Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-12 / 59. szám
1963. március 12, kedd 3. oldal Egy szívvel, egy akarattal Párton kívüli aktívm m mélykúti Békében Négymillió facsemete Milyen szerepe és feladata van a pártonkívüli aktívának a közös gazdaságban? Erről beszélgettek nemrégiben a mélykúti Béke Termelőszövetkezet irodájában. Érdekes, hogy valamennyi jelenlevő tisztában van a párton- kívüliek aktívahálózatának jelentőségével, ennek ellenére azonban sem a Béke, sem a Termőkalász, sem pedig a Hunyadi Tsz-ben nem működött eddig ilyen csoport szervezetten. A TELEFON E néhány sorban nem arról akarunk szólni, hogy Kecskeméten megint nehezen kapunk vonalat, vagy sokat kell várni a 01, vagy a 08-ra. Bár erről is volna mát írni, de erről majd máskor. Most inkább arról, hogy egy régi, az életből vett bölcsesség kezd a posta vonalán érvényesülni. Régi szólásmondás ugyanis hogy a szabónak foltos a nadrágja a cipésznek szakadt a cipőtalpa, a kalapos hajadonfővel közlekedik. Az egyik éjszaka viszont azt tapasztaltuk, amikor telefonon a Posta Megyei Hírlaphivatalának vezetőjét hasztalan kerestük, miszerint a postásnak pedig nincs telefonja. Amint megtudtuk, volt régebben, de a szegedi igazgatóság ezt a telefonállomást másnak adta oda, mivel a hírlaphivatal vezetője lakást változtatott. Így azután a Lenin város házrengetegében gyalogosan kellett megkeresni a hivatalvezetőt, hogy fontos újságszállítási ügyben adjon utasítást. Azt mondanunk sem kell, amíg megtalálták az illetékest, addig minden vonat elmeint, s az újság itt maradt. Tudjuk, hogy sok gondot okoz a telefonigények kielégítése, de azt elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy nagyon fontos postai beosztásban levő tisztviselő, akinek sokszor kell az éjszakai ónákfcan intézkednie, ne rendelkezzen tetefcnáöo- móssai. MEZEI ISTVÁN beszélgetésre egyébként most azért került sor, hogy a három szövetkezet közelmúltban történt egyesülésével létrejött hatalmas közös gazdaságnak a tavaszi munkák megkezdésével kapcsolatos feladatait meghatározzák, s felmérjék a rendelkezésre álló erőket, eszközöket Miért nem tevékenykedett eddig a pártonkívüli aktíva? Talán nem voltak vállalkozók? Laki József, a Hunyadi Tsz pártszervezetének titkára ezeket mondja: — Vannak ilyen pártonkívüli szövetkezeti gazdák, annyi volt azonban a dolgunk, hogy sokrétű elfoglaltságunk közben szinte eszünkbe sem jutott a munkát megosztani, az ő segítségüket is kérni. Megelégedtünk azzal, hogy néhány pártonkívülit esetenként meghívtunk a taggyűlésre. Pedig nyilvánvaló, hogy sok minden jobban menne, ha céltudatosan foglalkoztatnánk mindazokat, akik tudnak a pártnak segíteni, és szívesen is vállalnak pártmegbízatásokat. Egy fiatalember kér szót. — Jóllehet a pártonkívüli aktívacsoport megszervezésének jelentősége világos, mégis nem ártana tisztázni, hogy kiket szervezzünk az aktívába, s hogyan foglalkoztassuk, milyen megbízatásokkal lássuk el az arra vállalkozókat. Véleményem szerint a pártonkívüli aktíva azért nem működött nálunk megfelelően, mert kislétszámú a pártszervezetünk és „féltünk” attól, hogy a taggyűlésen a meghívottak lesznek többségben. TÖbb hozzászólásból is az derül ki, hogy a pártonkívüliekkel való foglalkozást nem egyedül az előbbi fiatalember szűkíti le a taggyűlés keretére. Mindezt számba véve, az elhangzottak tanulságait a párttitkár foglalja össze úgy, hogy az egyúttal a pártszervezet munkatervének is részét képezheti. Azzal nyilvánvalóan nem elégedhetünk meg, hogy alkalomadtán néhány pártonkívüli megjelenik a pártalapszervezet taggyűlésén. Javaslom, hogy több pártonkívülit hívjunk meg — mondja. — Azt is helyesnek tartom, hogy taggyűlésenként felváltva hívjuk meg a pártonkívüli aktivisták egy-egy csoportját. Abból nem baj, hanem határozottan előny származik, ha például az állattenyésztés gondjairól vagy a kertészetben folyó munkákról tanácskozó taggyűlésen 15 vagy 20 pártonkívüli is részt vesz. Ily módon kétségtelenül növekszik tájékozottságuk, gyarapodnak ismereteik, fokozódik lelkesedésük, és hatékonyabban segítik az előttünk á*ó feladatok megvalósítását. A megbeszélés résztvevői azt is elhatározták, hogy a pártonkívüli aktivistákkal való foglalkozást a jövőben nem korlátozzák a taggyűlés keretére. Megállapodtak abban, hogy esetenként, mint például a tavaszi munkák megkezdése előtt is, a kommunisták és a pártonkívüli aktivisták nagyobb csoportját együttes tanácskozásra hívják össze, tájékoztatják a tennivalókról, és konkrét megbízatásokkal látják el őket. Elhatározták azt is, hogy a párttagok és a pártonkívüli aktivisták kisebb csoportjaival is rendszeresítik a megbeszéléseket. Végül abban is megállapodtak, hogy a pártonkívüli aktíva- csoportot állandóan, céltudatosan bővítik. Gondoskodnak róla, hogy abban necsak a brigád- vezetők, vagy munkacsapatvezetők kapjanak helyet, hanem a kertészet, a növénytermesztés és az állattenyésztés legkiválóbb dolgozói közül azok is, akik szívesen teljesítik a párt- szervezet megbízatásait. A párt- szervezet sorainak erősítése céljából pedig újabb tagjelöltek felvételére a legjobb pártonkívüli aktivistákat ajánliák majd. NAGY JÓZSEF (T. I.) Lapunk vasárnapi számában közöltük, hogy kormányunk a március 10. és április 10. közötti időszakot fásítási hónappá nyilvánította. A faültetésnek megyénkben különösen nagy a jelentősége, hiszen az eddigi nagyarányú erdősítés és a közös gazdaságok, legeltetési bizottságok, S egyéb közületek, valamint a fiatalok által végzett erdőn kívüli faültetés ellenére még nem sikerült megszüntetni szűkebb pátriánk évszázados fátlanságát. Az erdők, fasorok haszna közismert: a mezőgazdálkodás szempontjából kedvezően befolyásolják az időjárást; a kitermelt fa segíti a tüzelőanyag-ellátást, a feldolgozó ipar szükségletének a kielégítésével csökkenti importgondjainkat. Nem kevésbé jelentős az erdők haszna egészségünk védelmét, s az esztétikai szempontokat illetően sem. örvendetes, hogy mindez az elmúlt években egyre nagyobb mértékben vált szívügyévé termelőszövetkezeteinknek, a KISZ- fiataloknak. A fásítás terebélyes mozgalommá nőtt. Mind több helyütt hoztak létre szélvédő erdősávot, fásították a majorközpontokat, a városi és községi parkokat. Ily módon csupán a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság felügyelete alá tartozó területen az utóbbi évtizedben any- nyi fát ültettek, hogy az együttesen 11 ezer holdas erdőnek felel meg. Szövetkezeti gazdaságaink közül tavaly jó néhány — mint például a kiskunhalasi Paprika Antal, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag, a tiszaújfa- lusi Tisza Tsz, a ladánybenei Széktói és a lajosmizsei Arany- homok Tszcs — 20—30 holdas összefüggő erdőt is telepített. Megyénk KISZ-fiataljainak lelkes és eredményes részvételét jól példázza, hogy két éve az országban első, tavaly pedig az elismerésre méltó harmadik helyen végeztek a fásítás versenyében. A szép eredményeket utólag kissé lerontja, hogy az elültetett facsemeték védelme nem mindenütt megfelelő. A közutak mentén gyakran láttunk kettétört fiatal fákat, a kecskeméti Dobó István utcában és a református templom mellett elültetett fenyőcsemetéket pedig szinte egy szálig ellopták karácsonyfának. A most kezdődő fásítási hónap tehát a fák védelmének a nagyobb követelményét is támasztja mindannyiunkkal szemben. Ami az ültetés mértékét illeti, államunk 4 millió facsemetét és 30 ezer suhángot bocsát a fásítók rendelkezésére. Az eddigi eredmények alapján nem kétséges, hogy az összesen 730 hold területre elegendő csemeték mindenütt idejében földbe kerülnek. Mihelyt az első langyos napsugarak hírt hoztak a magára már nem sokáig várató tavaszról, megélénkült a kiskőrösi határ. Suba István és fia, Suba Pál, a Béke Szakszövetkezet gazdái is munkához láttak a gyümölcsösben. A fák tisztogatása, gallyazása, a szakszerű, gondos ápolás nem kis mértékben segíti hozzá a közös gazdáit ahhoz, hogy a közkedvelt üvegmeggyből bőséges termést szedhessenek majd. (Pásztor Zoltán felvétele.) Megtévedt fiatalok i-f _ Hát a negyedik bőrt hol hagytad? — A tanuló fiú értetlenül nézett mesterére. — Nem voK ott csak ez a három. — Biztos vagy benne? — Mit képzel rólam Karcsi bácsi!? — emelte fel hangját a fiú, mestere gyanúsítására. Nem szoktam én magával viccelni. — Akkor valaki a bolondját járatja velem, — szólt borús képpel Szabó Károly. Aztán lecsapta a három műbőrt és elvi- harzott az asztalosműhelybe. Kérdezett, veszekedett, a végén már szidta az egész műhelyt, de hasztalan, mert az ar v ágról mit sem tudtak. Az idős kárpitos lehangolva hagyta ott őket. Ilyen eset még nem történt vele. Gondolni se akar rá, hogy egy másik munkatársa ellopta a három méter anyagot. De miiért ne, kitelik abból egy szép műbőrkabát, ráadásul a legdivatosabb színben. Igyekezett magától el- hesegetrri a gondolatot, de hasztalan. Be kellett látnia, tolvaj van a gyárban, aki most lapul, s talán röhög is a markába, hogy milyen jó alkalmat adott néki az öreg Szabó. Tehetetlenül csapott a levegőbe, aztán el- szégyelte magát: Csapkodhatsz Karcsi, ezzel ugyan nem segítesz a dolgon, jobb lett volna, ha még este visszamegy a bőrökért, akkor most nem fájna a fejed. . . Ilyen gondolatokkal nyitott be Térjék Imre igazgató irodájába. Előadta a történteket, elismerte a saját mulasztását, aztán várta, hogy mit mond az igazgató. Biztos, szóba hozza a kártérítést, de nem így történt. Az igazgató csupán annyit között, hogy utána néz az egész ügynek, s hivatja, ha szükség lesz rá. Másnap röpgyűlés volt a gépműhelyben. Először az 1963. évi feladatokról beszélt az igazgató. Hosz- szabban fejtegette, milyen nagy jelentősége van annak gazdaságos teljesítésében, ha az egyes emberek, de a brigádok is segítik egymást. Egyszóval a siker titka, hogy a közös cél elérése érdekében, mindenki becsülettel helytálljon a maga munkaterületén. Majd kis szünet után hozzátette, csak az a baj, hogy csorba esett a gépműhely becsületén. Eltűnt egy három méter, értékes műbőr, s őt, mint vezetőt, ennél is jobban bántja, hogy a tettesnek cinkosai vannak az üzemben. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy egy ilyen nagy darab anyagot valaki észrevétlen eltüntessen. A tolvaj persze hallgat, de a műhely is néma. Viszont a műbőrnek nyoma veszett, így őt arra kényszerítik, hogy a kártérítés összegét egy idős mester, Szabó Károly fizetéséből levonassa: ö nem így képzeli el a betyárbecsületet. .. A gyűlésen csend volt, de alig lépett ki az igazgató az ajtón — felboly- dult a műhely. Másnap is ez volt a fő beszédtéma, hiszen Karcsi bácsit szereti az egész gyár. Summa summárum, a műhely igazságérzetét nagyon bántotta a dolog. Soós Sanyiban ez érlelte meg az elhatározást, nem hallgat tovább. Csak az első lépést ne lenne olyan nehéz megtenni. Tegnap ugyan már szólásra nyílt az ajka, beszélni akart. Aztán meggondolta magát, hátha észre térnek a tettesek. Belátják hibájukat, vagy megbánják a dolgot és egy fegyelmivel elsimul az egész ügy. De mit csináljon most. Ha nem beszél, cinkosa a többinek. Ha beszél, cinkosnak tartja a műhely, mondván, hogy miért nem szólt a röpgyű- lésen. Akkor aztán magyarázkodhat. Fene egy kényelmetlen helyzet — gondolta magában, aztán elindult az iroda felé. Az igazgató meglepve hallgatta vallomását. Az ügy a társadalmi bíróság elé került. Fiatal volt mind a három tettes. Nevüknek csupán a kezdőbetűit közöljük: T. I., K. F. és H. P. Elmondtak mindent töredelmesen. Komoly okuk nem volt rá, hogy a bőrt elvigyék. Arról sem beszéltek, hogy tulajdonképpen mi is lesz az anyaggal. Először afféle durva viccként inindult az egész. Aztán szégyenükben, meg a várható következményeket mérlegelve nem merték megtenni a visszalépést. T. I. kabátja alatt vitte ki a műbőrt, aztán összevissza rejtegették, míg egy kukoricakúpban úgy összierágták az egerek, hogy csak maradék anyagként lehet hasznosítani. A Kecskeméti Faipari Vállalat társadalmi bírósága csaknem 900 forint kártérítésre kötelezte őket. Ketten: T. I. és K. F. írásbeli fegyelmit kaptak. Az elsőnek csaknem 50 százalékkal, a másodiknak 25 százalékkal csökkentették a nyereségrészesedését. H. P.-vel szemben a bíróság elnézőbb volt, mivel ő igyekezett jobb belátásra téríteni társait, csak éppen belenyugodott a sikertelen kísérlek be. Bűnrészességéért fegyel mi t kapott. A megtévedt fiatalok azóta gondolni sem szeretnek a történtekre. Szabó Károlyt, ha csak lehet, kerülik, pedig az idős mester már nem harag-* szik rájuk. SÁNDOR GÉZA *
