Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

1963. április 28> vasárnap S. oldal Brecht először Kecskeméten Iskola — lehetőségek nélkül A börtönrács csendben szét­nyílik. Bicska Maxi szűk cellája az egész világ börtönévé tágul... A háttérből lassan előrejön a kórus. A furcsa ének már harsányan száll Maxi és Jenny ajkáról. Vádol, lázit ez a dallam, akkor is, ha a szövegből egy szót se értene az ember. Vonz és taszít egyszerre. Hányaveti, mégis méltóság van benne. A félhan­gok néha szinte bántják a fület, mégis újból és újból hallani akarod a melódiát. Hirtelen szakad meg a zene. A néma tömegből egyetlen két­ségbeesett kiáltás harsan: ...mi­ből él az ember? S ahogy fel­harsan a kórus válasza, könyör­gő karok nyúlnak ki a rácsok mögül... De hátha a következő pillanatban ökölbe szorulnak?... ♦ Még egyszer a második fel- * ' vonás fináléját — int a rendező. Udvaros Béla. Bertolt Brecht Koldúsoperáját próbálják a Kecskeméti Katona József Színházban. Először vállalkozott rá szín­házunk, hogy Brechtet adjon. Nehéz feladat, kétszeresen is. Mert nemcsak Brecht műveinek egészen egyéni újszerűsége rejt buktatókat rendező és színészek számára, hanem azért is, mert a közönség se könnyen „emészti meg” első ismerkedésre. Mit várnak az előadástól a színháziak? Udvaros Béla rendező: — Két éve szerepel a műsor­tervünkben a Koldúsopera, de csak most kerülhetett rá sor. Egy kicsit ünnep ez mindany- nyiunknak... Milyen felfogás­ban játsszuk? ... Ügy jellemez­hetném, hogy 1963-as jelleggel. Tehát nem kosztümös darab ■lesz. Mai ruhákban, semleges térszínpadon, tele pantomimikus megoldásokkal adjuk elő. Tu­domásom szerint ilyen moderni­zált formában mi fogjuk ját­szani először a Koldúsoperát... Mi adta az ötletet? ... Az ere­deti történet 1720 tájékán ját­szódik. Brecht azonban a múlt századi viktoriánus Angliába helyezi, mert a virágzó kapita­lizmus leleplezésének szánta a művét Mi tehát úgy éreztük, hogy nem tekintik extravagan­ciának, ha száz évvel még előbbre forgatjuk az idő kere­két. Biztosan megérti a közön­szín alatt sem hagyhatja el a helyét. Az ő gépkocsijának min­den körülmények között a sor végén kell haladnia.. Nézze csak, hogy törtet előre. Mi tör­ténhetett? — Megálljunk csak! — Per- eev karon ragadta Korzsovot. — Csak nem rádió adó-vevő Van Torp kocsijában? Percev gyanúja igaznak bi- eonyult. Egy olyan véletlen eset történt, amely a legtöbb­ször megváltoztatja a helyzetet, s komoly bonyodalom forrása Sehet. Torp is éppen akkor kapcsol­ta be adó-vevőjét, amikor Per- eev a Likov tábornokkal való beszélgetés végett üzembe he­lyezte a hordozható adóját. Upitz még Karlslusteban, a gépkocsioszlop haladási rendjé­nek kidolgozásakor utasította Torpot, hogy értesítse rádión az Abwehrt a rakomány útnak indításáról, s utána tartson ál­landó rádiókapcsolatot az Ab- wehrrel. így hallotta meg Torp m Percev és Likov rádióbeszél­getését. Lehetséges, hogy ügyet sem vetett volna az egész dia­lógusra, ha nem üti meg a fülét Percev egy mondatrésze: „Már pégy perce úton vagyunk.” Amint ezt meghallotta. Torp gépiesen, szinte önkéntelenül az órájára nézett. Két óra négy percet mutatott. A gépkocsisor pedig — ezt még meg is jegyez­te — pontosan két órakor in­dult el. S ebben a pillanatban Torp előtt megvilágosodott azoknak a szavaknak az igazi ség szándékunkat: Brecht mon­danivalója még ma is érvényes, sőt, bizonyos tekintetben még időszerűbb az önmagát túlélt és pusztulásra ítélt kapitalizmus­ról. Polly — Margittay Ági: — Egyszer már játszottam Pollyt a főiskolán, nagy sike­rem volt és nagyon megszeret­tem ezt a szerepet. De Brechtet enélkül is mélyen tisztelem és őszintén szeretem ... Számomra tehát nem jelent újat a szerep és nagyon szeretném, ha leg­alább úgy sikerülne most is,, mint akkor. Egy kicsit tartok tőle, hogy kevesebben értik meg, mint akkor, de hiszek a művészet hatóerejében... Bicska Maxi — Bárdi György nehezen bírható szóra: — Először játszom Brechtet. Nem közönséges feladat. Kár, hogy nem próbálhatjuk sokkal többet... D adó Vilmos színházigaz- ** gató: — Nem félek tőle. A színház legnemesebb feladatát teljesít­jük most, igazi művészetet adunk. És ezért érdemes koc­kázatot is vállalni. De én hi­szek a kecskeméti közönségben, vallom, hogy igényesség dolgá­ban nem marad el egyetlen más várostól sem... —r —ó pakoltuk ... Türelmetlenül var­juk a találkozást.” Torp óvatosan — anélkül, hogy a fejét arra fordította vol­na — a szeme sarkából végig­mérte útitársát. Két és fél órá­val ezelőtt, amikor ott az or­szágúton találkozott ezzel az emberrel, megjegyezte, hogy alig észrevehető akcentussal be­szél az őrnagy. Kissé furcsán elnyújtja a magánhangzókat. Torp azonban tudta, hogy a Rajna vidékén például, vagy Kelet-Poroszországban tájszólás­ban beszélnek a németek. Ezért aztán akkor nem is tulajdoní­tott semmi komolyabbat a do­lognak. Most azonban már egé­szen másban látta az őrnagy ak­centusának magyarázatát. Ezek szerint tehát egy orosz kém ül mellette a kocsiban? De ha ez így van, akkor a többi kocsin is az őrnagy embereinek kell lenniök. Harminc-negyven fő, ha nem több! Honnan ke­rültek ezek ide? A feltételezés annyira hihe­tetlennek tűnt, hogy Torp ma­ga is kételkedett benne. Ennek ellenére azonban úgy döntött, hogy mégis haladéktalanul je­lentést tesz Upitznak a történ­tekről, utána pedig összekötte­tésbe lép az Abwehrrel. De ho­gyan hajtsa mindezt végre, amikor az ellenséges felderítő, akiről számot akar adni, éppen ott ül a kocsijában, s minden szót hall? Ezenkívül, ha utoléri Upitz kocsiját, meg kell állnia, hogy beszélhessen a főnökkel. Három ipari tanuló-iskola működik a megyében: egy Ba­ján, egy Kiskunfélegyházán és egy Kecskeméten. Az utóbbinak, a 607-es számú Iparitanuló-is- kolánaik a hatóköre a legna­gyobb. Hat — ahogy a tanárok emlegetik tréfásan — „leányvál­lalata”, „fióküzlete” működik szerte a megyében, háromezer tanulóval, 39 tanárral és 40 szakoktatóval. Ekkora intéz­ményt összefogni, a távoli egy­ségek munkáját irányítani ter­mészetesen nem könnyű fel­adat. De hiszen, ha csak ennyi ba­juk lenne! Ennél a szétszórtságnál azon­ban sokkal nagyobb gondot je­lent az iparitanuló-képzés igen szerteágazó volta. A szakmákon belül is van állami és helyi ipa­ri tanulóképzés. Az állami a minisztériumi ipar leendő szak­embereinek, a másik a tanácsi vállalatok és a magán kisiparo­sok tanulóinak oktatására híva­tott. Emellett hozzájuk tartoz­nak azoknak a ritka szakmák­nak a tanulói is (kozmetikusok, fogtechnikusok, különleges mű­szerészek stb.), akiknek az el­méleti és gyakorlati oktatása Pesten történik, gazdasági és szervezeti vonatkozásban azon­ban az itteni igazgatósághoz Akkor pedig megáll az egész gépkocsisor. Ez gyanúsnak tűn­het az oroszok szemében, s nincs kizárva, hogy azonnal akcióba lépnek. De még ha fel­tételezzük is, hogy senki sem­mit nem vesz észre, akkor is hogyan beszéljen a dolog ér­demi részéről az őrnagy, meg az Upitz kocsijában ülő másik ismeretlen személy előtt? Hi­szen könnyen lehet, hogy a Gruppenführer utasa nem az, mint akinek kiadja magát!.. Torp a szélvédő üvegére erő­sített visszapillantó tükörbe nézett. Halványan látszottak benne az őrnagy arcának kör­vonalai. Ügy tűnt, szunyókál a „gépkocsisor parancsnok ura” — szemét félig lehunyta, teste el­ernyedten oldalt dőlt az ülé­sen. — Hallja, őrnagy — szólalt meg ä torkát köszörülve Torp. — Adjon még egy cigarettát. Ribin kiegyenesedett, s elő­húzta a zsebéből a cigarettatár­cáját. — Parancsoljon — mondta. — Látom, megnyerte a tetszé­sét. — Köszönöm. —• Torp kivett egy cigarettát, s szájába tette, s a már előre meggyújtott gyu­fához hajolt vele. — Valóban nagyon jó ízű cigaretta. — Örülök, hogy ezt hallom. Ha megadja a címét, küldök néhány dobozzal, van egy kis tartalék még odahaza. Torp feszülten figyelte úti- társának minden szavát, minden egyes hangját. Könnyedén, fa­tar toznak. S ugyanazon a szak­mán belül is újabb kettéválást okoz az, hogy az érettségizettek rövidebb idő alatt végzik el az iskolát, csak a szaktárgyakból kapnak elméleti oktatást, s kü­lön kell velük foglalkozni. A gondok dandárját azonban még mindig nem ez jelenti. Kecskeméten 1600 tanuló jár az iskolába, ötvenhárom osz­tályra tagozódnak. Ez az ezer- hatszáz gyerek, ötvenhárom osz­tály tanárostól, mindenestől el­fér tizenegy tanteremben! El­fér, mert el kell férnie. Nincs több terem. Persze semmiféle csoda nincs a dologban. Reggel fél 8-tól este 8 óra 10 percig — itt aztán iga­zán fontosak a percek — min­den terem, minden nap szaka­datlanul foglalt. Csak így tud­ják elérni, hogy az előírt órá­kat hiánytalanul megtarthassák. Sőt még így sem. Mert pél­dául a vidékiek nem mindig várhatják meg a késő délutáni tanórákat, vagy ha megvárják, este tízkor, vagy még később indul haza a legközelebbi vo­natjuk. S a tanulók 60 százalé­ka vidéki! Sokan már fél 5-kor „lelép­nék”. Nem tehet ellene az isko­la vezetősége semmit. Nem is akar, hiszen nemcsak hivatal­ból kárhoztatja a fiatalkorúak késő éjszakai kimaradását. Pe­dig a „lelépések” a tanulmányi színvonal rovására mennek. Mindeddig mégis ellátta feladatait a Kecskeméti 607-es számú Iparitanuló-iskoia. De meg tud-e felelni a követel­ményeknek a következő évben is, s azután is, vagy a távolabbi jövőben?... Amikor iskolareformról, táv­lati tervekről, iparosításról be­széltünk, a fejlesztési tervekből, a kézzel fogható ígéretekből ez az iskola mindig kimaradt. A számok pedig, jövőt építő or­szágunk fejlődésének mutató- számai gyorsabban növekszenek, mint ahogyan általában számí­tunk rá. Röpke másfél évtizede még valósággal csalogattuk az iparba a fiatalokat. Ma nem kell senkit csalogatni. Dfe elküldeni se lenne szabad! Hogyan fest a kép Kecskemé­ten? Négy évvel ezelőtt csak mintegy háromnegyede volt a létszám a mostaninak. A követ­kező tanévre pedig már eddig 1400 jelentkező van, jóval több lyamatosan beszélt az őrnagy. De kis akcentussal, amelyet Torp most sokkal jobban meg- jegyzett magának, mint akkor, az első találkozásnál. Ribin figyelmét nem kerülte el Torp hangulatának változá­sa. Óvatosan előrehajolt, készen­létbe helyezkedett, hogy köny- nyebben előránthassa a pisz­tolyt, ha szükség lenne rá. Pisztolytáskájára tette a kezét. S ez nagy hiba volt. Torp észre­vette a mozdulatot. A terepjáró sebessége csök­kent, egyre messzebb maradt el a teherautók mögött. — Mi történt? — kérdezte Ribin. — A motorral van valami... Ribin tapasztalt autós volt. Látta, hogy a motor kifogásta­lanul, teljesen szabályosan mű­ködik, csak Torp egyszerűen gyengébben nyomja a gázpedált. Ribin aggodalma egyre nőtt. Miközben egymást kergették agyában a gondolatok, szórako­zott, közömbös külsőt mímelve a kocsi sebességmérőjét, kilomé- terszámlálőját, meg a többi, ezek mellett levő mechanizmust nézegette, s a rádió adó-vevő berendezés gombjain állapodott meg a tekintete. Emlékezett rá: nem sokkal ezelőtt Torp be­kapcsolta a készüléket, egy ideig forgatta a kereső skáláját, aztán néhány percig fülhallga­tóján figyelte az éterből jövő hangokat. Ügy látszik, elkapott valamilyen kellemetlen hirt adó sugárzást. De mi lehet az? (Folytatjuk^ mint a minisztériumi és a helyi ipar 800 fős igénye... de az is­kola csak kilencven tanulót, mindössze 90-et tud felvenni!... Nincs több hely ... Pedig már jövőre is, s azután még fokozottabban újabb fel­adatokkal kell megbirkózniok nekik is, mint ahogyan vala­mennyi iparitanuló-iskolának. Az eddigi úgynevezett hagyo­mányos iparitanuló-képzés mel­lett ugyanis segítséget kell nyújtsanak az alakuló szakkö­zépiskoláknak, s egv harmad’k. de nagyon fontos feladatuk az lesz, hogy saját szakközépisko­lai osztályokat alakítsanak. Ez­zel megteremtsék az iparita- nuló-iskolák középiskolává fej­lesztésének alapjait, amint az iskolareform célkitűzései, a párt művelődési programja meghatá­rozta. Ezek a feladatok nem a távo­li jövő ábrándjai, nem valami­féle képzelgések arról, hogy jó lenne, így kellene... Nagyon is határozott, nagyon is halaszt- hatalan tervek. S minderre egyetlen kérdéssel válaszolhatnak mégis ez idő sze­rint a Kecskeméti 607-es számú Iparitanuló-iskoia vezetői: Hol? Mégis számoljunk csak — mondja most az olvasó: Az 1600 tanulónak hozzávetőlegesen egy- harmada ugyebár most az év végén „kimegy” (az iparitanuló- képzés a legtöbb szakmában há­rom év). Megürül a helyük, 400—500 hely. Akkor miért csak kilencvenet vehetnek fel jövőre? Valóban, csaknem 450 ifjú szakmunkás hagyja el a nyáron az iskolát. Csakhogy a jövő tan­évben vezetik be az úgyneve­zett tumusos oktatást az építő­ipari tanulók számára, akik a téli munkaszünetben mindenna­pos tantermi foglalkozáson kap­ják meg az elméleti ismerete­ket, míg az év többi részében csak a gyakorlati munkán ta­nulnak. December 1-től március 31-ig 120 építőipari tanuló négy osztályt foglal majd le legalább fél napra. Az iskola tantermed­nek több mint egyharmadát! Keresték már a megfelelő he­lyet az iskola vezetői. Hogy leg­alább ideiglenesen bocsássanak rendelkezésükre a téli hónapok­ra négy tantermet valahol, bár­hol. Akkor nem lenne semmi akadálya, hogy a távozó har­madévesek helyett ugyanannyi vegyenek fel az elsőbe. Lássuk, milyenek a kilátásaik a távolabbi jövőre. Eredetileg december elejéin adták volna át nekik a készülő új, 200 személyes kollégium épü­letének egy részét, s akkor négy tanteremhez jut az iskola. (Ép­pen amennyire mindenképpen szükség lenne.) Az építkezés azonban csak a jövő év júniu­sára készül el, -a tanév végére. A Reszelőgyárban is lenne egy alkalmas épület, aránylag kis befektetéssel tíz tanteremhez juthatnának ott. De húzódik a döntés, s most már kérdés: ha jneg is kapják az épületet, meg­indulhat-e benne szeptemberben a tanítás, hiszen az átalakítás­hoz idő kell. Csak a harmadik ötéves terv­ben épül részükre egy hattan­termes iskola. , .A, távolabbi jövő képe sem túlságosan biztató tehát, a szep­temberben induló tanév kilátá­sai azonban — reménytelenek. kis számítás: 1400 gye­rek közül 600-ra nincs szükség az ipar jelenlegi — s úgy hisz- szük, nem eléggé átgondolt, a vidéki iparfejlesztés távlataival nem kellően számot vető —igé­nyei szerint. Nyolcszázra azon­ban mindenképpen szükség lep­ne a mostani tervekhez is. De csak tizedrész ennyit tudunk a jelenlegi adottságokkal kiképez­ni. És ha csak egyetlen évben kiesik ez a 710 főnyi különbség, többé nem pótolható a lema­radás! Minden további indokolás fe­lesleges. Itt mindenáron és na­gyon gyorsan segíteni kelL Mfistex Lászáé^ A bátyai iskolai énekkar Az általános iskola nyolcadik osztályos tanulói külön ének­csoportot alakítottak Bátyán és szabad idejükben Kodály műveit> mozgalmi és orosz népdalokat tanulnak Tamaskó Márta nyolca­dik osztályos diák vezényletével. értelme, hogy „a csomagokat be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents