Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-20 / 91. szám

1963. április 20, szombat 8. oldal Rajzba foglalt gondolatok A pauszpapíron tussal készí­tett, szabályosan ismétlődő ido­mok helyezkednek el, kinél- kinél tetszés szerinti beosztás­sal. Az előadó, miután otthon átvizsgálta a rajzokat és ráve­zette megjegyzéseit az észlelt hibák miatt, vagy elismerő sza­vait ott, ahol ez indokolt volt, most szóban is külön-külön ér­tékeli a végzett munkát. továbbiakban is megfelelő ér­deklődést tanúsítanak — vála­szolja. No, és mit mondanak a hall­gatók? Magosi Vilmos művezető így kezdi: — Jelentős segítséget nyújt munkámhoz ez a tanfo­lyam. Különösen most, hogy üzemünk áttért a bonyolultabb termékek gyártására, érzem azt, Hugyecz Pálné és Csatári Margit kezei nyomán rövidesen kialakulnak a tárgyak körvonalai. Az ősszel megindult alapfokú műszaki rajztanfolyam egyik óráján történik mindez. A hall­gatókkal szemben Csikai László gépészmérnök éppen a pausz­papíron látható, a vonalvas­tagságok alkalmazásánál észlelt hiányosságokra hívja fel a fi­gyelmet. Az itt szereplő ábra nem más,, mint a szerkesztő gondolatainak, elképzeléseinek rajzba foglalt rögzítése, ahol a vastagabb vagy vékonyabb, a szaggatott vagy pontvonal mind­azok számára érthető és beszé­des, akik megtanulták, sok gya­korlattal pedig elsajátították a re zolvasást. A tanfolyamot huszonnyolc ha Igató látogatja. Van köztük művezető, lakatos, raktáros, motorszerelő, adminisztrátor, ifjúmunkás, középiskolás és programozó. Hetenként három órát töltenek együtt. Egy-egy óra után jólesik a szünet. Ezt az időt használtam fel arra, hogy a tanfolyam anyagára, a hallgatók előmenetelére vonat­kozóan megkérdezzem Csikai László elvtársat. — Helyzetünk nem a legköny- rivebb, mert nincs összefoglaló anyagunk. Kialakult gyakorla­tunk sincs, így alaposan meg kell fontolnunk az anyag tema­tikáját, terjedelmét. Ennek el­lenére igyekszünk olyan alap­fokú képzést adni, mely egy- -részt biztosítja a továbbtanu­lást, másrészt az elsajátított el­méleti rész elősegíti a műve- retők, motorszerelők stb. gya­korlati munkáját. A hallgatók igyekeznek, remélem, hogy a hogy a gyakorlati szaktudás mellett feltétlenül többet kell foglalkozni az elmélettel. Meg­győződtem arról, hogy csak ak­kor tudom helyesen irányítani a termelést, ha a műszaki raj­zon a lehető leggyorsabban el is igazodom. Ez azonban nem­csak Magosi elvtárs véleménye. Hasonlóan nyilatkoznak a töb­bi szakmabeliek is. De mivel indokolja részvéte­lét a könyvelő, Darányi Dé- nesné, akinek mindennapi munkája meglehetősen „messze esik” a műszaki problémáktól. — Nagyon szeretek rajzolni. Ha ezt az alapfokú tanfölyamot elvégeztem, tovább tanulok. Min­den vágyam, hogy a termelés irányításában közvetlenül is részt vegyek. Tanítómestere ve­le kapcsolatban ezt mondja: egyike a legjobb rajzolóknak, a férje technikus. Ezután azt kérdezem: nincs-e összefüggés az előbb említettek között. — Férjem valóban technikus, de rajzaimat teljesen önállóan készítem. Semmi értelme sincs a besegítésnek, mert annak csak én vallanám kárát. Szere­tem ezt a munkát, s igyekszem az elméletben megismert anya­got a pauszpapíron gyakorlat­ba is átvinni — válaszolja mély meggyőződéssel az asszonyka. Közben vége lett a szünetnek, a hallgatók újra elfoglalták he­lyüket, hogy egy szögemelő és egy számyasanya megszerkesz­tésével ismét összekapcsolják az eddig átvett elméletet a gya­korlattal. GACSÁLYI ISTVÁN Tavasz a virágoskertben r A télen sok nagy hócsatában alaposan tönkrement az érsek- csanádi általános iskola virágos- kertje. Amint elolvadt a hó, látták az úttörők, hogy ugyan­csak megviselték az apró ba­kancsok a tavaly oly szépen rendben tartott kertet. Nem töp­rengtek sokáig, hanem hamaro­san hozzáláttak a rendbe hoza­talához. A hatodikos fiúk fel­ásták a földet és elrendezték az ágyásokat, aztán a lányok elül­tették a virágokat. V. L. Udvariasabban A Bács-Kiskun megyei Ruhá­zati Kiskereskedelmi Vállalat 452. számú boltja — úgyneve­zett gombos bolt — Kalocsa fő­utcáján található. Kirakata íz­léses, szinte vonzza a vásárlót. De amikor belép, csalódás éri az udvariatlan kiszolgálás miatt. Egy-egy nyers „nincs” az eladók részéről, a vevők várakozása terhére munka közben folyta­tott tereferék, s a vásárló távo­zását követő ízléstelen meg­jegyzéseik sok embert késztet­tek már ilyen felsóhajtásra: „Vajon mikor jutnak már jobb belátásra?” Nem várja el a vásárlóközön­ség, hogy mindenkit külön szí­vélyességgel fogadjanak, de azt feltétlenül, hogy udvariasabbak, tisztelettudóhbak legyenek a ve­vővel szemben. Példát vehetnének a gombüz­let dolgozói a 451. számú divat­áru bolt elárusítóitól, akik min­dig készségesen, udvariasan áll­nak a vásárlók rendelkezésére és nem jelent nekik terhet a kiszolgálás. K. M. Békenagygyűlések A kiskunhalasi járási pártbi­zottság irányításával, a Hazafias Né1''fron (bizottság közreműködé­sével a járás területén megala­kultak a május 9-től. június 7-ig tartó békehónap előkészítő bi­zottságai. A bizottságok a társadalmi és tömegszervezetek bevonásával elkészítették munkaterveiket. — Ennek alapján Kiskunhalason, Kisszálláson és Jánoshalmán békenagygyűlést tartanak, ahol kongresszusi küldötteket válasz­tanak. A Kiskunhalasi Baromfifel­dolgozó Vállalat dolgozói béke­műszakot tartanak. Évtizedekre szólóan Telepítő munkacsapatok za­jától hangos megyénk álla­mi gazdaságainak, termelőszö­vetkezeteinek, tszcs-inek, szak­szövetkezeteinek határa. Mind­egyik gazdaság igyekszik ta­vaszi telepítési feladatát idő­ben, minőségileg kifogástala­nul teijesíteni. A szorgalom eredményeként eddig több mint kétezer hold szőlővel és 1200 hold gyümölcsössel nö­vekedett az új ültetvények területe a közös gazdaságok­ban. A múlt év őszéről áthú­zódó telepítéssel együtt az idei feladat: 17 ezer hold nagyüzemi szőlő és gyümöl­csös létesítése. A tavaszi telepítések befe­jezéséhez a rendelkezésre ál­ló idő rövid. Ez a tény igény­li a munka ütemének fokozá­sát, azt, hogy május elejére az összes meglevő szaporító­anyag a földbe kerüljön. A későbbi telepítések már költ­ségesebbek és — bizonytala­nabbak. Egyik gazdaságnak sem lehet célja, hogy új ül­tetvénye csak számszerűleg növekedjék, s a majdani meg- eredéseknél kellemetlen meg­lepetések érjék. A homoki gazdálkodás évtizedekre szóló megalapozásáról, jövedelme­zővé tételéről van szó, s ez önmagában véve is nagy fe­lelősséget jelent. Néhány tapasztalatot nem árt leszűrni az eddigi munka alapján. A jó megeredés ér­dekében ajánlatos iszapo- í lássál telepíteni. Igaz, nem mindegyik gazdaság rendel­kezik hidrofúrós berendezés­sel. de azt a helyi adottságok gondos felmérésével pótolni lehet. Másrészt több szövetke­zetben tapasztalható, hogy magasan ültetik a vesszőt, holott bebizonyosodott, hogy a homokon a mélyültetés a bevált módszer. Leghelyesebb tehát, ha a gazdaságok úgy helyezik a földbe a szőlővesz- szőt, hogy a meghagyott rügy a talaj felszínével érintkez­zék, vagy annál egy kissé mé­lyebben legyen. Hibaként em­líthetjük azt is, hogy néhány szövetkezet nem végezte el a homok megkötését, pedig er­re a célra a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya biztosított vetőmagot. Igaz, eddig még nem volt homok­verés, ám ez nem jelenti azt, hogy ezután sem lesz. A mu­lasztásból súlyos károk szár­mazhatnak. Az új telepítések mellett el­sőrendűen fontos a már meg­levő, de még nem termő ül­tetvényekről való gondosko­dás is. A műtrágyakeretet megkapták a gazdaságok, használják is fel tehát a ta­lajjavító anyagot. Gyümölcsö­sökben a kis fák öntözését — különösen aszályos időben — nem szabad mellőzni. Tavaszi telepítéseknél az öntözés el­hanyagolása egyértelmű az ül­tetvény pusztulásával. A köztes termesztés feltét­lenül az új gyümölcsösök ja­vát szolgálja. Minden olyan növény alkalmazható köztes­nek. amely — virágzáskor le­kaszálva és alászántva — nö­veli a talaj szervesanyag­készletét. A köztes vetésének ez, valamint a homokverés elleni küzdelem az elsődleges funkciója, nem pedig az, hogy a terület hozamkiesését pó­tolja. Megállapíthatjuk, hogy az idei telepítés is csak akkor lesz eredményes, ha azt a ter- mőrefordulásig minden káro­sodástól megóvjuk. Figyelem­mel kell lennünk arra, hogy a facsemete és az apró sző­lőtőke sokkal érzékenyebben reagál minden veszélyre, mint a már termő növény. Jól te­szik tehát a gazdaságok, ha már most megszervezik az új létesítményeket művelő és permetező munkacsapatokat, brigádokat, hogy azok az ösz- szes talajmunkát és növény- védelmet időben, gondosan végezzék el. Pfenning Gyula Selejlkártérítés tanulságokkal Félóráig sem tartott az egyeztető bizottsági tárgyalás az egyik bajai gyárban, amikor az igazságát kereső munkásnő felállt és kijelentette: Panaszo­mat visszavonom, kérem a szak­társakat, ne tárgyalják ügye­met ... Vajon miért tette? Kezdjük a legelején. A vállalat igazgatója I. Gy.- né betanított munkást a selejt- jegyzőkönyv alapján 40 forint részkártérítésre kötelezte. És­pedig azért, mert nem a szab­ványnak megfelelő alkatrészt szerelt a gyártmányba, s ennek következtében 300 forintnyi kár keletkezett. Az erről szóló jegy­zőkönyvet felvevő műszakiak arra hivatkoztak: Bár nem volt biztosítva a megfelelő doku­mentáció, I. Gy.-né mégis pénz­bírságot érdemel, mert gyakor­lott munkás, ismeri a követel­ményeket és a szóban forgó munkafolyamatot. Ez az indo­kolás háborította fel I. Gy.-nét, ' Eddig abban a meg­győződésben éltem, hogy a falusi dolgo­zók közül csak a kö­zépparasztok az inga­dozók. Milyen nagy volt a meglepetésem, amikor minap a szü­lőfalumban járva, egy ingadozó tsz-tagot pil­lantottam meg. Még­hozzá egy régi ismerő­söm, Kisnagy Gergely személyében. Közelebb érve, az or­rom révén rájöttem, hogy az ingadozásnak nem politikai okai van­Szénalopás nak. Olyan erős pálin­kaszag terjengett kö­rülötte, hogy az fut­ballra átszámítva meg­felelt volna 20 gólnak. A legérdekesebb az volt, amikor beszélni kezdett. Tudniillik a pálinkaszag ellenére borízű volt a hangja. — Szervusz egyko- mám ... hukk . .. cso­dálkozol, hogy így tá­mogatom ezt a villany- oszlopot, de mindjárt, hukk..; elmagyarázom. Bánatomban rúgtam be. Mindennek a bri­gádvezető az oka. Az egész tagság előtt kri­tizált le egészen a sár­ga földig pár nyaláb széna miatt. amit hukk... a közösből vittem haza egyik éj­jel. Kérdezem én azt, hogy károsodott-e va­laki ezzel, hiszen az a széna a dolgozó pa­rasztságon belül ma­radt! A brigadéros ki­jelentette, hogy ha még egyszer ilyesmi előfor­dul, a csoport után még az ágyamból is ki­zavar. — Hogy-hogv kiza­var? Mi köze az ágyad­hoz az öreg Bicegő Lu­kácsnak? — ö neki semmi, mert már nyugdíjba ment. De már egy hó­napja a feleségem a brigádvezetö’ s ezért fellebbezte meg az igaz­gatói határozatot. A tárgyalás során szót kért J. M., a panaszos részleg- vezetője. Elmondotta, hogy a selejtkárért nemcsak I. Gy.-né, hanem ő is felelős, mert nem végezte el műszakkezdéskor a panasztevő gépénél a kötelező ellenőrzést. Ezért I. Gy.-nére kirótt kártérítés összegének a felét magára vállalta. Ezt követően vonta vissza pa­naszát az előbb említett mun­kásnő. Az igazgató képviselője sze­rint ez az eset arra figyelmez­tet, hogy a jegyzőkönyvezés előtt alaposabban és körülte­kintőbben kell kivizsgálni a se- lejtkárok okait. Ezzel sok időt rabló, felesleges vitát szüntet­hetnek meg, ugyanakkor meg­előzhetők a károk is. Tovább folytatva ezt a gondolatot, közölte, hogy az utóbbi időben jelentősen nőtt a munkások felelősségérzete. Né­hány évvel ezelőtt gyakran elő­fordult, hogy selejtes munkada­rabokat eldugtak, hogy ezzel elejét vegyék a kártérítési kö­telezettségnek. Ilyen esetek ma már ritkán fordulnak elő. A munkások maguk követelik, hogy vonják felelősségre a mu­lasztókat, derítsék fel, kinek a hibájából történt a károkozás. Teszik ezt azért, mert tudják, hogy a selejtes munkadarabok a brigádok, részlegek vállalá­sainak teljesítését akadályoz­zák. Ugyancsak erősödödtt a rész­legvezetők felelősségérzete is. Ezt bizonyítja az előbbi példa. Itt azonban nemcsak erről, ha­nem mélységes emberségről is szó van. J. M. részlegvezető helyesen járt el, amikor mu­lasztását önként felfedte és részt kért a kártérítés összegé­ből. Vagyis nem féltette te­kintélyét, hanem bátran beval­lotta hibáját és vállalta annak következményeit. Ez az eset is jól példáz­za: körültekintő intézkedések­kel és egy kis emberséggel je­lentősen csökkenthetjük az egyeztető bizottsági tárgyalások számát. TARI SÁNDOR A járművek felverik a port Mi kecskeméti, len in városi la­kók örömmel értesültünk a Pe­tőfi Népe hasábjairól, hogy a Batthyány utca végétől a Le- ninvároson keresztül, egészen a kisvasúti átrakóig még ebben az évben megépül a betonút. Tudjuk, hogy ez komoly összeg­be kerül, s éppen ezért fel­ajánljuk, hogy társadalmi mun­kával mi is szívesen részt ve­szünk az út építésében. Lenne azonban egy kérésünk az illetékes szervektől: A lo­csolóautó ne forduljon vissza a Batthyány utca végéről, hanem locsolja végig a Halasi utat is. A forgalom bizony itt elég nagy és száraz időben a járművek alaposan felverik a port. Hálá­sak lennénk, ha kérésünk meg­hallgatásra találna. (Kovács Aladár, Leninváros 3. épület.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents