Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-12 / 59. szám

1963. március 12, kedd

S. oldal

Főtantárgy — a gyorsaság...

Kulturáltabb környezetet

Sűrűn cseng a telefon a kecskeméti gyors- és gépíróiskola igazgatói irodájában. Ügyes, szakképzett munkaerőket kérnek az üzemek, a vállalatok. Fiatal lányok, dolgozni vágyó asszonyok érdeklődnek az iskolába való felvételük lehetőségei iránt. Az osztályokban fegyelmezett munka folyik, a billentyűk szigorúan zárt rendjén tapogatnak, vagy száguldanak az ujjak, a gyorsírás titokzatosan hurkolt jeleivel ismerkednek a tanulók.

— A kiképzés idpje két év és jelenleg hat osztállyal működik iskolánk — mondja Söröly Margit igazgató. — Ebből négy nap- pali tagozatú az iskoláskorú fiatalok számára, egy délutáni felnőtt tagozat, egy pedig az országban egyedül Kecskeméten létesített kísérleti jellegű továbbképző osztály. Évente átlagosan 50—60 végzett gép- és gyorsíró hagyja el az iskolát és még nem fordult elő, hogy valamelyikük ne kapott volna állást, de munkájuk ellen sem merült fel eddig súlyosabb kifogás.

Érthető is. A tanulók nemcsak kimondottan gép-gyorsírói ismeretekre tesznek szert, hanem a másodévesek minden héten egynapos szakmai gyakorlaton vesznek részt különféle hivataloknál, ahol a teljes irodai munkához szükséges jártasságot sajátítják el. Tudásukat szigorú év végi osztályvizsgák teszik próbára, és ha mindegyiken jól megállják a helyüket, akkor kapják meg két év után a szak- képzettséget igazoló oklevelet.

Nem könnyű feltételek. Mégis é jelentkezők száma évről évre nő és á helyhiány ellenére az Idei tanévben 180-nál több növendéke van a gép- és gyorsíró iskolának. Nagyrészük fiatal kislány — a VIII. általános elvégzése után került ide. A tanárok az előírt iskolai anyag átadásán kívül nevelésükre, erkölcsi-politikai magatartásuk formálására is nagy gondot fordítanak.

— Sok vesződséggel, de sók Ürömmel járó foglalkozás — lapozgat a füzeitekben az igazgatónő. — Kevesen vagyunk, de egyikünk számára sem közömbös, hogy tudásban, emberségben milyen dolgozókat nevelünk a társadalomnak. Ismernünk kell növendékeink gondolkozását és Életkörülményeit ahhoz, hogy képességüket igazságosan bíráltuk el, vagy fejlődésükhöz segítséget tudjunk nyújtani. Két

Führerük átvegye a hatalmat, s amikor a rohamosztagok betörték a házak kapuit, hogy kommunistákat kerítsenek kézre, Németország munkásosztályának pártja illegalitásba vonult.

Az NKF néhány tagja és a párthoz közel álló aktivisták már jóval ezelőtt speciális feladatot kaptak. Ennek a lényege ebből állt, hogy be kellett épül- Hitler pártjába, a nemzeti , «zocialista pártba és különböző j ezerveibe, s ott gyökeret ereszteni, vagyis az ellenség sorai- |ban dolgozni a pártnak.

Ilyen megbízatást teljesített Karl Krieger, a pártonkívüli közgazdász is. Megkönnyítette a helyzetét, hogy — amint ezt Ostburg Ortsgruppenleitere és a város más fasiszta főkolomposai tudták — kispolgári családból származott. Krieger apjának szőrmeáru üzlete volt.

Karl Krieger 1932-ben belépett a nemzeti szocialista pártba. A lakásán, a társalgó falára kitette Hitler nagyméretű arcképét, a kártyaasztal bársony térítőjén pedig állandóan ott volt a Mein Kampf bordó szattyánbőrbe kötött, dísznyomású példánya.

Ettől kezdve kettős életet élt Krieger — állandóan telve veszéllyel és örök Izgalommal. Szüntelenül bizonyítania kellett a rendszer iránti hűségét, s Krieger ezt rendkívül nagy améw kevés ehhez. Ezért fogadtuk örömmel azt a tervet, mely szerint 1970-re 4 éves, 4+2-es szak- középiskolává alakulunk, ahol a többi tantárgy mellett gyors- és gépírásból is érettségizni kell.

A dolgozók esti tanulásának lehetősége azonban továbbra is megmarad. Sőt addigra az ország több városában is bevezetik a Kecskeméten hasznosnak bizonyult továbbképző oktatást. Erről beszélt a kísérleti osztály vezetője, dr. Saskői Ernőné:

— A kezdeményezés városunk dolgozó asszonyainak köszönhető. ök, a 10—12 évvel ezelőtt végzett, vagy önszorgalomból lett gyorsírónök vetették fel azt, hogy milyen jó lenne tudásukat felfrissíteni és a legújabb szak- kifejezések rövidítéseit elsajátítani. Kérésükre engedélyezte a minisztérium az osztály indítását azzal, hogy ha nálunk eredményesnek bizonyul, akkor jövőre az ország több városában bevezetik. Egy éven át hetente két alkalommal, délután tartunk órákat és célunk, hogy beszédíró, jegyzököny-készítő gyorsírókat neveljünk, akik elérik a magas fokú vizsga követelményének megfelelő 250-es gyorsaságot.

Az eredmények, a dolgozók tanulási kedve, gyarapodó tudása mind a továbbképző osztály lét- jogosultságáról tanúskodik. Most éppen az április 4-i, felszabadulási versenyre készülnek, ahol megyénk legjobb gép- és gyorsíróival mérik össze erejüket.

bícióval tette. Aktívan részt vett példának okáért az 1934-es júniusi eseményekben, ugyanúgy, mint Heinz Upitz, ő is vadászott Emst Rohm elvbarátaira, s könyörtelen volt azokhoz, akiket fel kellett kutatnia és meg kellett semmisítenie. Igaz, a lelkiismeretének nem kellett tiltakoznia, hiszen ezek az emberek, bár Hitler opponensei voltak, de mégis megmaradtak náciknak, a német munkásosztály féktelen ellenségének.

Krieger helyzete a nemzeti szocialista pártban június után véglegesen megszilárdult. Felvették az SS-be, utána pedig megkapta a Gans-Behmer gyár irodavezetői állását, amely nem járt túl sok munkával, inkább magas fizetéssel. Khümetz igazgató rendkívül becsülte a pontosságáért és szolgálatkész jelleméért, s teljesen megbízott benne.

Ez volt Karl Krieger.

Miután befejezte a telefonbeszélgetést Staleckerrel, elgondolkozva lapozta az új sofőr iratait. Majd gyorsírót hívott, s ledlktált egy megkeresést a hamburgi katonai parancsnokság részére Heinrich Guberól.

— Ki írja alá? —■ kérdezte a gyorsírónő.

— A gyár igazgatója. Tegye át gépbe, vigye be Khümetz úrnak aláírni és küldje el.

Szorgalmas tanulással, a dolgos életre való céltudatos, lélki- ismeretes felkészüléssel télnek a napok abban az iskolában, ahol főtantárgy: a gyorsaság... A tanulók pedig: hivatásukat szerető fiatal lányok, komoly asz- szonyok, több gyermekes családanyák. Nem a polgári társadalom ponyvaregényeinek álrokolt gépírókisaszonyai, hanem a szocialista közösség megbecsült, jelenleg is tevékeny, vagy leendő hivatali dolgozói. V. Zs.

>00000000000000

Először

a nyilvánosság előtt

A múlt év őszén alakult meg Kalocsán a Katona István Társaság, amelyben helyi költők, prózaírók, képzőművészek és helytörténészek tömörültek. A társaság Katona Istvánról, az első magyar történettudósról kapta nevét, aki Kalocsán dolgozott a XVIII. század végén és a XIX. század elején.

A társaság tagjai március 29-én tartják első nyilvános felolvasó ülésüket a kalocsai járási könyvtárban.

Négyszáz öntözéses szakmunkás

Szombaton megyeszerte befejeződtek az öntözéses szakmunkásképző tanfolyamok. A téli hónapok alatt Kalocsán, Baján és Solton összesen 400 termelőszövetkezeti és szakszövetkezeti öntözéses szakmunkást képeztek ki.

A gyorsírónő fogta a jegyzet- füzetet és kiment.

Krieger nyugodt volt. Tudta, milyen választ kap majd a gyár Hamburgból. Schubert bízta meg, hogy helyezze el a gyárban Krauset. Krieger külön ebből a célból elment Hamburgba, s ellenőrizte azt, amit előző nap telefonon megtudott: a kórház megsemmisült, s a katonai parancsnokságnak csak az ott gyógyított betegek névsora áll rendelkezésére. S az egyik névsorban — amint erről Krieger meggyőződött — ott állt Heinrich Gube neve is.

Tíz nap telt el. Aszker, amikor egyik alkalommal találkozott a gyárban Kriegerrel, odasúgta neki, hogy szeretne vele beszélni. Aszker nemsokára az irodavezető szobájában ült, s egy kérdőívet töltött ki nagy buzgalommal.

— Ismeri ezt a nevet: Heinz Upitz? — kérdezte, közben sut- sogva.

— Az SS Gruppenführere?

— Igen. Most itt van Ostburg- ban, s már többször kellett elvinnem hozzá az igazgatót.

— Jól ismerik egymást Upitz- zal. Khümetz nagy fasiszta. „Hoche Schule”-t végzett valamikor és egy időben Zellenleiter volt, úgyhogy eléggé utálatos figura. — Krieger elnevette magát. — Jobb „gazdáról” nem is álmodhatott volna.

Modem városépítészet — halljuk —, és árkádos házsorokra, támpilléres középületekre, toronyházakra, üde színekkel pompázó, trükkös erkélymegoldásokra, blokkházakra gondolunk.

Milyen környezetben élnek vajon az építőipari tanulók, a mai építők utódai, akiknek szakmai világképében a célszerűséget és szépséget nagyszerűen egyesítő új építészeti elvek dominálnak mindinkább? Milyen az otthonuk, amely a családi hajlékot igyekszik pótolni. míg gyakorlatban és elméletben az építőszakma alapismeretéit tanulják? A pihenőidőben otthonul szolgáló környezet neveli-e őket a szépség, a rend szeretetére?

Nem hisszük, hogy nagyképűek lennének ezek az igények, melyekkel a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari V. ipari tanulóinak otthonát felkeressük. Hiszen ők fogják tovább építeni új városnegyedeinket, ők emelnek méltó lakhelyet az atomkorszak emberének.

A tanulóotthon masszív, csinos földszintes ház — mondhatjuk — a város legvégén. Errefelé olvadásos időben bizony bokáig érő a sár. Nem csoda, ha a nyitott tornác, az előhelyisé- gek komorak a sárfoltoktól. Csóti Andrással, aki a tanulók felügyeletét látja el, benyitunk az első lakószobába.

Éppen gyűlés van. Mészáros Györgyöt, az élénk tekintetű KISZ-titkárt hallgatják legalább húszán. Ülve, állva, székeken, de legnagyobbrészt a vetett ágyakra telepedve. Ki sapkában, ki hajadonfővel. Nem zavarunk. Míg visszalépünk, páran leveszik a sapkát. A szoba lakói nem nagyon örülhetnek. Lesz mit elegyengetni az ágyakon, jó betaposták a szobát is. Igaz, este van már, úgy is ágyazni kell, de...

De azért lehetne nagyobb rend. Nem lehetne jobban kímélni a sáros lábbelitől a szőnyegeket? Az is igaz, hogy sár van, de azért nem lehetne többet hagyni kint belőle? Az ágyvégekre akasztott munkaruhák nedvessége, a megvizesedett padozat, szőnyeg úgy is eléggé be- füli a szobát, hiszen ingujjra lehet vetkezni, olyan jó meleg van.

S ráadásul régi tagja az SS-nek

is.

— Igen... — Aszker elgondolkozott. — A napokban hosz- szabb útra indulnak Khümetz- zel. Nem máshová, mint Auschwitzba.

— Mit akar ő ott? Aha, értem már. Foglyokat. Munkaerőt. Érdekes. Nekem nem szólt, hogy menni készül.

Krieger felállt, s fel-alá járt a szobában. *

— Mikor indulnak? — kérdezte.

— Holnapután.

— Igen ... Most jut eszembe: tegnap megjött a rendőrség válasza, úgyhogy most már végleges az állása.

— Köszönöm... Szerettem volna említést tenni Wiesbach- ról, a hegesztőről.

— Igen, tudok róla. Schubert már beszélt erről. Foglalkozunk Wiesbachhal. Mire visz- szajönnek Auschwitzból, bizonyosan tudnak valami közelebbit. Attól tartok, hogy ön téved ennek az embernek a megítélésében. Ma ismét utánanéztem. Csak jót mondanak róla.

— Nem egészen értjük meg egymást. Én egyáltalán nem remélek tőle semmit. Csak pusztán szeretném megnézni egy kicsit jobban. Kiféle-miféle. Eny- nyi az egész.

(Folytatjuk)

A többi szoba üres most. egykét beteg hever csak az ágyakon. Ezekben is elég zavaró rendetlenség. ..Civilkabát”, munkaruha, könyv, kolbász — karéj kenyérrel, széthagyogatva az ágyakon.

Rendben van, sietni kellett a megbeszélésre. De annyira? Később a KISZ-titkár szobájában beszélgetünk. Itt van Turcsányi Géza, Németh József, Seres Pál, Bíró Sándor, Németh István is. Kérdem, meg vannak-e mindennel elégedve? Ágynemű, munkaruha, ellátás, tisztálkodási lehetőség igazán megvan. Zuhany, hideg-melegvíz, mosdó a fürdőszobában. Rádió, éjjeliszekrények, függöny az ablakokon, tükör, asztal, kancsó poharakkal. Szép pingált szobák, festésükre hamarosan újból sor kerül.

A KISZ-titkár és társai lakóhelyén azonban nincs asztal, nemcsoda, ha az ágyra telepednek tanulni, beszélgetni, mint a fecskék.

Nincs a klubszobában sem. Pedig ha azt a székeken kívül egy-két bútordarabbal, asztallal, szekrényekkel jobban berendeznék, igen megkímélnék a lakószobákat. így sivár és csak a neve klubhelyiség.

Jólesik hallgatni a fiatalos, lelkes Csóti Andrást, amint beszámol arról, hogy most ötödéves joghallgató. Mint kőműves kezdte a szakmát. Lánya, Mária technikumi érettségit tett tavaly. Most az uszódi Egyetértés Tsz könyvelője. Fia, András III. éves építőipari technikumi diák — Szegeden. Nyaranta Kecskemétien, a magasépítőknél van gyakorlati munkán. Édesapjuk most itt lakik a ,,nag'- családdal” az otthon egy kis szobácskájábán. Éjfélekig tanul.

Kicsit mintha restelkedne „fiai” miatt, akik nem a legnagyobb renddel fogadták a váratlan látogatót. Még védi is őket. hogy „hiszen gyerekek” még ..

Gondoltam, nem írom meg ezt a látogatást. Talán túl erősen fog majd a toliam, hiszen más megyeszékhelyeken is láttam tanulóotthont, nappal és este. Ebben az egyben — rend- szeretetben — jobbak voltak. Jól talált a KISZ-titkár megjegyzése, mikor véleményüket kérdeztem.

— Egyedül a kulturált környezet hiányzik...

Véleményem szerint is. Az adottságokat, ellátottságot figyelembe véve az volt első benyomásom, hogy elsősorban a tanulók igényességén múlik, hogy nagyobb legyen a rend.

Ismétlem, nem akartam

megírni a beszámolót. Aztán gondoltam egyet. Pár nap múlva nappal leptem meg az otthont. El kell ismerni, most engem is meglepett. Már kiválóan megvetett ágyakat is láttam. A ruhák példásan a helyükön, a szőnyegek kisimulva, tisztán takarták a parkettet. A rendben már a fiúk kézén yama is látszott, nemcsak Holota nénié, aki reggel 6-tól este 5-ig látja el teendőit az otthonban. Most, a rendbehozott szobák láttán jutott eszembe: olyan jól „felvinné” a faiakat egy-két színvonalas reprodukciós kép. Ha a vállalatvezetőség helyében lennék, a rend, tisztaság növeléséért úgy Indítanék versenyt a szobák között, hogy hetenként abban a helyiségben akasztanék fel új képet, amely első lett a szépség, rend megbecsülésében; Most kitűnő alkalom van igazán művészi reprodukciók vásárlására. A művelődési házban rendezett festészeti kiállításon olcsón kaphatók.

Minden egyes új művészi kén növelné a fiúk szeretetét a szép környezet iránt.

Tó* Mfü*

Dr. Saskői Ernőné órát tart a gyors- és gépíróiskola továbbképző osztályában.

mantikus, hamis illúziókba búr-