Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-23 / 93. szám

Az általános iskolások több mint fele jelentkezett középiskolába Megnövekedett az érdeklődés a mezőgazdasági pályák iránt TAPINTAT Könyvet kölcsönöztem va­lakinek. Akik ismernek, tud­ják rólam, hogy nálam a könyvkölcsönzé s csaknem annyi, mintha a fogamat húz­nák. De vannak kivételei el­bírálást igénylő esetek is. És csodák csodája: a féltett könyvet ugyanolyan állapot­ban kaptam vissza, ahogyan útjára bocsátottam, — gondo­san becsomagolva lapunk egyik régebbi számába. Némelyek agglegényes tu­lajdonságokkal is igyekeznek megvádolni. Szó ami szó, bi­zonyos körülményekre ké­nyes vagyok: írásműveimmel nem szeretek félreeső helyek padlóján vagy csomagolópa­pír formájában találkozni. Ezért vizsla tekintettel mére­gettem könyvem burkolatát, s örömmel állapítottam meg, hogy nevem, monogramom, szignóm (sőt nem létező köl­tői álnevem) sehol sem sze­repel azon. Megkönnyebbült sóhajjal szögeztem le a tényt: végtelenül előrelátó és szer­felett tapintatos a kislány! (J-T.) Ahol a káromkodás pénzbe kerül Egy 1745-ben hozott törvény alapján máig is pénzbüntetéssel sújtható az. aki az angliai Kent grófságban nyilvánosan károm­kodik. A törvény progresszív. Katonák és tengerészek egy schillinget fizetnek, „gentle- men”-ek viszont ennek a dup­Az általános iskolák nyolca­dik osztályosai és a középisko­lák negyedikesei február 20. és április 1. között beadták jelent­kezésüket abba az iskolába, ahol továbbtanulni szándékoz­nak. A jelentkezésekről pontos képünk még nincs minden te­kintetben, hiszen például az ál­talános iskolások közül azok, akik más megyében tanulnak tovább, a mi megyénk iskolái­nak nyilvántartásában nem sze­repelnek. Már évek óta igen so­kan tanulnak Bács-Kiskun me­gyebeli fiatalok a Pécsi Gépipari Technikumban, a Kaposvári és a Szegedi Édesipari Technikum­ban, a Szegedi Textil Techni­kumban, nem is említve szám­talan budapesti iskolát. A rendelkezésünkre álló ada­tokból azonban máris megálla­pítható, hogy erősen megnövekedett a ta­nulási kedv az általános is­kolás korú ifjúság körében. Tavaly is a nyolcadikosoknak több mint fele jelentkezett to­vábbtanulásra. Az idén az eddi­ginél lényegesen nagyobb szá­mokkal találkozunk. A megye technikumaiba mint­egy kétszer annyi jelentkezés érkezett, mint amennyi ezeknek az iskoláknak a befogadóképes­sége. Közgazdasági technikum­ba Bajára és Kecskemétre 450- en jelentkeztek, a négy mező- gazdasági technikumba — Kis­kunfélegyháza, Baja, Kiskunha­las és Kecskemét — szintén mintegy 450-en. Sajnos, a mező- gazdasági technikumba jelent­kezők felvételi esélyeit az idén rontja az, hogy a Kecskeméti Mezőgazdasági Technikum nem indít első évfolyamot. Az isko­lában folyó építkezések és a fel­A munka egykedvűen folyik. A nagycsizmás, csüngő vörö­ses bajszú bácsi nehézkesen haj­lik minden egyes darab tégláért és nyújtja azt a „lánc” hozzá legközelebb álló tágjának, az meg a sorban következőnek. Hajlás, adogatás, habarcste­rítés és falrakás ... így megy szinte ütemesen. Ajkukról csak elvétve röppen el egy-egy szó, megjegyzés. — Hány férőhelyes lesz ez az istálló? — zavarjuk meg a mun­káscsoportot. A csüngő bajuszú bácsi pró­bálja kiegyenesíteni görbedt há­tát, a mellette álló ifatalember sőfokú technikum fejlesztése miatt ideiglenesen egy eszten­dőre le kellett állítani a felvé­teleket. Különösen szembetűnő váltó-, zás tapasztalható a mezőgazda- sági technikumba jelentkezők tanulmányi eredményeiben. Né­hány évvel ezelőtt még szinte össze kellett toborozni a rendel­kezésre álló helyekre az első éveseket. Tavaly már több volt a jelentkező, mint amennyit fel­vehettek, de még igen sok akadt közöttük gyenge előmenetelű ta­nuló. Az idei jelentkezők zöme legalább négyes tanulmányi átlaggal jelentkezett. Érdekes képet kapunk a gim­náziumok jelentéseiből. Még ta­valy is a szükséges létszámnak csupán negyven százaléka ér­kezett be, a tavaszi jelentkezé­sek idején. A rendelkezésre álló helyet őszig azok töltötték meg, akiket nem vettek fel techni­kumba, s így „jobb híján” vá­lasztották a gimnáziumot. A mostani jelentkezések során a gimnáziumok tervezett létszá­mának már 75 százaléka betelt az elsőnek oda jelentkezőkből. Megyénk 15 gimnáziumába ed­dig több mint 1800-an jelentkez­tek. (A most érettségizők száma 1606.) Nagy emelkedés mutatkozik az ipari pályát választók szá­mában is. A minisztériumi és tanácsi ipar igényeinek majd­nem kétszerese, összesen 1400 fiú és leány jelentke­zett az MTH-lskolákba fel­vételre. Azok, akik nem jelentkeztek középiskolába, vagy ipari tanu­lónak, szintén nem szakadnak el karba tett kézzel áll meg, s oda­figyelnek a kérdésre a többiek is. Ki tudja, ha nem ők ? Egymásra pillantanak és lát­szik rajtuk: mindegyik a má­siktól várja a választ. Aztán a falrakó fekete kucsmás férfi komótosan megszólal: — A fene tudja! Nem bíz­nak itt ránk ilyet... — Hogyhogy? Hát az elv­társak nem a tsz gazdái? — Gazdái?... — legyint so- katmondóan a fekete kucsmás. — Talán napszámosai, de... S a de szócska után tovább szövődő párbeszédünkből apró- donként kiderült, miért is ér­zik magukat a tassi Rákóczi Tsz építőbrigádjának tagjai olyan napszámosféléknek a kö­zös gazdaságban. — Ha már az épülő növen­dékistálló férőhelyszámát nem ismerik, azt bizonyára tudják, mi tette szükségessé az építke­zést, mekkora a szarvasmarha- állományuk? — tettük fel a kér­dést. Nem tudták. A sok számból csak egy — A zárszámadó, vagy a terv- tárgyaló közgyűlésen szó esett róla, vagy nem? — Hát igen, beszéltek róla, tömérdek szám hangzott ott el, de ki a csoda tudja azt fejben tartani! — vágja ki a csoport egyik tagja. — Van a szövetkezetükben pártszervezet? — Van. — És maguk között párttag? — Nincs ... Nem véletlenül szövögettük így a beszélgetés fonalát. Az építőbrigád tagjainak igazuk van abban, hogy a közgyűlése­ken elhangzó számokat, adato­kat nehéz megjegyezni egyszeri hallásra. És nem is csak a köz­gyűlések feladata tájékoztatni a szövetkezet gazdáit a közös célkitűzésekről. Az az igazi, ha végképp az iskolától, hiszen a tavaly júliusban megjelent El­nöki Tanácsi rendelet kötelező­vé tette a tanulást 16 éves ko­rig a továbbképző iskolákban. Az említettek között azonkívül nem szerepelnek a mezőgazda- sági szakmunkásképző tanfolya­mok adatai, ahol szintén egyre többen kapnak szakmát, biztos keresetre jogosító bizonyítványt. Az egyetemi, főiskolai jelent­kezések között minden eddigi­nél jobban megnőtt az agrárpá­lyára lépni szándékozók száma. A gimnáziumokból mintegy 900-an jelentkeztek továbbtanu­lásra, közülük 163-an — az érett­ségizők egy tizede — a mező- gazdaságba. A Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemre 56-an, az összes jelentkezők egyharmada. A többiek valamelyik agrártudo­mányi főiskolára, az erdőmér­nöki főiskolára, s — ez igen ör­vendetes — negyvenen kérték a megyénkben felsőfokú mező- gazdasági technikumokba felvé­telüket A 163 jelentkező között egyébként harmincán ösztöndí­jasok, ami viszont arra vall, hogy nemcsak az ifjúság, ha­nem a gazdaságok és helyi szer­vek vezetői is mindinkább megértik a mezőgazdasági szakemberképzés jelentősé­gét. A kép az említett okok foly­tán ugyan még nem teljes az általános iskolások és a közép- iskolások továbbtanulási szán­dékairól, de az eddigiekből is világosan kitűnik, hogy megfe­lel az MSZMP kongresszusi ha­tározatainak, másrészt mint sür­gető igény jelentkezik az álta­lános középiskolai tankötelezett­ség megvalósításához. M. L. már a közgyűlést megelőzően brigádonként, munkacsapaton­ként, sőt személyekre menően vitatkoznak az elgondolásokról, s beszélgetnek róluk, miután a közgyűlés programmá, a közös­ség célkitűzésévé emelte azokat. Hiszen teljes szívvel, odaadás­sal igazán csak az az ember dolgozik, aki pontosan tudja, mit miért csinál. Őszintén, felelősséggel S hogyan tudhatja meg? Úgy, hogy a tsz vezetői, tisztségvise­lői és elsősorban a pártszerve­zet tagjai napról napra megta­lálják az utat külön-külön a szö­vetkezet minden egyes tagjához. Beszélgetnek az éves tervükről, lelkesítenek végrehajtására, őszintén feltárják a nehézsége­ket is, és apellálnak a gazdák felelősségérzetére. Azt mondják, hogy a tassi Rákóczi Tsz-ben kis létszámú a pártszervezet. Pártonkívüli aktivisták bevonására azonban — mint minden tsz-ben — van lehetőség. S ez is egyik segítője lenne az éves célkitűzések napi „aprópénzre” váltásának, a fel- világosító munkának. Mert nél­külözik a tsz gazdái, pedig az okos, jó szóból sohasem lehet elég. P. I. PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspár Bács-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács lapja Főszerkesztő- Weither Dániel. Kiadta: a Petőfi Népe Lapkladő Vállalat Felelős kirdó* Mezei István Igazgat' Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l szám Szerkesztősági telefonközpont: 26-19. 25-1« Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefon: 11- 09 Terieszti a Magvar Posta Előfizethető: a helyi oosta hivataloknál és kézbesítőknél. .Előfizetési dll i hónapra 12 forrni Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét - Telefon: U-85 Index: 25 065 Iáját. Szokatlan hangszer, csak „darálni” kell a fogantyúját és szól, valami furcsa egyhangúsággal, de azért ki lehet venni a dalla­mot, régi tangókat, keringőket játszik, majd pattogós csárdásba kezd... Körülállták a kecskeméti utcán öregek és fiatalok. Az öregek némi nosztalgiával — lám, hogy elszaladt az ifjúság! — s a fiatalok, mint valami csodabogarat nézegették. Hiába, eljárt fölötte az idő, s a vándor verklis fölött is, akiből már alig egy- kettő van az országban. Tóth Sándor felvétele.) Legyenek gazdái a szövetkezetnek f. — DE MI VAN a csillogó kirakatok mögött. Három nap alatt, de még egy hét alatt sem lehet megállapítani. Akik kijöt­tek 1956-ban, azt hitték, hogy itt minden van. A kolbász a leve­gőben lóg, csak meg kell fogni — mondta egy bécsi újságárus, akivel úgy ismerkedtem meg, hogy vettem tőle egy Kurírt, s úgy látszik német kiejtésemen mindjárt észrevette, hogy nem vagyok bécsi. Mikor megmond­tam, hogy turista vagyok, mind­járt elkezdett mesélni. — Eleinte kaptak itt mindent a disszidensek, mert a bécsiek jószívűek. Volt, akinek csak két télikabátja volt, de az egyi­ket odaadta. De aztán jöttek a szürke hétköznapok. Az „alá- szolgája” szellem, ahogy ők mondják. Nálunk mindenkit rang szerint meg kell tisztelni a régi tradíciók szellemében. Hi­vatalban vagy egy vállalatnál akár tíz évig is együtt dolgoz­hatnak a tisztviselők anélkül: hogy tegeznék egymást. A na­gyobb rangút tisztelni kell, amaz megtartja a háromlépés távol­ságot. Mindegy, hogy nő vagy férfi, öreg vagy fiatal, a rang számít, tehát a nagyobb „kutyá­nak” előre kell köszönni. Van egy-két disszidens ismerősöm, akik elmondták, hogy maguknál ez elképzelhetetlen. ÉS HA MEGMONDJA a vé­leményét, maguknál ezt úgy mondják, hogy kritikát gyako­rol, nem biztos, hogy megértő- leg veszi a főnök. Kirúgja és következik a bizonytalanság. El tud-e helyezkedni? Egyébként, ha többet akar tudni a bécsi hétköznapokról na­gyon érdekes statisztikát ismer­het meg a bécsi munkáskamara nemrég tartott ankétjának je­lentéséből. AZ EMLÍTETT ankéton mint­egy kétezer ember vett részt. Különböző korú munkások, tiszt­viselők, nők és férfiak. A kér­désekre adott válaszokat nem­rég hozták nyilvánosságra. A kérdések arra vonatkoztak, hogy mikor kezdik a munkát, meny­nyi idő alatt érnek el munka­helyükre és végül mit csinálnak akkor, „mikor semmit sem csi­nálnak”; Az ankét résztvevőinek 29 szá­zaléka igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy az előző héten túlórázott-e. A munkásoknak több mint 15, a tisztviselők 17 százaléka vasárnap is dolgozott. Bécs dolgozó polgárai reggel 7-től délután 5-ig, vagy 6-ig te­vékenykednek munkahelyükön, ha messze laknak, bizonv sok időt vesz igénybe az utazás. Ez persze más nagyvárosban is íey van. A kérdezettek 40 százalé­ka hazamenve olvasással tő1 ti a szabad idejét, vagy hallgatja a rádiót, nézi a televíziót. Egy ré­szük meglátogatja ismerőseit, vagy elmegy moziba. A NŐKNEK nehezebb a hely­zetük. annak ellenére hogy kor­szerű háztartási eszközök teszek könnyebbé a második műszakit. Az ankét női résztvevőinek 75 százaléka szombat este végzi a hétről elmaradt nagyobb ház­tartási munkát. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents