Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-10 / 58. szám
1963. március 19, vasárnap ». oldal Miska bácsi, a tanácstag Felelősség „Kedves Asszonyom! Ne haragudjon, hogy ismeretlenül zavarom. Tanácstag vagyok ezen a környéken, ahol beteg édesanyja lakik. Meglátogattam őt, s nagyon fájlalja, hogy oly régen írt.., Arra kérem, ne fosz- sza meg ettől az örömtől és bizonyára jólesne, ha egy-egy kis csomaggal — aprósággal, amit szeret — kedveskedne neki... BARTHA MIHÁLY kecskeméti tanácstag.” A vasárnap délutáni megszokott pihenés helyett tollat ragadott, papírra vetette ezeket a gyermeki szeretetre, gondoskodásra apelláló sorokat és elküldte Budapestre egy fiatalasz- szonynak. De pergessük csak vissza e kis történetet. Egy egész noteszt írt tele a jelölő gyűlési beszélgetésen. PeÉhhalál? Síró Simon — ez a „beceneve”, mert örökösen panaszra áll a szája — zsörtölődve, méltatlankodva lép be a tsz- elnök irodájába. — Egy percig sem maradok tovább a közösben, nem lehet itt még a betevő falatra valót sem megkeresni. — Ne beszéljen már zöldeket, hiszen most vett a fiainak egy-egy motorkerékpárt! — Hej, mikor volt már az! De most... ott tartok, hogy a Pesten tanuló diákfiamnak se tudok egy fikarcnyi elemózsiát küldeni. — Hány disznót vágott? — Kettőt. De abból az itthoni családot kell élelmezni, hiszen ketten járunk munkába. — Hm ... Hány csirke szaladgál az udvarán? — Olyan ... Százötven körül! — Kacsa? — Lehet vagy harminc. — Nem szégyelli magát! Maga nem tud csomagot küldeni az egyetemista fiának? Hiszen jóformán naponta útnak indíthatna egy-egy sültcsirkét. Itt hagyom elvágni a nyakam — húzza végig az elnök az ádámcsutkáján a mutatóujját —, ha a fiának nem autót ajándékoz a diploma megszerzésének örömére! — Autót? — juhászkodik meg Simon. — Mond valamit az elnök elvtárs! Majd ismét panaszra áll a szája: — Dehát addig éhen pusztulunk! J. T. dog kevesen mondhatják el magukról, hogy olyan jól ismerik környékük lakosságának gondjait, mint ő. Mégis. A konkrét javaslatokon, problémákon túl feljegyezte a felszólalások közben született gondolatait is. Hasznos lehet majd ez, kamatozhat a tanácstagi munkában — gondolta. S ott forgolódott február 24-én a választási irodában, érdekelte, hogyan zajlik a szavazás, no meg, hátha hasznát tudják venni a segítségének. A lakosság több mint 90 százaléka letette már a „voksot”, amikor a szavazatszedő bizottság elnöke áttekintette a névsort és megállapította, hogy egy közelben lakó 70 éves néni nem szavazott még. — Majd én meglátogatom, barátaim! — Szökkent talpra Miska bácsi. Röviddel később szomorúan tért vissza, mert az idős asszonyt egyedül, betegen találta otthon. Két hónappal ezelőtt agyvérzés érte. S a pár nappal később megtartott alakuló tanácsülés után, a tanácstagi jogokkal felruházott Miska bácsi elindult az idős, beteg asszonyhoz. El hagyatottságát már az első találkozáskor is érezte, ezért most főleg gondjairól tudakozódott. — Kilenc éve halt meg a drága jó uram, azóta jóformán mindig egyedül vagyok. Kevéske nyugdíjat kapok, 350 forintot. Nem sok, de valahogy mindig sikerült beosztani... Hanem az egyedüllét... szomorú... — A családja? — Három gyermekein van, egy fiam, meg két lányom — felelte elérzékenyedve és erőtlen kezével lemondóan legyintett. A fiam áldott jó gyerek, igencsak eljön minden nap. Vág egy kis fát, tüzet csinál. Nála laktam egy ideig, de tudja, hogyan van az: itt az én kis megszokott hajlékom. A városban lakó lányomnak három családja van. Neid sem könnyű, de... A másik meg Pesten van férjnél. Csak legalább írna! Tudja, hogy beteg vagyok, mégis olyan régen adott hírt magáról... S Miska bácsi az egész szívével átérzett bánatot vigasztaló, meleg szavakkal próbálta enyhíteni. Két nappal később már ott kopogtatott a néni Kecskeméten lakó lányának munkahelyén, hogy emberséges szóval a beteg édesanya iránti több szeretetre, törődésre indítsa. A meglehetősen ideges fiatalasszony bizalmatlanul mérte végig. Mi jogon avatkozik a dolgaikba? Van őneki éppen elég gondja. A gyerekek, az iszákos férj... — Kérem, hagyjon engem békén! — csattant a válasza, s az elképedt Miska bácsit magára hagyta a folyosón. Ejnye, ejnye, te felnőtt gyermek! — morfondírozott magában a megbántott tanácstag. — Hát ha akad is személyes bánatod, szabad azt az édesanyáddal éreztetni? összetalálkozott aztán a mamát a maga módja szerint istá- polgató felnőtt fiúval is, aki hálatelten köszönte a tanácstag érdeklődését. — Szegény mama! Tetszik tudni, jobb lenne neki nálunk, de hiába, nem tud megválni az évtizedek óta megszokott kis fészkétől. A nyugdíja nem sok. fin javasoltam is a nővéreimnek, hogy adjunk össze egy kis pénzt havonta, segítsük őt. A városban lakó tesvérem azonban olykor-olykor inkább tőle kér. — Próbálok én a pesti nővérnek írni. hátha megmozdítjuk a szívét... Majd szólok, ha válaszolt. .. Elkészült a levél, elvitte a posta. S Miska bácsi elővette kis noteszét, hogy sorra vegye a következő hétre reá váró tanácstagi feladatokat: családlátogatást, ügyes-bajos dolgokban az utánajárást. Majd a naplójába bejegyezte: „Levél a pesti fiatalasszonynak, elküldve 1963. március 3-án. Ha válasz érkezik, értesítsem a férfi-testvérét.” PERNY ÍREN Alig sütött ki a tavasziasodó nap máris mozgalmassá vált a soltvadkerti József Attila Tsz két és fél ezer holdas határa. Az őszi kalászosokat még hófoltok borítják, de a szikrázó fehérségben három UTOS vontatja a műtrágyaszóró gépet. A húsz hold kertészet melegágyai alá fogatok hordják a trágyát, a gyümölcsfákról pedig nyesik a gallyat. „Nemsokára elindulhatunk" — Ezt is nehezen vártuk már — sóhajt mosolyogva Lednicz- ky Vilmos, a tsz fiatal mezőgazdásza. — Hosszúra sikerült a tél, de végre hozzáfoghatunk a munkához. A főagronómusnak most az irodában van a legtöbb teendője. Két üzemegységet szerveznek. Ami pedig az ösztönzést vonalasabbá válik a politikai munka. Az állami és gazdasági vezetésbe állított pártonkfvüliek lelkes hozzáértése, hűsége bizonyítja, hogy ahol nyílt, őszinte a pártvezetés, ott megvan a bizalom is a pártonkfvüliek iránt, jó a légkör, termékeny a vita. reálisan oszlik meg a munka és felelősség párttagok és pártonkívüliek között — fejtegette Kovács elvtárs. A Pneumatikus és Hidraulikus Berendezések Gyárának pár.t.onkívüli telepvezetője, dr. Szűcs Endre készségesen és körültekintően, segíti a pártszervezet vezetőit szakmai tanácsadással. A Bameválnál Forgács György osztályvezetőt — mint az élőbb említettet — rendszeresen meghívják a vezetőségi ülésekre, beszámoltatják, s ezt ő is szívesen veszi. M indennapos gyakorlat, hogy a pártbizottságok az üzemekre vonatkozó párthatározatok végrehajtását ellenőrző vizsgálatokhoz igénybe veszik a pártonkívüli közgazdasági, műszaki, pénzügyi szakemberek segítségét. így kapott a konzervgyári Seres László munkaügyi vezető többször megbízatást egy-egy üzem munkaügyi kérdéseinek elemzésére, vizsgálatára. A mostani választás sikerében oroszlánrésze van a pár- tonkívülieknek is. Kecskeméten közel négyezer aktíva dolgozott, s közülük mintegy 1500 volt a párttag. Pártonkívüli segítőtársainkkal együtt könnyebb, eredményesebb a munka, jobb a politikai légkör. És csak ilyen körülmények között jogos ez a kérdésfeltevés: „Te mit tettél, hogy ez jobb legyen, amaz megváltozzék, a hiba megszűnjék?” ha a felelősségteljes tettekre a lehetőséget is megadjuk a pár- tonkívülieknek. Ezért a pártonkívüliek sem úgy gondolkoznak már, hogy „Mi csak nyújtsuk be a számlát, mit akarunk, mit szeretnénk, a kommunisták meg hadd verejtékezzenek a kiegyenlítéséért.” A pártonkívüliek céljainkkal való egyetértésének kiemelkedő megnyilvánulása volt legutóbb a tüzelőnehézségek leküzdésében való igen készséges részvételük. Kecskeméten a rendkívüli hideg beköszöntével 5700 tüzelőigénylő nyújtotta be kartonját a TÜZÉP-hez. Kitűnt, hogy soknak hosszabb-rövidebb ideig van még kitartása. A dolgozók követelték: a helyszínen kell felülvizsgálni minden igénylést. Megvalósítható-« ez gyakorlatilag? A párttagság áldozat- készségére számítani lehet, de az nem lesz elegendő, hiszen sürget az idő, elfogyott a tüzelő. Jelentkeztek az üzemek, jórészt pártonkívüli munkások az ellenőrzés lebonyolítására. Példájukra önként több mint hatszázan jelentkeztek, zömmel pártonkívüliek. Vidáman, udvariasan. az igénylőkkel barátságosan megállapodva, bámulatos gyorsan elvégezték az ellenőrzést. A TÜZÉP két nap alatt fel tudta dolgozni az 5700 kartont. A társadalmi erők, a pártonkívüliek lelkes közreműködése felderítette, hogy az igénylők 40 százalékának még nem volt azonnal szüksége tüzelőre, voltak, akiknek egész télire valójuk megvolt. JA ell-e ehhez magyarázat? A párttagok összetartó, buzdító ereje, példamutatása a kötelességvállalásban — a pártonkívüliek segítségével egyesítve a legnehezebb feladatok megoldására is képes. Tóth István Lapunkban már többször írtunk olyan fiatalokról, akik a szülői gondatlanság és a maguk felelőtlensége folytán a bíróság elé kerültek. Ezek az esetek azonban úgy látszik, nem szolgálnak elég figyelmeztetőül. Kecskeméten, aiz Árpád Moziban, ha a pénztárhoz megy az ember, nyolc-tíz elhanyagolt külsejű, egészen fiatal gyerek veszi körül és néhány fillért kér. Van, aki ad nekik, de olyan is akad, aki elzavarja őket. Ritkábban fordul elő, hogy valaki megkérdezze tőlük, miért nem mennek haza, mit keresnek a negyedkilences előadásokon. Az ilyen embertől elszaladnak, s kiszemelik a következő „áldozatot”. Amikor összegyűlt két-három forint, jegyet váltanak és beülnek a késői előadásra az első sorokba. Az előadás alatt és a szünetekben közbekiabálnak, rendetlenkednek és szemtelen megjegyzésekkel zavarják a felnőttek szórakozását. A jegypénztáros is bizonyára tudja ezt, hiszen a jegy árának az összekéregetése ott zajlik le a szeme előtt. Tudja azt is, hogy általános iskolás korúak az esti előadásokat nem látogathatják, mégis ad nekik jegyet. Talán nincs is ideje az ellenőrzésre. Nem hiszem, hogy ismeretlen lenne ez a körülmény a mozi vezetősége előtt, ők is többet tehetnének ennek megszüntetésére. A felelősség elsősorban a gyerekek szüleit terheli. Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek szülei nem is tudják, fiuk hol van és mit csinál. S a felelőtlen kis emberek egész délután a váróéban csavarognak, este pedig sokszor kétszer is megnézik a mozielőadást az összekéregetett pénzből, késő estig kimaradva. Az ilyen gyerekek nemtörődöm szülei nagy mértékben okozói annak, hogy öt, tíz év múlva végképpen nem tudnak parancsolni serdülő fiuknak, az elzüllik. munkakerülő lesz, esetleg bűncselekményt követ él. Nagyon súlyos a szülők felelőssége, de a társadalom többi felnőtt tagjai szintén elgondolkozhatnak. Nem szabad tűrni, hogy szemünk láttára csavargók és munkakerülők váljanak egyébként jobb sorsra érdemes gyerekekből. Nem ártana, ha a rendőrség időnként benézne az Árpád Mozi előterébe és egy-egy gyereket hazavezetne a szüleihez és azokkal elbeszélgetne. Meg lehetne szervezni Kecskeméten is —\ úgy mint Baján —, hogy a pedagógusok, az ifjúságvédelmi bizottság tagjai, a KISZ-fiatalok felváltva „ügyeletet” tartanának esténként a moziknál. így elejét vehetnénk a gyermekek engedély nélküli mozilátogatásának, • talán sok olyan bírósági tárgyalásnak is, amelyben a vádlott fiatalkorú. Gál Sándor illeti, a szőlőt és a kapásokat százalékra művelik. — Már szívesebben lennék kint, a területen — mondja. — Mielőbb szeretnénk megkezdeni a 80 hold gyümölcsös telepítését. A terület már előkészítve, s megszerveztük a két telepítő brigádot is. A műhelyben nemsokára befejezik a gépek javítását. Reméljük, mielőbb elindulhatunk velük. Brigádszervezét — Rohamszerű lesz most a munka — szól közbe Gazdag József, az egyik brigádvezető. — Igyekeznünk kell. hogy mielőbb megszervezzük a brigádot. Rövidesen brigádgyűlést tartunk, ahol megbeszéljük a soron következő feladatokat. A tennivaló pedig sok. És sokféle is, hiszen most nem ágazat, hanem terület szerint oszlanak meg a brigádok. Nehézségek is várhatók, de Gazdag József nem fél ezektől, hiszen már 12 éve brigádvezető. Néhány évig szövetkezeti elnök is volt. — Nekem bizony nehezebb, mint a többi gazdának — mondja, de hozzáteszi, hogy nem panaszkodásképpen. mert szívesen vállalja a gondokat. — Én ugyanis ide öt kilométerre, a faluban lakom, de az üzemegység központja még további 8 kilométer. Csak kerékpárom van, s így egy órával korábban kell felkelnem, mint azoknak, akik itt laknak a környéken. Nagyüzemi módon Lehr Istvánnak, a másik brigádvezetőnek már könnyebb a dolga: neki Danuviája van. Dehát ez a könnyebbség csak látszólagos, mert a brigádja területén levő 50 hold szőlő parcellái 16 kilométeres körzetben'szanaszét terülnek el. — Ezért is kell a nagyüzemi telepítés — vonja le a következtetést. — Csinálunk 20 hold szőlőiskolát is. A területen már kint van a trágya, de a fagy miatt még nem tudtuk szétszórni. Bízik a brigádjában. Sok függ a munkacsapatok vezetőinek megválasztásától. Azt tartja, hogy csak szervezetten lehet elvégezni a sokféle munkát. — De segítenek a nagyüzemi módszerek is — teszi hozzá a főmezőgazdász. — Ezért a 270 hold kukoricának a háromnegyed részén vegyszerrel irtjuk a gyomot. Tavaly is sokkal nagyobb termést értünk el a vegyszerezés, mint a kapálás eredményeként. S nagy szükség van a családtagok munkájára is, ezért alkalmazzuk a százalékos jövedelemelosztási formát. Így várják a tavaszt Soltrad- kerten. S nemcsak a földekre, a lelkekre is mind melegebben süt a nap. HATVANI DÁNIEL Sole szoknya meg a riporter A riporter a népviseletérőt híres faluba látogatott. Kísérője, a község fiatal tanítója elkalauzolta a legügyesebb hímző asszony otthonába, aki haladéktalanul öltögetni kezdett, hadd lássa a vendég, hogyan is készülnek a szép, tarkavirágos főkötők, ingvállak. A riporternek minden nagyon tetszett, s hogy a népviseleti rejtelmek mélyére lásson, megkérdezte: vajon hány szoknyát visel a zord télben egy ilyen tűzről pattant asz- szonyka? — Nincs én rajtam csak három — így a kérdezett. — Három? — csodálkozott a riporter, fis mert hallott már valami ilyesfélét, nagy bölcsen így szólt: de tesznek alá valami párnát, vagy mi a csudát, attól áll ilyen szépen, haran- gosan. — Tesz ám, akinek szüksége van rá, de amit itt lát az újságíró elvtárs, az mind az enyém, akkor is, ha sokallja egy kicsit — vágta rá büszkén a menyecske. B. a Tavaszvárás
