Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-03 / 78. szám

1963. április 3, szerda t. oldal Vetik a cukorrépát BÁNYA AZ ALFÖLDÖN Jászberényi István és Gubicza Ferenc, a kunbaracsi Arany­kalász Tsz gazdái miután a szántást és a trágyaszórást befejezték, feleségük segítségével hozzáláttak a cukorrépa vetéséhez. így, asszonyi vezetéssel, a lovak is jobban haladnak! (Pásztor Zoltán felvétele.) 4 hűvös kora tavaszi szél­ben, amelyet a közeledő este nesztelenül osonó árnyad még élesebbre fennek, a földeken ka­nyargó csatorna mellett télies­re öltözött embereik dolgoznak. Kezükben szokatlanul hosszú nyelű kapa, meg gereblye. A vízből, amelyet színes testű, virgonc tarajos gőték és lomha piócák népesítenek be, szapora húzásokkal kotorják, szedik ki a dúsan tenyésző sást. kákát, vízililiomot. Hogy ez a munka milyen célt szolgál, azt aligha sejtené a szemlélő, csak miután megpil­lantja a távolban heverő kis­vasúti síneket, csilléket, és meg­hallgatja Mezed Ferencnek, a kunadacsi Rákóczi Tsz elnöké­nek magyarázatát: — Határunk nagy részén egy­két méter vastagságú lápföld- lelőhélyet sikerült felfedeznünk. A megye vezetői és a keceli Tő­zegbánya Vállalat jóvoltából ju­DRÁGSZÉLI FIATALOK tettunk hozzá a kitermeléshez szükséges eszközökhöz. Mindad­dig azonban nem foghatunk hozzá az értékes talajjavító anyag kibányászásához, amíg a földjeink nagy részét elárasztó belvizeket le nem vezettük. A vízboritotta területet gátakkal rekesztjük el, s most három szi­vattyú meri át a vizet a csator­nába, amely a Kunszentmiklós alatt elfolyó nagy kanálisba öm­lik. Szövetkezetünk gazdái pedig a maguk szerkesztette szerszá­mokkal a vízinövényektől tisz­títják meg a csatornát, hogy a vadvíz lefolyását meggyorsítsák. Kiss Béla közeledik most, a lápföld ügyének „apostola”, aki a Rákóczi és Kossuth Tsz-ek közös nagy vállalkozásának elő­munkálatait irányítja. Hosszú ideig az ócsai tőzegkitermelő te­lepen dolgozott. — Hogy a lápföld a termőta­laj számára mit jelent — mond­ja —, arról csak annyit említek meg. hogy összetevői között 36 százalék a szerves anyag, holott a legjobb minőségű istállótrá­gyában is mindössze 28 száza­lék! amelynek szöges lépői ogat a gyökeres, zsombékos agyagot fellazítják, aprítják. Mezed Ferenc elnök arról be­szél, hogy az előzetes munkák, az elzáró gát megépítése során milyen tetemes mennyiségű föl­det kellett megmozgatni és el­hordaná. — De hát mikor meg van főzve a leves, akkor már köny- nyű megenni! Szívesen küzdött meg minden emberünk a termé­szeti nehézségekkel, tudva, hogy miért dolgozik. A lápföld egyébként köbméte­renként mintegy 18—20 forint tiszta hasznot hoz majd a szö­vetkezeti gazdaságoknak, s egy dolgozó napjában 15—20 köb­métert is ki tud termelni. Emel­lett a telepítések minden hold­jára 300 mázsa lápföldet kap díjmentesen a két termelőszö­vetkezet. Leáldozóban a nap. Egyenle­tesen zúg a szivattyút működte­tő motor, zuhogva ömlik a kaná­lisba a földekről leszívatott, piszkossárga víz. Az elnök út­A kalocsai járás néhány ter­melőszövetkezetének gondot okoz, hogy kevés a fiatal mun­kaerő, a tagság átlagos életkora magas. Nem szeretik a fiatalok a fa­lusi életet? Vagy talán idegen­gednek a mezőgazdasági mun­kától? Ezekre a kérdésekre ke­restünk választ a drágszéli KISZ-fiatalok között. Drágszél kicsi falu, lakóinak száma nem egészen hatszáz. A fiatalok zöme a termelőszövet­kezetben dolgozik. Füle Lajos, a községi kultúr­otthon igazgatója, készségesen vállalta, hogy kalauzol bennün­ket. Jól ismeri a fiatalokat, hi­szen munkahelyén naponta ta­lálkozik velük, és az elmúlt év­ben még ő volt a KISZ-szerve- zet titkára is. Cselik Máriának adta át a „stafétabotot” — amint mondja. Szerződésszegők Akiről írok, édesanya és nagyanya. Hatvannyolc éves és Kiskunfélegyháza egyik kertes, szép új házában lakik. Nem az utcai szobában, csak egy kis konyhájában. Villany is van a helyiségben, csak az égőt csavarta ki a lánya, hogy „ne rontsa a szemét” estén­ként a villanyfény. Megígértem a néninek, hogy nem írom ki a nevét az új­ságba. A lányáét sem, akit „úri- lánynak” neveltetett annak idején, Budán, az apácák gondjaira bízva. Mari néni — nevezzük így — valamikor „jobb napokat’ látott. Férjétől elvált, mert ré­szeges volt. Földjének jöve­delme azt szolgálta, hogy az egyetlen lány minden kíván­sága teljesüljön. Az elkényeztetett kislányból nagylány lett, férjhez ment és neki is lett egyetlen gyerme­ke. Az anya eladta földjét, a ceglédi házát és az ára a fia­talokhoz került, hogy saját „fészket” építsenek. Mari né­ni és leánya szerződést kö­tött, amelyben többek között az áll, hogy a fiatalokat segítő édesanyát „élete végéig mint családtagot minden szükséges élelemmel, ruhával ellátják, betegségben ápolják, orvosi segélyben részesítik, halála esetén pedig tisztességesen el­temetik”. Am a tulajdon lánya sokall­ja már a hosszú életet és úgy nyilakozik, hogy „de soká dög- lik már meg...” (Elvégre, úri nevelést kapott!) Az idős néni életét naponta megkeserítik, apró dolgokkal bosszantva. Alig várja már, hogy kitavaszod­jon és behívják a Kecskeméti Konzervgyárba, ahol tíz érv óta idénymunkásként dolgozik. Bocsásson meg, kedves né­ni, hogy nem tartottam be az ígéretemet teljesen. Éktől azon­ban nem fordulhat rosszabbra sorsa. De ha nem javul, üzenjen. Ml minden erőnkkel azon leszünk, hogy segíthes­sünk. Addig is a jó szívű szom­szédok oltalmába ajánlom. Tóth Miklós Cselik Mária pedagógiai főis­kolára készül, a matematikai egyenletek megoldását hagyta félbe, hogy mellénk szegőd­jön. Ügysem sokáig járja már eze­ket a kis görbe utcákat, Szeged után biztosan nem kívánkozik ide vissza. Kutatva néz, vajon úgy gon­doljuk-e, ahogy mondjuk? Na­gyon komolyan válaszol: — Fa­lun nőttem fel és falun szeret­nék tanítani. Szép feladat lesz, hiszen tehetséges nép él itt — és mutatja a házak falára pin- gált ezerszínű virágokat. Az Oj Barázda Tsz elnökét, Bagó Orbánt a tanácsházán ta­láltuk. Büszkén mondta: — Negyven forintot osztottak. Jó a termelőszövetkezet, és egyre jobb lesz, hiszen évről évre na­gyobb terület öntözésére hasz­nálják fel a Malomér-csatorna vizét. Szépen jövedelmez a pap­rikatermelés. A fiatalok jól dol­goznak, de van is eredménye. A rendszeresen dolgozó fiatalok egyike sem keres kevesebbet havi 1500 forintnál. A munka mellett jut-e idő ta­nulásra, szórakozásra? A kultúrotthon nagyterme 250 személy befogadására alkalmas, de szűknek bizonyul,' ha a szer­vezet színjátszói, vagy a népi tánccsoport ad műsort. Az or­szágos hírű népi együttesnek az „öregek” vetették meg az alap­ját. Béros Ferenc, a községi ta­nács vb-elnöke, az együttes ve­zetője, még ma is megforgatja a lányokat úgy, mint akárme­lyik fiatal. A KISZ-szobában tartják a szakköri foglalkozásokat. A fal­hoz támasztva három pingpong­asztal. A nagy szekrényben ka­tonás rendben sorakoznak a fotós felszerelések, a röplabda­csapat tréningruhái, futócipők, sakktáblák. Televíziójuk és mag- netofonuk is van, a könyvtár- szobában 500 kötetes könyvtár várja az olvasókat. Gazdag az alapszervezet. Honnan van minderre pénz? A pártalapszervezet, a köz­ségi tanács és a termelőszövet­kezet- szívesen támogat bennün­ket, de mi is igyekszünk mun­kájukban segíteni — mondta Cselik Mária. Az elmúlt évben ötszáz óra társadalmi munkát végeztünk. A tsz Szeli di-tó part­ján épült üdülőjének építésénél is ott voltunk. Idén parkosítjuk a kultúrház környékét, és fákat, virágokat ültetünk az útszegé­lyekre. A drágszéli KISZ-esek háza táján tapasztaltak azt mutatják, hogy a fiatalok biztosítva látják megélhetésüket és kielégíthetik kulturális igényüket, akkor nem kívánkoznak el falujukból és szívesen dolgoznak. Egy rögöt morzsolgat az uj- jai között a tőzegdús talajjaví­tóból, amely kincset jelent a számukra. — Elsősorban a gyümölcstele­pítések alá kívánjuk felhasz­nálni, majd pedig homoktala­jaink feljavításához. A csatorna- tisztítás, a zsombékok kidara­bolása és a vízleszívatás után fektetjük majd le a síneket, amelyeken lóvontatású csillék­kel szállítjuk a lápföldet. Rö­videsen darálógépet is kapunk, baigazításokat ad a másnapi munkához. Sokáig nem akartaik hin­ni nekem — mondja Kiss Béla. — Kinevettek, amikor arról be­széltem, milyen értéket rejt ez a föld. De már eloszlott a bizal­matlanság, és pár hét múlva megkezdhetjük az Alföld legfia­talabb „bányájának” kiaknázá­sát! Vörösmar« László és Rapesák György hosszú nyelű szerszámai csomókban tépik a víztől fény­lő száttyót, s a víz mélyének la­kói riadt rajokba« rebbennek szét B. D. Fehér fütőház FEHÉR fűtőház. Ilyen is van? Fehér falak ott, ahol a szurtos mozdonyok annyi füstöt okád­nak, hogy akár az egész csar­noktető kéményből lehetne? Pe­dig van ilyen: a Kecskeméti fűtőház. Tiszta, egészséges, mint­ha most építették volna. Fehér­re meszeltették a falakat, át­festették a nagy vasajtókat, sta­bil berendezési tárgyakat. Még az ablakokat is újonnan gittel- tél. így is felkészültek a ta­vaszra. Hogyan? — kérdezhetik a ki- vülállók — ezeknek se volt jobb dolguk, amikor a csontrepesztő hidegek a vontatás, s a forgalom dolgozóit emberfeletti próbái a tették. Se hideg, se hótorlasz, se hegy nem volt ebben a me­gyében, tehát vígan futhattak mozdonyaink? Tévednek, akik úgy gondolják, könnyű volt a kecskemétieknek. Nekik is min­den erejükkel küzdeniük kellett. Külön művészet volt úgy fű­teni, hogy elkerüljék a gépen a lefagyást. Ráadásul ez a szén is olyan kőkeménnyé dermedt, hogy a lakatosok segítették ka­lapácsokkal, vágókkal felszaba­dítani. A vonatszemélyzet gyak­ran a pályafenntartásiakkal együtt tisztította egy-egy szerel­vény előtt a síneket. Olyan szélben, hóban, hogy tíz ember se bírt eltolni egy csillét. ENNEK ellenére — az ő sza­kaszaikon — legfeljebb percnyi késések voltak: nagyobbak csak a csatlakozási várakozás miatt. Egyszer se fagyott el gép, de még alkatrész sem. Segítettek a bajaiakon, üzembe helyezték a kiskunhalasiak 276-213-as gépét, elvégezték a 375-1013-as mozdo­nyuk főjavítását. Ezt terven fe­lül. A mozdony friss erővel vár­ja a mély szerelőakna felett, hogy zöld legyen előtte a sze­mafor. Rédei Béla fűtőházvezető — egykor mozdonyvezető volt — ismeri a szólást: minden a szer­vezésen múlik. De tapasztalat­ból tudja, hogy ehhez a mun­kásokkal kell szót érteni. „Fiúk, emlékeztek? Bennünket még nem fektetett két vállra egy tél se...” — valahogy így kezdte... El nem árulta volna, hogy ősz fejjel, éppen akkor, neki sem könnyű betegen helytállni. Az­óta derült ki, volt beteg a moz­donyvezetők, fűtők között is, de nem volt szívük kimaradni a küzdelemből. AMIKOR vezetőik teljes el­ismerését tolmácsoljuk a von­tatási dolgozóknak, teljesen igazat adunk Herczegh Gábor mozdonyfelvigyázónak. A kerek­egyházi állomáson legyen olyan helyiség a mozdonyszemélyzet­nek, ahol eltöltheti az éjszaKát. Éjszakán át a mozdonyon fa- gyoskodni még enyhébb télen sem könnyű. Ennyi hősies mun­ka után, de egyébként is, kijár ez az embereknek. Tóth István Kellemest a basnmssal A MÉSZÖV veedégütútpari osztálya a vendéglátó egységek­ben eddig szokásos ssombstt ás vasánap esti műsoros eeedezvó- nyeket hétköznapokra tette ét. Kísérlet volt ez, s a efl a for­galom növelése. A próbálkozás bevált. Kiderült, hogy a neves művészek vendégszereplésével szervezett műsoros rendezvé­nyek hétköznapokon is igen vonzóak. Kiskőrösön, Jánoshal­mán és Lajosmizsésn például hat-hétszeres forgalomnöveke­dést eredményeztek. A kezdő, ményezést a MÉSZÖV illetékes osztálya tovább kívánja térj es z- I teni. CIGARETTOLÖGIA A barátommal be­szélgettem. Azt mondja, marhaság cigaréttológi ával foglalkozni. Persze, az ő véleményének mindössze annyi alapja van, hogy fo­galma sincs arról, voltaképpen mi is az a cigarettológia. Nos, ez egy tudo­mány. Éppen olyan, mint az asztronó­mia, gasztronómia, vagy ami tetszik. Az sem lehet vi­tás senki előtt, hogy minden tudományt akkor kell űzni, ami­kor az aktuális. A tudományok terén is érvényes: min­dent a maga helyén, mindent a megfele­lő időben! Egy pél­da: teljesen érteli metlen dolog lett yolna a neolit kor­ban feltalálni a por­lasztót, vagy teszem azt a Kandó-féle fá­zisváltót. Hiszen év­ezredeken át törhet­ték volna az embe­rek a fejüket, hogy mit találjanak fel hozzájuk, hogy hasz­nukat vegyék. Ugyanígy szamár­ság lett volna a ci- garettológusok ré­széről, ha 1942 és 1946 között a fi­náncláb okozta kel­lemetlenségekről ír­nak értekezéseket. Akkor helyénvaló volt felfedezni, hogy a dohány kocsánya is élvezhető, sőt más híján kamillateából is sodorható ciga­retta. A finánclábat helyes volt évekkel ezelőtt kikezdeni, amikor az anyagi ösztönzés már meg­felelő volt egy fi- náncláblapító gép feltalálásához, és meg lehetett oldani a fináncláb bedol­gozását a cigarettá­ba, úgy, hogy a fo­gyasztó azt ne ve­gye észre. Ezután a cigaretta körüli tu­domány ismét má­sodrendű feladato­kat volt kénytelen megoldani, és telje­sen kimerült a vá­laszték bővítésében. Ez ellen nem zúgo­lódott senki, mert mindenki jól járt. Lett Fecske filterrel — végre egy do­hányipari hiánycikk — és a Koss.pth is megmaradt büdös­nek. Most azonban is­mét itt a nagy al­kalom, , amit meg kell ragadniuk a ci­garettatudományok művelőinek, ha nem akarnak lemaradni az élet fejlődése és a világszínvonal mö­gött! Siessünk, és mutassuk meg, mit tud a magyar! Te­remtsük meg az egy rágyújtással végig­szívható Kossuthot! K. P4 j

Next

/
Thumbnails
Contents