Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-19 / 90. szám
1963. április 19, péntek 5. oldal DCeeikeméli. Ménéi 'Hőetek FIZIKAÓRÁN A fizikaóra legizgalmasabb része az, amikor a gyerekek saját szemükkel láthatják megvalósulni az elméletben tanultakat. Az izsáki általános iskola VIII/a. osztályos növendékei is nagy érdeklődéssel figyelik tanárukat — Tábori Attilát —, aki kísérletet mutat be az egyenáramú elektromotor működéséről. Csak a neve klub AZ IDEI Zenei Hetek értékes programja a Tátrai vonósnégyes kamarazene-estjével kezdődött (Tátrai Vilmos—Szűcs Mihály—Konrád György—Banda Ede). Műsorukon a Haydn G-dúr vonósnégyes (op. 76), Kodály Trioszerenád és Brahms zongoranégyese szerepelt, melynek zongoraszólamát a közreműködő Almássy László játszotta. Haydn munkásságának igazi súlypontját hangszeres művei: a szimfóniák és vonósnégyesek tükrözik. Haydn differenciált hangvétele, bár korában újszerű, mégis népi jellegű. Az osztrák nép költője. De korántsem a problémamentes „Haydn- papa”, akinek kortársai szerették feltüntetni. Műveiben megtaláljuk a drámai, a fájdalmas, a komor tépelődés, ami éppúgy jellemző zenéjére, mint a humor és szentímentalizmus. A G-dúr négyes első tételének kidolgozási része különösen gondos, nagyvonalú. A lassú Adagio fő témája méltóságteljes, majd később kissé nyugtalanná válik. Különlegesen szép a Menüett és a hozzá kaocsolódó Trió, amiben a melódia-vonalat az elsőhegedű viszi a többiek pizzikatojától kísérve. Az energikus Finálé barátságos dúr-hangzással végződik. Tátraiék a haydni jellegzetességeket plasztikusan körvonalazták és technikailag tökéletesen interpretálták. A BRAHMS zongoranégyest ugyancsak híven, szinte már dé- monikusan magával ragadó előadásban hallottuk. A zongoraszólamot ellátó Almássy László ragyogóan illeszkedett az együttesbe, csak azt sajnáltuk, hogy a zongora hangolása nem volt tökéletes. Az egyébként fényes, csillogó dallamrészek tompán, színtelenül hangzottak, ami nem az előadóművész készségén múlott. Johannes Brahms G-moll zongoranégyesének első tétele (Allegro) hangulatilag a visszafojtott pátoszt tükrözi; ez a hang Brahms egyik gyakran visszatérő intonációja. Az Intermezzo sejtelmes tündérvilágba vezet Az Andante jellegzetes brahmsi lassú tétel; azt az erőteljes, férfias Andante-típust követi, mely Brahms sajátja, s mely előtte ismeretlen volt a romantikában. A KÉT kamarazeneműtől hangulatilag, tematikailag eltérő Kodálynak a mai korszellemet tükröző „Trioszerenád” című vonóshármasra írt (két hegedű, brácsa) kompozíciója. Elég ritkán halljuk és éppen ezért örömmel számolunk b'é a Trioszerenádról. A három tételes mű: Allegramen te, Lento és Vivo a népi muzsika elemeiből tevődik. Szellemes, sokszor humorizáló, pompás dinamizmussal felépített, színes kompozí- ciójú. finom melódiaanyaggal, amely valóban méltó interpretációban részesült. A műsort Körber Tivadar ismertette. A szépszámú hallgatóság lelkesen ünnepelte az előadókat, amiből kitűnik: mégsem helytálló egyesek megállapítása, hogy a kamarazene túl igényes műfaj, amit a kecskeméti közönség nem tud méltányolni. Sokkal fokozottabb lenne még az érdeklődés, ha megfelelő keretben rendeznék a műsorokat, mert a városi művelődési ház színházterme nem alkalmas ilyenfajta rendezvények megtartására. Intim, meghitt kamarazene-teremre lenne szükségünk, ami nem is elérhetetlen vágyálom. Az ének-zenei általános iskola készülő úi énfi- letében a következő építkezési tervben beütemezett egy kb. 300 személyes hangversepvter- met. Nem hozhatnák időben előbbre ezt a tervet? A KRÓNIKÁS feladata: rögzíteni az eseményeket. A krónikái hűség kedvéért megemlítünk olyasmit Is, ami ugyan inkább a Ludas Matyi hasábjaira illenék, mint egy zenekritika keretébe — de jellemző a jelenlegi helyzetre. Fokozottabban támasztja alá megfelelő apparátus és hangversenyterem iránti igényünket. Nem látjuk világosan, hogy a városi művelődési ház vezetőségének hatásköre mennyire tágsugarú. Azt azonban tapasztalhattuk, hogy a hivatalsegédek rendelkezési joga határtalan. Ugyanis a teremhez kapcsolódó művész-, illetőleg öltözőszobát lezárták azzal az indoklással, hóm? frissen olajozott (nem is volt olyan friss, amint a későbbiek folyamán kiderült). Továbbá a folyosón vaksötétben botorkáltak a hangversenylátogatók. Fste 7 óra után a rend és világítás őre lefeküdt, mondván, hogy a műszak befeieződött és nem köteles világítani a kései éjszakában. Az igazságnak tartozunk vele, hogy közöljük: a hangversenyrendezőség szabályszerű könyörgésére végül mégis bekapcsolta a világítást. Pártos Benvolio a Vígszínházban Április 9-e óta a Vígszínház Rómeó és Júlia előadásain kecskeméti színész játssza Benvolio szerepét: Fekete Tibor, a Katona József Színház tagja. Másik ismerőst is találunk ugyanebben az előadásban: Fo- nyó Józsefet Mercutio szerepében. Mindketten tehát ugyanazt a szerepet játsszák, amiben tavaly láthattuk őket, amikor a Kecskeméti Katona József Színház tűzte műsorra nagy sikerrel Shakespeare remekművét. Az előzmények röviden a következők: A Vígszínházban Benkő Gyula alakította Mercu- tiot, Fonyó pedig Benvoliot. A hónap elején azonban Benkő Gyula váratlanul megbetegedett, ekkor Fonyó József ajánlotta a darab „megmentésére”, hogy „ugorjon be” helyébe Kecskemétről Fekete Tibor, s ö ugyanúgy minden nehézség nélkül átveheti Benkő szerepét. Várko- nyi Zoltán rendező ráállt és felhivatták Fekete Tibort. — Két jelenetet próbáltunk el csupán — mesélte boldogan Fekete Tibor —, s utána azt mondta Várkonyi: jöjjek be estére jelmezes próbára. Meg volt elégedve. Fonyó Jóska bevallotta utólag, hogy ő még jobban izgult, mint én. Aztán így büszkélkedett: Látjátok, mi kecskemétiek így álljuk meg a helyünket. — Milyen érzés ilyen nagy színházban, neves színészekkel játszani? — El sem mondhatom... Az örömtől valósággal bénultan álltam, amikor egyedül kellett kilépnem a vasfüggöny elé. S még egy érdekes tapasztalat: könnyű volt játszani, hiszen a kitűnő művészek „viszik” az embert... — Meddig tart a vendégszereplésed a Vígszínházban? — Április végéig maradhatok, utána haza kell jönnöm. Május 3-án lesz a Koldusopera premierje. —r —6. Á község szépítéséért Az énsekcsanádi Gábor Áron úttörőcsapat szocialista szerződést kötött a községi tanáccsal a tanácsház előtti park rendbe hozására. A tavaszi szünetben vállalták a gyerekek, hogy minden pajtás tíz facsemetét ültet el a községben. Ezzel nemcsak Érsekcsanád szépítéséhez járulták hozzá, hanem egy kis bevételhez is jutott a csapatpénztárszállítógépekhez bombázórepülők csatlakoztak a levegőben. A gépek nyugati irányba tartottak. A bombázók raja széthúzódott egy kicsit, a teherszállító gépek középre húzódtak. A találkozás nem volt véletlen. Előre kidolgozott program szerint történt. Lassan telt az idő. A navigációs tisztek pontosan jegyezték az útvonalat, amely felett elhaladtak a gépek: Kutno, Kc- nin, Poznan, \V nrta ... Még húsz kilométer van hátra és Berlin fölé érnek. A vezérgép parancsnokának jelzésére a gépcsoport észak felé fordult, elkerülte Berlint. Néhány perc múlva mélyen alattuk gyér fények látszottak. A vezérgép navigációs tisztje megállapította: az Eberswald—Wittenberg közötti országúton gépkocsioszlop halad. A bombázók azonban ügyet sem vetettek a „csemegére” — hagyták, hogy tovább vonuljon a gépkocsison Aztán a felhők foszlányai között egy halvány, kanyargós csík tűnt fel. Az Elba A repülők kissé még északabbra fordultak, s a folyó fölött folytatták útjukat. Hamarosan Ostburg fölé értek. De nem ereszkedtek lejjebb — mentek egyenesen tovább. Az útvonal következő nagyobb lakott helye Karlsluste volt. Oda tartottak a gépek. Nem sokkal hajnal előtt reA SZILÁDY Károly utcai házon tábla hirdeti: Ifjúsági Klub. Az esti látogató pezsgő életet talál itt. De ha végigjárja a szobákat és megismerkedik a falak között folyó kulturális munkával, rájön, hogy a tábla állítása ellenére ez nem klub, hanem kultúrotthon. A program változatos, tartalmas, de jellegénél fogva az ifjúság szűk rétegének nyújt lehetőséget, hogy szabad idejét hasznosan, érdeklődésének megfelelően töltse el. Hozzá kell tennünk azt is, hogy ez a lehetőség személyenként heti 2—4 órára szorítkozik. KlSZ-alapszervezeteink tagságának többsége alkalmas helyiség tű anyában kizárólag gyűléseken, vagy — elvétve rendezett — táncesteken találkozik. Nagyon hiányzik tehát az a klub, amely pillanatnyilag csak nevében él. Létrehozásának alapvető feltétele két terem biztosítása. Az egyikben cserélhető állományú letéti könyvtárat, folyóiratokat, újságokat lehetne elhelyezni és olyan társasjátékokat, melyek használata nem zavarja az olvasást. A másik termet pingpong-, illetve rex- asztalial szerelnék fel. pült rá a célra a bombázó raj. Az első támadást a légelhárító tüzérség állásai ellen intézték. A gépeknek pontos adataik voltak a légvédelmi tüzérség ágyúinak elhelyezkedéséről, s már az első rárepüléssel megsemmisítették az ágyúzókat, ártalmatlanná tettek több nagy erejű fényszórót, szétromboltak két tüzérségi rádiólokációs berendezést. Ezután a Karíslustetól északnyugatra fekvő repülőtér ellen intéztek támadást. A szovjet gépek zavartalanul teljesítették a parancsot, nem találkoztak komoly ellenállással. Csak a repülőtér védelmét ellátó ütegek ágyúi tüzeltek és néhány gépfegyverből lőtték a szovjet bombázókat. Német vadászgépek nem voltak a levegőben. A háború utolsó előtti esztendejének őszén, amikor szünet nélkül zúgtak Németország felett a szövetségesei: bombázó egységei, a német vadászrepülőknek már nem volt olyan erejük, mint a háború elején. Több tízezer Messerschmidt és Heinkel lelte pusztulását a keleti fronton a szovjet MIG-ek és légvédelmi tüzérek lövedékeitől, s szépszámú német vadászgépet semmisítettek meg az amerikaiak és az angolok is. Az utóbbi időben ezért fordult elő egyre gyakrabban, hogy a méA klubot a fiatalok sorából választott vezetőség irányítaná, A mindennapi klubéletet zenés estekkel, film-, illetve irodalmi vitákkal, szellemi vetélkedők-' kel, házi asztalitenisz-bajnoksá- gokkal lehetne színesíteni. MUNKA UTÁN itt megtalálnák egymást a fiatalok. A közvetlen beszélgetés, közös játék közelebb hozná egymáshoz a különböző területeken dolgozókat. Mindez szép — mondhatják egyesek — de hol az a két terem? Az otthon ízléses, modem bútorokkal berendezett dohányzója csak a keddi napon foglalt. Kitűnően megfelelne olvasószobának. Az egyik termet heti négy alkalommal a varró szakkör foglalja eL Megfelelő szervezéssel bizonyára esi lehetne helyezni másutt is. Tábla már van, és ideje lenne fontolóra venni, hogyan teremthetjük meg hozzá — kabátot a gombhoz — a klubot is. Mostanában az ilyen javaslatokra gyakran az a válasz: majd ha elkészül az új, korszerű városi művelődési ház. Ne várjunk addig!! B. D. lyen Németország belsejében levő objektumok elleni légitámadás során egyetlen vadászgép sem emelkedett a magasba a bombázók megtámadására. Ezúttal is ez történt Karlsluste légiterében. A szovjet bombázók kört képeztek a repülőtér felett, s vakító fénnyel világították be az egész környéket. Bombát dobtak a repülőtér főépületére, amelyben a szolgálati helyiségek voltak, megsemmisítették a két hangárt és a meteorológiai jelzőállomást. Az egyik bomba a föld alatti benzintárolóra esett. A robbanás helyén óriási lángnyelv csapott a magasba, pillanatok alatt hatalmas füstgomo- lyag keletkezett. Néhány szövi jet gépnek az volt a feladata; hogy a repülőtér légvédelmi tüzelőállásait támadja meg. A bombázás idejére a hárorrt szállítógép különvált a bombázóktól, s csökkentett sebességgel a repülőtértől néhány kilométerre húzódó, sűrű erdővel' benőtt szakadék felé tartott. A völgyből rendszeresen ismétlődő fényjeleket észleltek a pilóták. Ljulko százados adta a jeleket a zseblámpájával. Amint a jelzőfény fölé értek a gépek, kinyíltak az ajtók, s ejtőernyősök csoportja ugrott a mélybe.' íFolytatjuk.) • megy. Odarendeltük a gépkocsikat is, amelyek a rejtekhelyen levő iratokat elszállítják majd. — Mikorra lesz ott Upitz úr? — Holnap délután már ott vagyok — válaszolta a Gruppenführer. — És a gépkocsik? — Azok később jönnek; az éjszaka folyamán. — Teherautók lesznek? —■ Igen. A vasútról le kell mondanunk. Az oroszok bombái teljesen használhatatlanná tették a Karlslusteból nyugatra vezető vasútvonalat, felrobbantották a két hidat, úgyhogy nincs más választásunk, mint a teherautón való szállítás. — Karlslusteban két nagy garázs van. És mind a kettőt porig rombolták az oroszok. Legalábbis így írták az újságok. Honnan veszik a kocsikat? — önök túlságosan kiváncsi természetűek, Aupel úr, nem gondolja? — Seifert mogorván nézett végig Aszkeren. — Mit tehet az ember — Aszker mélyet sóhajtott. — "Ez a szakma már ilyen. A rejtekhelyért pedig a fejemmel feletek. Lenyúzzák rólam a bőrt, ha a maguk teherautóit megelőzik az oroszok repülőgépei. — Nyugodjék meg — felelte Upitz. — Hamburgból rendeltük a gépkocsikat. — Ez a világos beszéd. — Aszker megtörölte a homlokát. — Most már fel lehet hívni a főnököt. — Adja át neki, hogy holnapután hajnalra már biztonságos helyen lesznek a karlslustei rejtekhely archívanyagai. — Jól van. Nem vinnének el engem az állomásig? Seifert bólintott. Néhány perc múlva az állomás előtti téren fékezett a kocsi. Aszker fürgén szállt ki az autóból. — Minden jót, uraim — mondta. Aztán Upitz felé fordulva még hozzátette: — Holnap esetleg fölkereshetném magát Karlslusteban. Hol találhatom meg? — Az Abwehr ügyeleteséhez telefonáljon, ö feltétlenül tud majd rólam. A gépkocsi tovább indult. Két órával ezután, hogy Aszker találkozott Seiferttel és Upitzzal, táviratot kézbesítettek Tamara Stirevának... A szöveg a lehető legszokványosabb volt, de Ljulko századost mégis izgalom fogta el. összeállított egy rövid rejtjeles szöveget, amelyet a Moszkvával előre megbeszélt időben Tamara leadott a rádión. Ljulko ezután kabátot vett és elment. • Néhány óra múlva, késő éjjel a Varsó melletti repülőtérről három nehéz szállítórepülőgép emelkedett a magasba, A
