Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-18 / 89. szám
4963. április 18, csütörtök 5. oldal Tudatformálás f anarnap este húsvéti mesét mondott a néni a televízióban: A nyuszi család újévkor ünnepi lakomát akart csapni. A mama el is megy a cseléddel a piacra bevásárolni. Ott azonban nem kap semmit. Erre nyuszi papa elszalasztja a nyuszi gyereket az erdész bácsihoz, hogy kérjen tőle valami ennivalót- Szólítsd tekintetes úrnak — inti a gondos szülő fiát. A jól nevelt nyuszi srác így persze kap is ebédre valót, s a család kedvére degeszre tömi a hasát finom répával. Aztán kitavaszodik, s jön a húsvét. Nyusziók most visszaadhatják a kölcsönt, s vissza is adják; elmennek az erdész kertjébe húsvéti tojást rakni. De nem ám valamiféle hálaérzetből teszik, vagy méltányosságból, hanem azért, mert a papa inti őket, hogy ilyen nagy úrral jó lesz jóba lenni. így a kedves kis mese. Csakhogy ezt a mesét én már hallottam. Két évvel ezelőtt, ugyancsak húsvét táján, akkor a rádióban. S már akkor is szóvá tettem ezen a helyen. De úgy látszik, hiába. A kis mese makacsul megkapaszkodott ott valahol a Magyar Rádió és Televízió berkeiben, egy biztonságos íróasztalfiókban, s előjön okítani, nevelni a fogékony apró hallgatóságot alkalomadtán. Hogy miért nem tetszik ez a tnese? Említettem két évvel ezelőtt is, hogy azért nem tetszik, mert kiszolgált, divatjamúlt mese. Csupa olyasmiről szól, amit a mai gyerek már alig ért, s szerencsére kezdjük már mi, felnőttek is elfelejteni. Ott van, teszem azt a cselédlány. Hovatovább a szó is kiveszett. A te- tekintetes úr titulus meg, ahelyett hogy hízelgésnek számítana, kiadós sértésnek is beillik ma már. Hogy a többit ne is említsük-.. Valamikor azt a butaságot fcsináltuk, hogy agyonhallgattunk mindenkit, aki csak egy ilyen Bort is leírt. Amikor azonban Igazságot szolgáltattunk e me- 6écske írójával, Móra Ferenccel együtt mindazoknak, akik részesei szellemi örökségünk fel- halmozódásának, akkor meg abba a tévedésbe estek némelyek, hogy most már semmiféle válogatásra nincs szükség. Nem azt követeljük, hogy valamiféle főhatóság üsse a pecsétet oda: nihil obstatl, magyarán: mehet, lelketek kára nélkül olvashatjátok”, és azután csak az ilyet legyen szabad olvasni. Azt még kevésbé szeretnénk, hogy modernizálják, átírják, azaz meghamisítsák a meglevőket. De hogy mérlegelésre, a körülmények és a cél szemrevételezésére, tehát válogatásra mégis szükség van, az a vasárnapi példából is világos. Magának Móra Ferencnek gazdag mesekincstárában is akadt volna megfelelőbb ennél, de ott van még azonfelül a mérhetetlen magyar mesekincs, s ha az se elég, tessék kutatni a szomszéd népek, egész Európa vagy a világ mesetárában. De az se lenne rossz megoldás persze, ha íratnának az illetékesek mai költőkkel, írókkal. Mai húsvéti, karácsonyi és más mesét. Szép feladat lenne számukra a mesetár felfrissítése, s az alkalmakhoz kötött, nyilvánvalóan régi gondolatvilágot tükröző darabok helyettesítése mai gyerekeknek való mai mesékkel. MESTER LÁSZLÓ Úttörők a könyvtárban A Bácsalmási Fiúiskola úttörői gyakran felkeresik a helyi könyvtárat és ott résztvesznek a könyvbarátok klubjának munkájában. Segítenek a könyvek javításában, ápolásában. A bácsalmási úttörők nagyon szeretnek olvasni és legtöbben tagjai a könyvtárnak. Giccs helyett — népművészet Az ízléses környezet, otthonos derűvel berendezett lakás önkéntelenül is felkelti lakóiban a szép szeretetét és a kultúra megbecsülését. Ezért annyira elszomorító az, hogy még mindig olyan sokan hódolnak az egytelményekhez, szín- és formaérzéke — pontosan az egyéni jelleget kívánó kömyezetformá- lásban — erősen lemaradt. Egyesek megszokásból ragaszkodnak a piacokon — és sajnos az állami boltokban is kapható Nehéz választani a kecskeméti Népművészeti Bolt ízléses, szép tárgyai közül. kori polgári otthonokat utánzó lakdíszítési stílusoknak. Holott az ízléstelen csecsebecsék, vásári cifraságok ideje lejárt, mint ahogyan a nehézkes bútorokat is modem, sima vonalú garnitúrák váltották fel. Sajnos, míg az emberek nagy többsége mindenben igazodni próbál a mai kor diktálta köveHavonta 40 fillér A z alábbi leve- let kaptuk Izsák P. György pedagógustól: Március 1-e óta járatja osztályom, az izsáki általános iskola VIII/B. osztálya kollektiven a Petőfi Népét• Az ötlet nem tőlem származik, de bárcsak hamarabb kaptam volna. A megyei lap olvasása ugyanis sok okból hasznos a felső tagozatba járó tanulók számára. Figyeltem a gyerekeket. Az osztályfőnöki órák sokkal tartalmasabbak azóta, a tanulók tájékozottabbak a megyei és világpolitikai, valamint gazdasági kérdésekben, s egészen közvetlen haszon, hogy a tovább tanulni szándékozók a felvételi vizsgákon igen jó benyomást keltenek tájékozottságukkal. Egyéb tapaszta- ^ latok? Szeretik a gyerekek a folytatásos regényt, de sokan hiányolják a rövid elbeszélést, novellát (mi felnőttek is). És szívesen olvasnánk többet egy-egy iskola úttörőcsapatának életéről. Ajánlom minden osztályfőnök kartársamnak, próbálják ki és fizessék elő a megyei lapot. A tanulók számára anyagi megterhelést nem jelent. Az én osztályom 30-as létszámú, így havonta minden tanulóra 40 fillér jut. E zt az összeget biztatás nélkül, szívesen odaadják az előfizetéssel megbízott sajtófelelősnek és még büszkék is rá, hogy ők újságot járatnak. giccses térítőkhöz, falvédőkhöz, díszítő tárgyakhoz, mások jobb híján vásárolják azokat. Holott népművészetünk, iparművészetünk értékes alkotásai ma már szinte az egész világot meghódították. Saját hazájukban azonban még mindig nem elég népszerűek. Vajon miért? Többször elhangzott olyan kijelentés, hogy iparművészeti dísztárgyak csak a fővárosban kaphatók, a népművészet pedig elavult, csak a magyaros különlegességet kereső külföldieknek kell. Hát, ami az elsőt illeti — van némi igazuk. Nagy kár, hogy Kecskeméten kívül nincs megyénkben egyetlen olyan bolt sem, ahol a lakosság ipar- és képzőművészeti alkotásokat vásárolhatna. A másik észrevétel azonban nem helytálló. Népművészeink igenis alkalmazkodnak a korszerű igényeikhez, hagyó* mányos motívumaikat úgy alkalmazzák, hogy azok szervesen illeszkednek a legmodernebb berendezéshez is. Nézzünk csak szét például a kecskeméti Háziipari és Népművészeti Boltban, s felfedezzük népi díszítőművészeink ma is korszerű, dekoratív alkotásait. Milyen üdék, kedvesen mintái zottak a száda függönyök, színpompásak a kalocsai párnák, térítők. Falvédőnek szebbet, mint a dússzínezésű palóc, sárközi és kunsági szőttesek — elképzelni is alig lehet. Az új lakásokban jól mutatnak a modern mintájú torontáli szőnyegek, az asztalon a művészi fafaragással díszített cigarettakínáló, író- vagy dohányzó készlet. A könyvespolc egyformaságát hangulatosan megbontja a fafaragásos könyvbölcső. Kellemes összhangot teremtenék a kerámia díszítőtárgyak — a nemes formájú, fekete nádudvari, vagy csillogó zöld mezőtúri korsók, vázák. Népművészeink gondoskodtak arról, hogy az öltözködéshez, a használati tárgyak ízlésesebbé tételéhez is hozzáadják eleven képzeletüket, díszítő kedvüket. Szépek a faragott likőrös, boros készletek, a csipkefinom fűz- vesszőfonatos boros üvegek vagy a szűrrátéttel díszített fénykép- albumok. Nagyon mutatósak és a mai divatnak megfelelő a szőttes női ruhaanyagok, a ka-i locsai hímzéssel ellátott leányka- és gyermekruhák, kötények. Biztosra vehető, hogy aki egyszer időt szakított népművészetünk értékeinek megismerésére, az többé nem tud elszakadni tőlük. így hat ma is eleven erővel népünk ősi művészete: — har- mónikusabbá, derűsebbé varázsolja környezetünket és megtanít bennünket rá, hogy az élethez a művészi szépség igénye és szeretető szorosan hozzátartozik. V. Zs. Vízi színpad a Balatonon A balatoni kulturális élet irányítóinak régi terve valósul meg az idén: vízi színpadot állítanak fel a tavon. A Veszprém megyei Tanács művelődési osztálya és a Veszprémi Petőfi Színház megszerezte az ehhez szükséges pontonokat, amelyek már meg is érkeztek a balatonfüredi vasútállomásra. A pontonokra építik majd fel a víziszínpadot, amely impozáns szabadtéri bemutatók színhelye lesz. A tervek szerint a vízi színpadon mutatják be többek között Shakespeare: Szentiván- éji álom c. művét. 74. Nem volt más választás. — De hiszen ez lehetetlen! Most Aszker csodálkozott el. — ön valóban nem tud erről? — kérdezte. — Semmit sem tudok. Kiszálláson voltunk Upitz Gruppen- führerrel, innen távol, a keleten, s csak ma éjjel jöttünk vissza. De hát kik bombázzák Karlslustet? Milyen gépek? — Az oroszok. Seifert Rittyentett egyet. — Gondolja, hogy kiszimatolAlekszandr Naszibov regénye — Mi történt? — Seifert hangjában bosszúság érződött. — Még a világ végére is elmennék, nemhogy idáig, Berlinig, ha ez megmentené a rejtekhelyét és az archívumokat. — Megmenteni a rejtekhelyei? Mit jelentsen ez? — Meglepő! — Aszker Ingerült arcot vágott. — Ügy tesz, mintha nem tudná, hogy Karlslustet bombázzák! — Csak nem? — Seifert teljes erővel Aszker felé fordult. — Mit mond? Bombázzák? — Igen, bombázzák — ismételte Aszker. — Az utóbbi három nap alatt három légitámadás volt! ták? ... — Bizonyos vagyok benne. — Várjunk csak, várjunk! — Seifert egészen előre dőlt a kocsiban. — Ez teljességgel hihetetlen. Egyszerűen valószínűtlen. — Jó, tegyük fel, hogy tévedek. — Aszker elővette a kabátzsebéből s kiterítette térdére Karlsluste térképét. — Döntse el saját maga. Kékkel vannak jelölve azok az objektumok, amelyeket tegnapelőtt, az első légitámadáskor bombáztak. A sárga vonalak mutatják a tegnapi bombázás eredményét. Piros ceruzával ka- rikáztam be azokat a pontokat. amelyek ellen ma éjjel, közvetlenül hajnal előtt intéztek légitámadást az orosz repülők. Seifert lassított, s a térképre nézett. Az első pillantásra meg lehetett állapítani, hogy a bombázás körzete lassan, de határozottan közeledik az Elba- partján a híd és az útelágazás mellett levő erdőhöz. — Nos? — kérdezte Aszker, miközben összehajtotta a térképét. A tábornok nem válaszolt. — A főnök nagyon nyugtalan — szólt csendesen Aszker. — Ö már tudja? — Még tegnap közöltem vele. — Mit tegyünk? — Nem tudom. — Aszker kis szünetet tartott. —- Egy bizonyos: ha az oroszok ilyen tempóban folytatják, öt-hat nap múlva elérik a rejtekhelyei. Akkor pedig a levegőbe repülnek az archívumok. Aszker elhallgatott. Szótlan volt Seifert is. Eltelt néhány perc. A kocsi befordult valami utcába, aztán még egyet kanyarodott, s visszafelé haladt az úton, amelyiken jöttek. — A hivatalba kell mennem — mondta magyarázólag a tábornok. — De hiszen nem határoztunk semmit! — Este találkozunk. Kilenc órakor, ugyanott, ahol most. — Vegye számításba, tábornok, hogy az idő sürget — felelte Aszker. — A főnök figyelmeztetett, hogy mindent félretesz, s idejön, ha mi, mármint ön és én pipogyák leszünk és nem gondoskodunk időben az archívanyagok megfelelő védelméről. De akkor magának nagyon kellemetlen lesz a viszontlátás ... — Rendben van, rendben van — szakította félbe ijedten a tábornok. — Ez az egész ügy senki mást nem aggaszt úgy, mint engem. A járdaszegélyhez kanyarodott a kocsival, s várakozásteljesen nézett útitársára. Aszker kiszállt. Este pontosan a megbeszélt időben ért Seifert a találkahelyre. A kocsiban rajta kívül volt még egy férfi. — Ismerkedjenek meg — mondta a tábornok. — Bemutatom Upitz Gruppenführert. ö irányítja majd az archívumok átszállítását az új rejtekhelyre. Aszker egy pillanatra tágra nyitotta a szemét. Vigyázott, nehogy észrevegyék rajta az izgalmat. Jól tudta: csaknem hétszáz kilométerre innen, a front túlsó felén, egy Varsó melletti kis városkában, ahonnan nem sokkal ezelőtt verték ki a fasisztákat, most teljes erővel dolgoznak az ő egész akciója befejező szakaszának előkészületein. A kis városkába egymás után érkeznek az akció lebonyolításának résztvevői, a közelben levő repülőtérre különleges rendeltetésű repülőgépek szállnak le. Az emberek gondosan átvizsgálják a fegyvereiket, ellenőrzik a műszereket, gyakorlatoznak. Ugyanott vannak Aszker felettesei, vezetői is: Likov tábornok és Ribin ezredes. Mindannyian készülnek, hogy a Karlslusteban dolgozó felderítők segítségére siethessenek majd, ha elérkezett az ideje. Mindenki igyekszik tudása, képessége legjavát nyújtani, teljes szívvel dolgozni, hogy sikerrel fejezhessék be, amit maguk elé tűztek a szovjet felderítők. A haza nem fukarkodik az erővel, az eszközökkel, amelyeket rendelkezésére bocsát a feladat megoldásához. De minden felesleges lesz, Likov tábornok csoportjából egyetlen repülőgép sem emelkedik a magasba* egyetlen egy ember sem mozdul a helyéről, ha Aszker és társai nem érik el a legfontosabbat, ha nem tudják kicsikarni a fasisztákból, hogy a karlslustei rejtekhely kiürítése mellett döntsenek. (Folytatjuk.)
