Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-06 / 54. szám
1963. március 6. szerda S. oldal A grafikon szétnyíló vonalai Kiskunhalastól délnyugatra, a Jánoshalma felé vivő út közepe táján hatalmas szőlős és gyümölcsös táblák közötti üde hangulatú épületcsoportra mindig felfigyelek: a Kunfehértói Állami Gazdaság központja. Nyolcezer hóidat mondhat magáénak a mezőgazdasági nagyüzem, amely elnyúlik egészen az imrehegyi, sőt, a keceli homokbuckáig is. Széles sorközű szőlő Wendler Antallal, a gazdaság főkönyvelőjével beszélgetek a nagyüzemi módszerek eredményeiről, további lehetőségeiről. — A gazdaság vezetői, tehát én is, állandóan két grafikonvonalat tartunk szem előtt — mondja. — Az egyik a holdanként terméshozamok növekedését mutatja, a másik a ráfordítások csökkenését. Minél nagyobb a távolság a két vonal között, annál jobban gazdálkodunk. Természetesen, nem egyszerű dolog a vonalak „szétnyílása”. Jól tudták ezt már három évvel ezelőtt is a gazdaság szakemberei, amikor az országban elsőnek fogtak hozzá a szőlő széles — ?50 centiméteres — sortávolságú nagyüzemi telepítéséhez, nem törődve mások kételyeivel. meg nem értésével. Négyszáz holdon van ilyen telepítésük. Előnyeit azóta a hivatalos szakvélemény is elismerte. Szőlőművelés — gépekkel, kézi erő felhasználása nélkül. Ez már megvalósulóban van Kun- fehértón. Nem kellenek hozzá költséges, más célra nem használható különleges gépkonstrukAhánr háztáji — annyi hízó Van lehetőség az állomány növelésére A háztáji gazdaságok évről évre jelentős részt vállalnak megyénk áruértékesítési tervének teljesítéséből. Tavaly például 12 ezer vágómarhát, 210 vagon baromfit, 170 ezer hektoliter tejet adtak át, amelyek e cikkféleségek összes felvásárolt mennyiségének több mint a felét képezik. A több mint 30 ezer háztáji hízott sertés azonban a felvásárolt sertések egynegyedét sem teszi ki. Ennek okairól, s a további lehetőségekről nyilatkozott lapunknak Magony Imre, a megyei tanács vb felvásárlási osztályának vezetője. — Megyénk mintegy 75 ezer háztáji gazdaságának mindegyikében évente átlag három sertést hizlalnak, s ez több mint a kétszerese a szövetkezeti hízóállománynak. A feltételeket illetően a férőhellyel nincs gond. Biztosított az alayanyag is, hiszen a háztáji gazdaságok mintegy 25 ezer kocát tartanak, agyis a megye anyadisznó- .Pományának közel a 70 százalékát. A kocaállományt az Állatfor- galmi Vállalat akcióinak az igénybevételével még tovább növelhetik. A kihelyezett sertések árát egyébként a malacszaporulattal lehet törleszteni. Ha pedig süldőt nevelnek szerződésre, akkor megszabott áron külön terményt is kapnak a szövetkezeti gazdák. Tudvalevő, hogy takarmányjuttatással jár a szerződéses hizlalás is, s ha azt a gazdák süldőneveléssel kombinálják, sertésenként két mázsa abrakot is kaphatnak. Ha az egy mázsás súly elérését vesszük alapul, csak mintegy 120 kiló saját abraktakarmány fel- használása szükséges. Ez Dedig mindenféleképpen kifizetődőbb, mintha a piacon értékesítik a terményt. Figyelembe kell venni azt is, hogy az elmúlt évben 67 700 hold háztáji földön termett kukorica, amelynek — a becslések szerint — a májusi morzsoltban számított termése több mint 10 ezer vagon. Ezenkívül a gazdák munkaegységre, a százalékos művelés alapján és prémiumként mintegy 5000 vagon szemestakarmányt is kaptak a közösből. Mindezek ellenére a háztáji hizlalásra .történő szerződéskötés eddigi mértéke kevésbé megfelelő. Ennek az az egyik oka, hogy az említett kedvezményeket nem ismerik eléggé a szövetkezeti gazdák. Igaz, hogy az Állatforgalmi Vállalat 68 fe1 vásárlója lelkesen propagálja a szerződéses akciót, de ez kevés. szükség lenne a tanácsok közreműködésére is, de jó néhányuk részéről még közömbösség tapasztalható e tekintetben. Még súlyosabb ok ennél, ha maga a szövetkezeti vezetőség sem támogatja, sőt, nem egy helyen ellenzi is a háztáji gazdaságok árutermelését, mondván, hogy e követelménynek úgyis eleget tesz a közös. Ha ez a gondolkodásmód a járási tanácsok illetékeseinek elnéző szemléletével találkozik, akkor olyan „eredmények” születnek, mint például a kalocsai járásban, ahol február közepéig mindössze 315 háztáji sertés hizlalására szerződtek. Ez csupán 4 százaléka a járásban addig szerződésben vállalt összes mennyiségnek. Hasonlóan rosszak a tapasztalataink a bajai járás több községében is, pedig nem panaszkodhatnak a kukoricatermésre. Ugyanakkor a bajai járás néhány termelőszövetkezetében a természetbeni juttatás és a premizálás feltételei között a háztáji szerződéses hizlalás is szerepel. Kértük, hogy- a tervkészítésnél valamennyi közös gazdaságban hasonlóképpen járjanak el. Egyébként kedvező körülmények között hizlalhatnak a du- navecsei járás több szövetkezetének gazdái is, akik a közösből zöldlucerna-területet és legelőt is kapnak a kocatartáshoz. Mindent összegezve: ha a háztáji sertéshizlalás szükségessége a járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak és a termelőszövetkezetek vezetőinek jobb megértésével találkozik, akitor már ebben az évben is jelentősen megközelíthetjük azt az eredményt, hogy valamennyi háztáji gazdaságból egy hízó kerüljön felvásárlásra — fejezte be nyilatkozatát a megyei tanács vb felvásárlási osztályának vezetője. —i —I dók sem. Minden eddig használatos gép elf ér ugyanis a széles sorok között, a munkagépek megalkotásáról pedig gondoskodik a gépműhely lelkes szakgárdája. Az olcsó gépesítésről szólva tájékoztat a főkönyvelő, hogy az új típusú ültetvény egy-egy holdjának évenkénti megművelése több mint ezer forinttal kerül kevesebbe, mint a hagyományos telepítésűé. Ez — 400 holdat figyelembe véve — félmillió forint megtakarítás. íme, a „grafikonsaemléJet” helyességének igazolása! A várható hozam nem lesz kevesebb, mint a keskeny sorközű szőlőé. Sőt! A legjobb tehenészet A gazdaság a megye legjobb tehenészetével dicsekedhet. Az évenkénti tej hozam — 220 tehén átlagát figyelembe véve — kevés híján 4000 liter. Januárban a zsírtartalom a 4 százalék fölött volt. Ez az eredmény sem boszorkányság műve. Az állatgondozók szakmai szeretete, tapasz talata és a tudományos módszerekkel alkalmazott takarmányozás (a megfelelő arányok és a nedvességtartalom biztosítása az eleségben) teszi jól jövedelmező üzemággá a tehenészetet. s általában az állattartást. Megemlítendő, hogy a lucernát a nyáron hideglevegős eljárással szárították. Ezáltal fehérjeveszteség nélkül hasznosítják a pillangós növényt, s azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy kukoricából a homokon májusi morzsoltban számítva 18 mázsa átlagtermést értek el. A több száz holdon alkalmazott vegyszeres gyomirtás is jelentős megtakarítást eredményezett. O'csó öntözés így vívták meg győztesen a futóhomok elleni harcot is. Mert annak csak egyik eszköze a szőlő- és gyümölcstelepítés. A másik: az öntözés. Csakhogy erre nem kaptak beruházást. A gazdaság mezőgazdászai és gépészei azonban nem estek kétségbe: a gyümölcsösük mellett található vadvizes mélyedések egyikét kimélyítették 2500 köbméternyi víz befogadására, s összegyűjtötték benne a csapadékot. A tároló mellett fúrtak egy 72 méter mélységű kutat, amely állandóan feltölti a medencét. A szivattyúzást egy kiselejtezett traktorral végezték él, ami egyúttal a csőhálózatba, s onnan a szórófejekbe nvomta a vizet. Ezzel a kezdetlegesnek tűnő, de olcsó módszerrel tavaly . közel száz holdon öntözték a szőlőiskolát és az őszibarackost. Általa több mint 10 százalékkal növekedett a terméshozam. Űjabb csőkutaikat is fúrnak az idén, s ezáltal még nagyobb területeket mentenek meg az aszálytól. A felsorolt tényezők a grafikon két vonalát egyre távolabb viszik egymástól, s a megye egyik legszebben viruló mező- gazdasági nagyüzemévé avatják a Kunfehértói Állami Gazdaságot. Hatvani Dániel Ha ez így megy tovább újabb évek telnek el, mikorra működni fog a Kecskeméti Konzervgyár által 1956-ban 1 millió 337 ezer forintért vásárolt 300 négyzetméter fűtőfelületű B. V. kazán. Az igazsághoz tartozik, hogy beépítésére az Élelmiszeripari Minisztérium csak 1961 novemberében biztosította a pénzt azzal, hogy a kazánt 1962. december végéig üzembe kell helyezni. Ez azonban nem történt meg, mert az 1957—59-ben elkészült kivitelezési tervdokumentációt korszerűsíteni kellett. Ez újabb hat hónapot vett igénybe. Ezt követően a kivitelező építőipari vállalattal folyt a vita a határidőt illetően. A végső szót az Építésügyi Minisztérium illetékes osztálya mondta ki. Ügy döntött, hogy ha a beruházó ez év augusztus közepéig biztosítja a kazánház korszerűsítése következtében szükségessé vált újabb alkatrészeket, akkor az ÉM Bács-Kis- kun megyei Állami Építőipari Vállalat köteles az építési munkákat ez év végére befejezni. Ha a különböző alkatrészeket és műszereket a gyár vezetősége be tudná szerezni, akkor nem volna semmi baj. Csakhogy ez a jelen körülmények között képtelenség. Éspedig azért, mert a szerződő felek a szállítási határidőket az év végére, illetve a jövő év elejére vállalták. Ugyanakkor több vállalat nem is válaszolt a kérő sz^ra. A Láng Gépgyár például a jövő év (1964.) őszére tudja elkészíteni a 108 ezer forint értékű gőznyomáscsökkentő, gőzhűtőberendezést. A Ganz-MÁ- VAG az 53 200 forint érő duplex-szivattyút 1965. végére akarja leszállítani. Hasorilóképpen nyilatkozott az Április 4-e Gépgyár, a Miskolci Könnyűgépgyár és még több vállalat. A Műszer és Irodagép Értékesítő Vállalat pedig úgyszólván tudomást sem vesz a kecskemétiek kívánságairól. A gyár vezetői mivel eddigi fáradozásaik eredménytelenek maradtak, azt tervezik, ha másképp nem megy, személyesen kérik meg a gyárak munkásait a szükséges termékek előállítására. Teszik ezt azért, mert tudják, hogy a vállalat termelésének növelését nagyban akadályozza a kazán hiánya. Ugyanakkor ez a huzavona évenként 835 ezer forint többletkiadást jelent a vállalatnak. Az előbb említettek ékesen bizonyítják: a hét év óta kihasználatlanul álló kazánt mielőbb üzembe kell helyezni. Ezt kívánja a népgazdaság érdeke is. Reméljük, ennek fontosságát megértik azok is, akik miatt jelenleg veszélyben forog az előírt határidő betartása. V. K. Bontják a burgonya vermeket A mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezetben idejében felkészültek a burgonya vetésére. A jól vermelt gumókat már február közepe óta zsákokba rakva folyamatosan szállítják csíráztatni. Felvételünk napján a Hodoniczky-brigád 80 zsák vetőbur-ro- nyát szabadított ki téli „ágyából”. Csikókat exportálunk Megyénkben az utóbbi években elhanyagolt lótenyésztést ismét fellendítik, a szükségletnek megfelelően felfrissítik az állományokat. A ló tartás új jövedelemforrást is jelent. Hazánk egyes vidékein ugyanis, de főleg külföldön, keresettek a magyar igás- lovak. Ugyanakkor lehetőség nyílt arra is, hogy a továbbtenyésztésre nem alkalmas egyedeket pecsenyecsikóként jó áron értékesítsék. A megye több termelőszövetkezete él is ezzel a lehetőséggel, s a továbbte- nyésztésre alkalmatlan szaporulat egy részét feljavítva külföldre szállítja. Legutóbb Duna- vecse környékéről 30 „hizlalt” növendéklovat exportáltak Olaszországba. Híre jó a bizalom a jegyeket! a vasúti ka— Kérem — mondta lauz. Az utas, aki félárú jegyet szorongatott a markában, szórakozottan átnyújtotta. Mire a kalauz újból megszólalt: — Kérem az arcképes igazolványt is! — Nem adom — válaszolta udvariasan az utas. — Micsoda? — csodálkozott a MÁV érdemes dolgozója. — Aki kedvezményes jeggyel utazik, köteles igazolványát is felmutatni. A fülkében néma csend támadt. — Maga talán nem hisz nekem? — kérdezte az utas. — Miért hinnék? Hiszen nem ismerem. — Kérem — fordult felénk az utas — hallották, hogy a kalauz azért nem hisz nekem, mert nem ismer. Pedig Makarenko, a híres szovjet pedagógus világosan kifejtette: bízni kell az emberekben. „Itt a pénz — mondta egy ízben valamelyik védencének — vedd el és vásárolj rajta, amit akarsz!” S tudják, hogy kinek mondta? Egy tolvajnak... A kalauz elpirult. — Maga biztosan nem bízná rám a pénzét, mert nem hisz nekem — fordult feléje az utas. —, Dehogynem — motyogta zavartan. — Mutassunk csak egy kis bizalmat az ember iránt, máris jobb és nemesebb lesz. Ha nem? Beveri a fejed. Tudják, miért lesz valaki huligán? Azért, mert nem bíztak meg benne. Mit mondott saját édesanyánk gyermekkorunkban? „Mutasd a kezed! Hadd lássam, megmostad-e?” Vagy az iskolában a tanító: „írasd alá a papirost szüléiddel!” Vagy otthon az asszony: „Lajos, te ittál.” — Ez igaz — vágott közbe a kalauz. — Ne, kém is mondja az asz- szony: Feri, lehelj rám! — Így van, kérem az egész vonalon — folytatta tovább az utas. Egyebet sem hallunk, mint „Igazolja magát!”, „Bélyegeztesse le!”, „Hitelesíttesse a másplatot!” igen, kérem, hiányzik az egymás iránti kölcsönös bizalom. Maga is — fordult ismét a kalauzhoz. — Nem ismer engem, azért kéri az arcképes igazolványt. — Rendben van — motyogta a megzavart vasutas. — Legközelebb, majd felmutatja. Ezzel kilépett a fülkéből. De az ón utasom is. Nem bírtam ellent- állni a kísértésnek, utánamentem: — Nagy hatást tett rám lelkes eszmefuttatása — kezdtem a beszélgetést —, de nekem nem lett volna türelmem ilyen szépen elmagyaráz, ni. Inkább odaadtam volna az igazolványt. — Én is — válaszolta az utas — de ha egyszer nincs. Sz. L. Hét éve húzódik
