Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-08 / 56. szám

K

„4 könyveli lelki és igazi barátinak...

Tamási Áron dedikálta így számára egyik könyvét, amikor legutóbb Kiskőrösön járt. Hogy mennyire találó e dedikációba sűrített rövid jellemzés, arra

Látom, még ma is eléraékényül, ha erre gondol. De úgy érzem, inkább az őrömtől, mint a büszkeségtől. Pedig voJme joga az utóbbira is, s nem csak

&zíaiittk eqhz nieleqéüíL kchzchitjiik akut!

AA árcius 8. Nemzetközi nö* » ■ nap, a világ asszonyai köszöntésének napja. A családokban, üzemeinkben, a termelőszövetkezetekben és a hivatalokban a figyelmesség ezernyi jelével — köszöntéssel, szerény kis virágcsokorral, apró ajándékkal — kedveskednek méltó harcostársaiknak a férfiak. Ezen a napon a megszokottnál is többet gondolunk arra az állhatatosságra, gyengédségre, fáradhatatlanságra, amely az asszonyok sajátja. Az asszonyoké, akik a férfiakkal vállvetve serénykednek a munkahelyeken és az otthonokban.

S a meghitt ünneplés közben elgondolkozva olvassuk az Egyesült Nemzetek Szervezetének a világ különböző országaiban élő nők helyzetéről közzétett jelentésének adatait.

A jelentés szerint igen sok tőkés és volt gyarmati országban a nők képezik az alapvető mezőgazdasági munkaerőt. Nyuzetben küzdenek családjukért, a hazáért, s akiket a mostoha körülmények között is rendíthetetlenül velünk közös cél vezérel: béke, béke a világ valamennyi népének!

A kedves ünnep alkalmából hadd csillantsunk meg néhány portrét a mi asszonyainkról, leányainkról.

Az orvosfeleség

Szerényen, csendesen él Du- naegyházán, s személyét mégsem lehet észre nem venni a község életében. Mindenki ismeri, tudják, hogy három gondosan nevelt kisgyermeke van. A férje mellett, mint asszisztensnő működik és mindenkihez van egy-két meleg szava. Maga végzi háztartásának minden munkáját is.

Ám, mint napjainkban a legtöbb asszony, dr. Mozol József- né is úgy érzi, hogy kis családja és a társadalom szoros egységet alkot! A közösségért végzett tevékenykedés megszépíti az otthon életét, egymás megértésére, becsülésére vezet.

Eleinte, amikor 1959-ben a községbe került és röviddel később, amikor a helyi nőtanács elnöki posztjával megbízták nem volt könnyű dolga. Dunaegy- házi asszonytársai nehezen barátkoztak a szervezeti élettel. A nőtanács első üléseit a saját lakásán tartotta, személyesen járt házról házra, hogy az asszonyokat a gyűlésre hívja.

Az első idegenkedés jege azonban hamarosan megtört, meghitt barátsággá, bizalommá változott. Megszervezték az első kézimunka tanfolyamot, nőta- nács-estéket rendeztek, receptest. felolvasás, könyvkölcsönzés következett. Lassan kialakult a szervezeti élet. Nyáron sokat eljárt dr. Mozolné a Haladás Tsz

asszonyai közé, s ilyenkor a beszédtéma a szorgos munka fontossága volt.

A kibontakozott szervezeti élet egyetlen hátráltatója a helyiséghiány maradt. Ez a gond azonban hamarosan megoldódik. A múlt évben épült szép kul- túrházban rövidesen az asszonyok is birtokba vesznek egy szobát.

Máris kidolgozták a hetirendet, a szabás-varrás, kézimunka tanfolyamot ez évben is megszervezték, folyamatosan vezetik a főzőtanfolyamokat. Kedvesek, meghittek a klubestéik. S a helyi nőtanács aktivistái egyre gyakrabban hozzák szóba a tsz közelgő tavaszi munkáit. Mert az asszonyok nem szeretnének szégyent vallani!

S a vázolt munkának az orvosfeleség, dr. Mozol Józsefné a lelkes, fáradhatatlan szervezője, irányítója. A község lakossága nem véletlenül jutalmazta dr. Mozol Józsefnét bizalmával. amikor a 9-es vál- lasztási körzet tanácstagjává választotta.

Sz. V.

KMKKKKJOOOOOOi

Az édesanya

Nagy Jánosnéval, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanári szobájában találkoztunk. Éppen azt vette számba: hány jegy kelt ed a szülői munkaközösség előadására, melynek bevételét az úttörőcsapat nyári táborozására fordítják majd. Nem pedagógus, háziaszengem is csak a gyors ismerke- 1 dést követő elmélyült beszélge- I tés döbbentett rá.

— Amikor kislány voltam, i édesapám telente — mert spó- ; rolni kellett a petróleummal — j mánsötétedéssel ágyba páránit4szony. De az iskolát szinte munkahelyének tekinti.

Tizenegy éve tagja a szülői munkaközösségnek. Három gyermeke van és mindhárom itt végezte, illetve végzi az általános iskolát. A legnagyobb már katona- sorban van, a középső autószerelő, a legkisebb most jár nyolcadikba. Kicsit szomorúan mondja:

— Ez az utolsó évem itt. — De azután elmosolyodik és utánateszi: — Azért nem biztos ám, hogy abbahagyom a munkát. Szeretném, ha tovább tanulna a gyerek, és hátha szükség lesz rám az új iskolájában is..;

csőit‘mindenkit. De én akkor is annyira szerettem a könyvet, hogy képes voltam órákig a kályhaajtón kivilágító parázs fényénél olvasni. Fiatalasszony koromban pedig, amikor az uram — aki a molnár mesterséget tanulta — felkerekedett, hogy más faluban új, munkalehetőség után nézzen, addig ra- vaszkodtam, míg olyat nem választott, ahol könyvtár is van. Akkor azután mentem vele, vagy utána én is boldogan ... — vallja a régmúlt évekről Juhász Jánosné.

Később megtudom, hogy az ötvenen túli, de még fiatalosan lelkesedő asszony életének legszebb vágya —, hogy csak a könyveknek élhessen — tizenkét évvel ezelőtt teljesült.

— Akkor kaptam munkát itt a kiskőrösi könyvesboltban. Ennél nagyobb öröm csak akkor ért, amikor az én egyetlen, a könyvek igaz szeretetére nevelt katonafiam a múlt évben ledoktorált ...

►000000-00000-000

A FELNŐTTKOR KÜSZÖBÉN

a fia miatt... Hiszen amikor arról kérdezem, hogy milyen is volt tizenkét évvel ezelőtt a kiskőrösi könyvesbolt forgalma, emlékezetből, mint aki már sokszor átgondolta, megforgatta, lélegzetvételnyi szünet nélkül sorolja a számokat:

1951 októberében kerültem a boltba. Akkor pontosan ezer forint volt az egész havi forgalom. Egy év múlva már hétezer forint volt a havi átlag, de az igazi emelkedés csak 1958 után következett! 1959-ben összesen 800 ezer, 1960-ban 900 ezer,

1961-ben 1 millió 4 ezer, a múlt évben pedig már 1 millió 105 ezer forint értékű könyvet adtunk el... S amikor a felsorolás végére ér, figyelmeztet, nehogy egyedül neki tulajdonítsak minden eredményt, hiszen ő a munkatársad nélkül — Király Tibomé, tíz évvel ezelőtt, fiatal lányként került az üzletbe — a könyvet hozzá hasonlóan szerető, s becsülni tudó negyvenöt bizományos nélkül aligha birkózott volna meg a nagy feladattal. Igaza van, de ez azt hiszem mit sem változtat az ő személyes érdemein, hiszen aki ismeri, tudja róla, kedves, türelmes szavaival, mindig szolgálatkész, baráti tanácsaival soksok ember szívében ültette el a könyv, a tudás iránti vágyat, szeretetet.

E. É.

Mikor ehhez a részhez értünk a beszélgetésben — felderült az arca. Csillogó tekintete előre jelezte azt, amit a szavai még inkább megerősítettek. Bár Gé- derlakról jár be dolgozni Kalocsára, nem sajnálja a fáradságot — tevékenyen részt vesz a község művelődési életében. Társadalmi munkában járult hozzá az iskola, járda építéséhez — egyszóval otthoni környezete szebbé, csinosabbá tételéhez.

Azzal búcsúzott, hogy szeretne még eredményesebben dolgozni — és kulturális szemlén — mint színjátszó jól szerepelni.

PETŐFI NEPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt

Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel.

Kiadja:

a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat.

Felelős kirdó: Mezei István igazeató Szerkesztőség*

Kecskemét, Széchenyi tér l. szám.

Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16

Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal:

Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető:

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési díj i hónapra 12 forint.

Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 index: 25 065

gat-Németországban a mezőgazdasági dolgozók 54 százaléka Törökországban 53,4, Ausztriában 54, Thaiföldön pedig 50,S százaléka nő.

Nyugat-Németország, Ausztria Franciaország, Svédország és Japán mezőgazdaságában a nők nehéz életviszonyok mellett naponta 11,5—17,8 órát dolgoznak átlagban. A gyarmati országokban a női lakosság egy töredéke különböző intézményeknél dolgozik, de a túlnyomó többség osztályrésze a nehéz mezőgazda- sági munka. Az alacsony munkabérek főleg a Kenyából érkezett adatokon mérhetők le. Az angol gyarmat kilenc nagy városában a nők átlagos havi bére körülbelül 12 dollár.

Mélységes tisztelettel szállnak gondolataink a miág minden aszonyához. Azokhoz, akikkel egy sorban menetelve munkálkodunk egyre szebb, derűsebb életünkért, azokhoz, akik nem egyszer rendkívül nehéz helyminél több fiatal tanuljon szakmát, ugyanakkor növelje általános műveltségét is.

Korát tekintve még alig lépett át a felnőttkor küszöbén Monostori Évi, a Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalat húszesztendős dolgozója, öntudatos komolysága azonban már a munkában és a közösségben való helytállásról tanúskodik.

Tagja a KISZ járási bizottságának. Egy értekezleten találkoztunk vele, s azon tűnődött, hogyan lehetne a hallottakat saját üzemén belül hasz nosítani.

— Nekünk KISZ-tagoknak mondta őszinte segíteni akarással — támogatni kell az üzem munkáját javítani a munkafegyelmet és törekedni arra, hogy