Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-10 / 58. szám
JÉGTÖRŐ HAJÓVAL A DUNÁN — Vízügy IS... Vízügy IS... 'Álljon vételre...! — Itt Vízügy IS... Itt Vízügy 18... Vételre állok! — Itt Vízügy 1... Két jégtörő hajó készüljön fel a Dunára való kifutásra... Várják a további Utasítást! ható, hová kell további erősítéseket küldeni. Varrnak térképek, amelyeket naponta, vagy ha olyan a helyzet, óráról órára cserélnek. Ezekre a Duna és mellékfolyóinak szakaszonkénti vízállását jegyzik fel pontos időközönként. a jeget, majd annak is eljön az ideje. Hogy mikor? — Majd ha megindul a jég a Dunán — magyarázza Kiss György. Kemény munka lesz, meg kell akadályozni a jég torlódását és biztosítani a jeges víz szabad lefolyását Ha szerencsénk van, délen kezdődik az olvadás. A hajó a Deák Ferenc zsilip közelében halad. Emberek dolgoznak a nyúlgát tetején. — Ezt a szakaszt tovább erősítjük, mert a nyúlgát az eddig mért legmagasabb vízszint feletti esetleges árhullám ellen még nem nyújt kellő biztonságot — mutat a gátra Kiss elvtárs. Szalma Péter kapitány a kikötőbe irányítja a hajót. A parancsnok, a tisztikar, a legénység Győrben lakik, de már hónapok óta itt teljesítenek szolgálatot. Távol az otthonuktól, őrködnek afelett, hogy a Duna a mi megyénkben sem okozzon károkat. Határozott, gyors mozGáterősítés a Deák Ferenc zsilipnél. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság rádiós szobájában Karádi Gyula rendszeresen továbbítja az utasításokat, veszi a jelentéseket, összeköttetésben áll a jégtörő hajókkal, repülőgépekkel, s a jégtörőszolgálat egész, jól kiépített szervezetével. A szomszéd szobában Török Lajosné ül a telefonközpontnál, s az árvízvédelmi szakasz 50 pontjáról veszi a beérkező híreket. Valósággal főhadiszállás az épület, ahol a különböző helyiségekben mérnökök, technikusok, a műszaki ügyelet tagjai — tudományos pontossággal készülnek egy esetleges jeges árvíz megfékezésére. Mint a hadszíntéren, itt is megvan mindenkinek a felelős beosztása. Az egész hadigépezet, a parancsnoktól a gátőrig, tudja ki kinek az utasításait köteles végrehajtani. A falakon függő térképek a gátrendszerek, a szivattyútelepek, átereszek rendszerét mutatják. A befutó jelentések alapján pillanatok alatt megállapít— Vízügy 18... Itt Vízügy 1... A két jégtörő hajó fusson ki a Dunára...! — Itt Vízügy 18... A parancsot vettem... Indulunk!... Kiss Györgynek, a Vízügyi Igazgatóság igazgató-főmérnökének társaságában mi is a jégtörőre szállunk, A hajótest megremeg, amint a hatalmas Diesel-motorok működésbe lépnek. Mintha rossz köves úton haladó szekéren ülnénk, úgy rázkódik a hajó, amikor a jégtáblák közt elindulunk. A kikötőből a Dunára érünk. Nyílt víztükör csak a Sugovica torkolata előtt van, beljebb 70— 80 centiméteres jégpáncél borítja a folyamot. A hajók nekilódulnak — erős rázkódás — reeseg-ropog a jég, majd megállunk. Ezután többszöri nekifutás következik. Töredezik a jég, a víztükör nagyobb lesz. A kirándulás véget ér. Most még nem szabad megbolygatni — Itt vízügy 1... Karádi Gyula rádiós munkaközben. dulatokkal, óramű pontossággal hajtják végre az utasításokat. S ha a vén Iszter — ahogy az ókorban nevezték — netántán mégis bírókra kelne velük, kemény legényekre akad. NAGY OTTÖ Németh Géza riportsorozata ARCKÉPEK (2.) Aki emlékezni tud, az tud összehasonlítani Aki pedig ösz- szehasonlít, nem jár vakon, nem él öntudatlanul az életben, mint a csiga a tenger fenekén, hanem tudatosan éli az életet. Aki pedig tudatosan él, az alakítja is a körülötte zsibongó, színesedő valóságot. Egy község emlékezete sok mindent elárul, amit a történelemkönyvek összesítő, általánosító megállapításai talán nem érzékeltetnek olyan színesen, mint az egyes emberek részlet megfigyelései. A tanácstitkár úgy ismeri a falut, mint a tenyerét. Az új tanácsháza ablakán kitekint a főtérre, s csendesen ennyit mond: — Látja, ott ahol most hó borítja a virágágyakat és a parkot, ott volt a híres piac. Eltettük innen, mert így csinosabb, városiasabb a helység képe. S van ebben valami jelképes is talán. Rámréz, s várja, hogy kitaláljam. De hallgatok, s ő folytatja: — Azért sincs ma a főtéren a piac, mert ma már nem ez a legjellemzőbb a falura. A főtéren mindig az áll, ami kifejezi a helység szellemét. A kiskereskedelemre épülő árutermelés már háttérbe szorult. A nagyüzem bontakozik és a lakosság városiasodik. Földműves maradt nagy tömegében, de a modern ember új igényeivel. — így hát munka nélkül maradt, mint szülésznő? — Mint szülésznő, igen. De azért hiába is mosolyog rajtam, mégse árulok én üres gyékényen naphosszat. Van mit csináljak. Ma az a dolgom, hogy látogatom a terheseket, hívom őket vizsgálatra. Rendszeres terhesrendelés van a faluba. S ide minden jövendő kismamának jönni kell. Szülés után újra látogatom őket, s vigyázunk, hogy... S mondja tovább, csak úgy dől a szó, az új feladat támasztotta felelősség lendülete belőle. — Milyen gondja van megváltozott munkakörében? — A külterületiek, tanyasiak látogatása nehéz. Hiába, elavult dolog ma már ez a tanyai élet Nem is maradnának ott olyan sokan, ha nem lenne a tanya körül a háztáji szőlő, kert. Gyerekeknek se jó, sokat kell az iskolába gyalogolni. A tanya éppúgy elavult, mint a szülésznő. Mosolyogva fejezi be: — Szülésznőből ápolónő lett* tanyasiból meg városi lesz. Nemsokára a szülésznővel beszélgetek. A szülésznő Jánoshalmán munkanélküli lett. No, ezt helyesebben úgy kell mondanom, hogy a foglalkozása átalakult. Gyermekek ma is születnek itt jócskán, de nem a szülésznő kezei közt. — Bizony, kérem, régen, mióta csak emlékszem, háznál volt a szülés. S bizony, a tisztaság, orvosi vizsgálat hiányában gyakran kellett az asztalosnak kis fehér koporsót készíteni. Manapság talán már el is felejtette az asztalosmester, hogy milyen is a kis koporsó! — Miért, ma már talán nincs gyermekhalandóság? — Ma is előfordul, de aránytalanul ritkábban. Alig-alig. S ez bizony jórészt a szülőotthonnak köszönhető. Oda járnak ma már szülni az asszonyok. Jánoshalmának is van szülőotthona, g orvos kezében vannak a kis(Pásztor Zoltán felvételeiJ1 mamák. Az öreg, 87 éves Szűcs Simon ül az ablaka mögött, szíjjá a pipát, fújja a füstöt, s a füst úgy nekilendül, hogy szinte ölelkezni látszik a jégvirágokkal. Bekopogok hozzá, mire az öreg kinyitja az ablakot. Nem a kaput nyitja, mert még nem tudja,- hogy érdemes-e arra a vendég? — Simon bácsi, mit szól az új világhoz? — Hát fiam, van itt sok szép és jó, ami régen nem volt. Az a fontos, hogy a nép jól érezze magát. Mert ebben különbözzön ez az új világ a régitül: ne csak a vezetőség, de a nép is jól érezze magát. Ezért megy itt minden, fiam. Hallgat egy kicsit, kiveri a hamut az utcára, majd becsuk ja az ablakot, kinyitja a kiskaput, s megáll az ajtóban. — De van valami Itt fiam, ami régen nem volt és jobb lenne, ha ma se lennel ötven hold kukorica van kint januárban a halárban! Hó lepi, varjú megeszi, állatok pusztíjják el. Hát ez nagy vétők. Mikó vót ez? Mindenszentekre már a szárboglyák is össze vótak rakva, ejnye, fiam, nem szabad ezt, mienk az... Olyan szemrehányó*-’ m rám, hogy majdcsak r » vétkesnek érzem magarr (gaza van! Kifutnak a jégtörő hajók. (FoLytatfwk.j
