Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-13 / 60. szám

1963. március 13, szerda 3. oldat A legteljesebb együttműködéssel Szubjektív jegyzetek egy tanácsülésről m Mintha a tavasz lehelete a traktorok „kedvét” is meghozta volna, olyan vidám pöfögéssel, zakatolással vonulnak ki a csá­szártöltési Felszabadulás Tsz ud­varából. Szállítják a trágyát a földekre. A közös gazdaság Csa­ta I-es üzemegységében az üveg­házak körül szorgoskodnak az emberek, a palántaneveléshez készítik elő a melegágyakat. Ga- raqzi László, a tsz elnöke éppen oda indul, amikor váratlan ven­dégként meglepjük. — Kezdjük alapozni az idei munkaegységet — mondja mo­solyogva és nyomban hozzáfűzi: — Pártszervezetünk éppen teg­napelőtt vitatta meg ez évi ter­vünket, hogy az ott elhangzott javaslatokkal együtt a közgyű­lés elé terjesszük. — És akadtak javaslatok? — Akadtak? Bőségesen. Jól­eső érzéssel mondhatom el, hogy az utóbbi közel egy év alatt ta­pasztaltam igazán, mennyire át­ütő erő a kommunista kollek­tíva. — Nézze, itt a szomszédban működő seprűkötő műhelyünket is elsősorban a pártszervezetnek gatósága felhívást intézett a ba­romfitenyésztés fokozása érde­kében. Ennek lényege: a nőtaná­csok. és a földművesszövetkeze­tek községenként indítsanak versenyt abból a célból, hogy a termelőszövetkezeti baromfi­gondozók és a háztáji gazdasá­gok asszonyai minél nagyobb mennyiségű baromfit nevelje­nek, s ezáltal tegyék lehetővé községeik felvásárlási tervének a teljesítését is. Megyénkben több évtizedes hagyománya van a baromfite­nyésztésnek. A kiskunfélegyházi asszonyok, a majsai, a szabad- szállási, a lajosmizsed és a mély­kúti baromfitenyésztők már ed­dig is sok sikert értek el, s hasznos tevékenységükkel hoz­zájárultak megyénk baromfite­nyésztésének fejlesztéséhez. AZ EREDMÉNYEK igazolják, hogy az utóbbi években mind a termelőszövetkezetben, mind a háztáji gazdaságokban jövedel­mező volt a baromfitenyésztés. Érré példa a tataházi baromfi­kombinát és még sok közös gaz­daság baromfinevelésének ered­ménye. De az egyéni és háztá­ji termelőknek is kifizetődött a baromfi tartás, amit az is mutat, hogy tavaly megyénkben több mint 230 ezer libára, sok tíz­ezer pulykára, csirkére és nem utolsó sorban hízott kacsára szerződtek háztáji gazdaságaink a földművesszövetkezetekkel. köszönhetjük. A múlt év kedve­zőtlen időjárása nem egyszer megrettentett bennünket. A ta­vaszi fagy elvitte a paprikán­kat, ez egyből másfél milliós kár. Aztán jött az aszály, újabb kiesések a tervből. S a párt- szervezet előállt a javaslattal: veszélyben a tervteljesítés, kö­vetkezésképpen a gazdáink ter­vezett . jövedelme is. Vizsgáljuk felül havonta időarányosan a ki­eséseket és pótoljuk, amivel le­het! Ex már politikai kérdés Így történt, hogy a szövetke­zet legtávolabbi pontjain a jó­formán semmire sem jó szét­szórt parcellákon, kereken nyolc holdon cirokmagot vetettek, megteremtve ezzel a szép hasz­not hozó seprűkötés nyersanya­gát. S mivel, hogy „evés közben jön meg az étvágy”, a kezdemé­nyezés arra is jó volt, hogy eb­ben az évben húsz hold gyenge minőségű földön termelik a cir­kot, hiszen kevés munkaráfordí­AZ ILLETÉKES szervek újabb kedvezményeket nyújtanak a baromfineveléshez. Ismét takar­mányjuttatásban részesítik azo­kat a termelőket, akik szerződ­nek. a liba, pulyka átvételi ára pedig a múlt évinél 2 forinttal lesz magasabb. Ugyanakkor a szerződő termelők állami áron kapnak takarmányt: a libánál darabonként 10, a pulykánál pe­dig 5 kg kukoricát. A tojásér­tékesítésre kötött szerződések alapján az első fél év során át­adott minden darab tojás után 8, a második fél évben pedig 15 dkg kukoricát kapnak álla­mi áron a termelők. Az említett felhívás értelmé­ben az most a feladata a köz­ségi nőtanácsnak és földműves­szövetkezeteknek, hogy minde­nütt alakítsanak versenybizott­ságot és folyamatosain értékel­jék a baromfitenyésztés ered­ményét. UGYANAKKOR nem közöm­bös, hogy a felvásárlási tervek teljesítésén kívül minden köz­ségben megfelelő fajtájú tyúk- törzsállományt alakítsanak ki. El kell érni, hogy néhány esz­tendő alatt a nagyobb tojás- és hústermelésre egyaránt alkal­mas állomány váltsa fel a jelen­legi kishozamú állományokat. E feladat végrehajtásában is nagy szerepük van a helyi nőtan á- csoknak és földművesszövetke­zeteknek. Fáradhatatlan felvi­lágosító és szervező munkával segítsék a cél elérését. Ferenc® Ernő tással holdanként a 23 ezer fo­rintot is meghozza. A különféle terméskieséseket pótolta, a pártszervezet javasla­tára terven felül beállított 10 000 naposcsibe nevelése, az értéke­sítésre szánt 50 süldő meghizla- lása és a vásárolt 20 növendék­marha, melyeknek felhizlalása 50 ezer forintot jövedelmezett. Szó, ami szó, ha az időjárás nem is bánt a tsz-el valami kesztyűs kézzel, a zárszámadáskor a mun­kaegység értéke elérte a terve­zett 30 forintot. S ha úgy tet­szik, ez már politikai kérdés is. Mindenkinek van pártmegbízatása önmagában, csak papíron mi haszna lenne a legéletrevalóbb javaslatnak is. Ám a Felszaba­dulás Tsz pártszervezete nem­csak a kezdeményezésben jeles­kedik. A kommunisták helytál­lásával, példamutatásával, a pártonkívüli aktivisták lelkesí­tésével a pártszervezet mozgató ereje a kivitelezésnek. De hadd beszéljen erről maga a tsz párt­titkára, Udvarhelyi Gyula, aki társadalmi munkában a község párttitkári teendőit is ellátja. — A gazdaság és a pártszer­vezet vezetésében a legteljesebb együttműködésre törekszünk. En­nek szolgálatában a pártszerve­zetünk 28 tagjának személy sze­rint külön-külön van pártmeg­bízatása. A magunk munkaterü­letén valamennyien a tsz-tervek maradéktalan teljesítéséért felel­nek a párt előtt. Az okos szó hatott Megkétszerezi a pártszervezet hatóerejét a kommunistákkal együtt serénykedő 27 fős párton­kívüli aktivista gárda. A párt- szervezet egyenként keresett és talált kapcsolatot az üzemegy­ségek legjobb dolgozóival, meg­hívják őket egy-egy taggyűlésre. — Az első megbízatásuk al­kalmával a szövetkezet igazi gazdáinak módján szóba hozták a paprikafagyás miatti kárt. A kiesés elég nagy, de nem kell megijedni, képesek vagyunk a más módon való pótlására, ha időben hozzáfogunk!... S az okos szó hatott. Ily módon azon­ban számos más feladatot is megoldottunk már. A császártöltési Felszabadulás Tsz pártszervezetében az a leg- figyelemre méltóbb, hogy a kom­munisták helytállása, példamu­tatása mellett felismerték: nagy jelentősége van a tsz-pártszer- vezet munkájában a párt célki­tűzéseit tudatosító, azokra moz­gósító pártonkívüli aktivisták­nak. Elhatározták, hogy számu­kat ez évben személyes beszél­getés, megbízatás révén legalább negyvenre növelik. PERNY IRÉN Szubjektív jegyzet: ez a cím talán jelzi, hogy nem valami szabályos tudósításról van szó. Azt úgyis olvasták már, megje­lent a megyei tanács alakuló ülése másnapján. Tanácsülés... Hát ebben mindjárt van egy kis hivatalos íz. Miféle szubjektív megfigye­léseket lehet tenni egy olyan al­kalommal, amikor megbízóleve­leket adnak át, meg ünnepi programot adnak? De hát — kik adják át és ki­nek? És kik adnak programot? Ha így nézi az ember: más a szemüveg. DD Nézzük a dolgot ezzel a sze­mélyesebb szemüveggel. Mint­ha egy fényképezőgép lencséje elé teleobjektív kerülne: ho­gyan is fest ez a 99 ember kö­zelebbről? Maga a terem, ahol az alaku­lás megtörténik — és ezt nem­csak a fotósok villogó vakui te­szik, meg a nagyon szolid ün­nepi külső —, akármilyen orszá­gos értekezlet színhelye is le­hetne. Persze, ez a jelző arra is vonatkozik, hogy az országos megbeszéléseken se a dekorá­ció a fontos ma már, hanem az, ami elhangzik. De azt is jelenti, hogy ennek a tanácsülésnek a színvonala, légköre, bár me­gyei — de nem provinciális. Itt az országos politikának tizen­kilenced része történik és való­sul meg. Egy darab szocialista Magyarország. Senkinek se jut eszébe, hogy aki Pestről érkezett kocsin és felszólal, az „lentről” jött. Ahol néphatalom van — és itt érezni a légkörét — meg­változott a „fent és a „lent” viszonylata. m Kilencvenkilenc tanácstag, kö­zülük negyvenegy régi, ötven­nyolc új... Nézem az arcokat: van köztük sok ismerős és per­sze még több új. Nézem a ru­hákat: a foglalkozások — né­hány falusiasán öltözött asz- szonyka, a lelkészek és katonák kivételével — megállapíthatat- lanok. A szőlészeti kutató épp­úgy lehetne miniszterhelyettes és a Központi Bizottság titkára, ha csak az öltözetét nézem — akár valamelyik pedagógussal vagy üzemi emberrel is összeté­veszthető. Külön fejezet: az „öregek”, a veteránok, a meg­hívottak soraiban. Örökifjan, pi- rospozsgásan, tréfálkozva — a festőművész, aki rendőralezre­des volt és Horthyékkal vere­kedett Szatymaznál, meg a többiek... Lehetetlen nem arra gondolni, milyen más a ma élő veteránok sorsa, mint a Szántó Kovács Jánosoké volt, akik tud­ták, nem érik meg a diófa fel- növekedését, amelyet ők ültet­tek el. Ezek a mi veteránjaink úgy csevegnek itt a szünetekben, és úgy szívják magukba a közéleti levegőt, mint aki a magaültette diófa árnyékában gyönyörködik a nekivaló tájban. m Szőlő... Még tél vége van, ha süt is a nap és egyetlen zöld lomb vagy rügy sincs még. Ha­nem a hivatalos szavak mögül és a szünetl beszélgetések min­den második bekezdéséből ki­kandikál az a bizonyos szóló szőlő, csengő barack —- mintha a szürke tervszámok mögül is rózsaszín és halványzöld fürtök és lombosodó fák néznének a terembe. Véletlen vagy nem véletlen, de ezen a napon közöl­te az országos pártlap a' me­gyei első titkár cikkét a más­fél milliárdos telepíted terv­ről: akármiről beszélget a te­rem, mögötte a szőlőről van szó. Az aranyhomokról. Ä gyarapo­dásról. Olyan ez az új tanács­ülés, mint amilyen szerelmes fiatalok beszélgetései lehetnek. Ott is mindig a jövőről van szó. Itt is. A szőlő — a megye nagy szerelme, tagadhatatlan. Ennek aztán olyan kedves, apró megnyilvánulásai vannak, hogy Miklóstelep gazdája, Hor­váth Sándor azon tön a fejét, hogyan lehetne a gyakorlatban is bemutatni legalább egv sző­kébb gárdának az ő büszkesé­geit; és látom a szemén, mi­csoda sajnálat költözött a Szívé- be, hogy nincs idő egy kis kós­tolóra ... m Beszél a Központi Bizottság titkára, a megye képviselője. Abban a stílusban, amely ma és holnap a stílusunk és az is lesz: kevés ünnepélyesség, inkább ba­ráti megbeszélés, nagyon sok realitás. (Nemhiába pénzügyi ember.) De hát itt nem forin­tokról van szó. Hanem arról, hogy a szavazás meg a tanács­alakulás — ünnepnap, hanem a demokrácia igazi vizsgái a hét­köznapok. Mert az élet nem csupa szent összeborulásból áll, hanem vitákból, ellenvélemé­nyekből is, és demokratizmust akarni — annak a vállalása, hogy azok is beleszólnak az élet irányításába, akik más szemszögből nézik az éleAet, a esetleg egészen más látókörük van, mint a vezetőnek... Né­zem az arcokat: vajon ezek közül az új tanácstagok közöl hánynak lesz már néhány hó­napon belül keserves vitája* gondja, amikor a fejét vakarva gondol arra, mi az ördögnek is jelölték őt tulajdonképpen? De hát... nemcsak a „szent összeborulásokat” kell vállalni.. □n Aranyhomok. Ez a nagyszálló. Jólesik le­írni: ebben a pillanatban a leg­szebb vidéki hotelünk — az egész országban. „Pesten is el­kelne belőle vagy öt” — mond­ja valaki, teljes joggal. A szí­nes fényképre kívánkozó épület körül olyan a sár, hogy hidat le­hetne verni rajta. Akik szeretik a jelképeket, eltűnődhetnek rajta, milyen nehéz átlábolni nálunk — a régitől, a kopottól, a megszokottól: az újhoz, a ra­gyogóhoz, a modemhez. De át- lábolunk. Bent ebéd van, amiről nyu­godtan lehet írni: a megye ve­zetői és a képviselők nagyon kel­lemes körülmények közt levest és sülthúst, meg krumplit és párolt káposztát esznek, aki szerint ez valami trakta, annak ajánlom figyelmébe bármelyik tsz-ünk zárszámadási ebédjét vagy vacsoráját. Semmi kirívó, semmi „osztályon felüli”. Jól­esik. Az asztalok körül: érdemes megnézni a társaságok összeté­telét. Ott, a feketeruhás Vár- konyi Imre főkáptalani helynök mellett egy honvéd, szemben velük Petőfi Sándor, a csupatűz agrár szakember, meg egy me­gyei pártvezető őrnagy, a szom­szédban Szabó Pali bácsi mel­lett Erdei Ferenc, aztán egy or­vos, egy tanár, egy tsz-elnök. Tréfák röpködnek és senki se beszél most politikáról, még a nemzeti egységről se. De éppen úgy érezni, mint a napsütést. Az is melenget, h* nem is beszél róla az ember. BAKJAI FEBGN0 ÜDÜLŐ SZÖVETKEZETI GAZDÄK Termelőszövetkezeteink önsegélyező csoportjainak tagjai közül az év első két hónapjá­ban _ három turnusban — összesén 150-en üdültek Harkányfürdőn. Képünk az üdülő szövetkezeti gazdák egyik csoportját vidám sörözés közben ábrázolja U gyógyfürdő éttermében. Jövedelmező vállalkozás A MAGYAR Nők Országos Tanácsa és a SZÖVOSZ Igaz-

Next

/
Thumbnails
Contents