Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-14 / 61. szám

1963. március 14, csütörtök 3. oldal ]£s iehet6§égek A termelékenység növelése és a tanácsi ipar feladatai ALAPÍTÓ TAQ Neve ott szerepel az alapító tagok névsorában. Segítette építeni az üzemet Mátyus Dénesné. Büszke rá, hogy neki is ré­sze van a vállalat fejlesztésében, kivált abban, hogy ma már a Kecskeméti Bútorgyár több mint száz asszonyt és leányt fog­lalkoztat. A törzsgárda tagja egyike a legjobb fényezőnőknek az üzemben. Szorgalmas munkája külön jutalmául Kiváló dol­gozó oklevelet kapott. Párád icsomtermesztési kísérletek M paradícsommagvafcat a koca» Munkánk eredményének ér­tékelésében kevés olyan gazda­sági mutató van, amely olyan szoros összefüggésben állna technikai fejlettségünk mérté­kével, életszínvonalunk növelé­sével, mint a termelékenység. A társadalom tagjainak jóléte ugyanis, elsősorban attól függ, hogy a dolgozók mennyi élelmi­szert. gépet, ruhaneműt, építő­anyagot stb. állítanak elő bizo­nyos idő alatt. Többszörösére Nézzük meg ezek után Bács- Kiskun megye tanácsi iparában, hogy milyen képet mutat a le­hetőség és a valóság a munka termelékenységének tükrében. Könnyűipari vállalataink csak­nem kétszeresére, élelmiszer­ipari üzemeink peídig 30 száza­lékkal növelték termelékenysé­güket 1957 óta. Az így létrejött többlettermelés túlnyomórész­ben a gépesítés, a műszaki fej­lesztés eredménye volt, de ér­tékben igen jelentős a munka­fegyelem megszilárdításából adódó termelékenység-növeke­dés is,. Az .utóbbi évedében viszont bi­zonyos fokú csökkenés tapasz­talható a termelékenység növe­kedésének ütemében. Ez a tény a gyártmányösszetétel változá­sát mellett, elsősorban azzal ma­gyarázható, hogy ma már a ter­melékenység növelésének „ké­zenfekvő” lehetőségei, egy-egy munkafolyamat nagyobb ará­nyú gépesítése korlátozott így Haladéktalanul A kemény tél után végre be­köszöntött a tavaszi as, enyhe időjárás. Megvan tehát a lehe­tősége, hogy a gyümölcsösökben elvégezzük a fák ápolási mun­káit. Sajnos, e feladatot nem min­denütt tekintik szívügyüknek. Az FM Növényvédelmi Szolgá­latának és a megyei tanács me­zőgazdasági osztályának szak­emberei nemrégiben ellenőriz­ték, hogy a helyi tanácsok, s a nagyüzemi, valamint a még egyéni gazdaságok miképpen készültek fel a gyümölcsösök növényvédelmére. Megállapítot­ták, hogy általában csak az ál­lami gazdaságokban végzik ezt e. munkát egyre erőteljesebben, Bzámos szövetkezetben azonban még nem használják ki a kedve­ző időt a nagyüzemi, szórvány-, szőlőközt! és házikerti gyümöl­csösök fáinak tisztogatására. Köztudomású pedig, hogy a gyümölcsfák ez időben végzendő gondos mechanikai ápolása, s az áttelelt kártevők elleni ázta­tó permetezések alapját képe­zik az egész évi gyümölcsfavé­delemnek. A további halogatás nagy mértékben veszélyezteti az idei gyümölcstermést. Éppen ezért a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya fel­hívja a szövetkezetek vezetőit, gazdáit, s az egyéni termelőket: haladéktalanul kezdjék meg és végezzék el a fatisztogatást, metszést, s a jelenlegi kedvező időjárás mellett a megtisztogat tott. gyümölcsfák téli lemosó per­metezését. Felhívja továbbá a járási, városi tanácsok mező- gazdasági osztályait, valamint a községi tanácsokat, hogy intéz- kodienek a munkák beindításá­ra vonatkozóan, és ellenőrizzék, hogy azokat minden gyümölcs- te-melő elvégezze. késedelem nélkül fogjunk hozzá gyümölcsfáink ápolását hoz. mert ennek halogatása az elmondottakon kívül azzal a ve­széllyel is jár. hogy a nagymér­tékben jelentkező munkatorló­dás miatt egyre kevesebb lesz rá a lehetőség. Suba Sándor a termelékenység tervszerű nö­velésének lehetőségei él tolódtak olyan új technológiák kidolgo­zására, belső gyártásszervezési problémák megoldására, ame­lyek az üzemek vezetőitől és műszaki gárdájától az eddigi­nél magasabb fokú szakmai tu­dást és szervezési készséget kö­vetelnek. Több üzemben, így a Kalo­csai Cementipari Vállalatnál, a Bajai Műkő- és Cementipari Vállalatnál, a Kecskeméti Ru­haipari Vállalatnál, faipari vál­lalatainknál éppen a szervezési intézkedések eredményeként je­lentősen nőtt a termelékenység. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a műszaki fejlesztés új kö­vetelményeinek még kevés vál­lalatunk tudott eleget tenni a kívánt mértékben. Jórészt ennek tudható be, hogy a tanácsi könnyűipar számos vállalatánál kedvezőtlenül alakultak a ter­melékenység mutatói. Módszerek Ezek a tapasztalatok, vala­mint az üzemeknél bekövetke­zett gyártmányösszetétel-válto- zások (munkaigényesebb áruk előállítása) arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a VIII. párt- kongresszus határozatainak meg­felelően fő feladatnak tekint­sük olyan utak és megoldási lehetőségek keresését, mélyek révén a munka termelékenysé­gének nagyobb arányú növelé­sét biztosíthatjuk. A legeredményesebb módszer e tekintetben továbbra is a mű­szaki fejlesztés. Kétségtelen, hogy ez igen szerteágazó fel­adat, felöleli a vállalati munka csaknem minden területét. Ezért csak azokat a feladatokat emel­jük ki, melyek a termelékeny­ség növelése szempontjából dön­tő fontosságúak. Első ezek közűi a korszerű, nagytermelékenységű technoló­giái eljárások kidolgozása és al­kalmazása. Az ebben rejlő le­hetőségeket közel se merítettük még ki. Ügy is mondhatjuk, hogy ez a műszaki fejlesztés legbővebb forrása, hiszen a tech­nológia világviszonylatban ál­landóan fejlődik. A termelés minden területén új, termeléke­nyebb eljárásokat dolgoznak ki a vállalatok, kutatóintézetek. Alkalmazásuk milliókkal növel­heti üzemeink nyereségét. Legel­ső lépésiként azonban a technoló­giai csoportok megerősítése szük­séges a vállalatok legjobb szak­embereinek összevonásával. A másik döntő fontosságú teendő: a gondos gyártáselőké­szítés. Tapasztalataink azt mu­tatják, hogy a tanácsi iparban a munkaidő-kiesések nagy része éppen a gondatlan gyártáselő­készítésből adódik. A gondosság azonban nem korlátozódhat csupán a termelés megkezdé­séig eltelt időszakra, hiszen a különböző áruk előállítása egész sor művelet eredménye. Ilyen értelemben a gyártáselőkészítés feladata, hogy a dolgozók folya­matos munkájához nagy körül­tekintéssel biztosítsák a zavar­talan és legkedvezőbb körülmé­nyeket. Harmadik, de nem kevésbé fontos területe a műszaki fej­lesztésnek: a termelés korszerű szervezése. Külön is szeretnénk ezt hangsúlyozni, hiszen a ta­nácsi ipar üzemeinek többségé­ben egyidejűleg sokféle árut, közszükségleti cikket állítanak elő. Ilyen körülmények között, csak a magasfokú szervezettség biztosíthatja a gazdaságos ter­melésit. Olyan módszerek kidol­gozására van itt szükség, me­lyeknek alkalmazásával, min­den felesleges munkától men­tesen történik az árutermelés. K imeríthetetlen erőforrások E téma kapcsán sok minden­ről lehetne még írni, hiszen a műszaki fejlesztés területei szo­rosan összefüggenek egymással. Egy dologról azonban még fel­tétlen említést kell tennünk, és ez a dolgozók kezdeményezésé­nek jelentősége a műszaki fej­lesztésben. a termelékenységnö­velésében. Az újítások, ésszerű­sítések és szervezési javaslatok ugyanis nagy mértékben segít­hetik vállalatainkat termelési feladataik gazdaságos megoldá­sában. Milliókat takarít meg népgazdaságunknak, ha a dol­gozók, munkacsoportok, szocia­lista brigádok termelési aktivi­tásában rejlő kimeríthetetlen erőforrásokra bátran építenek üzemeink vezetői. Indokolt kö­vetelés ezért annak elérése, hogy a műszaki fejlesztés — ezen keresztül a termelékeny­ség növelése — ne csak a ve­zetők gondja legyen, hanem váljon közüggyé, mint ahogy közügy életszínvonalunk növe­lése is. Tohal László EGY-EGY új paradicsomifaj­ta előállítása 6—8 esztendeig tartó kísérletezés eredménye. Az újonnan előállított paradi­csomnövények természetesen nem kerülhetnek mindjárt a köztermesztésbe, összehasonlí­tás céljából a kutatóknak előbb meg kell róla győződndök, hogy az új fajta milyen mennyiségű és minőségű termést hoz ki. A Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézetben az összehasonlító kísérleteket a paradicsomfajták teljesítő ké­pességének összevetése céljából végzik, mégpedig oly módon, hogy a kísérleti táblák mind­egyikén azonos módon munkál­ják meg a talajt, s pótolják a talajerőt. Tavaly az intézet a Balatonújhelyi Állami Gazda­ságba. az atkán Űj Élet és a városföldi Petőfi Termelőszö­vetkezetbe, valamint a ezabad- kágyósi tangazdaságba helyezett kemétá fajtákból. AZ ÉV VÉGI értékelés semén a determinált fajták közül m Kecskeméti 42~s pamwficsosi mutatta fél a legjobb ered­ményt: a városföldi Petőfi Ter­melés zövetkezettben holdanként 147 mázsa termést adott Ml szerepelt a K 42 z törpe Fi he- terózis is: a Balatonújhelyi Ah lami Gazdaság kertészetében 124,6 mázsa volt a holdanként! átlagtermése. Idén a korábbi évekhez kú« pest több paradicsomfajta ke­rül kihelyezésié a nagyüzemé gazdaságokba. AZ ÁLLAMI gazdaságok szakemberednek véleménye sze­rint a Duna—Tisza közi Mező­gazdasági Kísérleti Intézet faj­tái a többi fajtákhoz képest eddig igen jól megálltak a he­lyüket. Hatszemközt — halasi asszonyokkal Már abból kezdtem sejteni, milyen sú­lya van a nők szavának a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál, hogy a be­szélgetés elején ugyancsak ostromolt kér­désekkel a három fiatalasszony. — Miért nem írnak többet családi prob­lémákról? — érdeklődött és vélekedett is egyben Csányi Istvánné művezető. — Ó, azzal nem is kell foglalkozni — vágott közbe Lajtai Benőné, a Zrínyi Ilo­na szocialista brigád vezetője. Nyilván el­értette egy kicsit a kérdést. — Olyan példákra gondolok, mint a ti helyzetetek is — jegyezte meg Csányiné. — Te is tanulsz, a férjed is, azonkívül a gyerek. Gondolom, volna miről írni. — Meg többet az asszonyok gondjairól — csatlakozott Dudás Istvánné, a másik szocialista brigád, a József Attila veze­tője. Ettől kezdve a riporternek alig kellett kérdeznie. Nagyot segítene a dolgozó, kereső asz- szonyokon, családanyákon, ha létesülne a városban egy étkezde, ahol olcsón, esetleg félig önkiszolgáló módszerrel meleg éte­leket, levest, főzeléket, s persze szolid feltétet is lehetne kapni. Nem kellene műszak után főznivalóért szaladgálni, va­I esorafőzéshez készülni, miközben a férj ruhájára, a gyerek tanulására, takarításra is kell gondolni — csak pihenésre nem. Egy-két italbolttal kevesebb lehetne, és inkább ilyen étkezdét szervezhetne a ven­déglátó. Könnyítene a helyzetűnkön az is, ha Patyolat-üzem lenne, mert a mai vegy­tisztító képtelen kielégíteni az igényeket. A kereskedelem irányítói tegyék jóval ko­rábbra a tejbolt nyitási idejét, mert az jelenleg csak a 8 órára járóknak kedvez. Általános panasz az asszonyok között, hogy nincs a ruházati boltokban elég bakfis-méretű áru. Kistermetű nők hóna­pokig noszogatják az üzletvezetőket, míg azok egy-egy alkalmas kabátot, ruhát, vagy cipőt tudnak hozatni. Ezért hol Sze­geden, hol meg Baján vagy Kecskeméten szereznek be — néha féléveket várva, ke­resve — megfelelő darabot. Szocialista brigádok, közösségek vezetői, jogosan elvárják az illetékesektől, hogy ugyanolyan gonddal törődjenek velük és munkatársaikkal, mint amilyen szellemnek kialakítói ők a brigádban. Idénymunkáról lévén szó, sokszor hónapokig nincs min­denki együtt. De mindent tudnak egy­más sorsáról. Most is hetenként, hétfő délután talál­koznak pl. a Zrínyi Ilonások. Ilyenkor el­osztják a társadalmi munkát, megbeszélik, ki szorul segítségre. Legutóbb egy idős asszonytársukat mentettek fel a tüzelőért való sorbanállástól. Hogyan döntöttek K. E. üdülési beutalójáról, aki most nem dol­gozik? A brigád őt javasolta. A vezető még óvatoskodott: „Tudjátok, hogy E.-nek nagy szája van? ...” Nem baj, azért mi éppúgy szeretjük, mint te — határozott Várhidy Imre a brigád, amelyben 17-től 52 évesig min­den korosztály képviselve van. — Igazán egymás közt élünk, ismerjük az emberek problémáit. Farkas László igazgató 8 éve a vezetőnk. Bárki mehet hozzá a gondjával, szívesen meghallgatja. Barátságos, nem orrát feltartva jár-kel az üzemben, köszön — ez sem miaden veze­tőre jellemző máshol —, a. fúrást nem tűri. Ha valakivel probléma van, szemé­lyesen, a dolgozók között, az 6 vélemé­nyüket is meghallgatva cselekszik — fűzi hozzá Csányiné. Másikuk folytatja. — Ugyanígy Szalai József főművezető is, a volt párttitkár... — Finom, nyugodt ember Böröcz Károly termelési osztályvezető is. (Bár a hivata­lokban beszélnének velünk ilyen kész­séggel.) Éjjelét, nappalát az üzemért ál­dozza sokszor. Hányszor kérdeztük már: „Böröcz elvtárs, vannak magának idegei?” — Itt mutatkozik meg, hogy a vezetők miértünk, mi pedig őértük... — így I.aj- tainé. — Tavaly is élüzem lettünk .., Nincs olyan kérés, feladat, amit visszauta­sítanának. Fejlődünk, változnak a normák. Hadd változzanak. Igaz, olyankor aztán van mit hallgatnia a műszaki csoportnak: „Jók legyenek ám a gépek, halljátok-e, mert 200-ig akarjuk emelni a teljesít­ményt!” — Hát nem jólesett az egész üzemnek* mikor az igazgató bejelentette, hogy majd­nem 25 napi munkabér lesz a nyereség- részesedés? — említi Csányiné. Mintha azt hallottuk volna tőle: „Jól dolgoztunk* gyerekek!” TÓTH iSTVÁtf

Next

/
Thumbnails
Contents