Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-07 / 55. szám
1963. március 7, csütörtök 5. oldat Ot év után Egy jubileum sohasem nélkülözheti az ünnepélyes köszöntő felemelő hangulatát, amikor a szavak oly szívesen idézik fel az eltelt évek sikerének emlékeit. öt év után jogos a megemlékezés és a visszapillantás. Különösen, ha olyan vidám, játékosságában is hasznot nyújtó együttes ünnepli a félévtizedes évfordulót, mint a kecskeméti alakulás kezdetétől fogva a szakkörnek. Alkotócsoport évfordulót — legméltóbban munkával ünnepelhet. E szabály alól az ipari tanuló bábosok sem kivételek. Március 10-én, vasárnap délelőtt 10 órakor az Ókollégium nagytermében tartják „Ha mindenki lusta lenne” — című évadnyitó előadásukat, majd a legsikerülA SZELLEM N tot. Re régen hallottam az egy- ** kor megszokott mondajelenet a „Ha mindenki lusta lenne” című bábjátékból. 607. számú iparitanuló-iskola K ISZ-bábszakköre. A' bábosak kis közössége 1958-ban alakult azzal a céllal, hogy fejlessze a tanulók esztétikai érzékét és az alkotó munka szeretetére nevelje őket. öt év alatt 200 tanuló vett résA a szakkör munkájában, nem sajnálva fáradságot és szabad időt. Munkájuk eredménye anyagilag sem lebecsülendő. Bábszínpaduk értéke — melynek ők készítették többek között elektromos berendezését, portálkiképzését, függönyeit — 40 000 forint. Ennél is értékesebb azonban a szakkör tagjainak tudatában, magatartásában, szemléletmódjában végbement átalakulás, melyet a játék izgalmán túl az anyaggal való teremtő kapcsolat, a művészi kifejezés vágya eredményezett. De a szépre, művészi ízlésre nevelés hatósugarai a szakkör határain is túljutottak, hiszen öt év alatt 7000 gyermek élvezte, gyönyörködte végig a bábelőadásokat. Sok nagy sikerű bábjáték élményét őrzik még ma is a kecskeméti gyerekek és ebben a szakköri tagok lelkes munkáján kivül nagy része volt annak a támogatásnak, melyet a Népművelési Intézettől Remsey András. Bükv Béla. a helybeli Felsőfokú Óvónőképző Intézet vezetői és dr. Bakkay Tibomé tanár, továbbá az iparitanuló-iskola tanárai nyújtottak a megtebb játékokból minden vasárnap — június 2-ig — rendeznek bemutatót. Régi és új ismerősök, a mesevilág közkedvelt figurái elevenednek meg vasárnaponkint a parányi színpadon és az ifjú nézősereg saját szemével láthatja végre a hallomásból jól ismert, kedves alakokat: — Hófehérkét, Citromkát, Táltos csikót és társait... ötéves eredményes munkájukért elismerés illeti a kecskeméti iparitanuló-iskola bábosait és vezetőjüket, Báron László tanárt, aki sokat tett azért, hogy az iskolában kibontakozott bábmozgalom túljusson az öncélú szórakozás határain. Sok sikert és még számos évfordulót kívánunk számukra mindazok nevében, akik kedvelik a szépséget, örökifjúságot sugárzó felüdítő szórakozást — a bábjátékot.. . V. Zs. — Tanár úr, tisztelettel jelentem, az osztály létszáma ... Míg a napos jelent, gyorsan hátralopakodok az utolsó padba Megrohannak az emlékek. Szurkolás, míg a tanár úr beírja az osztálykönyvet: vajon melyik betűnél nyílik majd ki’ a notesza? Tintaszag, tolltartóillat — I mert most kedves illat ez —, könyvek, füzetek zizzenése — mennyi emléket tud kavarni. Éppencsak a tornacipős csaták nyoma hiányzik a falakról itt, a Kecskeméti Katona József Gimnázium egyik osztályában. A dolgozók gimnáziuma elsőéves hallgatóinak esti óráján vagyunk. A katedrán fekete hajú, lelkes kiállású, közvetlen fiatal ember csukja be az osztálynaplót. Barátságos arccal, biztatóan néz körül tanítványain, mielőtt felteszi a kérdést: — Mit tudunk arról az emberről, aki a „hepehupás vén Szilágyból, hét szilvafa árnyékából” jött és a magyar irodalom világszínvonalú alakjává nőtt? Legalább tíz kéz emelkedik magasba, s csak úgy röppennek a feleletek: — Igazi nagy ember volt, mélyen érdeklődött a társadalmi kérdések iránt. — Nemcsak költőnek nagy, hanem újságírónak is. Harcos, bátor tollú publicista volt. — Lázadt a tunyaság, meg- szokottság ellen. Kereste az újszerűt. Vámos Károly tanár úr együtt lobog osztálya friss szellemi tü- zességével. Néha félmondat is elég, a „gyerekek” értik, mit akar még hallani tőlük, hogy teljesebb legyen Ady Endre portréja. — Társtalannak, kivetettnek érezte magát a „hétszilvafás” világban — hangzik egy újabb vonás a költő jellemzéséhez. I fjú szívekben élek...” — 1 mondja maga elé félhal- kan a fiatal tanár, s eszembe jut, milyén szeretettel jellemezte tanítványait, akik fizikai munkáA TIT előkészületei a nyárra Évről évre több országjáró kirándulást rendeznek megyénkből is hazánk legszebb tájaira, történelmi nevezetességei megtekintésére. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat vállalta, hogy a nyári időszak kezdetéig tanfolyamon képezi ki a kirándulások vezeíőit, akik elkísérik az utasokat az IBUSZ rendezvényein, és szakavatottan tájékoztatják őket a látottakról, a meglátogatott vidék nevezetességeiről. Megyénkben a tanfolyam első előadását Kecskeméten tartotta tegnap a TIT-klub- ban Vasvári Artúr, a TIT földrajzi választmányának titkára, csaknem húsz hallgató előtt. Terv szerint a tanfolyamot megyénk több városában is megrendezik. sok, alkalmazottak, de napi munkájuk után — fáradt, sokszor nehezen mozgó újjal is — hétről hétre sikeresebben küzdenek helyesírásuk, dolgozataik külalakja, fogalmazása jobbá tételéért. A jók — Keresztes Mária, D. Kovács Erzsébet, Müller János — a lelkiismeretesen igyekvők — Bolvári Anna, Mészáros András és testvére Attila, Nagysolymosi Géza, Simon István — a többieket is „húzzák” magukkal az aktivitásban. Hódi László, a konzervgyár dolgozója — már irodalmi ambícióiról is beszélgetett tanárával. — Mit jelképez a „Fölszállott a páva” c. költeményben a „vár- megyeháza"? — hallom a kérdést. , — A feudális Magyarországot — siet felelni egy lány, meg ne előzzék mások, mert csak úgy lövellnek a felnyújtott ujjak a tanár irányába. — A páva ... — No, azt majd más... — tessék. — A páva az új életet, a szabadulást jelképezi, hiszen a „szegénylegények", az elnyomott nép ezt várta. Tehát szimbolikus ez a költemény is, mint a „Havasok és Riviéra” című, ahol... — Ahol a „havas üstökű, jégsapkás” hegyek jelentik az erős, hatalmas népet, amely nélkül „meghalna pálma, s a mosoly finom, együgyű, úri ajkon.” T úzbehozzák a látogatót is ezek a lelkes tanulók. Milyen okosan vitatják meg, hogy a sok „új” szó — új szelek, új csodák, új lángok, új Ilitek, új kohók, új szentek —> szintén Ady forradalmiságát fejezi ki. Az is lényeges, hogy választás elé állítja Ady a társadalmat: „Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, vagy ez a mi hitünk valósággá válik.” — de amiért a költemény íródott, ez a két sor: „Vagy láng csap az ódon, vad vármegy ehá/.ra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.” Ezzel ki is mondta Ady, hogy az elnyomás megszüntetésének egy útja van: a proletárforrada- lom... A Petőfi megálmodta világ, eljött: a szellem napvilágánál ma egész népünk tanul. Csak egy-két számadat a nagyon sok közül, amely a változás, fejlődés mélységét mutatja: a középiskolák és az egyetemek esti és levelező tagozatain 1960- ig 38 ezren szereztek érettségi bizonyítványt és 16 ezren diplomát. Csak egy területe a tanulásnak, de ebben is nagyobbak az eredmények Csokonai, Petőfi, Ady álmainál. Ez talán csak József Attilának — az eljövendő munkáshatalomba vetett hitében volt igy megfogalmazva... Tóth István A fiatalok élete Páhin A SZEGEDI Tanárképző Főiskola két hallgatója február elején Páhiba érkezett, hogy segítsen újjászervezni a község KISZ-szervezerét. Elhatározták, hogy végiglátogatják a KISZ- tagokat, azokat is, akik már nem tartoznak az alapszervezet kötelékébe, s lehetőleg a községben és a környező tanyavilágban minden fiatalt. Elbeszélgetnek velük munkájukról, életükről és azokról a lehetőségekről, amelyekkel a KISZ keretében érdekesebbé, szórakoz- tatóbbá és tanulságosabbá tehetik szabad idejüket. Megbízatásuk befejezése után a főiskolai hallgatók kérésünkre az alábbi levélben számoltak be munkájukról: FEßRUAR 4-ÉN érkeztünk Páhira. Már a járási KISZ-bi- zottságon értesültünk arról, hogy KISZ-tagok vannak ugyan Páhin, de szervezet, titkár, vezetőség nincs. A feladat magától értetődő: hívjuk össze a fiatalokat és segítsünk olyan titkár kiválasztásában, aki kedvvel végzi majd munkáját. & fiatalabb pedig egy Gefreiter: Adolf Schickgruber — Hitler. Így kezdődött a müncheni fasiszták „sörös puccsa”, amelynek államcsíny volt a célja. A puccsisták között volt egy huszonöt évnél alig idősebb, vörös hajú, zömök, kissé hajlott hátú. húsos tarkójú fiatalember is. Az volt a szokása, hogy folyton előrenyújtotta az állát, s közben apró, mélyen bennülő szemeivel hunyorgott. Amikor az utcán ment. erősen lóbálta súlyos hosszú kezét, amelyről az a bonvomása támadt az embernek, hogy leér a térdéig. Az egész külseje egy nadrágba és bakancsba bújtatott fiatal gorillára emlékeztetett. A többieket túlordítva üvöltözött, s elsőnek verte be egy jókora kővel az egyik zsidó üzlet kirakatát, amikor a puccsisták elérték a Fel- dernhalle-t. Heinz Upitznak hívták a fiút. A'„sörös puccs” abban az évben csúfosan megbukott. Hitlert és néhány más fasisztát még börtönbe is csuktak. A „megszállott Adolf” ott írta meg förmedvényét, a „Mein Kampfot”. A nácik a sikertelenség ellenére nem keseredtek el. nem adták fel a reményt. S azok között, akiket azon a napon Hitler meg jegyzett magának: és kiválasztott, ott volt a gorilla külsejű Upitz is. Heinz Upitzra a második alkalommal, a harminehármas esztendő februárjának és márciusának napjaiban figyelt fel a Führer, amikor a hitleristák megrendezték a Reichstag provokációs felgyűjtását, s ennek ürügyén a kommunisták és a haladó gondolkodású emberek válogatás nélküli lemészárlását. Upitz nem ült ölbe tett kézzel abban az időben. Egvike volt azoknak, akik Emst Thälmann után szaglásztak, s elfogták a német munkásvezért. Harmadik alkalommal az 1934-es júniusi események előestéjén gondoltak ismét Upitzra. Hitler azokban a napokban fejezte be az új Szent Bertalan éjszakája előkészületeit: a saját pártjában levő ellenzékkel való leszámolást. Az oppenen- sek hangadója, Rohm, a ro- hamosztagosok főnöke volt. Heinz Uoitzot behívatták, körüludvarolták. s az akció egyik felelősségteljes feladatával bízták meg. A „hosszú kések éjszakája”, — vagy ahogy Hitler hívei nevezték még azt az éjszakát: „Rohm megtisztítása” útám maga Heinrich Himmler is igen dícsérően, szinte magasztalva beszélt Upitzról. Ekkor kezdődött el Heinz Upitz tulajdonképpeni karrierje. Egy ideig az APA-ban dolgozott, aztán a hitlerista katonai felderítő és kémelhárító szervezet egyik hivatalához nevezték ki. Ez a hivatal a belső kémelhárítással foglalkozott, csak az ország területén belül. A háború kitörésétől kezdve azonban a Németország által megszállt államok területére is kiterjesztette tevékenységét. Heinz Upitz nem mindennapi képességeket árult el a provokátorok és kémügynökök kinevelésében. Jeles érdemeket szerzett például a hírhedt „Plan weiss” előkészületeiben. Egyike volt annak a néhány különleges bizalommal kezelt embernek, akiket beavattak a „Himm- ler-akció” fedőnevével álcázott szigorú titokba. Mi több, tulajdonképpen maga Upitz és még egv másik illető (akiről a későbbiek folyamán szó lesz) agyalta ki az akció alapideáját. Az ötlet lényege a következő volt: az Abwehr 1939 elejér hozzájutott nagyobb mennyiségű lengyel katonai egyenruhához, fegyverhez és lengyel katonatiszti igazolványhoz. Ezekkel felszerelték a német ügynökök egy csoportját, akik aztán „megtámadták” a lengyel—német határ őrségét és a gleiwitzi rádióadót. A provokáció sikerült. mindenki láthatta a „becstelen lengyelek”, vagyis a német internáltak hulláit. Az Abwehr fogdmegjei lengyel kato- naruhába bújtatták őket, s hamis igazolványokat raktak a zsebükbe. Lövöldözték őket, aztán a helyszínen hagyták valamennyit, ahol a „határincidens” történt. A „Harmadik Birodalom”, Japán és Olaszország sajtója kórusban acsarkodott a „lengyel agresszorokról”. Az ürügy, amelynek alapján be lehetett vetni a „Plan weiss”-t, kéznél volt. S Lengyelország a háború tüzébe keveredett. Heinz Upitz az akcióban való részvételért megkapta a lovagkeresztet a kardokkal, egy fokozattal emelték a rangját, s Heinrich Himmlertől még személyes jutalmat is kapott: a ..Totenkopf” SS-divr^ő ny- eviírűjét és tőrét. (Folytatjuk., Huszonhét fiatalt látogattunk meg otthonában, munkahelyén. Beszélgettünk velük. Megismertük őket és bepillantottunk a falun élő, mezőgazdaságban dolgozó fiatalok életébe. Tapasztalatunk az, hogy a munka és tanulás lehetősége mellett jobban kellene gondoskodni a kulturális igények kielégítéséről is. Megegyeztek a vélemények abban, hogy legelőször is egy kultúrterem kellene a KISZ részére. Ők ebben látják a mostani gondok teljes megoldását. Hangoztattuk azt a véleményünket, hogy a teremhiányért nem ^kizárólag a falu vezetői felelősek. Hibásak benne ugyanúgy a fiatalok. Ha ugyanis lenne egységes, életképes KISZ- szervezetük, akkor joggal állhatnának elő kéréssel, s amellett maguk is sokat tehetnének elképzeléseikért, társadalmi munka útján. A beszélgetések fő témája ez volt. Az eredményt a megérkezésünk után négy nappal megtartott KISZ-gyűlésen láttuk. Bár nem jött el minden meghívott, s távol maradt néhány régi KISZ-tag is, de akik ott voltak, bátran elmondták véleményüket a járási kiküldött és a község párttitkára előtt is. Bízunk benne, hogy ez a kis csapat az általuk választott vezetőség, valamint a község vezetőinek segítségével ezután valóban életképes szervezetté ko- vácsolódik. Olyan legyen az a KISZ, hogy a többi fiatal is szívesen menjen közéjük. Akkor megszűnik az is, amiről hallottunk, hogjf tudniillik némelyik fiatalember, lány szinte menekül a faluból. Kapcsolatunkat továbbra is fenntartjuk Páhi ifjúságával* figyelemmel kísérjük munkájukat, és ha lehet, a jövőben is segítjük őket. Dakó Erzsébet Vámosy Nagy Franctsisa ELISMERÉSSEL adózunk a két lelkes főiskolai hallgató munkájának. Nem kevés áldozatkészség kell ahhoz, hogy vállalkozzanak télvíz idején bebarangolni a tanyavilág út- talan útait, s közben szervezzenek, meggyőzzenek, lelkesítsenek. A vállalkozás önmagában is dicséretre méltó, s hogy eredményt ért el a két fiatal lány, külön örömünkre szolgál. Példamutató tett
