Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-03 / 78. szám
1963. április 3, szerda t. oldal Vetik a cukorrépát BÁNYA AZ ALFÖLDÖN Jászberényi István és Gubicza Ferenc, a kunbaracsi Aranykalász Tsz gazdái miután a szántást és a trágyaszórást befejezték, feleségük segítségével hozzáláttak a cukorrépa vetéséhez. így, asszonyi vezetéssel, a lovak is jobban haladnak! (Pásztor Zoltán felvétele.) 4 hűvös kora tavaszi szélben, amelyet a közeledő este nesztelenül osonó árnyad még élesebbre fennek, a földeken kanyargó csatorna mellett téliesre öltözött embereik dolgoznak. Kezükben szokatlanul hosszú nyelű kapa, meg gereblye. A vízből, amelyet színes testű, virgonc tarajos gőték és lomha piócák népesítenek be, szapora húzásokkal kotorják, szedik ki a dúsan tenyésző sást. kákát, vízililiomot. Hogy ez a munka milyen célt szolgál, azt aligha sejtené a szemlélő, csak miután megpillantja a távolban heverő kisvasúti síneket, csilléket, és meghallgatja Mezed Ferencnek, a kunadacsi Rákóczi Tsz elnökének magyarázatát: — Határunk nagy részén egykét méter vastagságú lápföld- lelőhélyet sikerült felfedeznünk. A megye vezetői és a keceli Tőzegbánya Vállalat jóvoltából juDRÁGSZÉLI FIATALOK tettunk hozzá a kitermeléshez szükséges eszközökhöz. Mindaddig azonban nem foghatunk hozzá az értékes talajjavító anyag kibányászásához, amíg a földjeink nagy részét elárasztó belvizeket le nem vezettük. A vízboritotta területet gátakkal rekesztjük el, s most három szivattyú meri át a vizet a csatornába, amely a Kunszentmiklós alatt elfolyó nagy kanálisba ömlik. Szövetkezetünk gazdái pedig a maguk szerkesztette szerszámokkal a vízinövényektől tisztítják meg a csatornát, hogy a vadvíz lefolyását meggyorsítsák. Kiss Béla közeledik most, a lápföld ügyének „apostola”, aki a Rákóczi és Kossuth Tsz-ek közös nagy vállalkozásának előmunkálatait irányítja. Hosszú ideig az ócsai tőzegkitermelő telepen dolgozott. — Hogy a lápföld a termőtalaj számára mit jelent — mondja —, arról csak annyit említek meg. hogy összetevői között 36 százalék a szerves anyag, holott a legjobb minőségű istállótrágyában is mindössze 28 százalék! amelynek szöges lépői ogat a gyökeres, zsombékos agyagot fellazítják, aprítják. Mezed Ferenc elnök arról beszél, hogy az előzetes munkák, az elzáró gát megépítése során milyen tetemes mennyiségű földet kellett megmozgatni és elhordaná. — De hát mikor meg van főzve a leves, akkor már köny- nyű megenni! Szívesen küzdött meg minden emberünk a természeti nehézségekkel, tudva, hogy miért dolgozik. A lápföld egyébként köbméterenként mintegy 18—20 forint tiszta hasznot hoz majd a szövetkezeti gazdaságoknak, s egy dolgozó napjában 15—20 köbmétert is ki tud termelni. Emellett a telepítések minden holdjára 300 mázsa lápföldet kap díjmentesen a két termelőszövetkezet. Leáldozóban a nap. Egyenletesen zúg a szivattyút működtető motor, zuhogva ömlik a kanálisba a földekről leszívatott, piszkossárga víz. Az elnök útA kalocsai járás néhány termelőszövetkezetének gondot okoz, hogy kevés a fiatal munkaerő, a tagság átlagos életkora magas. Nem szeretik a fiatalok a falusi életet? Vagy talán idegengednek a mezőgazdasági munkától? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ a drágszéli KISZ-fiatalok között. Drágszél kicsi falu, lakóinak száma nem egészen hatszáz. A fiatalok zöme a termelőszövetkezetben dolgozik. Füle Lajos, a községi kultúrotthon igazgatója, készségesen vállalta, hogy kalauzol bennünket. Jól ismeri a fiatalokat, hiszen munkahelyén naponta találkozik velük, és az elmúlt évben még ő volt a KISZ-szerve- zet titkára is. Cselik Máriának adta át a „stafétabotot” — amint mondja. Szerződésszegők Akiről írok, édesanya és nagyanya. Hatvannyolc éves és Kiskunfélegyháza egyik kertes, szép új házában lakik. Nem az utcai szobában, csak egy kis konyhájában. Villany is van a helyiségben, csak az égőt csavarta ki a lánya, hogy „ne rontsa a szemét” esténként a villanyfény. Megígértem a néninek, hogy nem írom ki a nevét az újságba. A lányáét sem, akit „úri- lánynak” neveltetett annak idején, Budán, az apácák gondjaira bízva. Mari néni — nevezzük így — valamikor „jobb napokat’ látott. Férjétől elvált, mert részeges volt. Földjének jövedelme azt szolgálta, hogy az egyetlen lány minden kívánsága teljesüljön. Az elkényeztetett kislányból nagylány lett, férjhez ment és neki is lett egyetlen gyermeke. Az anya eladta földjét, a ceglédi házát és az ára a fiatalokhoz került, hogy saját „fészket” építsenek. Mari néni és leánya szerződést kötött, amelyben többek között az áll, hogy a fiatalokat segítő édesanyát „élete végéig mint családtagot minden szükséges élelemmel, ruhával ellátják, betegségben ápolják, orvosi segélyben részesítik, halála esetén pedig tisztességesen eltemetik”. Am a tulajdon lánya sokallja már a hosszú életet és úgy nyilakozik, hogy „de soká dög- lik már meg...” (Elvégre, úri nevelést kapott!) Az idős néni életét naponta megkeserítik, apró dolgokkal bosszantva. Alig várja már, hogy kitavaszodjon és behívják a Kecskeméti Konzervgyárba, ahol tíz érv óta idénymunkásként dolgozik. Bocsásson meg, kedves néni, hogy nem tartottam be az ígéretemet teljesen. Éktől azonban nem fordulhat rosszabbra sorsa. De ha nem javul, üzenjen. Ml minden erőnkkel azon leszünk, hogy segíthessünk. Addig is a jó szívű szomszédok oltalmába ajánlom. Tóth Miklós Cselik Mária pedagógiai főiskolára készül, a matematikai egyenletek megoldását hagyta félbe, hogy mellénk szegődjön. Ügysem sokáig járja már ezeket a kis görbe utcákat, Szeged után biztosan nem kívánkozik ide vissza. Kutatva néz, vajon úgy gondoljuk-e, ahogy mondjuk? Nagyon komolyan válaszol: — Falun nőttem fel és falun szeretnék tanítani. Szép feladat lesz, hiszen tehetséges nép él itt — és mutatja a házak falára pin- gált ezerszínű virágokat. Az Oj Barázda Tsz elnökét, Bagó Orbánt a tanácsházán találtuk. Büszkén mondta: — Negyven forintot osztottak. Jó a termelőszövetkezet, és egyre jobb lesz, hiszen évről évre nagyobb terület öntözésére használják fel a Malomér-csatorna vizét. Szépen jövedelmez a paprikatermelés. A fiatalok jól dolgoznak, de van is eredménye. A rendszeresen dolgozó fiatalok egyike sem keres kevesebbet havi 1500 forintnál. A munka mellett jut-e idő tanulásra, szórakozásra? A kultúrotthon nagyterme 250 személy befogadására alkalmas, de szűknek bizonyul,' ha a szervezet színjátszói, vagy a népi tánccsoport ad műsort. Az országos hírű népi együttesnek az „öregek” vetették meg az alapját. Béros Ferenc, a községi tanács vb-elnöke, az együttes vezetője, még ma is megforgatja a lányokat úgy, mint akármelyik fiatal. A KISZ-szobában tartják a szakköri foglalkozásokat. A falhoz támasztva három pingpongasztal. A nagy szekrényben katonás rendben sorakoznak a fotós felszerelések, a röplabdacsapat tréningruhái, futócipők, sakktáblák. Televíziójuk és mag- netofonuk is van, a könyvtár- szobában 500 kötetes könyvtár várja az olvasókat. Gazdag az alapszervezet. Honnan van minderre pénz? A pártalapszervezet, a községi tanács és a termelőszövetkezet- szívesen támogat bennünket, de mi is igyekszünk munkájukban segíteni — mondta Cselik Mária. Az elmúlt évben ötszáz óra társadalmi munkát végeztünk. A tsz Szeli di-tó partján épült üdülőjének építésénél is ott voltunk. Idén parkosítjuk a kultúrház környékét, és fákat, virágokat ültetünk az útszegélyekre. A drágszéli KISZ-esek háza táján tapasztaltak azt mutatják, hogy a fiatalok biztosítva látják megélhetésüket és kielégíthetik kulturális igényüket, akkor nem kívánkoznak el falujukból és szívesen dolgoznak. Egy rögöt morzsolgat az uj- jai között a tőzegdús talajjavítóból, amely kincset jelent a számukra. — Elsősorban a gyümölcstelepítések alá kívánjuk felhasználni, majd pedig homoktalajaink feljavításához. A csatorna- tisztítás, a zsombékok kidarabolása és a vízleszívatás után fektetjük majd le a síneket, amelyeken lóvontatású csillékkel szállítjuk a lápföldet. Rövidesen darálógépet is kapunk, baigazításokat ad a másnapi munkához. Sokáig nem akartaik hinni nekem — mondja Kiss Béla. — Kinevettek, amikor arról beszéltem, milyen értéket rejt ez a föld. De már eloszlott a bizalmatlanság, és pár hét múlva megkezdhetjük az Alföld legfiatalabb „bányájának” kiaknázását! Vörösmar« László és Rapesák György hosszú nyelű szerszámai csomókban tépik a víztől fénylő száttyót, s a víz mélyének lakói riadt rajokba« rebbennek szét B. D. Fehér fütőház FEHÉR fűtőház. Ilyen is van? Fehér falak ott, ahol a szurtos mozdonyok annyi füstöt okádnak, hogy akár az egész csarnoktető kéményből lehetne? Pedig van ilyen: a Kecskeméti fűtőház. Tiszta, egészséges, mintha most építették volna. Fehérre meszeltették a falakat, átfestették a nagy vasajtókat, stabil berendezési tárgyakat. Még az ablakokat is újonnan gittel- tél. így is felkészültek a tavaszra. Hogyan? — kérdezhetik a ki- vülállók — ezeknek se volt jobb dolguk, amikor a csontrepesztő hidegek a vontatás, s a forgalom dolgozóit emberfeletti próbái a tették. Se hideg, se hótorlasz, se hegy nem volt ebben a megyében, tehát vígan futhattak mozdonyaink? Tévednek, akik úgy gondolják, könnyű volt a kecskemétieknek. Nekik is minden erejükkel küzdeniük kellett. Külön művészet volt úgy fűteni, hogy elkerüljék a gépen a lefagyást. Ráadásul ez a szén is olyan kőkeménnyé dermedt, hogy a lakatosok segítették kalapácsokkal, vágókkal felszabadítani. A vonatszemélyzet gyakran a pályafenntartásiakkal együtt tisztította egy-egy szerelvény előtt a síneket. Olyan szélben, hóban, hogy tíz ember se bírt eltolni egy csillét. ENNEK ellenére — az ő szakaszaikon — legfeljebb percnyi késések voltak: nagyobbak csak a csatlakozási várakozás miatt. Egyszer se fagyott el gép, de még alkatrész sem. Segítettek a bajaiakon, üzembe helyezték a kiskunhalasiak 276-213-as gépét, elvégezték a 375-1013-as mozdonyuk főjavítását. Ezt terven felül. A mozdony friss erővel várja a mély szerelőakna felett, hogy zöld legyen előtte a szemafor. Rédei Béla fűtőházvezető — egykor mozdonyvezető volt — ismeri a szólást: minden a szervezésen múlik. De tapasztalatból tudja, hogy ehhez a munkásokkal kell szót érteni. „Fiúk, emlékeztek? Bennünket még nem fektetett két vállra egy tél se...” — valahogy így kezdte... El nem árulta volna, hogy ősz fejjel, éppen akkor, neki sem könnyű betegen helytállni. Azóta derült ki, volt beteg a mozdonyvezetők, fűtők között is, de nem volt szívük kimaradni a küzdelemből. AMIKOR vezetőik teljes elismerését tolmácsoljuk a vontatási dolgozóknak, teljesen igazat adunk Herczegh Gábor mozdonyfelvigyázónak. A kerekegyházi állomáson legyen olyan helyiség a mozdonyszemélyzetnek, ahol eltöltheti az éjszaKát. Éjszakán át a mozdonyon fa- gyoskodni még enyhébb télen sem könnyű. Ennyi hősies munka után, de egyébként is, kijár ez az embereknek. Tóth István Kellemest a basnmssal A MÉSZÖV veedégütútpari osztálya a vendéglátó egységekben eddig szokásos ssombstt ás vasánap esti műsoros eeedezvó- nyeket hétköznapokra tette ét. Kísérlet volt ez, s a efl a forgalom növelése. A próbálkozás bevált. Kiderült, hogy a neves művészek vendégszereplésével szervezett műsoros rendezvények hétköznapokon is igen vonzóak. Kiskőrösön, Jánoshalmán és Lajosmizsésn például hat-hétszeres forgalomnövekedést eredményeztek. A kezdő, ményezést a MÉSZÖV illetékes osztálya tovább kívánja térj es z- I teni. CIGARETTOLÖGIA A barátommal beszélgettem. Azt mondja, marhaság cigaréttológi ával foglalkozni. Persze, az ő véleményének mindössze annyi alapja van, hogy fogalma sincs arról, voltaképpen mi is az a cigarettológia. Nos, ez egy tudomány. Éppen olyan, mint az asztronómia, gasztronómia, vagy ami tetszik. Az sem lehet vitás senki előtt, hogy minden tudományt akkor kell űzni, amikor az aktuális. A tudományok terén is érvényes: mindent a maga helyén, mindent a megfelelő időben! Egy példa: teljesen érteli metlen dolog lett yolna a neolit korban feltalálni a porlasztót, vagy teszem azt a Kandó-féle fázisváltót. Hiszen évezredeken át törhették volna az emberek a fejüket, hogy mit találjanak fel hozzájuk, hogy hasznukat vegyék. Ugyanígy szamárság lett volna a ci- garettológusok részéről, ha 1942 és 1946 között a fináncláb okozta kellemetlenségekről írnak értekezéseket. Akkor helyénvaló volt felfedezni, hogy a dohány kocsánya is élvezhető, sőt más híján kamillateából is sodorható cigaretta. A finánclábat helyes volt évekkel ezelőtt kikezdeni, amikor az anyagi ösztönzés már megfelelő volt egy fi- náncláblapító gép feltalálásához, és meg lehetett oldani a fináncláb bedolgozását a cigarettába, úgy, hogy a fogyasztó azt ne vegye észre. Ezután a cigaretta körüli tudomány ismét másodrendű feladatokat volt kénytelen megoldani, és teljesen kimerült a választék bővítésében. Ez ellen nem zúgolódott senki, mert mindenki jól járt. Lett Fecske filterrel — végre egy dohányipari hiánycikk — és a Koss.pth is megmaradt büdösnek. Most azonban ismét itt a nagy alkalom, , amit meg kell ragadniuk a cigarettatudományok művelőinek, ha nem akarnak lemaradni az élet fejlődése és a világszínvonal mögött! Siessünk, és mutassuk meg, mit tud a magyar! Teremtsük meg az egy rágyújtással végigszívható Kossuthot! K. P4 j
