. Percev és Korzsov egyre nö­vekvő balsejtelemmel figyelték a mind több kocsit megelőző terepjáró vad száguldását. Nyil­vánvaló volt: Upitzhoz igyek­szik Torp. Upitz kocsijában vi­szont ott ül Kerimov. Nem sza­bad találkozniok! Percev először arra gondolt, hogy kézigránátot dob Torp ko­csijára. De aztán feleszmélt: nem teheti, hiszen a Sturm- führer mellett ül Ribin! Arra sincs mód, hogy a teherautóval elállják az utat a terepjáró előtt, mert minden kocsiban ott ül a sofőr mellett egy SS-fogd- meg is. Azonnal gyanús lesz a helyzet, lármát csapnak az SS- martalócok, s könnyen ember­áldozatba kerülhet a dolog. Sőt, még az is előfordulhat, hogy kétségessé teszik vele az egész akció sikerét. Nem marad tehát más hátra, mint hogy Ribin tapasztalataira és ügyességére számítanak, s készenlétbe he­lyezik ■ fegyvereiket. * Néhány perccel azután, hogy a karlslustei rejtekhelyhez ért a gépkocsisűr, amelyet Ribin cso­portja sikeresen megszerzett, Lengyelország, Magyarország és Románia repülőtereiről több szovjet bombázó és nagy befo­gadóképességű teherszállító re­pülőgép indult útnak. Vala­mennyi gépcsoport nyugati irányba tartott. Maximális ma­gasságra emelkedtek, s a va­dászgépek védelme alatt átszel­ték a frontvonalat. A Szovjet­unió egyik ismert repülőtábor­noka volt a parancsnokuk, aki a Varsó melletti repülőtérről irányította a gépeket. Ugyan­ott rendezte be parancsnoki posztját Likov tábornok is. Amikor Berlin légiterét el­hagyták, mindegyik gépcsoport abba az ifányba fordult, ahová az előre megszabott feladat sze­rint menniük kellett. S amint Likov tábornok jelentést kapott Percev őrnagytól, hogy a rako­dást befejezték és a gépkocsi­sor elindult, a repülőtábornok rádión hívta a Karlslustetól északra cirkáló öttagú bombázó gépcsoport parancsnokát és utasította, hogy kezdje meg a harci feladat végrehajtását. A repülőgépek azonnal a cél irányába indultak. Amikor szá­mításaik szerint a célpont fölé értek, a vezérgép egy világító légigyertyát oldott ki. Az ejtő­ernyőre szerelt gyertyát lassan eresztette alá, s hatalmas ívben szórta szét vakító fehér fényét. Jól kirajzolódott alattuk az országút, s a távolban haladó hosszú gépkocsisor. A bombázók közelebb repül­tek a célhoz. A másodpercek múlásával mind tagoltabban, pontosabban felismerhetők let­tek az egyes teherautók, Még az apró, a gépkocsisort éppen előző terepjárót is jól látták a pilótáik. A vezérgép rárepülést hajtott végre. De az úttesttől vagy há­romszáz méterre húzott el, s szórta gépfegyvertüzét, mert a feladat szerint csak színlelnie kellett a támadást, s a pilóta a fejével felelt azért, hogy egyet­len gépkocsinak se essék baja. Amikor a gépkocsisortól tá­vol, a veszélytelen zónában fel­robbant az első légiakna, a te­repjáró éppen akkor ért a ve­zérteherautó mellé. Bombasoro­zat robbant az út két oldalán. Percek alatt füstfelhő borította el a gépkocsisort. A bombázók parancsnoka azonban még jól látta, hogy az autók megállnak, s szanaszét futkosnak róluk az emberek. Aszker, amikor feletteseitől kérte, hogy rendezzenek színlelt támadást a gépkocsisor ellen, abból a feltételezésből indult ki: bizonyosan szép számú fa­siszta kíséri majd a teherautó­kat, s ennyi embert közönséges eszközökkel lefegyverezni és ártalmatlanná tenni nem köny- nyű dolog. Előfordulhat, hogy harc keletkezik, az ejtőernyősök sok embert vesztenek. (Folytatjuk.) de még szórványosan felbuk­kanó honismereti tevékenységet szeretnénk tömegmozgalommá szélesíteni. Szeretnénk, ha az üzemek, városok, falvak törté­netét néprajzi módszerekkel kutató, a szóhagyományok je­lentőségét jól ismerő, a hely­ség, vidék jelenét krónikába foglaló, emlékanyagát össze­gyűjtő honismereti szakkörök­ből minél több működne me­gyénkben, hogy egyetlen tele­pülés, egyetlen tájék se marad­jon ki a múltnak és a jelennek a jövő számára történő megőr­zéséből. GERINCZY GYÖRGY Irodalmi klubfoglalkozás Dunavecsén A községi könyvbarát bizott­ság rendezésében Juhász Gyula­emlékestet tartottak a múlt hé­ten Dunavecsén. A költőről Vas- berényi Géza beszélt, majd kul­túrműsor követte az előadást. A könyvbarát bizottság az est sikerén felbuzdulva elhatároz­ta, hogy ezután rendszeresen tartanak hasonló irodalmi klub összejöveteleket. Rövidesen el­készül az évi tervük is. Bolváry há&M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents