Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-30 / 75. szám

1963. március 30. szombat 3. oldal A csoportresető Kéí-három év alatt karri­ert csináltak — mondja meg­győződéssel a hangjában Ko­vács Dezső, a Kecskeméti Épü­letlakatosipari Vállalat főmér­nöke, amikor az ifjú mérnö­kök, új diplomások tevékeny­sége kerül szóba. Hogy meny­nyire igazat állít, azt nem sok­kal később saját magam tapasz­taltam. Sándor István, olvastam új­ból a nevét a névtáblán, ami­kor kopogtattam a gyártáselő­készítő irodájának ajtaján. Be­lépve az első íróasztalnál ta­láltam az ifjú mérnököt, aki tiszakécskeinek vallja magát, s diplomáját 1961-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora írta alá. A gyári élettel, mint önálló gyártmányszerkesztő itt, Kecs­keméten ismerkedett meg. Egy évig dolgozott ebben a beosz­tásban 1700 forintért, majd úgy döntöttek a gyár vezetői, hogy képes nagyobb és felelősségtel­jesebb munkakör ellátására — előléptették. A gyártáselőkészí­tő csoport vezetésével bízták meg. Az erről szóló papír sze­rint fizetését 2150 forintra emelték. — Meg vagyok elégedve beosz­tásommal, szeretem munkakö­römet, érzem az irányomban megnyilvánuló megbecsülést — mondja Sándor István. PedÍ£ nincs könnyű dolga. Az idén 200 millió értékű ter­mék elkészítéséhez kell az ál­tala vezetett csoportnak a gyár­tási utasításokat jól és ponto­san megadnia. Ennek a mun­kának megkönnyítésére állítot­ták be a gyártáselőkészítő gé­pet. Alkalmazásával 30 száza­lékkal csökkent a kézimunka mennyisége. A gép előnye még az, hogy a visszatérő gyártmá­nyok műszaki előkészítését je­lentősen meggyorsítja. Mindez az ifjú mérnök fejlődésének egy-egy jelentős állomását jelzi. Jelenleg az ügyvitel gazdaságo­sabb kialakításán fáradozik. El­képzelése szerint az átszerve­zés után a gyártáselőkészítő cso­port munkája fokozatosan el­veszti adminisztratív jellegét, főként műszaki kérdésekkel fog­lalkozik. Tervei között sok iz­galmas téma megoldása szere­pel, amelyek a munka köny- nyítését, pontosságát, gyorsasá­gát célozzák. Ezeknek véghez­viteléhez sok segítséget kap a főmérnöktől, akinél mindig nyi­tott ajtóra, meghallgatásra, buz­dításra talál. Az ifjú mérnököt ott láthat­juk a szakszervezeti vezetőségi üléseken is. Mint ifjúsági fele­lős, képviseli a fiatalok érde­keit. Teheti, mert a gyakorlat­ban bizonyította be, mint tsz- agitátor, hogy méltó az ifjúság bizalmára. Agitátorként járta Kecskemét tanyavilágát, de ju­tott ideje „a szakma ifjú mes­tere” tanfolyam előadásainak megtartására, és a kultúrmun- kában való aktív részvételre is. Rövid kéi év eseményeit vetettük papírra. Ehhez még csak annyit: Sándor István meg­szokta az üzemi életet, a mun­kások nagy családjából most egy kisebb, a kommunisták me­leg, baráti közösségébe kérte felvételét; tagjelöltnek jelentke­zett. V. K. Idény előtt Nyolcvanezer hallgató Botén, a Petőfi-szigeti csónak- kikötőben még csak egyetlen ladikot ringat a viz. De már nem sokáig. A mintegy ezer ta­got számláló sporthorgász egye­sület tagjai szabad idejükben már a „partraszálláshoz" készí­tik elő csónakjaikat. A több időt igénylő, nagyobb javításo­kat azonban sokan az egyesü­let gondnokára: Hobler István­ra és feleségére bízzák. S Hob­ler néni férfiembernek is di­cséretére váló szakértelemmel és gyorsasággal reperálja újjá a megsérült vízi járműveket. — Igyekezni kell — mondja, s fel sem pillant munka köz­ben —, mert még vagy száz csónak vár kijavításra a szezon kezdetéig, amit őszintén szólva: már nagyon türelmetlenül vá­runk... Csaknem 80 ezren vesznek részt a megyében 1962—63- ban a politikai oktatás külön­böző formáiban. Az idén kü­lönösen nagy gondot fordítot­tak a pártbizottságok arra, hogy a falusi lakosság köré­ből is bevonják az érdeklődő­ket az oktatásba. A falusi té­li tanfolyamokon azok a tö­megek vettek részt, akikhez a szervezett pártoktatás más for­mái nem juthattak el. Zöm­mel termelőszövetkezetekben és a tanyaterületeken össze­sen 176 falusi téli tanfolyam alakult, ahol a hallgatók hat előadás keretében időszerű po­litikai kérdésekkel foglalkoz­tak.. A tanfolyamok a „nagy be­szélgetés” szerepét töltötték be. Általános tapasztalat sze­rint a hatodik előadásra más­fél. kétszer annyi hallgató gyűlt össze, mint a tanfolyam kezdetére. A kimutatások alapján megállapítható, hogy átlagosan tízezer hallgató vett részt egy-egy előadáson. A pártbizottságok fontos ta­pasztalatokat szereztek az idei falusi téli tanfolyamok szer­vezésénél. Az előadók megvá­lasztásánál arra törekedtek, hogy magas képzettségű, és a parasztságot érdeklő ügyekben igen jártas propagandistákra bízzák az előadások megtar­tását. A szervezés kisebb rész­ben úgy történt, hogy mind a hat előadást egy propagandis­ta tartotta nagyobb részben azonban sikerült úgy meg­szervezni a munkát, hogy az előadók a képzettségük szerin­ti egyetlen téma előadását vál­lalták több tanfolyamon. Különösen nagy haszonnal járt és nagy érdeklődést kel­tett a tanfolyam, ott, ahol a legképzettebb községi vezető^, illetve járási párt-, tanács­vagy tömegszervezeti vezetők tartották az előadásokat. Ök ugyanis nemcsak továbbítani tudták a hállgatók vélemé­nyét. kérését, hanem érderribe- li választ is adhatták, ismerve a helyi politikai célkitűzése­ket és gazdasági terveket. A jövőben a szervezés folyamán még jobban igyekeznek felde­ríteni a helyi igényeket, s olyan kérdésekről tárgyalni az emberekkel, ami ott ténylege­sen gond, s ami akadályozza a fejlődést. Jól mutatja az emberek közügyek iránti érdeklődésé­nek növekedését a falusi téli tanfolyamok sikere. A keménv télben gyakran kilométerekről gyalogoltak be a hallgatók az előadás színhelyére és ott nem egyszer a tervezettnél sokkal hosszabb ideig maradtak együtt. Nem fogytak ki a kér­désekből és őszintén mondták el a véleményüket. Dicséretet érdemelnek a propagandisták, aíkik felada­tukat becsülettel teljesítették. ~1 1 ■ — ..... " Ke ressük az újítót Ma ér véget az először választott községi tanácsvezetőink számára a Solt, Kali-majori üdülőben rendezett kéthetes tanfolyam, ahol 37 tanácselnökünk, titkárunk, elnökhelyettesünk kapott részletes eligazítást, útravalót közéleti megbízatása, munkája jó elvégzéséhez. Holnap az államigazgatással járó legaprólékosabb tudnivalókkal felkészülten munkához láthatnak. A Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat egyik, országos szinten kitüntetett újítójáról ké­szültem írni. Míg az üzembe igyekeztem, elég sanda gondola­tokat forgattam a fejemben. Ä, biztos valami „erőltetett” dolog ez. Mert még ha valami vas­ipari üzemben keresnék újítót. De itt? Mit lehet újítani a csir- kekopasztáson, kacsabelezésen, vagy a pulykakörmözésen? Bi­zony, az üzemben kiderült, hogy a baromfifeldolgozásra vonatko­zó szemléletem nem terjedt túl egy-két tyúk elkészítésének mé­retein. De vennék csak részt 8 órai munkaidőben tízezer csirke megkopasztásában, megtudnám, mit jelent itt egy újítás! — Mint ahogyan a tetthelyen ki­derült ... Nyúl Józseffel, az üzem újí­tási felelősével indultunk a ki­váló újító, Rimóczi Mihály ke­resésére. Nem találtuk, de Nyúl elvtárs így is hamar dolgot adott a ceruzának. — Amott az ajtóban, az a ka­lapos, szintén kitűnő újító — mutatta az első embert, aki utunkba esett. Papp Balázs. 214 ezer forint megtakarítást jelent az exportláda leszögezésével és az anyagmozgatással kapcsola­tos újítása. Miktts r Baján — dr. Elter Ká- rolyné gyermekvédelmi felügyelő kérésére vet­tük fel szerkesztőségi kocsinkra a kis Miklóst. Állami gondozott, Csát- aljárói küldték át a já­rási székhelyre. Hóna­pok óta várták a jó időt, .amikor képes lesz hosszabb utazásra a be­teg lábú kisfiú. Intézmé­nye Kecskeméten csinál­tat számára megfelelő lábbelit. Itt ül közöttük a hát­só ülésen a szép arcú. bohókás természetű gye­rek. Kedves, koravén lassúsággal bizonygatja. — Ültem már autó­ban, de még ilyenben... soha. Kék szeme mohón issza a kocsiban s azon kívül levő világot. Hol a vigyázatlan járókelők­re tesz aggódó megjegy­zést, hol a felügyelő né­nit kérdezi. — Mit mu­tat az az óraféle a ve­zető bácsi mellett? Mi suhog körülöttünk? Néha még a szája is nyitva marad, nem győz betelni a nagyvilággal. A falu csendje után meghökkentő élmény ne­ki minden. A forgalom, az emeletes házak, a vég­telen határ, a hó alól szabadult sápadtzöld ve­tések. Vékony csuklója meg-megfeszül, mikor valami izgalmas látvány hatására szorongatja az első ülés támláját. Vilá­gos bőrétől elütő fehér elszíneződés látszik — ka rperecs zerűen csukló­in. — Mi ez, Miklós? — Az még a tanyáról való — legyint, mint nagy tapasztalatokon túl­esett öregember. Ott ütött a gazda, akihez ki voltam adva. Ostor­ral, szerszámmal, ami a keze ügyében volt... Ütögetni kezdi elől a feje tetejét. — Itt meg a vaska­nállal verte... Verte, csak verte... Ütött, mint az állatot... Igaz, az ál­latait nem ütötte úgy... — Hány éves voltál? Miért vert? — Ügy tíz éves körül lehettem. — Nem emlékszel rosszul? Hát most vagy tizenkettő. — Dehogyis, felügyelő néni. Tudhatja, hogy már tizennégy vagyok — negyedikes. Később azért csak tisz­tázódik, hogy csak tizen­két esztendős még. Haj, mennyiszer hallott az ember azelőtt a lelenc­gyereket vállalt ember­telen gazdák „szisztémá­járól”: ha gyűszűvel, cse­répdarabbal, vagy akár­milyen kemény tárggyal rendszeresen verik a gye­rek fejét, kuka lesz, ak­kor pedig nemi kér any- nyit enni, embermivoltát feledő gnóm lesz belőle. — Mostani „anyád”? — A Johanna néni? Az egy igazi, jó anya. . Semmi lefogásom. — Édesanyádat ismer­ted? — Nem... Pedig meg­van apám is, anyám is... Elváltak, még akkor/ki­csi voltam és az anyám el..., szóval odaadott. Neveljen fel más. Pes­ten él. Irta egyszer, hogy apám elhagyta, nem tud­ja, merre van... Anyá­mat még nem láttam, csak fényképről isme­rem. De szép a kistest­vérem! öt se ismerem. Ez a mostani anyám Johanna néni olyan mint egy igazi anya. Ha meg­növök, sose hagyom el... De szeretném azért egyszer látni az édes­anyámat. .. Sofőr bácsi. Nem lehetne kinyitni a rádiót. Ügy szeretném hallgatni a „Szabó csa­ládot”. .. Szabó Gusztáv az apám is... —íft —« Mikor a bontó üzembe nyi­tunk, orromat titokban előké­szítem a várható „támadásra1’. Apránként vennék levegőt, de... semmi okom rá. Ezernyi ba­romfi trancsírozása, praktikus „kiszerelése” folyik, de nincs kellemetlen szag. Neon világítás, termoventilátor, mosdó, fehér köpenyek. — a legigényesebb higiénia. Itt szemlélhetjük Papp Balázs újításának értelmét A*- előtt a nyitott ládában fagyasz­tottak, utána visszajött a porté­ka, leszögezték a ládát ■ újabb mozgatás következett Most már itt leszögezik az árut, s a fa­gyasztóból mehet a vagonba. Országos gond volt az iparág­ban a libakopasztás. Nehéz, hosz- szadalmas, eléggé tisztátalan munka. Major János igazgató, Forgács György, a helyettese és Szalai István TMK-vezető konst­ruálta azt a 8 gépből álló sort melyet már országszerte alkalmaznak. Valahány műhelybe betérünk, mindenütt említődik Rimóczi Mihály neve. 1962-ben 16 újítá­sa volt. A hizlaldában Nagy György Ede konstrukciójában, a mo­dem, higiénikus hizlaló ketrec­sorokban gyönyörködtünk. Va- lóné, Mihályi, Szélesi, Lovász, Frecska — röpködtek más újí­tók nevei, s mire Rimóczi Mi­hályt megtaláltuk, még Pálházi József, Végh Zoltán, Damm Ti­bor neve is a noteszba került. Rimóczi Mihály pedig arra a kérdésre, hogy hány újítása van már, csak a sapkáját emelte meg. Nyúl Józsefre bízta a választ, aki megint csak visszakérdezett: „Van pár százezer forint értékű, ugye?” El is hisszük, különben miért kapta volna tavaly, az or­szágos kitüntetést, pénzjutalmat, díjtalan utazást Moszkvába? Szép újító eredményekkel ta­lálkoztunk tehát, s néhány jel­lemző adat még jobban megvi­lágítja a mozgalom méreteit: 1958-ban 35, 1959-ben 63. 1960- ban 26, 1961-ben 99, 1962-ben 163 újítást nyújtottak be, s eb­ben az évben már 24-et. Tavaly több mint 36 ezer forint jutal­mat fizettek ki a sok százezres értékű újításokért. Tóth Istvaa t.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents