Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-21 / 92. szám
m le fäüfiflm Négyszázmilliós betétállomány a megyében Mire gyűlnek a forintok? — Ezresek a rongyszatyorban — A kereskedelem sem panaszkodhat Megkondult a... Igen „hírős”, hiszen még nóta is van róla, a kecskeméti öregtemplom nagyha- rangja. Hanem, úgy látszik, könnyebb dolog erről énekelni, dálolgatni, mint magát a harangzúgást élvezni, hallgatni. Erre vall, hogy az Aranyhomok Szálló hosszabban Kecskeméten időző vendégei közül már többen szóvá tették: — Jó, jó, szép dolog ez a harangzúgás, ám de nem hajnali öt órakor. Szinte rezonál az egész épület, a sok üvegfal, a betonoszlopok. S pláne, ha későn feküdt le az ember. Megvigasztaltam őket, hogy ez a korai harangszó a kecskeméti földművelő őseinket hajdan már a határban találta. S mégiscsak jobb ágyban fekve hallgatni a bölcsen zengő harangot, mint az ekeszarva mellett a nehéz forduló után, levett kalappal... Különben is, ha ez a hajnali harangszó nem volna, akkor most ki kellene találni — az idegenforgalom fellendítése érdekében. Hadd emlegessenek meg valamiről bennünket. (T—1.) PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kislcun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő; weither Dániel. Kiadja: ■ Petőfi Népe Lapkladő Vállalat. Felelős klrdó: Mezei István Igazgatf Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dll I hónapra 12 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. ' Kecskemét — Telefon: 11-85 t~ Index! 25 065 400 milliós takarékbetét-állomány egyetlen megyében, az ország legnagyobb mezőgazdasági megyéjében! Méltó témája lenne egy szenvedélyfűtötte, lelkes hangú publicisztikának, vezércikknek is. De az örvendetes és eddig megyénkben egyedülálló esemény alkalmával pillantsunk a számok közé a kíváncsi ember kissé szertelen, de örök izgalmával. A számok világából kutassuk talán ki először a 400 millió „megszületésének” történetét... Ehhez Lakos Kálmán, az OTP munkatársa és egy statisztikai adatgyűjtemény nyújt segítséget. — Tavaly körülbelül kétszáznegyvenmilliós betétállománnyal kezdtük az évet. A forgalom — vagyis a betétek ki- és beáramlása — az év folyamán 600 millió forint volt, ami (csak az érdekesség kedvéért megjegyezve) 250 ezer könyvelési tételben jelentkezett. Ebből a 600 milliós forgalomból „ülepedett le” az év végére a 88 millió forintos betétállomány-szaporulat. Így ez év elején már mintegy 320 millióval kezdtünk, s újabb 80 milliós állományemelkedéssel a napokban értük el a 400 milliót... — És vajon hány megyelakos takarékoskodásának eredménye ez? — Ma már a takarékbetétkönyv-tulajdonosok száma meghaladja a 105 ezret, ami tizenöt ezerrel több, mint az év első napján. Ehhez még hozzá kell számolni a KST-k több mint húszezer tagját, akik havonta kétmilliónál többet takarítanak meg. Az állomány és a betétkönyvtulajdonosok számának növekedése a mind rendszeresebben takarékoskodók táborának gyarapodásából adódik. Akad azonban egy-két kivétel, igazán ritka eset. Egy nagyközségünk idős parasztembere a közelmúltban „ellenőrizte” kisebb, de tartós kamatra lekötött betétjét. S amikor rájött, hogy időközben nemcsak a betét, hanem az öt- százalékos kamat is kamatozott már, „megkockáztatott” egy megjegyzést: — Látom, hogy itt biztonságos helyen van, így ha lehetséges még egy kis pénzt újból elhelyeznék ... — s a biztatás nyomán elővett egy kis rongyszatyorból kétszer százhuszonötezer forintot. Rajtuk a hiteles banki szalagozás: 1955. január 24-i kelettel... Mint kiderült azóta őrizgette otthon, s elképedésében szóhoz sem tudott jutni, amikor az OTP dolgozói kiszámolták neki, hogy az összeg 1955. óta 140 ezer forintot kamatozott volna. E mesébe illő, de hiteles történet után térjünk vissza ismét a tipikus, a takarékosságból igazán örömet, hasznot élvezők nagy táborába. A 400 milliós betétállomány több éves kitartó takarékosság eredményeire is utal. Mert például annak ellenére, hogy az ezer forinton aluli összeggel rendelkező betétesek száma gyorsan növekszik — megközelítően duplájára —, arányuk az összes betétesek számához viszonyítva csökken, s az utóbbi időszakban — a múlt évet is beleértve gyarapodott az 5—10 ezer és a 10—50 ezer forint közötti betét tel rendelkezők aránya. Például tíz és ötven ezer forint közötti betétállománnyal ma már hétszer annyi ember rendelkezik megyénkben, mint 1957-ben. — Mire gyűjtik a nagyobb összegeket? — kérdezzük Deák Istvántól, az OTP megyei fiókjának vezetőjétől. — A tapasztalatok szerint a legtöbben lakásépítésre, bútor motorkerékpár, autóvásárlásra takarékoskodnak. Számokkal kiegészítve e megállapítás így fest: Az idén mintegy 400-an jelentkeztek a szövetkezeti lakásokba való betár- sülásra, OTP-hitellel az idén a terv szerint 735 lakás épül, melyből 208 lesz társas családi ház. De jelentős a magánerőből történő építkezés is, amelyre szintén jócskán gyűlnek a tartalékok a betétkönyvekben. Takarékoskodik az áruvásárlási kölcsönök igénybevevőinek többsége. örvendetes és érdekes az is, hogy a takarékos életmód nem megy a kereskedelmi forgalom az időközben jelentkező szükségletek kielégítésének „rovására”. Megyénk első negyedévi kereskedelmi forgalma — mint néhány napja hírül adtuk — 12 százalékkal haladta túl a múlt év hasonló időszakáét, s ezen belül különösen nagy érdeklődés nyilvánult meg a ruházati és tartós, vegyesipari fogyasztási cikkek iránt. Ily módon tehát feltétlen örömteljes eredményt jelent a kerek 400 millió. Eszik Éva o eskavasból balatoni üdülés Leleményesek, szorgalmasak a bátyai úttörők Hegynek is beillő ócskavashalomba ütköztünk a bátyai általános iskola nagykapujánál. A „vashegy” körül talicskával, két- , kerekű kocsival felszerelt úttö- < rőfiúk és lányok forgolódtak, ) hozták a padlások és kamrák {mélyéről előkotort, hasznavehe- teilen vasdarabokat, hogy pénzt csináljanak belőle a nyári táborozáshoz. Darányi János tanító, az úttörőcsapat parancsnoka, megelégedetten szemléli a gyerekek szorgalmát. Négyexer forint a esapatpénxtárban — Nem is számítottunk arra, hogy ilyen eredménye lesz a vas- és fémgyűjtésnek — mondja. — Eddig már több mint száz mázsát mértünk le. Ez azt jelenti, hogy közel négyezer forintot teszünk a csapat pénztárába, amiből a nyáron hatvan- hetven pajtás üdülhet két hétig a magyar tenger partján. — Mióta foglalkozik úttörőkkel és milyen tapasztalatai vannak? — Negyedik éve vagyok a bátyai 377-es Bem József úttö' rőcsapat parancsnoka, szeretem a mozgalmat, és mondhatom, hogy a gyerekek is szívesen jönnek el a foglalkozásokra. Már nem kell rábesxélés A szülőknek ez a tartózkodása ma már ismeretlen. Gondolom, ehhez igen sok köze van annak az eredménynek, amit mi az úttörőcsapattal elértünk. Először, három évvel ezelőtt, sok rábeszélésembe került, amíg az öreg Duna mellé kimehettünk egy hétre táborozni. Ez közel van Bátyához, s a szülők többször is meglátogattak bennünket. Nagyon elégedetten nyilatkoztak aztán az úttörőéletről, s ennek hatására tavaly már ők maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy a Balaton mellé tegyünk egy kirándulást. BalatonAfig látnak a nagy ócskavashalomnak a tetejére a bátyai úttörők. A szorgalomnak meg- az fwthnónye, mert az érte kapott pénzből a Balaton mellett nyaralnak majd a pajtasok- I udvardiban voltunk, s a KISZ megyei bizottságától kaptunk sátrakat, de nekünk is van tíz darab kétszemélyes. Az idén ismét úgy szeretnénk eltölteni a nyarat, mint tavaly. A szülői munkaközösség támogatja a tervünket, és a gyerekek otthonról lisztet, krumplit, „sírt hoznak, hogy kevesebb legyen az ottani kiadásunk. — Ügy vélem, hogy az úttörők munkája nem merül ki a kirándulások előkészitésében — fordítom más irányba a szót. — Természetesen, más dolgunk is van — mondja Darányi János. — Nagyon jó az énekkarunk, amely eddig minden évben elhozta a járási első díjat a kulturális seregszemléken. Műsoron t Ax égig érő fa Amíg beszélgetünk, az egyik tanteremben próbál az énekkar: „Süvegemen nemzetiszín rózsa ...” éneklik, s a kellemes hang száll, száll a tavaszi verőfényben. Az udvaron fiúk fociznak, már befejeződött a vasgyűjtés. — A színjátszók most tanulják Az égig érő fa című darabot és új műsor bemutatására készülnek a népi táncosok is. A fiókból kimutatást vesz elő: — Ez pedig a vállalás. Részt veszünk a község csinosításában is. Az idei tavaszon több mint kilencezer facsemetét ültetünk el az utcákon, tereken. A munkát április elsején kezdtük a sporttelep fásításával. Hirtelen megszólal a csengő, kezdődik az óra. Az udvaron focizó gyerekek pillanatok alatt sorba állnak, s vonulnak a tanterembe. Elhallgat az énekkar is. A „vashegyet” most kezdik autóra rakni. Vidám napfény hancúroz a fákon, háztetőkin, melegében már a nyár ígérete van. A nyáré, amely megérdemelt táborozást, örömteli napokat jelent a szorgalmas bátyai úttörőknek. Gál Sándor (1.) AZT MONDTA valaki nekem, hogy Becs mindig új arcát mutatja az idegennek, mindig ac’ valami érdekeset a turistának. Valóban a két évvel ezelőtti Bécs más volt az én turista- újságíró szememnek, mint a mostani. Talán azért, mert a két évvel ezelőtti három nap kevés volt egy világváros életébe való bepillantáshoz, de újabb három nap, amit nemrég töltöttem nyugati szomszédunk fővárosában, hozzáadott valamit a régi tapasztalatokhoz. Erről akarok most beszámolni a kedves olvasónak. • A HOTEL Centrálban, a város központjában laktunk. Itt találkoztam először az „emigrációval”. Megérkezésünkkor egy magyar üzlet „kiváló, olcsó áruit” hirdető blankettáját kínálta. — Jön másik busz is — kérdezte — ezt még szét kell osztanom — mutatta a kezében levő sok-sok kis kartont. Fáradt fényű szemében szomorúságot láttam. Nem kérdeztem, mikor jött ki, és miből élt itthon, hogy Becsben mivel keresi a kenyerét, azt láttam. Néhány perccel később egy atlétatermetű, középkorú férfi lépett hozzám. — Most jötték? Én még 1956- ban. Sóhajt. — Otthon is építettem, itt is. De Ausztriában más. Itt nem ajnározzák úgy az embert, mint odahaza, nagyon keményen meg kell dolgozni minden schillin- gért. Nekem még istenes. A műszaki értelmiség, mely 1956-ban disszidált, még el tudott helyezkedni, de a többi az csak teng- leng. Csak éppen élnek. Megkínálom magyar cigarettával. Mohón kap utána. — Most zajlik a vita a kormányban, hogy mi lesz a Kag- rani lágerrel. Az osztrák belügyminisztériumnak nagy gondot okoz. Télen csak a fűtése egymaga 200 000 schillingbe került — mondják a belügyminisztériumban. A láger sorsával már az ENSZ menekültügyi főbiztosának bécsi irodája is foglalkozott. A hírek szerint már hozzá is kezdtek a láger Trais- kirchenbe való telepítéséhez. A lakóknak persze nem lesz köny- nyű, hiszen távolabb kerülnek Bécstől, nehezebb lesz bejárni dolgozni, és egyáltalán munkát találni. • AZ ELSŐ délután körüljártuk a várost néhányan. Kärtner- strasse, Graben, Ring, Mariahil- ferstrasse, Karl Marx Hof, ahol ágyúval lőtték szét a fasizmus ellen harcoló munkások lakásait 1934-ben. A munkásnők segítettek a barikádépítésnél, a gyerekek a lőszert hordták. Becs munkássága itt példát adott hősiességből az egész világ előtt. Autók hada, járókelők tömege, gyönyörű üzletek. Az autófolyam kicsap a város központjából, később kígyóinak a színes neonok. Csodálatos ilyenkor a város, megragadja az embert a szédületes forgatag, á sokszínű csillogás. És az emberek. Kedvesek, kedélyesek, szolgálatkészek. (FoluteijukJ
