Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

Április elseje A Kecskeméti Közületi Ingat­lankezelő Vállalat kéri a bérlő­ket, hogy ne egytömegben je­lentkezzenek a lakbérekkel 2-án, mert az így keletkező torlódás a dolgozók idegeit kikezdi. * A Megyei Testnevelési és Sporttanács közli a sportbará­tokkal, hogy a 31-én, vasárnap délután 3 órára hirdetett Szol­noki MÁV—Kecskeméti Dózsa futballmérkőzést rossz idő ese­tén már előző nap lejátsszák. * Szia Pipi magánzó értesíti ügyfeleit, hogy standját a „Ked­ves cukrászda” környékéről a köztemető mellé helyezte át. Barátságát kereső férfiaktól le­velet „Hűséges a sírig” jeligére vár a vasútállomás előtti sze­metesládába. * tárgyú darabbal várja nézőit. Címe: Latiatuc feleim szum- tuccel...” A dráma azt a kedves időt eleveníti fel, amikor a ke­resztes vitézek elcsenik Krisz­tus palástjáról a csatot. • Kartács Salamon k-i nyugdí­jas funerátor bizalmas levelet írt szerkesztőségünknek. Közli, hogy nem az a szélhámos Józsi­ka Jezsek Ferenc az igazi Ne- mecsek, hanem ő — Kartács Salamon. Ez persze komoly for­dulat a Nemecsek-perben. Mint értesülünk, az ENSZ is fesze­geti a kérdést. * Felhívjuk a Kecskeméti Ár­pád Mozi közönségét, hogy csikkszükségletét a filmszínház előcsarnokában minél előbb sze­rezze be. Mert kitakarítják az előcsarnokot. Baktai Ferenc riportja Húsvétra 1500 fej saláta Szegfűcsokor Kanadából Tápéra zom az ágyban, amely széles, mint az óceán és lágy, mint az a bizonyos esti szél, amely Arany Jánosnál kél Milford öböl félé. No de a balladával még találkozunk később. A bőrönddel most, azonnal. Pontosabban fél órára rá, hogy elalszom. Cseng a telefon, a portás jelentkezik: „Jó estét, uram.” (Hát este, az már van. Fél három.) „Bőröndje, mely elveszett, az ajtaja előtt áll. Hurrá! Mégiscsak Sherlock Hol­mes hazájába érkeztem. Megta­lálták. Reggel. Még mindig a prog­ramot olvasgatom. Percnyi pon­tossággal jelzi két hét tervét: a Central Office of Informa­tion, a Központi Tájékoztató Hi­vatal (Angliában ez a szerv a külügyhöz tartozik) alapos és gondos házigazdának ígérkezik. Kinézek az ablakon: odalent szikrázóan smaragdzöld fű zöl- dell, már megint valami, amit irodalmi előzmények után épp ilyennek képzeltem; kissé sze- mereg az eső és ebben a sze- mergő esőben egy szürke fel- öltős, ősz férfi egyik kezében esernyővel, a másik karjában egy — a pázsitról éppen most felemelt — spániellel úgy áll ott, mint a Kutyavédők Szövetségé­nek Eszményképe. A zöld pázsit a Hyde Parkhoz tartozik. A szál­ló a Kensington Palace. Innen aztán minden irányba könnyű eljutni. De nem megy gyorsan. Négytagú küldöttsé­günk kisérőstül átvergődik a városon és eközben, — ilyen az élet — minden öt méter után jó lenne megállni, körülnézni egy kissé; hanem a program, az nem tűr ilyesmit, mert várnak a COI-ban. Szép tanácsterem, a falon a régi London tájképe, az ablakon át a mait látni. Meg­beszélés és tervegyeztetés. Köz­ben tejes tea. Nem óhajtom, hogy ennek az ellátásában is utolérjük Angliát. (Dehát ez túl­ságosan egyéni szempont. Van, aki szereti.) Kezdődik a kéthetes — iga­zán minden túlzás nélkül mond­hatom, szakadatlan — „angliai csatánk”. A mienk, a benyomá­sokkal, élményekkel, utakkal, autókkal. Az első; a Foreign Office. A Külügy. Éppen sajtóérte­kezlet zajlik. Hosszú asztalok­nál izgatott kollégák ülnek, egy szemközt csevegőről most tudom meg, hogy Kerenszkij, az utolsó orosz burzsoá miniszter­elnök fia; itt van R. J. kolle­gánk, a pesti rádiótól és K. T., az MTI-től — a légkör velük otthonos. Dehát csak figyeljük a szóvivőt. A szóvivőnek vala­ki azt a kényes kérdést tette fél, igaz-e, amit egyik nagy lap megírt, hogy t. i. a jemeni kö- társaságiak ellen harcoló csa­patok angol fegyvereket hasz­nálnak? A szóvivő, középterme­tű, simára borotvált, hallatla­nul szabályos mozdulatokkal operáló férfiú, ránéz a kérdező­re, körülbelül azzal a pillantás­sal, amilyennel jobb gentleman a levesbe pottyant' pókra néz és azt kérdd, rezgő, finom felhá­borodással: „Ki terjeszt ilyes­mit?” A termen halk mosoly fut át, mindenki tudja, hogy a hír száz. sőt kétszáz százalékig igaz. A szóvivő: — Uraim — széttárja a karját — és egyéb­ként is... Hiszen azon a kör­nyéken kinelk nincsenek angol fegyverei... Olyan sokan jut­hatnak hozzá, hogy ezt, attól tartok, amúgy sem lehetne meg­állapítani; vagy nem? Körülnéz. Mosoly a szemében. A visszapillantók szemében is. A szóvivő elmondta. Valóban — ki járhat ennek utána? „Attól tartok”, — és joggal: a sajtófogadásnak vége. (Folytatjuk.) A Petőfi Népe szerkesztősége pályázatot hirdet. Aki a mostani számban egy sajtóhibára lel — megkeresheti a másodikat is. * A Kecskeméti Katona József Színház az Ida regénye és az Olympia után harmadik mai Bács-Kiskun megye fejlett termelési módszerrel dolgozó nagyüzemi gazdaságai, kitűnő borai, az alföldi táj végtelenbe nyúló szántóföldjeivel, legelői­vel, a világhírű kalocsai népmű­vészet egyre nagyobb érdeklő­désre tarthat számot a hazánk­ba látogató külföldiek körében. Kecskemét minden igényt ki­elégítő új szállodája lehetővé tette, hogy a megye kamatoz­tassa is ezt az érdeklődést, az eddiginél fokozottabb mérték­ben kivegye részét a külföldi túristák vendéglátásából. Ennek érdekében alakult a múlt év májusában Kecskeméten a Me­gyei Idegenforgalmi Hivatal, melynek feladata betölteni a jó házigazda szerepét. Az elmúlt évi felmérés ta­pasztalatait felhasználva készí­tette el a hivatal ez évi és egy­ben első munkatervét, melyben részletes programot dolgozott ki a turisták vendéglátására vo­natkozóan. Az IBUSZ igazgatósága az áprilistól októberig tartó fő­szezon idejére 204 külföldi cso­port érkezését jelezte, akik itt- tartózkodásuk idején, idegen- vezetők segítségével többek kö­zött megtekintik a Hosszúhegyi Állami Gazdaság gyümölcsösét, borpincéjét, a kalocsai népmű­A ZIM öntödéjének kéményé­ből április 1-től kezdve reggel 4 órától másnap reggel 4 óráig Eau d’Cologne-ot permeteznek a leninvárosi levegőbe. Kérjük a lakosság véleményét, milyen illat lesz a legmegfelelőbb? vészeti könyvtárat, a kiskunfél­egyházi múzeumban levő Pe­tőfi emlékeket és a halasi csip­keházat. Ellátogatnak Bugacra is igazi, — de betyár nélküli — pusztát látni. A munkában résztvevő ide­genvezetők ma még csak alka­lomszerűen verbuválódnak, de az áprilisban induló kéthóna­pos tanfolyamról már 12 olyan ember kerül ki, akikre a hiva­tal mindig számíthat. A közeli napokban az ame­rikai utazási irodák néhány ve­zetője érkezik Kecskemétre tá­jékozódási céllal. Egyelőre saj­nos, nem tudják őket ellátni a megye nevezetességeit ismer­tető prospektussal, mert ilyen még nincs. Májusban már lesz, de erről bizony nem ártott vol­na előbb is gondoskodni. A megye idegenforgalmának fellendítésére megtörténtek az első lépések. Az idegenforgalmi hivatal az eddigiek során hat­hatós támogatást kapott a me­gyei pártbizottságtól, illetve a megyei tanácstól. Erre a segít­ségre az elkövetkezendő időben is szükség lesz, hogy eredmé­nyes munkát tudjon végezni, melynek nyomán egyre több külföldi vendég ismerkedhet meg megyénk új életével. B. D. Növekszik megyénk idegenforgalma 204 turistacsoport érkezését jelentik Lesz friss saláta az ünnepi báránypecsenye mellé. A Kecs­keméti Községgazdálkodási Vál­lalat üvegházaiból 1500 fej ke­rül húsvétra a város boltjaiba. Május elsejére hasonló mennyi­séget hoznak forgalomba és ad­digra beérik majd a — most virágzó — paprika és paradi­csom is. Vitaminban tehát nem szen­ved hiányt, aki ügyes és hozzá­jut a kapós primőrhöz. Ha friss salátát nem is, de virágot mindenki tehet majd a szépen terített asztalra. Felké­szülten várja az ünnepi forgal­mat a vállalat virágboltja. Töb­bek között szegfű, rózsa, hor­tenzia, ciklámen és primula kö­zött válogathatnak a vásárlók. Virágot kapni öröm. Különö­sen akkor, ha régen látott kül­földi hozzátartozó szerzi a kel­lemes meglepetést. Egy Tápén lakó édesanya a napokban Ka­nadában élő fiától kapott szép csokor szegfűt az üdvözlő lap mellé. A vállalat ugyanis tag­ja a Nemzetközi Virágszövet­ségnek, és más országokban le­adott megrendeléseknek is ele­get tesz. Mindenki virágoskertjei — a városi parkok — részére 200 ezer palántát nevelnek, me­lyek kiültetését április végén kezdik és előreláthatólag má­jus végén fejezik be. B. D. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kirdó: Mezei István Igazgat«* Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér t. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/® Telefon; 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dii \ hónapra 12 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 indes: S5 065 .• V U TA o &460AU %------;— f_ V' A szovjet főváros új, szenzáci ős látványossága ez az ötletes, impozáns lakóház, amelyben a szó szoros értelmében a pincétől a padlásig, az utolsó szögig minden műanyagból készült. A falak vastagsága mindössze arasznyi: 10 centiméter, mégis oly erősen szigetel, hogy 32 C fokos hidegben is megmaradt a szobák 18— ZZ C fokos melege. Felhők alatt a La Manche ,Jó széliéi francia partra” — mondogatom magamban az idé­zetet, amely Draytontól szárma­zik 1600 tájéról. Minden éppen fordítva: a má járművünknek meglehetősen közömbös a szél, hiszen turbó légcsavaros és az angol part irányába száH. Ha­csak az IL.—18 nem tisztelhető ilyen költői néven „jó szélnek”.­Hold ragyog az esti égen, de odalent, kilenc kilométernyi mélységben csak sejteni lehet a La. Manche sötétkék tükrét. Fel­hőnyáj ballag dél felé, lassan, ezüstös háttal. A repülőgép, szárnyvégein némán szikrázó irány fényekkel, suhogó-süvöltő hangját maga mögött hagyva, ereszkedni kezd. Valahol lent radarantennák forognak, hív­nak, irányítanak. Ez a levegő­nek az az országútja, amelyről kölyökkoromban csak mint ha­di . jelentések színhelyéről hall­hattam, a „Battle of England”, az 1940-ben Angliáért vívott lé­gi csata Messerchmitt- és Spdt- fire-roncsokkal teli küzdőteré­ről. Hol van már 1940! Ez az utasgép ma gyorsabb, mint az akkori vadászgépek voltak. És lent nem elsötétítés fekete fáty­la terül a tájra, hanem szikrá­zó, sokszínű, eleven fénytenger. A felhőnyáj elballagott és alattunk kibukkan az éjszaká­ból London. A repülőtér, a legnagyobb, ilyenfajta nagyüzemek közé tar­tozik. Egymás után síklanak le és szállnak fel Boeingek, Doug- las-ek, négyhajtóműves gép szin­te mind, a kisebb típusok alig tűnnek fel. Zöld, kék és piros fényországutak a betonokon.A poggyászraktár — akár egy ba­zilika. De a bőröndöm nincs benne. <A British European Air­ways, a BEA egyenruhásai saj­nálkoznak, valami tévedés — vegyünk fel ‘ jegyzőkönyvet, mi­lyen volt az elveszett csomag? Elmondom szegénynek a szemé­lyi adatait — csak halvány re­ménnyel, hogy meglesz. Elvég­re itt elveszíteni bőröndöt azt is jelentheti, hogy a cipőim hol­napután nélkülem szállnak ki Capetownban, Bombayban vagy Melboumeben. Iszunk az aggo­dalomra, vagy ellene, mit tu­dom én; dehát a gin szódával még bőröndelvesztéskor se árt­hat. És indulunk be, kétoldalt narancssárga lámpák színesfilm- díszletei között. A „be”, 50 ki­lométert jelent Londonig. Az út két partja: előbb üzem­sor, végtelen egymásutánban sok modem, sima falú, üveg-, cementkonstrukció, benzinkutak, s aztán kezdődik a házregi­ment. Ahogy minden, Angliáról szóló regény és film írja, csak éppen be kell helyettesíteni a megfelelő utcanevet: egyemele­tes, hajszálra egyforma házak, egymás mellett, szűnni nem akaróan, egyforma lépcsők, egy­forma élőkért, egyforma függö­nyök az ablakokon. Az elsőt öt érdekes, a második öt feltűnik, a hetvenedik száz idegesít, a századik száznál mindegy: épp­úgy nem érdekesek többé, mint egy tolnai országúton az eper- ük. A programot tanulmányo­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents