Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-13 / 60. szám

1963. március 13, szerda 5. oldaf •• Önnevelés közösségi nevelés Megváltoztak az idők, s mint­ha az elsuhant évszázadok dicső hősei is új feladatokra, új csa­tára készülődnének. Ilyen gon­dolatokat ébreszt Kalocsán tö­rökverő Hunyadi János mell­szobra, a róla elnevezett fiú- kollégium bejárata előtt. De sok fiút láthatott már fé­lénk elfogódottsággal megérkez­ni Kisszállásról, Hartáról, Ho: mokmégyről — s a megye ta­nyavilágából, Valamennyi szeme előtt fejlődött, bátorodott és tu­dásban, magatartásban nagyot változva hagyta el a kollégiu­mot. Most is száz fiú él itt új típusú szocialista közösségben, a barátságos falak között. Élet­koruk 14—18 év, középiskolá­sok. Róluk, s ezzel párhuzamo­san a kollégium rájuk tett hatá­sáról beszélt az intézet országos hírű igazgatója — Szvétek Sándor. — A szocialista nevelés célja — mondta — a sokoldalúan képzett, közösségi életre alkal­mas embertípus kialakítása. En­nek talán legalkalmasabb for­mája a kollégium. Nálunk ön- kormányzati rendszer uralkodik. A nevelői munka közvetett csu­pán — mindent a fiúk végez­nek, de felelősek is önmagu­kért, csakúgy mint másokért: Legmagasabb „fórum” a 11 ta­gú diáktanács — jutalmat, se­gélyt ad, elkészíti a munka- tervet, megszervezi a munkát és büntet, ha kell. Komoly, fekete fiú Németh Ferenc, a diáktanács titkára. gon túl rendszeresen képezik magukat, s erről hetenként konzultálnak a szakos nevelő­vel. Sokszor elhangzott kifogás, hogy a kollégiumi élet unifor­mizált, elfojtja az egyéniséget. Erre élénk cáfolat az itt lakó fiúk élete. Miközben egyrészt a közösség szeretetére, megbecsü­lésére nevelik őket, másrészt felszabadítják még rejtett, egyé­ni képességeiket is. Munkájukat sport, tanulás, fizikai munka és kulturális ágak szerint aktíva­csoportok irányítják. A legjobb csoportokat kiváló círn illeti meg, ami egy sereg kedvez­ménnyel, de ugyanannyi köte­lezettséggel is jár. A nevelők pedig minden tanulóról egyéni feljegyzéseket készítenek és élet- körülményeinek, tulaj dónságai- nak, képességeinek ismeretében foglalkoznak vele. Mivel a kollégium célja, hogy sokoldalúan képzett embereket neveljen, szakköreikben hozzá­láttak pótolni a művészeti esz- tikai ismeretekben mutatkozó hiányt. Az intézetben irodalmi színpad, zenekedvelők köre és képzőművészeti szakkör műkö­dik, valamint egy „alkotók köre”, ahol a vers- vagy próza­íráshoz kedvet érzők csoporto­sulnak. A szakkörök vezetését, sőt az előadások tartását, ren­dezvények szervezését a tanulók végzik. Fő céljuk a harmonikus személyiségformálás, a művé­szeti ágakban való jártasság, hozzáértés elsajátítása. nulók 85 százaléka rendszeresen olvassa a Filmvilágot, és ennek köszönhető, hogy bírálatuk leg­több esetben igazságos, szak­szerű. A művészeti szakkörök mel­lett munkaszeretetre nevelnek a vasas, fás, rádiós körök. Ezt a célt szolgálja az évente több alkalommal végzett nagyüzemi Egy gazdag programról A Kossuth Kiadó tervei A klubszobában 29 féle folyóirat és újság között válogathat­nak az intézet növendékei. 'Amikor arról „vallatom”, ki­nek köszönheti magas tisztjét, b többiekre mutat: — A közösségnek, ök válasz­tottak meg tavaly. A hosszúra nyúlt Feke László isiét tisztázni a helyzetet. — Feri mindnyájunk bizal­mát, szeretetét élvezi, megérde­melten — nyilatkozik. — Volt háló- és tanteremfelelős, majd csoportvezető, és mindenütt megállta a helyét. Igaz, itt nincsenek „főnökök és alárendeltek”. Majdnem min­denki kap valamilyen megbíza­tást, s felel érte a csoportve­zetők előtt, akik viszont őérte telelnek. A kölcsönös segítés­ellenőrzés következménye; — a zömmel tanyai kisiskolákból ki­került növendékek közül egyet­len elégséges rendű és bukott sem akad, félévi átlagok 3,97. Pedig a tanulást is ők szer­vezik meg. Egyénenként tervet készítenek arról, milyen ered­ményt szeretnének elérni. S az­tán saját maguk teremtik meg a feltételeket. Az intézet elismert jó hírét bevált és most már országszerte alkalmazott nevelési módsze­reinek köszönheti. Ez elsősor­ban Szvétek Sándor érdeme, aki kiváló pedagógus és hűséges kö­vetője Makarenko tanításainak, úgyhogy azokat intézetének adottságaihoz igazítva haszno­sítja. Hisz abban, hogy a jövő útja a bentlakásos nevelés, s ezt saját intézetének jó példá­jával igyekszik tanúsítani. Meg­honosította, általánossá tette a fiatalok életpályára előkészítő önképzését. Lényege, hngy a ta­nulók a választott életpályának megfelelően a kötelező tananya­Hogyan terjed ki a szakköri munka az intézet valamennyi növendékére — kérdeztem Bu­dai Gábor kultúrfelelőst. — Ügy, hogy nyilvános köri üléseket tartunk — válaszolt —, ahol mindenki részt vesz. Ilyen­kor a szakkörök saját témakö­rükből műsoros összeállítást rendeznek. Például a képzőmű­vészeti kör művészeti jellegű diafilmet vetít, magyarázattal egybekötve. Nagyon népszerűek még nálunk a filmviták. A ta­A stúdiószobában... Németh Ferenc, a diáktanács titkára és Budai Gábor kultúrfelelős az esti zenei adás műsorszámail ál­lítják össze. termelőmunka is. Saját maguk művelik 1000 négyszögölnyi kertjüket, és az, hogy házi ja­vítóműhelyük lakatos, villany- szerelő, rádiós részlege elvégzi a ház körül adódó munkálato­kat, jelentős megtakarítást ered­ményezett az intézetnek. Mun­kával szerzett pénzükből pedig több mint 20 000 forintos bank­betétszámlát mondhat magáé­nak a diáktanács. A legtöbb fiatalnak egy élet­re szóló élményt, mélyreható sorsfordulást jelent az itt töl­tött négy esztendő. Kihat jövő- jükre, meghatározza szerepüket a legnagyobb közösségben — a szocialista társadalomban. Elég csak nyomon követni néhány itt végzett fiatal útját. A har­tal Szabóki László ma Moszk­vában tanul, Füzesi Kristóf kli­nikai gyakornok az Orvostu­dományi Egyetemen, a homok- mégyi Gubányi Imre erdőmérnök lett, s a Balaton somogyi part­jának fásítását az ő diplomater­ve szerint készítik el. Hurton Miska még beszélni sem mert, mikor ide került, jelenleg a Gö­döllői Agrártudományi Egyete­men tanul. A kissolti Peák Pista Moszkvában a matematikai tu­dományok kandidátusa... Hogy suhannak az évek... Tanyai gyerekek érkeznek sza­kadatlan sorban és rajzanak ki az egyetemek felé. ök, a „pusz­ták népének” fiai itt lesznek mások, erősek — a holnap em­berei ... VADAS ZSUZSA TELJES lendülettel folyik a szocializmus építése hazánkban. Ennek a nagyszabású munká­nak ideológiai feltételei közé tartozik a jó könyv is, amelyet az emberek egyre nagyobb számban igényelnek. A Kossuth Kiadó 1963-as kiadói terve ezt a szükségletet szolgálja. A kiadó folytatja Marx—En­gels válogatott műveinek kiadá­sát. Megkezdi Lenin műveinek új, teljes megjelentetését. Ha­marosan kézhez kapja az olvasó a Korunk világnézeti kérdései és az Esztétikai Kiskönyvtár- sorozat köteteit. A társadalom­tudományi könyvek között fi­gyelmet érdemelnek majd az olyan művek, mint Szecsődi László: A szocializmus és a tár­sadalmi tudat; Kiss Artúr: Dogmatikus és revizionista né­zetek az államról; Szigeti Jó­zsef: A magyar szellemtörténet bírálata; A. Siskin: A marxista etika alapjai; Czóbel Ernő: Vá­logatott írások; M. Csalin: Az elkeseredés és a félelem filozó­fiája; Leo Taxii: Szórakoztató biblia című kötete. Nagy érdeklődésre tarthat szá­mot Szabó Gábor: A modem fi­zika filozófiai problémái; dr Ákos Károly: Test és lélek és Rovanszkij—Uemov—Uemova: A gép és a gondolat című műve. A politikai gazdaságtan — világ- gazdaság — gazdaságpolitika kö­réből is roppant gazdag a vá­laszték. UGYANÍGY a történelmi tár­gyú művekből. Megjelennek a magyar forradalmi munkásmoz­galom válogatott dokumentu­mai, továbbá: Hajdú Tibor: Áz őszirózsás forradalom; Szemere Vera: A. KMP agrárpolitikája 1919-ben stb. Külön figyelmet érdemel Az SZKP története, A jobboldali labouristák elmélete és gyakorlata, A magyar nacio­nalizmus kialakulása és törté­nete 1945-ig című kötetek és Prónay Pál naplója. Folytató­dik a Világtörténelem sorozat nagyszerű köteteinek megjelen­tetése. A Pártépítés, a Szociográfiák és a Hétköznapok sorozaton kí­vül gazdag a szépirodalmi anyag is. Ezek között előreláthatólag népszerű olvasmány lesz Galam­bos Lajos: Én téged feloldoz­lak, Sipos Gyula: A nagy éj­szaka, Urban Ernő: A nagy ka­land, Földes Mihály: Viharos tavasz; Mitchell Wilson: Talál­kozás egy távoli délkörön. W. E. B. du Bois: A fekete láng (III. kötet). Anna Seghers: Át­utazó vízum, és André Stíl: Az utolsó negyedóra című szépiro­dalmi alkotása. E TÖMÖR felsorolás is azt bizonyítja, hogy a Kossuth Ki­adó 1963-as terve a politikai, tudományos és szépirodalmi könyvi érmés széles skálájával szolgálja egyetemes népi kultú­ránkat. Ami pedig a kiadvá­nyok köntösét illeti: az eddig is-, egyre művészibb volt, de az új kiadványok még szebbek lesz­nek. A tartalom és a kivitelezés igyekszik egyaránt megfelelni az ■ olvasók ízlésének. ►0-000-000000-00000000 97 jelvény gazdára talált A keceli KISZ-szervezet tag­jai igen lelkesen kapcsolódtak be a József Attila olvasómozga­lomba. Ezzel ugyanis teljesít­hető az Ifjúság a szocializmusért mozgalom egyik feltételé. A hosszú téli estéken szorgalmasan olvastak a keceli KISZ-fiatalok és ennek meg is volt az ered­ménye. A KISZ-szervezet a helyi könyvtárral közösen rendezte meg a múlt héten a József At­tila olvasómozgalom jelvényki­osztó ünnepségét. Az összejöve­telt a művelődési otthonban rendezték meg színes műsor ke­retében. A megnyitó után az úttörők József Attila verseket szaval­tak, majd Vető Györgyné, a községi könyvtár vezetője érté­kelte a József Attila mozgalom idei eredményeit. Ezt követően került sor a jelvények kiosztá­sára. összesen 97 olvasó kapott jelvényt, harmincán az arany-, huszonheten az ezüst-, negyve­nen pedig a bronzjelvény el­nyerésének feltételeit teljesítet­ték. A fiatalok boldogan vették át a jelvényeket. Sokan közülük az első lépésnek tekintik ezt a tá­volabbi terveik megvalósításá­hoz. Megkedvelték az irodalmat, a rendszeres olvasást, s ezzel megnyílt előttük az út a tudás, a korszerű műveltség elsajátítá­sához. Legtöbbjük minden bi­zonnyal bekapcsolódik a to­vábbtanulás valamilyen formá­jába is. Udvarhelyi István 28 ezer tö rózsa Több mint 28 ezer tő rózsát neveltek a Hosszúhegy! Állami Gazdaságban a üzemi központok környékének csinosítására. A rózsafákat tavasszal ültetik ki, s ezenkívül még több száz cser­jét és évelő dísznövényt hasz­nálnak fel a parkosításra. [AS 518BW Alekszandr Naszibov regénye 45. A következő reggelen, ami- ** kor Aszker a gyárba vit­te az igazgatót, Khümétz érdek­lődött: útrakész állapotban van-e a Buick? — Tegnap, amikor bevittem a garázsba a kocsit, futólag megnéztem, igazgató úr. Azt hi­szem, fel kell majd nyitni a motort és alaposan meg kell nézni a hátsó futóművet. — Jól van — mondta Khü- metz. — Csinálja .meg, . csak igyekezzen vele. Majd Intézke­dem, hogy adjanak maga mellé segítséget. Amint beértek a gyárba, Asz­ker a külön színbe vitte a ko­csit. Azonnal jelentkezett nála a műszerész, akit Krieger kül­dött. Otto Stalecker volt az. Gyorsan végigvizsgálta a mo­tort, aztán a kocsi alá bújtak. Aszker a hátsó tengelynél ma­tatott, Otto pedig ellenőrizte a kormánykerék húzószerkezeteit, s a fékrendszert. Stalecker ke­zéből hirtelen kipattant a csa­varkulcs, s erősen a kocsi szé­léhez vágódott, s látták: egy kis repedés támadt a karosszéria szélén. Aszkernek éppen kapóra jött ez. — Hívja fel Kriegert — kérte Staleckert. — Mondja meg ne­ki, hogy mi történt, s kérje meg, hogy küldjön egy hegesz­tőt. A legjobbat Stalecker kimászott a kocsi alól, s a telefonhoz sietett. Aszker jól számított. Krieger Max Wiesbachot küldte. Wiesbach negyvenöt év kö­rüli, kellemes, nyílt tekintetű férfi volt. Magas homlokát hul­lámos, őszülő haj keretezte. Ér­telem sugárzott a szeméből. Ba­rátságosan üdvözölte Staleckert, akit régóta ismert a gyárból, fej biccentéssel köszönt Aszker- nek, s a kocsi alá bújt. Tüze­tesen megnézte a repedést, s óvatosan kopogtatta a környé­két, hogy meggyőződjön, ott nincs-e hiba. — Folytassák a munkát — mondta aztán. — A műszak vé­ge felé ide jövök m aid, megmu­tatom, hová kell vinni a kocsit, s ott meghegesztjük. Wiesbach elment. Aszker és Stalecker ismét munkához látott. Megtisztították és kimosták a karburátort meg a szűrőt, megnézték a gyertyá­kat, az akkumulátort, megfor­gatták a kerékabroncsokat. Wiesbach öt órakor jött visz­sza. Aszker kivezette a kocsit a színből, s a hegesztőműhely­hez hajtott vele. Tíz perc alatt kész volt a ja­vítás. — Köszönöm szépen. — Asz­ker kezet nyújtott a hegesztő­nek. — Hálából meghívom egy pohár sörre. — Egy pohár sörre? — moso­ly odott el Wiesbach. — Az nem is olyan rossz. Különösen, ha jó társalgóval issza az ember. — Holnap elutazunk az igaz­gató úrral. Csak néhány napra. Ha visszajövünk, megkeresem magát. — Jó. Tehát: ha visszajöttek. A munkanap végén a főbejá­ratnál várta a kocsi az igaz­gatót. — Kész a kocsi — mondta Aszker, miközben kitárta az aj­tót Khümetz előtt. — Indulha­tunk akár azonnal is. — Ha velem beszél, (módig tegye hozzá, hogy „igazgató úr”.' — szólt mogorván Khümetz. bár magában elégedett volt az ügyes, szolgálatkész sofőrrel (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents