Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-30 / 75. szám
március 30, szombat 5, oldal A kísérlet sikerült Az elmúlt évben Izsák község mind az öt termelőszövetkezete — közülük pedig három: a Sárfehér, a Kossuth és a Kis- izsák Tsz már megalakulásának az első évében is — alkalmazta a százalékos jövedelemelosztási formát. Egy évvel ezelőtt a közös gazdaságok elnökei, mezőgazdászai, könyvelői, a helyi pártszervezet vezetésével, létrehozták a Termelőszövetkezeti Tanácsot, amely — a többi között — feladatául tűzte a százalékos művelés szövetkezetenként eltérő arányainak összeegyeztetését is. Tavaly ennek megfelelően alkalmazta az ösztönzés néhány módszerét mindegyik tsz: a kapások — kukorica, burgonya, takarmányrépa, napraforgó —, valamint a lekaszált réti széna értékének 33, az exportszőlőének 50, a borszőlőének 40, az apró (cseresznye, szilva, meggy) gyümölcsökének 60, az egyéb gyümölcsökének pedig az 50 százaléka illette meg a gazdákat. A mi nem egyforma A szövetkezetek különböző adottságait figyelembe véve, természetesen voltak, s az idén is lesznek eltérések. A Kossuth Tsz-ben például 50 hold rosz- szabb minőségű szőlőt munkaegységre művelnek, mivel százalékra a gazdáknak nem volna kifizetődő. T eginkább azonban a fogato- sok részesedésében mutatkozik különbség. A Sárfehérben havi 40 —. 8 a brigádvezető által még legfeljebb tízzel növelhető — fix-munkaegységet írnak jóvá a fogatoGoknak. A Kisizsák és a Mező Imre Tsz-ben is hasonló módom, míg a Petőfi Tsz- bem a mindenkori munkaegység- teljesítés alapján történik részesedésük, a Kossuth Tsz-ben pedig készpénzfizetést kapnak. A százalékos művelési mód, illetve jövedelemelosztási forma ösztönző hatása vitán felüli. Legélesebben bizonyítja ezt a Mező Imre Tsz példája, ahol e módszer alkalmazásának eredményeképp az előző évihez képest átlagosan 10—12 ezer forinttal növekedett a gazdák közösből származó jövedelme. Ám a bizonyítás még sokrétűbb lehetőségét kínálja a Petőfi Tsz, amelyben a 370 hold közös szőlőből tavaly csak 76 holdat művelitek százalékosan. A szövetkezet által exportált 16 vagon szőlőnek csaknem a felét a százalékra művelők termesztették. Ez az eredmény megtörte az új módszertől idegenkedő gazdák ellenállását, s az idén már valamennyien százalékos műveléssel akarnak dolgozni. A százalékos művelést vállalók átlag- jövedelme egyébként tavaly 20 százalékkal volt magasabb a , .munkaegységesekénél”. „Százalékosok“ Kovács Pál, a tsz mezőőre — aki egy éve szántón a munkaegység szerinti művelés mellett tört lándzsát — a különbségiről így nyilatkozik: — Naponta tapasztalhattam, hogy a „százalékos” szőlőkben mennyivel jobban és szebben haladt a munka. S nemcsak ott, hanem a kapásoknál is. Emlékszem, hogy amíg 1961-ben 3 és fél holdról összesen 100 mázsa takarmányrépát takarítottunk be, addig tavaly a százalékos művelésű 6 holdról 1200 mázsát. Ugyanez vonatkozik a kukoricára és a burgonyára is. A százalékos művelés tehát közvetlenül érdekeltté teszi az izsáki szövetkezeti gazdákat a termelésben, s biztosítéka jó minőségű munkájuknak. Az a szempont sem hagyható figyelmen kívül, hogy a község, szövetkezeteinek jelenlegi 1600 hold termőszőlője kisüzemi telepítésű, s mint ilyen, kisüzemi művelési módszerek alkalmazását teszi lehetővé. Házíá/i után is Érdemes megemlíteni, hogy a nagyüzemi értékesítésről is gondoskodott a Termelőszövetkezeti Tanács oly módon, hogy az öt tsz nevében egyszerre kötött szerződést a MÉK-kel és az Alföldi Állami Pincegazdasággal. Így elérték, hogy a háztáji termés után is kaptak nagyüzemi felárat a gazdák, aminek fele — a szállítás költségeinek ellenértékéként — a közöst illette. A százalékos művelés nem lebecsülendő mértékben járult hozzá a közös vagyon gyarapításához is. Ennek értéke tavaly a Kossuth Tsz-ben 700 ezer forinttal növekedett, azonkívül több mint félmillió forintot tartalékoltak. A Sárfehér Tsz-ben terven felüli beruházásokat eszközöltek, s a tartalékuk mégis közel 3 millió forint volt. Éppen ezért ez a közös gazdaság megtehette, hogy kiegészítse azoknak a gazdáknak a jövedelmét, akiknek a fagy miatt az egy hold szőlőből származó százalékos részesedése nem érte el a 3500 forintot. A fagy ugyan-' is nem mindenütt pusztított egyformán a szőlőben, a közösség segítsége folytán azonban senki sem szenvedett hátrányt. Az izsáki eredmények ellenére sem állíthatjuk, hogy a százalékos művelésnek ismertett módja egyedül üdvözítő más tsz-ekben is. Via azonban minden közös gazdaságban, a helyi adottságok körültekintő fi- gyelmebevételévél, alapos számvetés után alkalmazzák az anyagi ösztönzés valamelyik — és legmegfelelőbb — formáját, nem kétséges, hogy az eredmény hasonló lesz az izsákihoz. Hatvani Dániel Légy láb-veszély! Megint egy furcsa hír rázta meg a férfi társadalmat. Közölte a sajtó, hogy a régi Egyiptomban légylábakból készítettek műszempil- lákat. Az előkelő egyiptomi hölgyek — igazán más dolguk sem volt — irák hosszat töltöttek naponta kozme- úkázással, s fantasztikus árakat fizettek a hosszú légylábakért. Jóságos égi Ml lesz itt, ha divat- íőlgyeink elkezdik elemezgetni ezt a (lírecskét?! Először caccannak egyet, öt sere múlva felsik- cantanak: „Nem is jlyan rossz, mi, — drágám?” Innen már nem lesz mesz- sze az idő, amikor újsághirdetésben olvashatjuk: „Csináltassa légyláb-szem- pilláját Mahorka Bubi szocialista kozmetikus Ktsz-tag- nál. Cím: Budapest, Váci utca 1028 alagsor. 1,8—2,8 cm-es légyláb-pillák már 600 forinttól kaphatók.” Utána a konjunkturális lehetőségek nővekedtével megindul a hosszú lábú legyek kitenyésztése. Külön légybiológiai társulások foglalkoznak a hosszú lábú legyek ikerszülésének megvalósításával. Hánya ti ani fog a légyfogóipar — és így tovább. Hogy ez nem lehetséges? Gondoljunk csak a rokokó divatjára, a parókaviseletre. Nem láttuk saját szemünkkel a filmhíradókban, mennyi szép és minden kétséget kizáróan normális fiatal nő vásárolt természetes hajára parókát?? Félek, hogv a ku- tyafej-átültető kísérletek valahogy a divat területére is átcsapnak ... Szörnyű perspektíva. Majdandán arra ébred a férj, hogy felesége egyik napról a másikra kicseréltette a fejét. (t) Alekszandr Naszlbov regénye 60. O stburgot valósággal felkavarta az esemény. Kézről kézre járt az _ újság, amelynek első oldalán közölték a hírt, az Abwehrstelle két tisztjének és egy gépkocsivezetőjének tragikus haláláról. Az éjszaka folyamán — írta a cikk — szolgálatiút közben hirtelen elromlott a gépkocsi kormányszerkezete, s az autó, amelyben hárman ültek, a meredek folyópartról belerohant az Elbába. „Ügy haltak meg, mint a hősök: őrhelyükön” — írta az Ost- burger Zeitung, s gyászkeretben közölte a kémelhárítók fényképeit. Az Abwehr emberei természetesen jól tudták, hogy a valóságban mi okozta a kémelhárítók halálát. Upitz egy percig sem hitte, hogy autószerencsétlenségről lenne szó. S amikor kiemelték .a folyóból a holttesteket, mindenről megbizonyosodhattak. Az orvosi boncolás megállapította, hogy Becker sturmführemél és a gépkocsivezetőnél a halál már jóval a vízbezuhanás előtt beállt. Becker hasfalán friss lövés nyomát észlelték. Upitz tábornok filozofikusan fogta fel az Abwehr munkatársainak halálhírét: háború van, a háború pedig áldozatokat követel. Más nyugtalanította őt. Az a rejtély, hogy vajon ki lehetett ennek a mesteri pontossággal és vakmerőséggel végrehajtott akciónak a szervezője. S hosszú töprengés után Upitz arra a következtetésre jutott, hogy azoknak az orosz fel derítőknek a keze van a dologban, akiket ő végül is átjátszott, s arra késztetett, hogy Karlslus- teból Ostburgba tegyék át működésük központját. Ezt a feltevését végérvényesen igazolva látta, amikor nem sokkal később jött a jelentés: eltűnt a „Zöld”. Hol lehet Wies- bach? — kérdezte magában Upitz, s azonnal megtalálta a választ is: az orosz felderítők kezére került. Világos: az Ostburgba érkező oroszok első dolga, hogy felkutassák a hegesztőt, akinek az információjára alapozta egész vallomását Georg Homann. Ezt a feladatukat tehát elvégezték, s ráadásul milyen gyorsan és milyen ügyesen! Most szakadatlan faggatásnak, keresztkérdéseknek vetik alá Wiesbachot, mert hiszen csak annyit tudnak róla, amit Homann elmondott. Természetes, hogy alaposan megnézik, mielőtt hinnének a szavának. Most, az első napokban Wies- bach feltehetően hallgat. De nem kell őt félteni! Talál majd alkalmat, hogy hírt adjon magáról az Abwehrnek. Valahol a tudata legmélyén egy baljós érzése támadt: ml van, ha az oroszoknak sikerült valami úton-módon kiszagolniok Wiesbach igazi szerepét ebben az egész rejtekhelyügyben? De Upitz elhessegette magától ezeket a kellemetlen gondolatokat: a kitűzött kombinációt tökéletesen végigvitték, eddig minden Kirándulóhellyel gazdagodik megyénk Az idősebb soKvadkertiek jól emlékeznek, hogy a 30-as években a község határában levő úgynevezett .„Büdöstó” kedvelt kirándulóhelye volt a környék lakosságának. Nyári délutánokon fürdőzőktől volt hangos a part, úszóversenyeket rendeztek a deszkamólók között, vitorlások, csónakok szántották a vizet. A fürdőélet feltámasztására a községi tanács 1958-ban tette az első lépést. Kitisztíttatta az évek során elmocsarasodott partszegélyt, gondoskodott a homokbuckák elegyengetéséről és a helybeli KISZ-fiatalok segítségével jelentős területet fásított. Mintegy 900 ezer forintot fordítottak azóta a fürdőhely környékének csinosítására. Üdülővé alakítottak át egy elhagyott villaépületet, kövesútat építették a község és a tó között, kutat fúrtak a létesítendő vízműhöz. Már hordják a téglát és még ebben az évben felépül egy 150 személy ellátását biztosító étterem. A létesítmény költségeinek jelentős részét a szövetkezetek megyei központja viseli, mert az egységet a helybeli fmsz kezeli majd. Ahogy szépült a tó környéke, úgy nőtt látogatóinak száma. Az elmúlt nyár egy-egy vasárnap délutánján két-három- ezren is élvezték a kellemes vizet. Kerékpárral, motorkerékpárral sokan kirándultak ide a közeli községekből is. A megyei tanács támogatja a soltvadkertiek munkáját, hiszen megyénk nem bővelkedik kirándulóhelyekben. Ugorjunk át néhány évet és sétáljunk végig képzeletben a Büdös-tó partján. Vajon mit találunk ott a távlati fejlesztési terv megvalósítása után? Épülnek a csinos víkendhá- zak — melyeknek telkeit még ebben az évben kimérik. — Az étterem vízre néző tágas teraszán minden hely foglalt. A közeli strandon, a Soltvadkerti Fmsz kölcsönzőhelyén kibérelhetünk egy ladikot és vízen folytathatjuk útunkat. Az ott a sportpálya, mellette az úttörők sátortábora. Ha erőnkből futja, átevezhetünk a túlsó partra is, de itt aztán be kell húzni a lapátokat. Csendes rész, ez a horgászok úgy alakult, ahogy tervezték. Ha az oroszok meg is sejtettek valamit, nem sokra mennek vele. Upitz elővigyázatos volt, s gondoskodott róla, hogy Wiesbach ne tudja meg, hol van az igazi rejtekhely. Tehát „Zöld”- nek ebben az esetben nincs más választása, mint kitartani amellett, hogy amit Homannak elmondott a rejtekhelyről, az első szótól az utolsóig igaz. Miután mindezt végiggondta, s úgy ítélte, hogy nincs különösebb félnivaló, hozzálátott az akció befejező szakaszának az előkészületeihez. Ámbár mégis akadt zavaró körülmény, amely lehetetlenné tette, hogy az SS-tábornok kizárólag csak a munkára koncentráljon. Nem sokkal ezelőtt kerültek Upitz kezébe azok a jelentések, amelyek arról tanúskodtak, hogy a „felső oppozí- ció”, amely a Führer elleni merényletre készült, végérvényesen vereséget szenvedett. Hitler lett a győztes. Különben — a sorok között olvasva — Upitz jól látta: az összeesküvők egyáltalán nem azért buktak le, mert az, akit el akartak tenni láb alól olyan erős és legyőzhetetlen, mint amilyennek tűnik. Másutt kell keresni az okot. (Folytatjuk,) paradicsoma. A furcsa, cölöplábas építmény a víz fölött, halásztanya. Szép terv. Hogy célkitűzései mikor válnak tényékké, az nem kis mértékben attól függ, hogy a soltvadkertiek — elsősorban a fiatalok — mennyi társadalmi munkát vállalnak a megvalósítás érdekében. Békés Dezső Névnap Az egyik állami vállalatunk vezetőjéhez látogató érkezett. Bemutatkozott, majd előadta, mi járatban van. Szeretné a feleségét elkérni a ma esti termelési tanácskozásról, ugyanis Benedek nap lévén, az asszonynak otthon a helye, sütni és főzni, valamint a vendégekkel foglalkoznia kell. A mi igazgatónk a kérés felett egy pillanatra meghökkent, majd szerényen azt kezdte a férj- uramnak magyarázni: a kedves felesége rövid ide. je van a vállalatnál, így nagyon hasznos lenne fejlődése érdekében, ha ezen a ritka vállalati eseményen jelen lehetne. A férj hajthatatlan volt, az igazgató pedig aki saját névnapjára és a körülötte zajló sok-sok névnapra gondolt, kissé nekikeseredve, de a sors akaratába belenyugodva, — elengedte névnapozni a feleséget. Sok üzemben halljuk, egy-egy sűrűbben előforduló név napján, Sándor, József, István, Béla, András, János, vagy Margit, Teréz, Ilona, Irén napkor, hogy a munka nemcsak azon a napon, hanem még a következőn is akadozik. Fokozottan vonatkozik ez a hivatalokra, ahol helyenként legalábbis órákra szinte teljesen leáll az „élet”, semmi mással nem foglalkoznak a tisztviselők csak a névnap szervezésével, a köszöntéssel, az ünnepeltek pedig az ajándékok elfogadásával és a poharak töltögetésével. Érdemes lenne egy-egy üzemben, vagy éppen vállalatnál lemérni a névnap hatását a termelésre. Ügy érzem, elképesztő eredmény jönne ki... Nézzük meg ezt a kérdést egy másik oldalról. Hovatovább eljutunk oda, hogy az egymás iránt érzett nagy-nagy szerete- tünkben egy-egy névnap. * — ha jól összeszámítunk mindent — az ünnepeltelek több száz forintjába, a felköszöntőknek is tetemes összegébe kerül. így azután számosán vannak olyanok — tegyük a szívünkre a kezünket —, hogy már előre félünk a közelgő névnapoktól, különösen ha az éppen a hó végére esik. Mi tehát a teendő? Ne tartsunk névnapot? Hagyjuk el ezt a szép szokást, hagyományt? Nem, erről szó se essék. Csak éppen jó lenne, ha úgy névnapoznánk, mint illik. Szolidan, csendesebben, — és főleg: otthon! Ugye igazam van? MEZEI ISTVÁN
