Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-23 / 93. szám

5. oldal B­rj~~" " ' ■■■ -------- ■ ■ —- . 1 ........- '■ - -------- ' ■ 1 1 "lr""r”1 ' - ' 1 J™11" 'l1................ ............... ■■"’■BE Í96 3. április 23, tedd ÁRMÁNY ÉS SZERELEM Schiller drámájának felújítása a kecskeméti színházban „Még csak a kezdetnél tartunk * C ülöpszálláson tavaly ősz * óta folyik rendszeresen vasárnapi gyermekfoglalkozta­tás a művelődési házban. Amikor elkezdték, semmiféle határozott elképzelése nem volt se a művelődési ház igazgatójá­nak, se a gyermekfoglalkozások vezetőjének, Somogyi Józsefné- nek, a helybeli iskola pedagógu­sának. A cél világos volt: ne csellengjenek a gyermekek az iskolaszüneti napokon, hanem töltsék kellemesen és értelme­sen az időt. A módszerek majd kialakulnak — vélték. Vettek háromezer forintért játékot, aztán kihirdették az is- Kolában, hogy aki vasárnap dél­előtt jól akar szórakozni, kilenc órára jöjjön el a művelődési házba. Először eljöttek vagy százöt­venen. Volt ott apróbb, nagyobb gyerek az iskola négyszáz tanu­lója közül, mindenki, aki nem lakott túlságosan messze. Na­gyon tetszett nekik a sok játék, az asztalifoci, a különféle tár­sasjátékok és a felsős fiúknak legjobban a szép nagy építő­szekrény. Hamarosan nyilvánvalóvá lett azonban, hogy ennyi gyereket még a látszatra nagy játékkész­lettel sem tudnak tartósan egy egész délelőttre lekötni. Pedig kialakult egy állandó műsor is. Mesefilmmel kezdték a progra­mot kilenc órakor és így elér­ték, hogy nem szállingóztak a gyerekek egész délelőtt ki-be, hanem pontosan érkeztek, mert a filmre mindenki kíváncsi volt. Aztán később a kicsinyeknek egy kis játék után ismét mese következett, a nagyobbak tár­sasjátékkal szórakoztak. Spor- tolgattak is, amíg jó idő volt, felolvasást rendeztek és elrepült az idő tizenkettőig. óvemberre, decemberre azonban megfogyatkozott a létszám. A művelődési ház ugyanis csak egytermes, nefn is éppen jól fűthető, s a hideg idő beálltától az iskolában kel­lett tartani a foglalkozásokat. Meglehetősen összezsúfolódtak a gyerekek. Zavarták egymást, nem jutott mindenkinek játék, unatkoztak. Legfőképpen azonban hiány­zott az irányítás. Somogyi Jó- zsefné buzgón foglalkozott a gyerekekkel, de teljesen a saját elképzeléseire utalva. S maga is érezte, hogy többet is lehetne tenni jobb módszerekkel. N K£ Éppen ezért szívesen vett részt a húsvéti szünetben a Halason megrendezett kétnapos tapasz­talatcserén, és továbbképzésen. — Szép volt, kellemes volt —» mondotta a két nap elteltével — és főleg nagyon hasznos volt; Most már átválthatok az ötlet­szerű munkáról a tervszerű* rendszeres foglalkozások meg­tartására. Az első az lesz, hogy két' csoportra osztom vasárnap a gyerekeket és az alsósokkal máskép foglalkozom, mint a fel­sősökkel. Egy csomó jó ötletet kaptam. Szellemi vetélkedőt, kérdezz-felelek műsort és kü­lönféle versenyeket rendezünk . majd. ap-e hozzá segítségét a pedagógusoktól? — Segítség volt eddig is. A művelődési otthon igazgatója, egy-két fiatalabb kolléga is ajánlkozott és jött is, ha szük­ség volt rá. Most jobban tudok majd munkát adni nekik is. Az itt kapott Ötletekhez sa­ját elgondolások is társulnak már. Arról beszélgetünk, hogy a szakkörök foglalkozásait le­hetne vasárnap is folytatni. — Tarthatna próbákat például az énekkar. Van azonban ez előtt egy nagy akadály: a nevelők éppen eléggé elfoglaltak ahhoz, hogy ne tudják vállalni a szak­körök vasárnapi foglalkozásai­nak levezetését. Nem kívánhat­juk tőlük; És még egy gond. Mi lesz a nyáron? — Én is elmegyek nyaralni — mondja — mint a többi ne­velő. Hogyan fogjuk akkor meg­szervezni a vasárnapi foglalko­zásokat? Jogosan nem várhatjuk, hogy a nyári pihenést feláldozza bár­melyik nevelő. Talán felváltva vállalhatnák a két hónap alatt a szokásos tiszteletdíjért a fog­lalkozások vezetését azok, akik éppen otthon vannak. M őst, amióta jó idő van* 1 1 negyven-ötven az átla­gos létszám vasárnap délelőttön­ként a foglalkozásokon. Azok akiket tavaly ősszel csak a szen­záció frissessége vonzott oda, télen elmaradoztak. Most meg jól érzik magukat a gyerekek akkor is, ha futkározhatnak a tavaszi faluszélen. A megma­radtak azonban kitartóan jár­nak. Kialakultak már a kis kö­Az Ármány és szerelem egy ízben a színházak államosítása után már szerepelt a kecske­méti közönség előtt. Még élén­ken él emlékezetünkben az ak­kori előadás, az Ármány és sze­relem egyike volt a legnagyobb akkori közönségsikereknek. De ez az érdeklődés nem kizáró­lag a két kiváló vendégművész­nek: Gábor Miklósnak és Rutt- kai Évának szólt. Rövid ven­dégszereplésük után a darab még jó néhány előadás erejéig műsoron maradt, közönségünk pedig nem lankadó érdeklődés- 6el gyönyörködött estéről estére a ragyogó tragikai mű szépsé­geiben. A darab mostani felújítását is Igen nagy érdeklődés előzte meg. Bár eredetileg nem szere­péit a műsortervben, mindenki csak helyeselni tudta a válasz­tást, hiszen a műben ma sem fakuló forradalmi színek tündö­kölnek, az érzelmek hevessége ma is megdobogtatja a szíveket, a feudális önkény ellen lázadó polgár alakja a ma közönsége számára is sokat mond. Az elő­adás azonban sajnos, nem min­denben váltotta be a hozzá fű­lött reményeket. Schiller saját korából vette a mű tárgyát. Ifjúsága társadalmi környezetének ismert alakjai, a reakciós német kis fejedelemsé­gek udvartartásainak gyűlölt udvaronc figurái, erkölcstelen, pazarló, a nép életét és vágyait, törekvéseit lábbal tapodó herce­gek és lakájaik nem egy meg­történt esemény, az akkori ud­vari élet nem egy reálisan vá­góit mozzanata keretei között élik színpadi életüket. Olyan nagyszerűen felépített jelleme­ket visz szíppadra, mint Fer- riinánd, aki művészileg teljes értékű megfogalmazását tudja adni Schiller társadalmi néze­teinek, törekvéseinek. A szemé­lyes élmény ad a költő kezébe érveket, aihikor a lélekben, jel­lemben hozzá hasonló Ferdi- nánd profilját felvázolja. Nagy érzelmek, egymással csatázó in­dulatok tüze lobban elő majd minden jelenetben a társadalmi ellentmondások hamuja alól. S ezek a tüzek végül magukat a fő hősöket is elhamvasztják. Mi sem természetesebb, mint fez, hogy a dráma előadásának & két főhős alakjának helyes megformálása a kiindulópontja, alapja. Sajnos, azonban az egyébként igen tehetséges Bo­on vagy a Seifert úr lebukásá­hoz vezethetne. Pedig a lebuká­suk feltétlenül bekövetkezik, ha engem letartóztatnak. Upitz mindent értett. Nincs két órája, hogy végighallgatta annak a megbízottjának a je­lentését, aki Berlinből Karls- lusteig kísérte Aszkert. — De ez nagyon veszélyes — mormolta elgondolkozva, alig hallhatóan a Gruppenführer. — önnek hatalmában áll ügy rendezni a dolgokat, hogy egyikünket se fenyegesse ve­szély. Upitz elgondolkozott. — Rendben van — mondta kis idő múlva. — Jöjjön ide éjfélkor... Nem, inkább tizen­egy órakor. Aszker kiment az Abwehr épületéből. Miután meggyőző­dött, hogy nem jön utána senki, bement a legközelebbi telefon- fülkébe, és ismét felhívta Sti- revát. Arra kérte Frau Gott- bachot: adja át férjének, hogy azok, akiket vár, kilenc órakor elindultak és éjfélkor lesznek itt. — Jól van — válaszolta Sti- reva Aszkernak. — Köszönjük a szívességét. Ügy örülünk!... — Ugyán, hová gondol, Frau Stefánia! Miféle szívességről Van itt szó? Hiszen mi régi barátok vagyunk. Most jut eszembe, adja át egyúttal fér­jének. hoev megállapodtam, s racsi Ferenc legjobb igyekezete ellenére sem tudta minden vo­natkozásában hűségesen tükröz­ni azt a hőst, amilyenné Schil­ler avatta Ferdinándot. Az al­katával össze nem egyeztethető szerep megoldhatatlan nehézsé­gek elé állította Baracsit, s ha néhány jelenetben fölül is tu­dott emelkedni nagy művészi önmegtartóztatással és csodálat­ra méltó, lelkes alkotóerővel — egészében nem tudta érzékel­tetni Ferdinándot. Miller Lujza, ha nem teljes értékű párja is a lángolásban Ferdinándnak, a maga módján és sajátos eszközeivel igazi po­zitív hős. Bege Margit azon­ban, mintha adós maradt volna Miller Lujza forradalmi lendü­letével. Csak áldozat volt, de nem adott kezébe eléggé éles fegyvereket a harchoz a színészi ábrázolás. így hát e két alapvető osz­lopa: — Lujza és Ferdinánd — nagyrészt a szereplőkön kívül­álló okoknál fogva, nem tart­hatta teljes erővel a tragédia épületét, nem volt képes vállain hordani e nagyszerű konstrukció boltíveit s tetőzetét. S ha nem is dőlt össze, mert hiszen a rendezői ötletesség, Seregi László nagyszerű művészi tapin­tata, de nem utolsósorban a szereplőgárda minden tagjának lelkes odaadása, szép és mara­dandó perceket adott a néző­nek — mégsem tudott az elő­adás tükörképet adni az Ár­mány és szerelem minden mon­danivalójáról, minden értéké­ről. Simon György a kancellár szerepében erőteljes és markáns vonásokkal megfogalmazott ud­vari cselszövőt visz színpadra. Kérlelhetetlen törtetése és fia érzelmein is átgázolni kész arisztokratikus gőgje jól mutat­ja a Ferdinánd által képviselt álláspont ellentétes pólusát. Demeter Hedvig mint lady Milford, különösen nagy mono­lógjában, Ferdinánddal való be­szélgetésében nyújtott hatalmas teljesítményt. Ezekben a pilla­natokban a dráma teljes izzás­sal lángolt, s néző és színész az igazi nagy színpadi sikerek ko­hójában élte át a ragyogó schil- leri mű szépségéit. Gyulai Antal érzékletesen — bár a kelleténél lágyabb tó­nusban — adta elő nagy mono­lógját a nép siralmairól, az önkényuralom gaztetteiről. ott leszek az áruk lerakodásá­nál, amint erre kértek — Nagyszerű. Nagyon örülni fog a férjem! — Isten vele, Frau Stefánia. — Jó éjszakát! * Upitz Gruppenführert jól tá­jékoztatták. A Karlsluste ke­leti határának légiterében re­pülő gépek szovjet bombázók voltak. Északnyugati irányba haladtak. A bombázók között volt öt szállítógép is. Karlslustet el­hagyva a Berlin—Hamburg autósztráda fölött haladtak a szovjet repülők. Ám nem Ham­burg volt az úticéljuk. Külön­leges feladatot teljesítettek Vagy harminc kilométerre Karlslustetól, egy kihalt pusz­taságról fehér színű rakéta röp­pent a magasba. A gépcsoport a jelzés irányába fordult. Lám­pafény pislogott alattuk, egyen­letes időközönként kihunyva, aztán ismét felgyulladva. A gé­pek csökkentették a sebessé­get, s az öt szállítórepülőből ejtőernyősök ugrottak ki. Ez volt Likov tábornok csoportjá­nak második különítménye. Egymás után értek földet az ejtőernyősök. Sötét színűre fes­tett selyemejtőernyőiket szinte alig lehetett észrevenni a le­vegőben. Valamennyien német katonatiszti vagy közlegényi egyenruhában voltak. A leszál­Igen nagy szerepe van a tra­gédia eseményeinek bonyolítá­sában Wurmnak, a kancellár titkárának, aki az aljas és gát­lás nélküli bajkeverő minden tulajdonságával rendelkezik. Az egyébként jó eszközöket alkal­mazó Mezei Lajos ezt a szere­pet kissé halványabbra vette. Nem motiválja a Lujza ke­gyeiért áhítozó, de jövendő élet­társa erkölcsi tisztaságát udvari előnyökért bármikor feláldozni kész udvaroncot. Mint ahogy Jánoky Sándor is mérsékli sze­repfelfogásával egy kissé Miller bíráló bátorságát. Egy-egy ke­mény és szigorú vádja, egy-egy megbélyegző kifejezése inkább panaszhoz hasonlít. Nem egy esetben fölébe kerekedik a val­lásos jámborság hangulata a lánya sorsáért felháborodott apa lendületének. Major Pál egészen eredeti Von Kalb fő­udvarmester szerepében. Külső­ségeiben és a figura alapmotí­vumainak felvázolásában ötle­tes, de talán kissé együgyűbb az általa ábrázolt főudvarmes­ter, mint ahogy azt a szerző szándékolja. Az ő szerepfelfogá­sával kapcsolatban is papírra kívánkozik a megjegyzés. Major Pál, csakúgy mint a darab leg­több szereplője, adós marad az általa képviselt szerep összes színeivel, bár a fő árnyalatokat fel is rakja művészi alkotó­erejének palettájára. Több ízín és több árnyalat van a szere­pekben, mint ahogyan ezt szí­nészeink érzékeltetik. Borbíró Andrea is, mint Millemé, kissé halványabb a kelleténél. Kelle­mes jelenség Sophie szerepé­ben Bilicsi Mária. Seregi László, a darab rende­zője sém tudott egyébként he­lyesen diktált tempójával meg­felelő és teljes értékű rendezői koncepciót adni a darabnak. A szereposztási hibák miatt, amiért lényegében a rendező felelős, a dráma nem csaphatott oly magasra, mint azt a mű kí­vánta volna. Az együttes nyúj­totta lehetőségek korlátái nem tették lehetővé, hogy minden vonatkozásban kifejthette vol­na rendezői elgondolásait. Ragyogó teljesítményeket lát-1 hattunk a jelmeztervező Már­ton Aladár és a díszletek alko­tója, Csinády István részéről. Márton Aladár jelmezei és Csi­nády színpadképei méltók a schilleri remekműhöz. CSÄKY LAJOS lás helyén várakozó Percev őr­nagyot azonban ez nem lepte meg. Elsőnek a Wermacht-őr- nagyi egyenruhát viselő Ribin ezredest ismerte fel. A két férfi összeölelkezett. — Pavel Petro vies! Kedves cimborám. De régóta nem lát­tuk egymást! Van már vagy két éve is, mi? — Pontosan két éve, ezredes elvtárs. — Azt hiszem, nálad minden rendben van. Mielőtt Moszkvá­ból elindultam, telefonáltam hozzátok: az asszony is, meg a kislány is egészséges, nincs semmi bajuk. — Köszönöm, Oreszt Ivano- vics. Mi a helyzet? — Még nem tudom. — Ribin hátrafordult, s odaszólt valaki­nek: — Korzsov! Egy tiszt termett előtte a sö­tétségből. Hauptmanni rangjel­zés volt a paszományán. — Ismerkedjenek meg. — Ri­bin bemutatta egymásnak a két felderítőt. Utána azt az utasítást adta Korzsovnak, hogy bontsa ki a rádióleadót. Körös-körül, az egyre áthatol- hatatlanabb sötétségben (felhők mögé bújt a hold) szüntelen sürgés-forgás hallatszott. Lép­tek zaját, suttogó beszédfoszlá­nyokat hozott a lengedező szél. Visszajött Korzsov. — A léadó működésre kész, ezredes elvtárs! Egy kis üreghez vezette Ri- bint és Percevet. Ott volt fel­állítva a leadó. Halvány fény látszott a készülék skáláján. Fe­lette vörösen izzott a kis jelző­lámpa. Két rádiós tett-vett a berendezés körül. — Kezdjék — rendelkezett Ribin. A rádiós lekopogtatott néhány jelet, átment vételre, s csakha­mar írni kezdte, amit hall. A papíron gyorsan nőttek a szám­oszlopok. Amikor az első pa­pírlap megtelt, Korzsov a ke­zébe vette, leült vele kissé tá­volabb a földre, s hozzáfogott, hogy zseblámpájának fényénél áttegye folyóírásba a rejtjeles szöveget. Ribin azonnal átol­vasta az elkészült szövegrészt. Likov tábornok közölte benne: a teherautó-oszlop huszonegy órakor elindult Hamburgból, s éjfélre várják Karlslusteba. — Biztos, hogy ezen az úton jönnek? — kérdezte Korzsov. — Más út nincs? — Volt — felelte Percev. — Volt másik út is, de két légi­támadás teljesen használhatat­lanná tette. Felrobbantottak két viaduktot és egy hidat. A rádiós befejezte a vételt, s Korzsov gyorsan kisifrírozta a rádiogramm második részét is. Az állt benne: az első egy­ség égy óra múlva kezdi az akciót. (Folytatjuk,) zösségek, akik minden vasárnap megtalálják egymást és együtt szórakoznak; Afféle gyermek­klub vasárnaponként a foglal­kozások színhelye. — Még a kezdetnél tartunk — mondja Somogyi József né. — De bebizonyosodott, hogy ér­demes volt hozzákezdenünk és jobb módszerekkel, bizonyos va­gyok benne, egyre szélesedik azoknak a gyerekeknek a köre, akik csatlakozni fognak hoz­zánk. MESTER LÁSZLÓ emelkedése Megyénk földművesszövetke­zeti könyvterjesztő hálózata az idei év első negyedében 1 mil­lió 652 ezer forintot forgalma­zott. Ez 300 ezer forinttal több, mint amennyi a tavalyi első negyedév forgalma volt, s a terv 116 százalékos teljesítését je­lenti. A forgalom emelkedése azon­ban járásonként változó. Ki­emelkedő munkát végzett a kecskeméti faluellátó könyves­bolt, amely 202 százalékra tel­jesítette tervét, s a bajai járás, ahol 137 százalék volt a terv- teljesítés. A falusi könyvforgalom

Next

/
Thumbnails
Contents