Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-26 / 96. szám
1963. április 36, péntek 5. oldat Hibákról — őszintén Kívülről nem valami biztató látványt nyújt az elhanyagolt, régi épület. Ez lenne hát a művelődés otthona Bácsalmáson? Barátságtalan a belseje is. Hatalmas, íideg színháztermét nehéz lehet élettel, — közönséggel — megtölteni. — Hát igen. ritka a telt ház nálunk — vallja be dr. Péterfi I ászló, a művelődési ház vezetőié. De vajon ennek kizárólag a körnvezet lenne az oka? A kérdés már az igazgatói irodában hangzott el. ahol — ritka szerencsés véletlen — együtt ült a község kulturális „vezérkara” és Koltai Antal járási nénművelési felügyelő, Vigasztalásul elmondták, hogy 1964-re elkészül az új, mozival egybe- énített „kul túrkombinát”. De mindjárt őszintén hozzátették azt is. hogy addig is elevenebbé. tartalmasabbá kellene és lehetne tenni a község művelődési életét. — A tavalyelőttivel összehasonlítva — mondta Koltai Antal — valamivel jobb lett a művelődési ház munkája. Sokat javult az ismeretterjesztés, sikerült bevezetni — a járások közül elsőként itt — a „rétegoktatást”. Ez a csúnya, csinált hivatalos szó azt jelenti, hogy a termelési tervnek megfelelően összeállított előadássorozatokat nem itt tartják, hanem kint az üzemekben. Sajnos, az előadásoknak még kicsi a hatóköre, több segítséget adhatna az ér- te'miség. Néhány kivételtől eltekintve. valóban nem kielégítő az értelmiség és a művelődési ház közötti kapcsolat. Kevés pedagógus vesz részt a nénművelés- ben, de nem jobb a helyzet az orvosoknál, a mezőgazdasági és műszaki értelmiségnél sem. — Ezért viszont nemcsak egyedül ők hibáztathatók. A művelődési ház igazgatójának változtatnia kellene a vezetés módszerében. Több leleménnyel, jobb szervezőkészséggel kellene bevonnia a művelődési munkába mindazokat. akiknek képzettsége a művelődési ház programjában kamatoztatható. Jó volna, ha a pártszervezet és a tanács időszakonkénti beszámoltatás helyett a helyszínen ellenőrizné a művelődési ház tevékenységét és ahol szükség van rá, ott a megfelelő támogatást biztosítaná. — Mi, ugyan iparkodunk javítani a helyzeten — szól közbe Fischer István, a kulturális bizottság elnöke, — de ez kevés. ’A művelődési munka csak akkor éri el a kívánt hatást, ha tömegeket mozgósít. Ahhoz azonban, hogy az eddiginél szélesebb körben tudjunk érdeklődést ébreszteni — társadalmi összefogásra, a művelődési házon belül pedig új, érdekes formák alkalmazására van szükség. A szórakoztatva nevelés legnépszerűbb új szervezeti kerete napjainkban — a klub. Van ilyen Bácsalmáson is? — Nincs — hangzott a felelet. — Holott működéséhez minden feltétel megvan. Már nyit iák iS a szép, modern bútorokkal berendezett klubszoba ajtaját, amely egyedül azért nem használható, mert nincs klubvezetői státusz. Persze kellene, de addig csak nem akarják állandóan zárva tartani a jól felszerelt, barátságos klubszobát? Mi lesz a fiatalsággal? Már csak az ő érdekük is megkívánná a sürgős intézkedést. Ahogy a klubmozgalmat ideje lenne fellendíteni, úgy kellene javítani a művelődési ház munkájának tartalmi színvonalán is. Baj, hogy nem annyira a művelődés és a nevelés központja, mint a szórakoztatás eszköze a művelődési ház. A télen mindössze 4 komplex, műsorral egybekötött tudományos előadást tartottak, színjátszó csoportjuk és irodalmi színpaduk sem állandó jellegű. Egy- egy alkalomra felkészülnek, majd abbahagyják a munkát. Hiányzik az egységes vezetés átfogó ereje, ami pedig nélkülözhetetlen a műkedvelő együtteseknél. Közel tízezren élnek Bácsalmáson. Művelődésük, színvonalas szórakoztatásuk érdekében bizony eddig még nem túl sokat tett a művelődési ház. A lakosság igényli, sürgeti a rendezvényeket, a fiatalok pedig szívesen jelentkeznek a műkedvelő együttesekbe. Hogyan él majd a lehetőségekkel? — kérdeztem az igazgatót. — Jövőre szeretnénk átvenni az általános fiúiskola fúvós és vonós zenekarát — sorolta terveit. — Itt létesítenénk nálunk egy közös úttörő zenekart. — Ugyancsak szeretnénk egy úttörő képzőművészeti szakkört szervezni, nyári bérleti szerződést kötni a Kecskeméti Katona József Színházzal. Jól működik a társas táncklubunk és két helyen — a Ruhaüzemben és a Lenin Tsz-ben szerveztünk színjátszó csoportokat. Lassanként sötétség váltja fel a délutánt, kezd benépesedni a művelődési ház. A parányi színpadon úttörő táncosok próbálnak és a Ruhaüzem színjátszói is itt készülnek a kulturális szemle körzeti bemutatójára. A hibák mellett, vannak szép eredmények is Bácsalmáson. Mégis a hibák figyelmeztetnek arra, hogy a követelményeknek megfelelően a megszokott munkamódszeren változtatni kell. A művelődési ház vezetője ügyes kezdeményezésekkel — a község vezetőire és az értelmiségre támaszkodva — elérhetné azt, hogy a gazdasági fejlődéstől ne maradjon le a kulturális nevelőmunka és a legközelebbi alkalommal hibák helyett eredményekről adjunk számot — őszinte örömmel... VADAS ZSUZSA Nyitva az ablak. Egyetlen tőmondat, egyszerű tény. De olyan lett tőle » világ mintha kicserélték volna A május elsejei ünnepségre készülnek a nyárlőrinci általános iskola nyolcadikosai. Egy a jelszónk, a béke — vezényli Steinacker La- icsné énektanár. Valahonnan magasról csivitelés ér idáig szaggatottan. Elhallgat, felerősödik, a lágy szellőben széthull ° maéirhanZ Nehéz Miisi&iSäiÄäiaaBSÄiii Pali a szomszédjára pillant, aztán át a másik padsorba, s kurta hajú lányok felé. És mosolyog. Könyökére támasztja az állát, kinéz a nyitott ablakon. ízes illatok lebbennek oda- kintről. Feszül a tüdő, ahogyan nagyot nyel belőle az ember. A terület tilos zó- *■ nának számit. Sőt veszélyesnek. Mert könnyen megszabadítja a tanács szigorú szabálysértési előadója akár ezer forintocská- tól is azt a gondatlan polgártársat, aki nem átallja lábbal tiporni a tilalmat, illetve a tilosnak minősített száradó, szép kőutat. Jogosan. Néhány izgága, hányaveti legényke miatt — mert ugyebár ki más tenné rá a lábát — ne lazuljon meg idő előtt a park járdája. Nemcsak bosszúság, meg költség. Még lábát is törheti valaki a résekben... Es mégis. Tegnap A hatalom birtokosa délután, még jócskán világosban — néhány munkás még ott szösz- mötólt a műszak végén — egy férfi ballagott a megrökönyödött éjjeliőr szeme láttára végig a féltett köveken. Nagyot kiáltott az őr: Hé, ott nem szabad járni!... H iába. A közeledő válaszolt valamit, de meg se torpant. Jött rendületlenül. Kopogott a sarkán a patkó. Az éjjeliőr még egyszer kiáltott. De talán megsejthetett valamit, mert nem szólt többet, csak állt és várt. Vagy azt gondolta: Gyere csak! Majd lefülellek, ha ideérsz. Most már úgyse menekülhetsz!... Am az idegen nem " is igyekezett el- iszkolni. Sőt, egyenesen odalépett az öreghez, mellének feszítette a mutatóujját, s — miközben a hátában érezte a megtorpant járókelők tekintetét — kioktatta. Hogy ki 6, és mi jogon jár veszedelem nélkül a szent köveken, akár Krisztus urunk a Genezáreti-tó híg hullámain. Aha! — gondolhatták a közelben ácsorgók — biztosan valami építésvezető, vagy más fejes. Neki persze szabad... Hát a jó példa, az semmi? — gondoltam és éppen fejcsóválva elfordultam, amikor fényképezőgép zára csattant a fülem mellett. Egy fiatalember kapta le a jelenetet. Kérdőn nézhettem rá, mert zavartan magyarázkodott: Bizonyítéknak. Ha meg akarnák büntetni... Tegnap engem is elcsípett itt az öreg, záróra után. Annak ott szabad fényes nappal, patkósán? Nekem meg éjszaka, négykézláb se?... Együtt tartják a tornaórát a hetedikes és nyolcadikos lányok az iskolaudvaron. A fiúk ezalatt a közeli főtéren tornásznak. Ott több a hely, jobban esik a futkározás a zöldülő füvön. így felismerni, vajon mi szól ot< fenn. Talán pacsirta függ a közeli búzatábla felett.:. Palinak hirtelen eszébe jut* hogy négy évvel ezelőtt — akkor negyedikes volt — mindig bosszankodott ilyenkor, mert csúf árnyékban ültek az öreg iskolában. Ott nyugatra nézett az ablak, soha nem özönlött be délelőtt ez a már szinte vakító, mégis olyan szeretni való napfény. Itt, ahol most ül, kukoricatábla volt akkor még. Vagy dohány?... Szép itt, az új iskolában... 1 M. tu A család emelkedő keresete A betétállomány ugrásszerűen megnövekedett az iskolák tanulóinak takarékkanyvecskén- ben a zárszámadások után. A család emelkedő keresete megmutatkozott azonnal a takarékossági mozgalomban is. Áprilisban az érsekcsanádi általán nos iskolában a takarékbetétál- lomány elérte a 11 ezer forintot. A gyűjtésben jó példát mutattak a nyolcadik osztályosod akiknek betétállománya több mint 3000 forint. Az egy főre jutó átlag meghaladja a 80 forintot. nyeáket. Ámbár vajmi keveset értek azok a lámpák. Az egész völgyet hatalmas, áthatolhatatlan, s ráadásul egyre erősödő porfüggöny vonta be. — Ügyes gyerekek — szólalt meg a Hauptmann, amikor látta, milyen okosan, gyorsan vezetik át a teherautókat a széles, árokszerű, hosszú szakadékon. — A szentségit!.. Az egyik teherautó, amely éppen most kezdte meg az ereszkedést, oldalra fordult, s hen- gergőzve zuhant a völgy fene— Vissza! — kiabálta a Hauptmann. De Ribin nem hallotta. Egy perc alatt ott termett az összetört, felfordult autónál. Elszorult a szíve. A súlyos kocsi maga alá temette, s halálra zúzta a sofőrt Az autóban ülő két másik — szintén német katonai egyenruhába öltözött — szovjet felderítőt a lendület szerencsére kirepítette a kabinból. Semmi bajuk nem lett Ribin némán állt beosztottjának holtteste felett Néhány órával ezelőtt nyolc társuk adta életét, hogy lefegyverezhessék a hamburgi gépkocsikaravánt kísérő fasisztákat. Az akciót körültekintően kidolgozták, rajtaütésszerű volt a támadás, mégis súlyos áldozatba került S most még egy embertől kellett búcsút venniök. És ki tudja, hányukra vár még ugyanez a sors, amíg megszerezhetik és a front túlsó oldalára küldhetik a rejtekhely felbecsülhetetlen értékű dokumentumait! De nem hátrálhatnak meg, mert ha lemondanak az archívumok megszerzéséről, ez később még több ember, ezrek életébe kerülhet. Hatalmas tét forog kockán! Ribin utasítást adott, hogy szedjék ki az elhunyt holttestét a kocsi roncsai alól, s helyezzék el valamelyik másik teherautóban, aztán visszament a terepjáróhoz. A szerencsétlenség miatt megszakadt átkelés a völgy egyik oldaláról a másikra, csakhamar folytatódott. Utána ismét a sűrű bokrokkal benőtt erdőben haladtak tovább. Egyszer csak hatalmas sziklatömb tűnt tel a terepjáró előtt. Nem sokkal arrébb egy másik, óriás sziklatömb emelkedett ki a főidből. A kettő között három méternyi széles, mély szakadék tátongott. — Megjöttünk — mormogta maga elé Torp. — Itt? — kérdezte Ribin. — Nem. — A Hauptmann megnyomta a dudát A sziklák mögül két tiszt jött elő. Az egyik odament a Hauptmannhoz és mondott neki valamit a másik meg közvetlenül a terepjáró motorháza előtt telepedett a földre. Ribin látta, amint a földbe túrt valami kis kézi szerszámmal, s egy vastag drótkötél végét emelte ki onnan. Utána a terepjáró vontatókampójába erősítette a kötél végét. — Mehet — szólt a tiszt, amikor befejezte a műveletet, s kezéről lepaskolta a földet. A Hauptmann hátramenetre kapcsolt. A kocsi visszafelé haladt, s közben az orrához erősített drótkötelet húzta ki a földből. Ezalatt egy-egy széles fémlap kúszott ki lassan a sziklatömbökből. Mind a kettő a szemben levő sziklafal felé tartott, míg végül — hidat képezve a három méternyi széles szakadék fölött — kattanva megállt a mechanizmus, — Állj! — intett ekkor a Hauptmannak a tiszt. A Hauptmann fékezett. Gyorsan kiszállt a kocsiból, ledobta a drótkötél végét a vontatókampóról, s ismét a volán mellé ült. A terepjáró megindult előre, s a következő pillanatban a hidat alkotó, zörgő vaslemezeken átszelte a két sziklatömb közötti mély szakadékot. Egy óra telhetett el azóta, hogy a gépkocsikaraván letért az országúiról, s elindult az erdő sűrűjében. A terepjáró ekkor egy széles tisztásra ért. Se fű, se fa nem nőtt rajta. Csupa kő és homok volt az egész térség. Előttük újabb sziklatömbök emelkedtek ki össze-vissza a földből, félkör alakban határolva a tisztást. A sziklák vége kinyúlt az Elba partjára. A nagy folyó hullámverése valahonnan mélyről, lentről hallatszott. A tisztás közepe táján egy magányos szírt látszott. Személygépkocsi, meg egy teherautó állt mellette, a kocsik körül pedig néhány férfi diskurált. Hogy köztük volt-e Kerimov — Ribin ezt nem tudta megállapítani. És nem is volt rá ideje. Azonnal cselekednie kellett. A tisztáson jókora kövek álltak ki a földből. A kocsi bukdácsolva, jobbra-balra dőlve haladt rajtuk. Amikor ismét erősen megdőlt a terepjáró, Ribin elkiáltotta magát, s kiesett az ülésről a közben kinyílott ajtón át. — Álljon meg! — jajveszé- kelt Ribin, miközben a kocsi ajtajába és oldalába kapaszkodva, s a lábával a földet szántotta. A Hauptmann azonnal fékezett. A terepjáró megállt. Torp kiugrott a kocsiból, s a földön fekvő, fájdalmasan sóhajtozó Ribin fölé hajolt. Közben egymásután húztak el mellettük a teherautók. A vezérkocsi a tisztás közepén emelkedő szikláktól tíz lépésnyire fékezett. Upitz, Kerimov és egy ismeretlen őrnagy várakozott a gépkocsikaravánra. A második teherautó az előzőtől kissé balra állt meg. S jött utánuk a többi kocsi is. A sofőrök kikapcsolták a motort és a karavánt kísérő tisztekkel együtt kiszálltak. Egyszeriben benépesült a tisztás. — Hé! — kiáltotta Upitz a hozzá legközelebb álló Korzsov- nak. — Jöjjön ide. Korzsov és még néhány tiszt odament és körülfogta Upitzot. Köztük volt Percev őrnagy is. S mialatt Korzsov megmagyarázta, miért maradt el a terepjáró a Gruppenführer megbízottjával és a gépkocsikaraván parancsnokával, Percev odasúgta Aszkemek: — Itt van Adolf Torp! Vigyázz! (Folytatjuk.) TAVASZ
