Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-09 / 57. szám

1963. március 9, szombat 3. oldal Tavasz előtt a kísérleti intézetben Szép kirakat — rossz munkakörülmények Hu az újságíró babonás volna, minden bizonnyal így kezdené beszámolóját: „Nem akarom elkiabálni ..” Erről persze szó sincs, és babona ide vagy oda, nyvgodtan kijelent­hetjük, hoyg a tavasz mar ko­pogtat, s lassan nemcsak a könnyebb felöltők, de a bailon- kabátok is „divatba jönnek" újra. Minderről — ha közvetve is — a Duna—Tisza közi Mező­gazdasági, Kísérleti Intézetben győződtem meg pár nafaa, ahol nemcsak az üoegnázakban, de csaknem valamennyi munkahe­lyen már élénk tavaszi előké­szület folyik. Az egyik üvegház előterében párafelhőt ontva, hatalmas üst fortyog. A melegágyi földet ste­rilizálják itt, gőzt vezetnek át rajta, ami által a káros mikro­organizmusok, gombák elpusz­tulnak. A földet ezután megros­tálják, majd a kiégetéssel ugyancsak fertőtlenített szapo­rítóládákba töltik. Ezután kerül beléjük, soros vetésben, a mag a szabadföldi paradicsomkísér­letekhez. Ex a munka már a nagy, öthajós üvegház előterében folyik, amelyet a kopácsolás zaja és átható festékszag tölt be: a melegágyi ablakkeretek festését, üvegezését is itt vég­zik az intézet munkásai. Belátogatunk a talajfűtéses hajtatóházba, ahol a már piacra került saláta és hagyma helyét tűzdelik be paradicsompalán­tákkal. A későbbi vetésű saláta és retek eladására is már e hónapban sor kerül. Egy másik helyiségben a par­cellákban zöldellő saláták egy részét fekete fóliával borították be. E kísérlet célja annak meg­állapítása, hogy a sötétszínű műanyagtakaró alatt nevelt sa­láta — a fólia hőelnyelő képes­sége következtében — mennyi­vel gyorsabban fejlődik. Kísérőnk most a szomszédos parcellára hívja fel figyelmün­ket, amelyben már kalászol né­hány keresztezett őszi búza­fajta. — Ezeket a múlt év októbe­rében vetettük jarovizált mag­ból. Április közepére érik be a kalász. Ekkor megszedjük a magvát, amely vízben áztatva újból hűtőszekrénybe kerül. Körülbelül egy hónapig tartjuk núllfokos hőmérsékleten, majd újra elvetjük. Augusztus táján ismét beérik. Ezzel a módszer­rel évente két nemzedéket tu­dunk a kalászosból felnevelni. Érdekes ez a tudományos kísérlet. De talán megbocsátható nekünk, ha fél szemmel még mindig a kacéran guggoló, üde­zöld fejessalátákra kacsintgat­tunk. Ilyen hosszú tél után vita­minéhségünk egyre jobban kö­vetelőzik. Itt már mindenesetre hadat üzentek a télnek, amelyet a remélhetőleg rövidesen aszta- lunléra kerülő primőrök majd még inkább elfeledtetnek ve­lünk. Jóba Tibor rium utasítására a Bács-Kískun megyei Tanács művelődésügyi osztálya több napon át tartó ankétokat szervezett a tanár­képző főiskola tanterv-terveze- téről. Február 28-tól március 8-ig 9 ankétot tartottak Kecs­keméten, a tanács művelődés­ügyi osztályán, melyen részt vettek a minisztérium Felsőok­tatási Főosztálya részéről Bolló Bertalan, a Szegedi Tanárképző Főiskola földrajzi tanszékéről Űi gyártmány A Kiskunhalasi Vas tömeg cikk- ipari Vállalat az idén az IKA­RUSZ székesfehérvári gyáregy­ségének 102 darab röntgen áram- taliga karosszériát gyárt le. Eb­bői a mennyiségből az első 11 darabos szállítmányt rövidesen útinak indítják. Képűnkön Kovács Gyula esz­tergályos Mikus Pál művezető­vel a gyártmány egyik alkatré­szének gyártásával kapcsolatos technológiái utasításokat beszéli meg. Moholi Károly, valamint a me­gye általános iskoláinak szak- felügyelői, igazgatói, kiküldött szaktanárai. Az ankét célja, hogy az eddigi szokásoktól eltérően a főiskola tantervéről kikérje az általános iskolai tanárok véleményét és az elhangzott hasznos javasla­tokat figyelembe véve még ’ób­bá, eredményesebbé tegyék az általános iskolai tanerőket kép­ző főiskolák munkáját. Minden esetben örömmel adunk hírt arról, ha a lakosság igényeinek kielégítése érdeké­ben új javító fiók nyílik, vagy korszerűsítenek egy-egy szolgál­tató üzletet. Az utóbbi esetről értesülve elindultunk, hogy tol- lal-képpel bemutassuk a Kecs­keméti Fényképész Szövetkezet új műtermét, mely nemrégen nyílt meg a Cifrapalota mel­lett. A fényképész szalon szép kirakata és a csillogó neon­reklám már messziről szemébe tűnik a látogatónak. Arról vi­szont, amit a kirakat mögött láttunk, sajnos, nem írhatunk a dicséret hangján. A szövetke­zet vezetői ugyanis vajmi ke­veset tettek azért, hogy új üz­lethelyiségükben korszerű mű­termet alakítsanak ki, és meg­felelő munkakörülményeket biz­tosítsanak a dolgozóknak. A műterem eléggé rideg be­nyomást kelt, pedig ízléssel, szépérzékkel és viszonylag cse­kély beruházással otthonossá tehették volna. A technikai be­rendezésekről, világító lámpák­ról elég annyit írni, hogy el­avultak, falusi fényképészeknél is különbet láttunk. Egyszóval az egész műterem nélkülözi azt a nívót, amit egy megyeszékhely új fényképész szalonjában el­várna az ember. A laboratórium szakszerűtlen kialakítása és az egészségtelen munkakörülmé­nyek pedig arról vallanak, hogy Az elmúlt gazdasági év során a tassi Petőfi Termelőszövetke­zetben a növényi kultúrák öntö­zésében szép eredményeket ér­tek el. Főként a takarmányfé­léket — silókukoricát és lucer­nát — öntöztek, de a kapásnö­vények közül a kukorica és a cukorrépa, az ipariak közül 100 hold rostlen, s végül, da nem utolsósorban, a kertészet egy ré­sze is kapott öntözővizet A szó­rófejek 1962-ben 700 holdat láttak ed mesterséges csapadék­kal. Az öntözés nélküli kontroli- parcellák 14 mázsa átlagtermé­sével szemben, öntözéssé! hol­a szövetkezet vezetői figyelmen kívül hagyták a dolgozókról való gondoskodást. A nagyító helyiségben, a filmhívó kamrá­ban nincsen se szellőző nyílás* se levegőcserélő berendezés de még víz sem (!?). A negatívok és papírképek kidolgozó szobája pedig olyan kevés fényt kap, ami mellett pár év és elromlik a dolgozók látása. Tapasztalataink azért Is meg­lepőek, mert az új fényképész szalonban minden lehetőség ad­va volt egy minden tekintetben korszerű munkahely kialakítá­sára. Annak fejében ugyanis, hogy a szövetkezet átadta Kos­suth téri részlegét az Élelmi- szer-kiskereskedel'mi Vállalat­nak, komoly pénzügyi kedvez­ményt kapott. Az Ingatlanke­zelő Vállalat csaknem 40 ezer forintot költött új helyiségük épületének felújítására. Az Élel­miszer-kiskereskedelmi Vállalat pedig 12 ezer forinttal járult hozzá az átköltözés költségeihez. Emellett az OKISZ rendelete alapján módjuk lett volna hosz- szú lejáratú beruházási kölcsön igénybe vételére. Sőt, az sera mentség, hogy a szövetkezet vezetőinek erejét meghaladta egy szakmai szempontból kifo­gástalan laboratórium tervezése* hiszen az OFOTÉRT Vállalat korszerű kecskeméti laborató­riuma például szolgál ennek ki* alakítására. S. G. dan tatát 94 •~x— atHtnM adott a lucerna. A néran vetéssel termesztett eeöveekofax rtca 18, az öntözött pádig 4É mázsa átlagterméssé flenletti Erre a gazdaság» érte TPC holdra készítettek öntözési t» vet, amelynek jó rúnát a law konca és a kertészeti növények mesterséges csapadékkal veié ellátásával teljesítik. Ha tan- vüknek megfelelően éterül kék garnitúra 3600-as szivattyúé he- szerezniük, akkor a közős sírén1 tóterületnek esaknena a Iri'ttiin mad részén válik lehetővé an Saw tözés. Megkezdik a legelők tets­zését is. Vita a tanárképzésről A Művelődésügyi Miniszté­Csaknem 800 holdam öntöznek a* idén Az utcánkban történt Kicsi, kertes hóz a város széléin. Előtte keskeny, virágágyás, nyáron te­lis-tele bársonyszinnú rózsáikkal, kerek képű dáliáikkal, tüzes paprikavirágok­kal. Télen kopár a kis kert, csak a kí­váncsi ablakszemek fodros függönyein virítanak tarka tulipánok. Mintha a nap is derűsebben sütne ide, körülragyogva azt a középkorú, fekete asszonyt, akit a kapuban minden délután három gye­rek harsány rivalgása üdvözöl. Kovács Jánosnénak hívják és özvegy­asszony. Ennyit tudtam róla, meg azt, hogy csomagoló valamelyik gyárban és három gyereke közül még egyik sem kereső. Rózsi a nagyobbik, 14 eszten­dős, ábrándos, félénk kislány. Naphosz- szat olvas. A szomszéd bizalmas val­lomása szerint Kovácsné taníttatni sze­retné. Eszter két évvel fiatalabb a nén­iénél. eleven mint egy csikó és szép, mint a rózsás húsú puttók a nagy olasz mesterek képein. Marcika még csak 10 éves, de komoly tekintélynek örvend a környék asszonynépe előtt. Férfiakat megszégyenítő ügyességgel hozza rendbe az elromlott villany vasalókat, kilyu­kadt bicikligumikat és fürgén szpllt házhoz porszívót, mosógépet, padlóke- félőt. A mi ablakunk éppen Kovácsék há­zára nyílott és így akaratlanul is min­dennapos szemtanúja lettem életüknek. Hajnalban világosság gyűlt a függönyök mögött, füstfátylat lebbentett a kémény — készült a reggeli. Aztán a gyerek­sereg kiviharzott a kapun az iskola, — Kovácsné pedig a munkahely felé. Dél­után a gyerekek érkeztek előbb, lármás jó kedvük majd szétfeszítette a szűk lakást. Alkon yodott már, mire feltűnt az utca végén Kovácsné apró termete. Fárad­tan poroszkált, kicsit görnyedtem, tö­mött tálkájának súlya alatt. A fekete nagykabát még törékenyebbnek mutatta mint valójában volt, s a mintás kendő alól melegbama fénnyel kandikáltak elő álmatag, még mindig szép szemei. Ritkán beszélt, de tekintete egy életről mondott őszinte vallomást. Sorsáról, társtalanságáról, apró örömeiről, szívós belső erejéről, három élet súlyával gyenge vállán. Egyszerű asszony volt. Csak magá­nyosabb mint a többiek. Megbízható, jó munkaerőnek tartották, példás csa­ládanyának, de rést senki nem próbált nyitni zárkózottsága falán. Néha lopva megfigyeltem, önfeledt álmélkodással hallgatta a gyerekek eszmecseréjét, — tudásról, iskoláról, a világról, amelyben élt, de amelyet annyira sem ismert, mint a gyerekei. Ha nem látta senki, belelapozott a tankönyvekbe. Behunyta a szemét, ha Rózsa zenére állította a rádiót. Őszülő hajjal, morzsánként csi­pegette össze azt, ami sokáig hiányzott az életéből. A szépséget, a csodát, az ismeretlen meghódítása felett érzett bol­dogságot.-. Egyik nap a minden lében kanál Bó­rán tné nagy újsággal kopogtatott anyám­nál: — Szomszédasszony, — zuhant be a« ajtón. — A Ida Kovácsné megbolon­dult Iskolába iratkozott. Is-ko-lá-ba... saótagolta. — Sfeti maga ezt? Vén fejjel nem röstell a gyerekei közé beülni. Meg arról a jó helyéről is elkérte ma­gát. Úri módon élhetett volna, a kutya se zavarta ott a csomagol óban, hát nem gép mellé vágyakozott? Szakmunkás, vagy ml a fene akar lenni. Nem tudom, mi üthetett belé, de amondó vagyok — a szamár is jó dolgában ment a jégre... Ezzel átrobogott a szomszéd házba, vitte a hírt szegény Kovácsné háboro- dottságáról. De hát minden csoda há­rom napig tart, az izgalom is elcsitult az utcánkban, ment minden tovább a dolgok megszokott rendje szerint. Kül­sőleg mi sem változott. Csak a nagyon kíváncsi szemlélő vehette észre, hogy Kovácsné körül valami nem olyan mint máskor. Egyenesebb lett a tartása, ki­simult az arca, frissebb a tekintete. Es­ténként nem álmélkodott megható naiv- sággal Mard pofon egyszerű számtan- példáin, hanem ellenőrizte azokat. Ró­zsival József Attiláról vitatkozott és Esztert színházba vitte. — Kell ez is — mondta tömören, mi­kor Lórántné erre a hírre felesleges pénzpocsékolásról, esztelen költekezés­ről károgott. Egyik nap — éppen szabadnapos volt és a gyerekek kedvencét, túrós csuszát kéred tett — mW állt mse » ház előtt. Újságíró és fator (porig» ét­kezett, így értesült a környék arról, hogy Kovácsné a szalon« kiváló dol­gozója lett, büszkesége a gyárnak, olyan valaki, akiről nem átaüanak írni a la­pok. összecsődült az utca apraja- nagyja, ő pedig a nagy, de váratta» dicsőségtől égő arccal, pironkodva, ára azért fontosságának teljes tudstátoen pislogott a riporter fényképezőgépe előtt. Élvezte a helyzet rendkívülisé­gét, az ünnepi esemény fényénél jol­csóén melegedett. Végre a kocsi elsuhant és szétszéledt a szájtátva bámészkodók gyűrűje is. ö pedig gyorsan bebújt a konyhába, csak vékonyka hangja hallatszott, amint népdalfélét énekelgetett. Hanem a gye­rekek a rendkívüli eset korlátlan urai­ként társaik között aratták le anyjuk sikereit, mérhetetlenül élvezve a hely­zetet, — majd a hívó szóra elégedetten rohantak haza. Lassan minden elcsen­desedett. .. Másnap Kovácsné, karjára akasztott táskával, szapora léptekkel Indult a gyár felé. Csakúgy mint tegnap, vagy azelőtt, hosszú éveken át. A kabát is* a táska is. minden a régi volt — mintha mi sem történt volna. De én éreztem# hogy valami most már nemcsak benne# hanem a környezetében is megválto­zott. És a dolgos, a maga egyszerű sor­sát biztos kézzel kormányozó munkás­asszony képe felejthetetlenül bevésődött az emlékeim közé... VADAS ZgPgfifc r

Next

/
Thumbnails
Contents