Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

HANYAG ÉS GONDOS LAKÓK Ezt láttuk a kecskeméti bérházakban zi meg Szabó Ödön a Bethlen körút 6-os számú ház előtt. — Bemenjünk azért? Bementünk, körülnéztünk. Ragyogóan tiszta lépcsők, kü­szöbök, karcolás nélküli falak. (Másutt kevés helyen ilyenek.) Ugyanígy a szomszédban, a 8-as szám alatt... — Itt aztán rendes lehet a házfelügyelő! — A lakók maguk takarítják. Pénzt adtak a lakásért, óvják, féltik... Körsétánkat a Nagykőrösi ut­cában folytattuk tovább, s mi­lyen jó, hogy betértünk a 35. számú házba! Példás rend, tisz­taság mindenütt. A házfelügye­lőnek, Dékány néninek, egyet­len gondja, hogyan lehetne az udvar közepén kiemelkedő de­rítő ellenére is parkosítani, s nem győzi dicsérni a negyven­négy lakót. Ritkaság, de ilyen is van — Itt, kérem, olyan aranyos emberek laknak, hogy ritkaság. Pontosan befizetik a lakbért. Ha valahol véletlenül kitörik az ablak, tönkremegy a villanyégő, szólni sem kell, máris rendbe­hozatják. S ha már a jó példáknál tar­tunk, ne maradjon ki az Arany János utca sem! A 4-es számú házban Kiss Jánosné méltán büszke a lépcsőház tisztaságára és az udvarban levő csinos par­kocskára, pontosabban: a férjé­re. Az ő fáradozását, keze mun­káját dicséri. Attól eltekintve, hogy az egyik emeleti lakó galambtartá­sa miatt panaszkodnak a szom­szédai, nem akadt panasz a 8-as számú házra sem. A gazdák rendszeretetéről vall a porta. * Rövid sétánk néhány tapasz­talatát rögzítettük, következteté­sek nélkül. A tanulságok levo­nása hadd maradjon ezúttal azokra, akik az észrevételeink­ben így vagy úgy érdekeltek. Perny Irén Elismerő oMevél az ismeretterjesztésért A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Országos Elnök­sége elismerő oklevéllel tüntette ki Licsicsányi Ernőt, a Kalocsai Cementipari Vállalat igazgatóját az üzemi ismeretterjesztésben és a munkásakadémia támogatá­sában kifejtett tevékenységéért. Licsicsányi Ernő példamutatóan kapcsolta össze az igazgatása alatt álló vállalatnál a gyakor­lati termelőmunkát az ismer­terjesztéssel. Az ő közvetlen se­gítségével jött létre és dolgo­zott eredményesen a munkás- akadémia és személyes irányí­tásával állították össze a helyi­leg legmegfelelőbb tematikát, amelyben az előadások a ter­melés közvetlen céljait szolgál­ják. (Tóth Sándor felvételed Nincs többé kopasz fej... Amerikai bőrgyó­gyászok új eljárás­sal igyekeznek segí­teni mindazokon, akiknek a feje búb­ján már nincs haj, de még „hajkoszorú” övezi a fejüket. Az j új eljárás lényege, \ hogy azokról a te­rületekről, amelye­ken még viszonylag sűrű a hajnövés, a fejbőr piciny ré­szecskéit átültetik a tar koponyára. Állí­tólag három hónap alatt az átültetett részeken normális hajzat nő ki — ol­vastam nemrégiben az örvendetes hírt a lapokban. Bevallom, hogy én is azok közé tar­tozom, akikre a fen­ti leírás vonatkozik, de őszintén szólva ez a körülmény ed­dig még nem oko­zott különösebb gon­dot számomra. Meg­nyugvással fogadtam e „természeti csa­pást”, nem is tet­tem ellene semmit az égvilágon. Ha­nem az amerikai el­járás felkeltette az érdeklődésemet. Szenzációs dolog le­het. El tudom kép­zelni, hogy rövide­sen kialakul a „haj- börze”, ahol majd azok a sorstársaim szerzik be szükség­leteiket, akiknek már hajkoszorú sem övezi koponyájukat. Lesz árfolyam is, s Nyugaton talán a tőzsdén is jegyzik majd a dúshajzatú ifjak eladásra kínált fejbőrét, négyzetcen­timéterre átszámít­va. Egyébként én ví­gan vagyok, nem megy a zsebemre a játék, még van va­lamelyes „hajkoszo­rúm”. Az ám, de mi lesz, ha onnét „át­telepítik” a hajat a kopasz felületekre? Időnként majd visz- sza kell telepíteni és így tovább... Bács megyei nyel­ven szólva: ez lesz a telepítési hónap! T.P. Amilyen a gazda, olyan a portája — tartja a közmondás. S hogy mennyire igaza van, meggyőződhet róla, áld velünk tart egy kis sétára a bérhózak- ba. Induljunk el a kecskeméti Rákóczi úton, amelyet számos új lakóház ékesít. Lovaskocsi gördül be a 10— 12. számú bérház kapuján. Meg­állásra készteti a járókelőt. S amint elnyeli a kapualja, ön­kéntelenül utána nézünk. A kocsin szélesre pakolt kátrány­papír göngyölegek, csoda, hogy nem horzsolta végig a kapu alatti falakat! Hanem a kapu­keret annál kopottabb, még a téglái is kicsorbultak itt-ott. Nemcsak a most behajtott lo­vaskocsitól. Rongálják a bútor­bolt szállítmányaival és az ud­Befonjárdát kap a győztes! Nines tévedés a címben? Létezik olyan vetélkedés, mely­nek győztesét betonjárdával ju­talmazzák? Létezik bizony, még­hozzá Baján. Már a városi tanács alakuló ülésén, március elején sok szó esett Baja fejlesztési terveiről. Utána a tanácstagok — a végre­hajtó bizottság irányítása mel­lett és a körzeti pártalapszerve- zetek segítségével — több vá­rosrészben egyéni és csoportos beszélgetéseken cserélték ki né­zeteiket a jelölő gyűléseken is felvetett problémákról, környé­kük rendezéséről, szépítéséről. A munka fogalmához nálunk már szinte „rokonként” kap­csolódik egy másik, amelyet így hívnak: verseny, mert az azonos célokért dolgozó embe­rek között szinte önkéntelenül kialakul. így volt ez a bajai tanácstagok között is. Egy napon azt mondja Perczel Sándor, a 61. válasz­tási körzet új tanácstagja: in­dítsunk versenyt a körzetek kö­zött! Vetélkedjünk a társadalmi munkában, az utak, járdák, parkok rendezésében, városunk szépítésében. Nem telt bele sok idő, s a szomszéd, a 60-as választási körzet tanácstagja: Jursonovits Kálmán máris tettekkel vála­szolt Irányításával a választók 500 folyóméter járdaszegélyt szállítottak a körzetükbe. Gon­doskodnak az elhelyezéséről és a járdarészt salakkal töltik fel. De bizonyára a nemes versen­gés eredményeként szaporod­nak szánté gomba módra a vá­rosban a parkosított járdaszegé­lyek, virágágyások. A legjobb kezdeményezés is elkallódhat, ha nem talál felkarolóra. A tanács végrehaj­tó bizottsága azonban gyorsan felismerte: nagy lehetőségek rejlenek a törekvésben! Ügy döntött, hogy a versenyfelhívás alapján végzett társadalmi mun­kát ebben az évben, külön bi­zottság útján, háromszor érté­keli és jutalmazza. A legjobb eredményt elérő városrész ju­talma 400 négyzetméter beton­járda, a második díj 300 négy­zetméter betonszegélyes salak­járda, a harmadik pedig köz- világítási lámpahely bővítés és p-'dok kihelyezése. 17/ Itexdeménvexés a ta­nácsi munkában. Üj módszer a városfejlesztés ütemének gyor­sítására és nagyszerű lehetőség a lakosság mind szélesebb ré­tegeinek bevonására. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács«-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 065. FALU SZÉLÉN varban székelő más vállalatok fuvarjaival is. Ki fogja megcsináltatni ? — Gazdája nem akar akadni a kártételnek — világosit fel Szabó Ödön, az Ingatlankezelő Vállalat csoportvezetője. — Fel­szólítottuk a bútorboltot, de „mossa kezeit”, a Kalocsai Fű­szerpaprikaipari Vállalatra há­rítja át, az viszont ugyanígy labdázza tovább a dohánylera- katra... Koszosak, összefirkáltak a lépcsőházi falak, az egyik ud­vari lépcsőházi bejáraton két nagy tábla üveg hiányzik, a második emeleten a sárga színű ajtók közül az egyik sötétebb színével üt el. — A lakónak ilyen tetszik, mit sem törődik azzal, hogy elüt a többitől. Amott meg a harmadik emeleten, látja a füg­gő folyosó aljáról levált vakolat foltjait? Már másodszor fordulj elő, hogy nyitva hagyták a víz­csapokat, s a kiömlő víz el­árasztotta az egyik lakást, be­ázott az alatta levő helyiség, s a folyosóra ömlő víz is kárt okozott. Ez a bérház arról is nevezetes, hogy a pincét nem győzzük ellátni villanyégőkkel, szinte naponta eltűnnek... Rákóczi út 20. A rendesebb házak közül való. Rongálódás azonban itt is akad. Hiányzik a kapu ablaküvege, törött a mosó­konyháé is, s a pinceablakok között is alig akad ép. A tettes pedig ismeretlen. „Csináltassa meg az IKV!” A leláncolt lábtörlő — Hát ez a leláncolt láb­törlő? — kérdezem az udvari kijárathoz érve. — Védekezés. A 15 forintos lábtörlőt 15 forintos lakat őrzi... De sajnos, szükséges — így a kísérőm. Rákóczi út 28. A lépcsőház érdes fala ütött-kopott, össze­firkált. A függőfolyosókra nyíló ajtókon fumírlemez helyettesíti az ablaküveget. Az eredetileg fehérre mázolt ajtókról, abla­kokról jócskán lekopott már a festék, mögüle a kopasz fa kan­dikál. De ni csak, nem minde­nütt. Ott a sarokban messziről vonja magára a figyelmet a Szép fehér ajtó! Mintha meghallotta volna a lakás bérlője, Szöllősy József, kinézett. — Dicsérjük az ajtója szép­ségét — magyarázzuk, s ő fel­világosít: — Tavaly szeptemberben köl­töztünk ide, s akkor festettem be. Az ablakot is. Szebb így... „Itt voltam Lilly..." A földszinti folyosón pedig egy ellenpélda. A névtábla alatt valóságos levelezés ceruzával: „Itt voltam, Lilly ...” s alatta a terebélyes üzenet... — Ez nem vállalati kezelésű, hanem szövetkezeti ház — jegy­5. MIVEL a magyar sajtó ha­sábjain többször volt utalás a filmre, érdemes a tartalmával megismerkedni. A két csoport közötti ellensé­geskedés gyökerei mélyek. Nem­csak a fiatalok vetélkedése, ro­mantikus kalandvágya állítja szembe őket, hanem a nemzeti­ségi, faji ellentét is. Míg ugyan­is az egyik csoport, melynek Riff a vezetője, régi amerikaiak­ból áll, addig a másik galeri tagjai bevándorolt puertoricóiak. Táncuk és daluk maró szatírá­val mutatja be az amerikai „életformát”, ahol nem számít a becsület, csak a pénz. Szerelemmel bonyolódik a tör-* fémet. Egy napon Riff barátjaj Tony megismerkedik az ellenfe­lek vezérének, Bemardónak hú­gával egy táncösszejövetelen. A fiatalok egymásba szeretnek, de csak titokban találkozhatnak a két banda gyűlölködése miatt. ­A csoportok között közben növekednek az ellentétek, míg végül elhatározzák, hogy meg­vívnak egymással, s így döntik el, melyikük marad az úr a kül­városnak ezen a részén. A KÖVETEK megbeszéli kj hogy egy vasúti híd alatt össze­csapnak. Mária tudomást sze­rez a tervről és a fivére iránti aggodalmában könyörög Tony- nak — aki nem tagja a bandá­nak, de barátság fűzi Riffhea —s hogy aikadályozza meg aa összecsapást. A fiú eleget tesz a kérésnek, de mire megérke­zik a küzdelem színhelyére^ már folyik a párviadal a két vezér között életre, halálra. Tony közéjük veti magát, véget akar vetni az esztelen harc* nak. Elutasítás és gúny fogadja a kísérletét. A végső összecsa­pásban Bernardo megöli Riffet, Tony először dermedten nézi a szörnyű látványt, majd hirtelen elvakítja a bosszúvágy és ki­kapja haldokló barátja kezéből a kést és leszúrja Bernardót. Közben jön a rendőrség és min-: denki menekül a kettős gyilkos­ság színhelyéről. A későbbiek­ben Tonyt is eléri a végzet- Chino a másik bandából bosz- szút áll Bernardo haláláért, cé­loz és láng csap ki revolveré­ből és Mária zokogva borul ha­lott szerelmesére. A mese egy modern Rómeó és Júlia törté­netet idéz. Egyes részletei még külön is hangsúlyozzák a téma hasonlóságát. A film nagy érde­me, hogy drámai erővel bizo­nyítja azt a válságot, amelybe az amerikai életforma a fiata­lokat belesodorja. A KÁN-KÁN. Négy táncbe­tét tarkítja a filmet. A táncok erőteljesek, itt-ott brutálisak. IMaga a történet silány, unalmas. Bécsben és általában minde­nütt a kultúrállamokban gond a televízió és a film versenye. Nálunk is sokat beszélnek erről. Nem ártana itthon is már gon­dolkodni a kinemaszkóp film­színházak létesítéséről. A Kán­kán, mint ahogy az előbb' már említettem, gyenge, de maga a kinemaszkóp változat rendkívül 'hatásos. Nem is kell monda­nom, hogy telt házak mellett megy. alig kaptunk jegyet. KERESKEDŐ SÁNDOR (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents