Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-03 / 52. szám

Különjárattal utaznak külföldre a szövetkezeti gazdák Elkészült az IBUSZ nyári programja Az emberek mindig vágytak világot látni, ez azonban soha­sem volt olcsó szórakozás. Tíz­tizenöt évvel ezelőtt még sokan voltak olyanok, akik egész éle­tükben nem jutottak túl a község határán. Ma már más a helyzet, s az emberek jó része megengedheti magának azt is, hogy pusztán szórakozásból utazzon. Először leginkább a belföldi különvonatok iránt volt nagy az érdeklődés. Később az or­szágjáró autóbuszkirándulások váltak népszerűbbekké, az igé­nyek azonban emelkednek, s ma már a külföldi társasutazá­sokra jelentkeznek a legtöbben. Megyénk négy IBUSZ irodá­jánál — Kecskeméten, Baján, Kiskunhalason és Kiskunfél­egyházán — az idén eddig mint­egy 500 személy jelentkezett külföldi társasutazásra. A téli és tavaszi utakra már „betelt” a létszám. Világjáró t«z-tagok Különösen figyelemre méltó termelőszövetkezeti parasztsá­gunk érdeklődése a külföldi utak iránt. Több szövetkezet, illetve mezőgazdasági nagy­üzem dolgozói nem törődtek bele, hogy korlátozottak a kül­földi utak férőhelyszámai, és kérték az IBUSZ-t, hogy külön autóbuszkirándulást szervezzen számukra. Március 14-én a kecskeméti (járás termelőszövetkezeteiből Metletyzés Ezen ne múljon! A választást megelőző beszél­getéseken az alpári lakost* sok­szor szemére vetették a helyi tanács vb képviselőinek: miért késik a múlt év kora őszén meg­rendelt 12 közvilágítási lámpa felszerelése? Mit tehettek a végrehajtó bi­zottság vezetői? Sorra-rendre elmagyarázták: egyetértenek az észrevételekkel, hiszen maguk Is érzik, valahol hibát követett el a vállalat. A munka kivite­lezését elfogadta. Ráadásul a DÄV kiskunfélegyházi körzeté­nek dolgozói olyan dicséretes vállalást is tettek, hogy a szó­ban forgó lámpákat munkaidőn túl is hajlandók felszerelni Telefonon érdeklődtünk a DÁV nagykőrösi üzletigazgatósága építési osztályvezetőjétől, Ma­gyar Lászlótól, hogy mivel ma­gyarázza a vállalat ezt a késle­kedést. — Igaz, hogy Alpár megren­delésében szóbelileg megegyez­tünk a múlt év őszén. A felgyü­lemlett sok munkánk és a beál­lott zord idő miatt azonban mégsem tudtunk annak eleget tenni. A lámpák felszerelése most sem szerepel a terveink­ben, mert az a gyakorlat, hogy­ha a munkát az év végéig nem sikerül kiviteleznünk, a követ­kező évben újból benyúlt,ja meg­rendelését a tanács. Ezt jelen esetben nem tették meg, nem kötöttünk írásbeli szerződést — hangzott Magyar László felvi­lágosítása. Ezen ne múljon! Bár ezzel az Intézkedési móddal nehéz egyet­érteni. mégis javasoljuk a köz­ség vezetőinek, nyújtsák be az újabb megrendelést. Bármilyen göcsörtösen is megv, a cél még­iscsak az, hogy mielőbb szapo­rodjanak Alpárira az esti fények. indul egy 42 fős csoport autó­busz különjárattal ötnapos csehszlovákiai — lengyelországi körútra. Március 25-én a Hel­véciái Állami Gazdaság dolgo­zói ugyancsak autóbusszal men­nek Kolozsvárra és bordára. Áprilisban a lakiteleki Szikra Tsz tagságának egy csoportja az NDK-ba látogat. Jelenleg tehát már csak a nyári külföldi társasutazásokra lehet jelentkezni, idegenforgal­mi irodáink azonban gazdag programot állítottak össze erre az időpontra. Moszkvától Rostockig A legváltozatosabb utazási lehetőségeket a Szovjetunió nyújtja. Májustól—szeptembe­rig repülőgéppel Moszkvába, Moszkva—Leningrád—Varsó út­vonalon lehet utazni. Vonattal Kiev—Moszkva, Kiev—Lenin­grád—Moszkva, Kiev—Poltava —Charkov—Moszkva, s vonat­tal, hajóval, repülőgéppel Kiev — Odessza—Jalta—Szocsi — Tbi­liszi—Moszkva, Varsó—Lenin­grád—Tallin—Riga—Vilnusz út­vonalon lesznek társasutazások. Lehetőség nyílik Szocsiban való üdülésre is. A Csehszlovákiát látni szán­dékozók autóbusz körutazást te­hetnek Szlovákiában, Csehor­szágban, s hajókirándulásra mehetnek Pozsonyba. Akik Len­gyelországba kívánnak menni, üdülhetnek Zakopánéban, meg­látogathatják a poznani vá­sárt, s Csehszlovákia—lengyel- országi körutazást tehetnek autóbusszal, vagy repülőgéppel. Bővül a lehetőség a romániai és bulgáriai kirándulásokra is. Júniusban és júliusban az üdül­ni szándékozók 12 napot tölt­hetnek Mamaiában a tenger­parton. Népszerűvé váltak az utóbbi években a Német Demokratikus Köztársaságba indított turista­utak. A nyáron Berlin—Pots­dam, Drezda—Bautzen, Werni­gerode (Harz-hegység), Warne­münde, Szász-Svájc, Erfurt— Weimar, Berlin—Rostock— Stralsund útvonalon, valamint NDK körúton (Drezda—Szász- Svájc— Lipcse—Erfurt — Naum­burg) ismerkedhetnek meg Né­metország legszebb tájaival. Májusban és augusztusban ober- hofi üdülésre is lehet jelent­kezni. Nem unalomból A fellendült utazási kedv nem csupán az igények növekedését jelenti, hanem azt is, hogy egy­re többen teremthetik meg — sokszor gondos takarékossággal — az anyagi lehetőségét is a külföldi utazásnak. A világ járás „divatja” nálunk nem hóbort, nem unatkozó nagyurak kedv­telése, hanem a dolgozó nép ta­pasztalást, újabb ismereteket szerző, s megérdemelt pihenést szolgáló hasznos programja. örvendetes, hogy évről évre gazdagszik ez a program, s mint az elmondottak is bizonyítják, egyre növekszik az érdeklődők, a terveiket, vágyaikat valóra váltók népes tábora is. N. O. Bútor tízmillióért A tervek szerint 10 millió forint értékű bútort ad idén a kereskedelerrmek a Kecskeméti Asztalos Szövetkezet. Fő gyárt­mányukból, a Kecskeméti Hálóból 850 garnitúra, a Szikra tí­pusú kombinált szekrényekből pedig 480 darab készül a Bútor- értékesítő Vállalat rendelésére. Képünkön: A bútorlapok alap­fényezését teljesen gépesítette a szövetkezet. Kelemen Lajos tömítő gépe három ember nehéz fizikai munkáját helyettesíti. KÍVÜL a mezsgyén — Nem megyek én innen egy tapodtat sem! — jelentette ki határozottan Nagy B. István, a bócsai Petőfi Tsz juhásza, mi­után tekintetével végigszántotta a sümegi Kossuth Tsz-ből érke­zett hívó levelet. — Hogyan is hagynám itt a bócsai földet, amelyik ringatott, kenyeret adott, ha nem is min­dig egyforma darabkát, éppen most, amikor lassan-lassan meg­tanuljuk, hogyan szépítheti meg még inkább életünket! Nem me­gyek biz’ én! Hanem ebben az esztendőben aztán megmuta­tom, hogy a tavalyi négykilós gyapjúhozamot fel lehet öt ki­lóra is emelni!... Amilyen megkapó és érthető Nagy B. István bácsi röghöz való ragaszkodása, annyira nem az a 73 esztendős bátyóé — ne­vezzük Zsubori Illés uramnak. S ha most az ő igaz történetét meséljük el, azért tesszük, hogy fellebbentsük kissé a múlt fáty­lát. A múltét, amelyből ő még csak a „mezsgye” széléig jutott el, s öreg napjait ott tengeti a széles tanyavilág egyik ütött- kopott viskójában — emberhez nem méltó körülmények kö­zött. Úgy eseti, hogy a zord tél a közelmúltban kimozdította tíz birkájával és Óniász nevű hosz- szú szőrű lovacskájával hajléká­ból, és az egyik tanyaszomszéd­nál kopogtatott éjszakai szállá­sért Mert hát a jószágok párá­ja nem bizonyult elégséges fű­tésnek. Két éjszakát töltött a szomszédnál, aki közben így törte a fejét: Illés bátyó a meg- fagyástól tart, de mi lesz a jó­szágaival Hiszen maga is szin­te magatehetetlen, elpusztulnak azok a nyomorultak... Szólni kellene a tanácsnál... Gondolatait tett követte. Se­gíteni kész buzgalmában a ta­nácselnök szobájába kopogta­tott, kissé el is túlozva Illés uram és állatainak bírhatatlan állapotát. Az elnök nyomban intézkedett. Az öregnek szociá­lis otthoni elhelyezés után né­zett, a közeli termelőszövetke­zet gazdái pedig vállalták a jó­szágok téli ellátását, s már he­lyet is készítettek a számukra. Röviddel későbbiét gazda a kavargó hófúvásban lovasko­csival indult ki a távoli tanyá­ra, hogy a legyengült birkákat beszállítsák. Közben ekként dis- kuráltak: — Nagyon gyenge lábon áll­hat már az öreg Illés, hogy így beadja a derekát! Hiszen világ­életében magának való ember volt. A gúnyát mindig csak úgy cibálta rajta a szél, de a földet, azt szaporította maga körül. De kár azért a 20 holdért, hogy ott hever parlagon! Mit teremhetne becsületes munkálással! Az öreg csak ekekapával lyuggatja ki itt-ott és szórja be kukoricá­val ... — így szövögette a beszéd fonalát az egyik. — Hát azt hallottad — veszi át a szót a másik —, hogy a múltkor elcsábították a rokonai a halasi vásárba, hogy ruhát ve­gyen magának, kárba ne vesszen a pénze! Attól tartottak, hogy a tartalékát megint az egerek emésztik fel. Pár éve három­ezer forintját is azok rágták széjjel... Meg ahogyan az él! Egyik szomszédja beszélte a múltkor, hogy levágta a puly­kát, azonmód tollastól felkötötte a padlásra és heteken át abból kanyarintott le egy-egy darabot. Sajnálta magától még az enni­valót is... — Jól mondod, koma. Be­szélik, hogy azért nem nősült, nehogy az asszony „kiegye” a vagyonából... Így folyt az eszmecsere a két tsz-gazda között, míg kiértek a viharvert, meszelést felépítése óta sem látott Zsubori-tanyára. Benyitnak az „istálló-szobába”. A közelben álló Óniász négy lá­bával egyszerre rúgott, nyerí­tett feléjük, jelezvén, hogy oda életveszély nélkül nem lehet be­lépni. Ki hinné, hogy ma­napság is akad még ilyen, pedig a „banko­sok”, az OTP és a fa­lusi takarékszövetkeze­tek dolgozói a meg­mondhatói, kerülnek még elő napjainkban is szekrények mélyén, otthon a ládafiában s egyéb rejtett zugokban őrzött bankók. Volt egy vagyonos hírben álló ember az egyik faluban, akit hosszú idő óta hiába „környékeztek” a ta­karékszövetkezet igaz­gatóságának tagjai, hallani sem akart a beléoésrőL Tagadta. Penészes bankok bogy egy fillér bankba tehető pénze lenne, s ha volna is, azt sem bízná másra őrizetre. Mit ád a véletlen! Történt egy betöréses lopás a községben, éppen az illető szom­szédságában. Tekinté­lyes summát vittek el a háztól — úgy hír­lett legalábbis. Nem telt bele két nap sem, amikor emberünk meg­jelent a falusi bank­ban és — a pénztáros legnagyobb ámulatára — kilencvenezer forin­tot számolt le az asz­talra. Volt azok közt a bankjegykötegek kö­zött még 1948-as „sleif- nizésű” is, $ némelyik­nek penészes a széle. Ki tudja, mióta és hol heverhettek így össze­csomagolva, minden különösebb rendeltetés nélkül a százas bank­jegyek. — Tudja, mennyi ka­matot hozott volna ez magánhk? Legalább húsz—huszonötezer fo­rintot. Nem sajnálja? mondta a pénztáros. Az ember meghök­kent, de aztán a büsz­kesége kerekedett fe­lül, mert így válaszolt: — Számít az ne­kem? A takarékszövetkezet beosztottja pedig nem szólt semmit, hanem annak rendje és mód­ja szerint kiállította a szükséges papírokat, s a betétkönyvecskét. — Nem az elsőt és nem is az utolsót mostaná­ban. S az új ügyfél szavaira gondolva ezt dünnyögte: — Ügy látszik, mé­giscsak számít! T.P. — Óniász! Az anyád kegyel­mes istenit! — hangzott Zsubori Illés parancsa, s a sovány lo­vacska meghunyászkodva, „bűn­bánó” tekintettel máris a túlsó sarokból pislogott vissza. Jól érti gazdája szavát. Ügyszin­tén a birkák. De hogyisne, ami­kor naphosszat csak velük be­szélget!... Hanem a mi két emberünk jövetelük céljának előadása után alig állt a lábán, Illés bátyó úgy kifizette őket! Még hogy őt szegényházba tenni? Az 6 jószágait segíteni? Micsoda szemtelenség. Nincs a földön olyan elnök, aki neki paran­csolhat! Vegyék tudomásul, most is van a padláson, vagy hat mázsa csöveskukorica, meg rozsszalmát is vett, kapnak a jószágok mindennap. Menjenek csak vissza a küldőjükhöz, nem szorul ő senkire. Meg különben is három hét múlva itt a tavasz« akkor újra kihajt a határba ém kezdődik a rózsás élet... S a gumikerekű kocsiba fo­gott két takaros lovacska vissza­felé vitte a két tsz-gazdát, akik imigyen tettek jelentést külde­tésük kudarcáról: — A régi világból ittma­radt ősember az, elnök elvtárs. Ö rajta segíteni bizony nem lesz könnyű dolog. De talán még­sem reménytelen... Perny Irén Érdemes takarékoskodni A nyári táborokra való fel­készülés a takarékosság leghat- hatósabb ösztönzője a bácsal­mási fiúiskola úttörőcsapatá­ban. Már eddig is jelentős ösa- szegű takarékbélyeget vásárol­tak meg. Nemrégiben elhatá­rozták, hogy az év végéig min­den úttörő legalább ötven fo­rintot gyűjt össze. A csapat vezetősége jutalmat tűzött ki a legtöbb takarékbélyeget vásárló pajtás részére. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kirdó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont 26-19, 25-16 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér la Telefon: 17-09 Terieszti a Magyar Rosta Előfizethető: a helyi postahivataloknál *s kézbesítőknél. Előfizetési öli 1 hónapra (2 forint. Bács-Klskun megyei Nvófnda V. Kecskemét - T-lefon: 11-85 Index: 25 065

Next

/
Thumbnails
Contents