Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-27 / 97. szám
3. oldal 1963. április 27, szombat Kell a biztató szó a talpra álláshoz Termelőszövetkezeti csoportok n. „A mi munkakedvünkben nincsen hiány. Kell a mindennapi kenyéri De jó volna tudni, hogy mikor lesz jobb a helyzet. Mivel. hogyan érjük el. A szegény embernek a biztató szó is sokat számít, de nekünk senki nem beszél erről. Tervismertető közgyűlésünk nem volt ebben az évben és már az elnökünk sem olyan, mint két évvel ezelőtt. Akkoriban közvetlen volt, mostanában Marikához, a főkönyvelőhöz küldi be az embert, onnan pedig csak lógó orral lehet kijönni...” Apróbb-nagyobb sérelmek ... „Dolgozunk mi szívesen, csak ne volna itt annyi igazságtalanság! Hallottak olyat például, hogy a november 36 napos lenne? Mert engem tavaly november 36-án 19 kiló alma árával terheltek be. És ez nem olyan elírás féle, mert november 26- án is szerepel jókora tétel, amit nem is vittem el a közösből...” Számtalan apró-cseprő sérelmet, vagy vélt sérelmet sorakoztatnak fel az asszonyok, amelyek mögé nézve az ember több figyelemre mélitó következtetésre gut. Mennyire hiányzik a tsz jövőjét ecsetelő, reális terveit az egyes emberhez közel vivő, biztatásnak is elkönyvelhető felvilágosító szó, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az asszonyok azt állították, hogy az idén nem tartották meg a tervtárgyaló közgyűlést. Pedig megtartották, a zárszámadással egyidejűleg. Csak elfelejtették, mert a közgyűlésen a tömérdek kisebb-na- gyobb egyéni gond felvetése alaposan elterelte a figyelmet a lényegről, a tsz idei gazdálkodásának kilátásairól. S utána sem akadt senki, aki a közös célkitűzéseket egyenként beszélgetések keretében a gazdákhoz közel vitte volna, — Vannak a szövetkezetben kommunisták, pártszervezet? — vetettük fel a kérdést az irodában. — Igen, hetvenkilenc fős a pártszervezetünk — hangzott a válasz. S hamarjában tucatnyi nevet említettek a munkában élenjáró, példamutató párttagokról. , Van tehát erő! Van tehát erő! Sok helyen, hasonló taglétszámú tsz-ben -a pártonkívüli aktivistákkal együtt sem lelkesít, magyaráz jtsz-gazdatársainak ekkora gárda, mint amekkora a tiszaújfalui Alkotmány kommunistáinak a száma. Pedig a pártszervezet Igazi feladatát akkor végzik él, ha a tudatosító, felvilágosító, a tsz törekvéseit „aprópénzre” váltó, lelkesítő szerepüket betöltik. gatartást illeti, Papp Elemérrel, az elnökkel személyesen is beszélgettünk erről. , S ami a bírálat mögött van — Hogy már nem vagyok a régi közvetlen? Nem érzem egészen így. Hiszen éppen az asz- szonyok naponta elkapnak, hogy „az elnök elvtárs szájából akarom hallani...” Két év után természetesen jobban ismerem az embereket, s bizony előfordul, hogy nem minden tettem népszerű. A múltkor például az egyik raktárban, ahol lerakják az asszonyok a holmijukat, csaknem valamennyi szatyrot csíráztatott vetőburgonyával találtam. Lopták az önmagukét... Sajnos, párttag is volt köztük, öt hívattam be, nagyon megpi- rongattam. s visszaöntettem a krumplit... Az ilyesmiről aztán természetesen beszélgetnek maguk között... , A tanulság? Megint csak a nevelés, nevelés, tudatformálás, a kommunista közösségre váró feladat! Szóljunk a főkönyvelőasz- szonyt ért bírálatról is. Valóban lehetne megértőbb, közvetlenebb a tsz gazdáihoz, különösen, ha jogos sérelmekkel keresik fel. ö azonban ezt vallja: „Nem én szoktam beszélgetni velük, mert nekem irányítanom kell itt bent az embereket. Az Irénke pedig — az egyik adminisztrátor — kicsit nyakas, megszokta mondogatni a tagoknak ...” A tagkönyvekbe jegyzett különböző meg terhelésekbe csakugyan sokféle pontatlanság csúszott. A szövetkezet gazdái joggal igényelhetnek gondosabb munkát az adminisztrátoroktól és érthető, hogy szóvá teszik a kimértséget, a „nyakasságot”. Ezek azonban nem olyan hibák, amelyeken ne lehetne könnyen változtatni. S íme ismét a refrén: a pártszervezet és a tsz-vezetőség együttes feladata volna, hogy megértessék az irodai dolgozókkal: a tsz gazdáival több türelemmel, figyelmességgél kell bánni még akkor is, ha panaszuk, reklamációjuk olykor alaptalannak, jogtalannak is bizonyul s • — Talán a tavalyi év volt a legnehezebb — mondták a tiszaújfalui Alkotmány Tsz asz- szonyai. Utalt rá a főkönyvelő és maga az elnök is. Megtudtuk, hogy a szövetkezeti közösség „szekere”, ha nem is rohamosan, de most már évről éyre ütemesen halad előre. A múlt év sok tanulságot hozott, azokon .okulnak. Nagy az előrelépés a gazdálkodás profiljának kialakításában, s Papp Elemér jó érzéssel mondja: — öt év távlatában az eddigi befektetéseink — köztük a szőlőtelepítés — évenként legalább egymillió forint bevételnövekedést jelentenek. Leszünk mi még gazdagok! Jó ezt hallani. De még nagyobb értékű lenne, ha ezt a szövetkezet minden egves gazdája így látná, ismerné. Perny Irén—Eszik Éva Tólh írpád emlékünnep Klskunlialason Vasárnap ünnepi programmal adóznak Kiskunhalason Tóth Árpád emlékének. Délelőtt 11 órakor kiállítás nyílik, amelyen megnyitó beszédet mond dr. Ju- low Viktor, a debreceni Déry Múzeum tudományos munkatársa. Délután 5 órakor pedig Tóth Árpád költészetéről tart előadást a Gőzön István Művelődési Ház és az állami gazdaságok irodalmi színpadának közreműködésével. (W. D.) Közismert, hogy megyénk mezőgazdaságának sokrétűsége szükségessé tette, hogy a szocialista átszervezés ehhez igazodjon és ennek megfelelőé« különböző formák jöjjenek létre. Az azóta eltelt idő jól igazolja, hogy mennyire helyes volt az adottságok körültekintő figyelembe vétele, és a mezőgazdasági termelőszövetkezeteken kívül a rossz minőségű homokon a termelőszövetkezeti csoportok, a zömmel szőlő- és gyümölcstermesztő körzetekben pedig a szakszövetkezetek létrehozatala. A termelőszövetkezeti csoportok nagy része a kecskeméti járásban helyezkedik el, mintegy 10 ezer családot és 78 ezer katasztrális földterületet számlálva, amely az összes földek 51 százalékát teszi ki. Ez a számszerűség is figyelmeztet a termelőszövetkezeti csoportok nagy jelentőségére és arra, hogy a velük való foglalkozás nem lehet másodrendű feladat. Melyek azok az elsősorban észrevehető jelek, amelyek jól példázzák a termelőszövetkezeti csoportok alig két év alatt elért fejlődését. ' Több mint megkétszereződött a közös vagyon, amely meggyőzően bizonyítja, hogy a tér-: melőszövetkezeti csoportokban élő parasztok tudatába mélységesen behatolt a szövetkezeti gondolat, visszavonhatatlanul gyökeret vert az a szemlélet, hogy a szövetkezet a paraszti jövő egyetlen lehetséges útja. A termelőszövetkezeti csoportok körzetében az eddigiekhez képest nagyot léptek előre a hozamok hasznosítása terén, akár a szőlő- és gyümölcstelepítésekről, akár a szántóföldek jobb műtrágyaellátásáról, a táblás gazdálkodás kialakításáról és a jobban termő növénykultúrák megvalósításáról legyen szó. Bár a gazdálkodás színvonalá- : ban gyökeres fordulat még nem következett be — ehhez az eltelt idő is kevés volt —, de bízni lehet abban, hogy a jó alapozás az elkövetkező években meghozza a várt eredményt. A termelőszövetkezeti csoportok erőre kapásának nagyon fontos mutatója az is, hogy az árutermelés nem esett vissza, sőt egyes cikkféleségeknél emelkedést mutat. Űgyszólván mindenütt kialakultak a nagyrészt alkalmas vezető testületek, amelyek rátermettsége és vezetőkészsége a szövetkezetekkel együtt fejlődik. A termelőszövetkezeti csoportok gazdái szívesen dolgoznak, hiszen érzik érdekeltségüket a termelésben. A szövetkezetekben — ha az igényt még nem is kielégítően — létrejöttek és megerősödtek a pártszervezetek, és megnövekedett a párt politikai befolyása a parasztság eme rétegében. Ebben a munkában segítséget adnak a KISZ-szervezetek, nőbizottságok, bár számos lehetőség kihasználása még várat magára. M indezek a tényezők oda ' ■ hatnak, hogy a termelőszövetkezeti csoportokban dolgozó parasztok körében formálódnak a szocialista társadalmi viszonyok és annak megfelelően, ahogy fejlődik a gazdálkodás, ahogyan erősödik a közös tevékenység, egyre erőteljesebb lesz a parasztokat egységesítő folyamat is. Bizonyos mértékig természetes az, hogy a termelőszövetkezeti csoportokban bőven vannak gondok, ebből fakadó tennivalók, akár a napi feladatokról, akár a továbbfejlesztés kérdéséről van szó. A termelőszövetkezeti csoportok helyenként nem kapnak elég figyelmet és törődést az állami szervektől, bár ezt nagyon igénylik, hiszen a szövetkezés egyszerűbb, lazább formájáról van szó. Talán ez is közrejátszik abban, hogy nem mindenütt érvényesül az alapszabály szerinti gazdálkodás, és így bizony nem eléggé ütemes a közös alapok növekedése. Vannak helyek, ahol a hozzájárulást nem fizették be, másutt kevés a szakember és éppen ezért nem sok történik a gazdálkodás modernizálása, gépesítése érdekében. így a növelő tényezők híján a termelés színvonala egy helyben topogásra van ítélve. Több helyen figyelmen kívül hagyják a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségeket. Ezeknek a tényezőknek kisebb vagy nagyobb mértékben való együttes jelenléte mindenképpen késlelteti a termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodásának megszilárdítását. Mivel — elsősorban a kecskeméti járásban — a termelőszövetkezeti csoportok a mező- gazdaság jelentős arányát adják, a továbbiakban a párt-, állami és társadalmi szerveknek kiemelten kell velük foglalkozni. Ebben a munkában különösen két fő feladat rajzolódik ki: 1. A gazdálkodás nagyüzemi színvonalának fejlesztése. 2. Céltudatosabb politikai és mozgalmi tevékenységgel a társadalmi fejlődés elősegítése. Mindenütt nagyon következetesen kell törekedni a nagyüzemi gazdálkodás kialakítására. Ehhez feltétel az alapszabály szerinti gazdálkodás, a táblák összehozása, a gépesített talaj- munka, a nagyüzemi agrotechnika, a nagyhozamú búza, a hete- rózis rozs és a Wbrid kukorica termesztése. Tervszerűen erősíteni kell a közös alapokat, s létre kell hozni a közös állat- állományt. Szükséges eldönteni, hogy a termelőszövetkezeti csoportokban az állattenyésztés milyen úton járjon. Helyes-e — mint valaha a kisüzemben — minden állatfajt tartani, vagy a takarmánymérleggel összhangban csak egyiket vagy másikat. A termelőszövetkezeti csoportokban is szükségszerű törekvés megvetni alapjait a szakosított termelésnek. A következő évek termelési terveit már ezekre az elképzelésekre kéll építeni, és a jövő esztendő elő- terveit is ugyanilyen szellemben kell előkészíteni a beruházás, a hitel és a szakember- ellátás szempontjából. A munka fontos része a szövetkezeti demokrácia erősítése a közgyűlések rendszeres megtartásával, az ellenőrző és a szociális bizottságok működtetésével, s egyáltalán a gazdák bevonásával a közös ügyekbe. Nélkülözhetetlen a pártszervezetek felelősségének és aktivitásának növekedése, a kommunisták buzgóbb egyéni tevékenysége, és a kis pártszervezetek körül a széles és állandó pártonkívüli aktíva létrejötte. Ez lehetőséget ad a pártszervezet új tagjelöltekkel való megerősítésére is. A termelőszövetkezeti cso•’ portok, bár vannak közös vonásaik, más és más körülmények között dolgoznak. A szövetkezetek vezetőségének, gazdáinak, a munkájukat támogató különböző szerveknek arra kell törekedni, hogy az adottságaikhoz leginkább illő gazdálkodást alakítsák ki, amely egyaránt figyelemmel van a népgazdaság és a szövetkezet érdekeire is. Július végére új orvoslakással, illetve rendelővel gyarapodik Jakabszállás. A községfejlesztési alapból finanszírozott létesítményhez a község lakossága mintegy 20 ezer forint értékű társadalmi munkát kínált fel, s állják a szavukat. A társadalmi munkát a Hazafias Népfrontbizottság fogja össze, s az önkéntes segítők rendszeresen jelentkeznek. Fotóriporterünk a gépállomás néhány dolgozóját: Juhász Mihályt, Fazekas Sándort, Ladányi Ist- S ami a szóvá tett emberi ma- vánt és Makai Bélát örökítette meg munka közben. Konflis Piaci nap, tengernyi nép a halasi állomáson. Itt egy szürke Wartburg, mellette vö- kös Trabant, feléjük Bkoda tolja szimatoló orrát. Előttük potrohos busz préseli kifelé hasából a siető utasokat. Mérgesen berregnek a motorok, az épületen túl tolató vonatok csörömpölnek. — Minden talpalattnyi helyen teszült igyekezet: gyorsabban, gyorsabban: megállni nem lehet! A sistergő mozgalmasságba mint őskori lény baktat bele egy konflis. A ló, mint szikkadt öregasszony a bálban, komikusán il- legeti ráncos tomporát, míg elhúzza az ütöttkopott bárkát a nyüzsgő tömegen át. Mikor megáll a gumirádlis, piroslakkos kerekű fiá- ker, szőke fiatalember száll ki belőle. Kuffer- ja majd akkora, mint ő maga. Rá se néz a kocsisra, az se őrá. A fizetés már megtörtént. Létezik még konflis? Jót kérdezek. Gördül a másik, harmadik. Amilyen nesztelenül, szinte lopva kerülnek elő. úgy tűnnek el is. A büfépavilonnál egyik megállt. A kocsi előtt szürke lovacska bóbiskol, hátán a pokróc mintha illetlen vén'sé- gét takarná. Gazdája vasutasnak látszik inkább sötétkék köpenyében. — De régen láttam fiákért... — Igen? Van szerencsém. örvendek, tisztelt uram. Varga Antal vagyok. — Hányán vannak még Halason? — Nyolcán .:. Szegeden 173 fiáker volt ezelőtt, ma három van. — Meg lehet élni belőle? — Napi 50 Ft átlag jön ki. Van úgy, hogy 20 forint, van, hogy 70. A ló megeszik 40 Ft áru takarmányt, — azt is pénzből veszem —, havonta 15 Ft KIOSZ, 80 Ft nyugdíjalapba, kereset utáni adó, lóadó évente. — Hisz, ez már több- mint a jövedelme? — Chm... a feleségem is eljár dolgozgatni. — Akkor miért nem hagyja abba a fiákeroskodást? — Tizenöt éves korom óta benne vagyok, apám is ez volt, nagyapám is. Tudja, amit az ember megszokik... Hát ugye, így hetipiackor jönnek az asszonyok, nagy kosarakkal, összefognak négyen, és mehetünk. Ha sáros az utca, nehéz az út, akkor többet is megadnak ... Van úgy, hogy jókedvű társaság állít meg: ,.Üljünk fel! Nem is emlékszem, mikor ültem fiákeron” — bíztatják egymást..: Így éldegélünk. Szóval azért mégsem a romantika tartja fenn egészen ezt a szakmát. Ráfizetésből nem él meg — még egy konflisló se. — th —n
