Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-03 / 52. szám

1963. március 3, vasárnap 5. oldal IDA. MEGrEN^E Szegei mi iHÚtúzat&k A ZENÉS vígjátékká átalakí­tott Ida regénye, melynek be­mutatására a kecskeméti szín­ház vállalkozott, bizony kissé nehezen helyezhető el azoknak a színdaraboknak a sorában, amelyek a ma emberét érdekel­hetik. Néhány érdekes színfolt­jától eltekintve maga a regény 6em tarthat ma nagy érdeklő­désre számot, mert hiszen elég­gé közömbös ma már számunk­ra, hogyan vásárolt férjet zár­dából kicsapott lányának a ré­szeges egri borkereskedő, vagy hogyan bizonyosodott be a tisz­ta lelkű és snejdig, de üres zsebű dzsentriről, hogy voltaképpen nem csalja meg a feleségét, akivel egyébként is eléggé való­szerűtlen, látszatházasságban él. Az Ida regénye, úgy ahogy van, lassan a feledés homályá­ba merül. Még akkor sem túl­zottan indokolt leporolása, szín­padra állítás céljából, ha zenés vígjáték képében jelent meg, amely bár ürügyként merített a regény csontvázzá soványí- tott tartalmából, hangulataiban, a szereplők közötti viszonylatok körvonalazásában merőben mást adott és más következtetésre is jutott, mint a regény. Az Ida regénye színehagyott, szenti - mentáli zmusa a színpadi átdol­gozáson harsány komikumba oldódott fel, ami minőségileg egészen más irodalmi régiókba tartozik. Jobb is tán a regény kísérletét el hessegetve (de ak­kor Gárdonyi nevének felem- getése is eléggé anakronisztikus) próbálkozni meg az előadással kapcsolatos ítéletalkotással. Így az „Ítélet” tulajdonképpen már nem ítélet, csak szerény fejcsó- válás: a műsortervben egy klasszikus és egy jó, mai té­májú darab között hangulati­lag egészen másképpen helyez­kedett volna el az Ida regénye, így azonban bizony kissé ke­vésnek éreztük mondanivaló­ban és színpadi produkcióban is. SELYMES JUDIT főiskolai hallgató vizsgarendezése formá­jában került nálunk az Ida re­génye bemutatásra. A rendező enyhe és kellemes karikirozás- sal állította színpadra Török Rezső egyébként mulatságos öt­letekkel megtűzdelt átdolgozá­sát Ez a hangvétel érződik mindenik szereplő játékán: nem kell teljesen komolyan venni, amit csinálunk, hiszen egyrészt a letűnt világot ele­venítjük meg és ezt illik fino­man kifigurázni, másrészt a vígjáték állványzata sem túl­ságosan stabil, azt sem érde­mes nagy tiszteletben tartani. A rendezői koncepciónak né­hány kinövésére azért fel kell hívnunk a figyelmet A néma hol. biztos helyen ki kellene várnia most egy kis időt. Mond. áuk egy hetet — Ez valóban jól lenne. De hol? — Maga, ahogy sejtem, telje­sen egyedül van. ugye? Aszker nem felelt. — Egyedül — ismételte ma­gát -Stalecker. — Ilyen körülmé­nyek között egyetlen megoldás látszik lehetségesnek. Itt kell maradnia. — Vállalkozik egy ilyen koc­kázatra? — kérdezte halkan Aszker. — De hiszen nincs más kiút S maga számára! Aszker ismét hallgatott. Gon­dolkozott — Maradjon itt — folytatta Otto — aztán pedig majd meg­látjuk. hogyan legyünk tovább. — Nem lehet Stalecker elv­társ. Túlságosan vészé!vés. kü­lönösen magára és a feleségére. Természetesen már most talpon van az egész k^melhérító szol­gálat. ’’ogy felkutassanak en­gem és élfóertnak. Nézzük csak meg az egészet a Gestapo és az Abwehr szemével. Mindenek­előtt azt mondják: az a másik illető Herbert Lángéval jött együtt, nála pakolt le. Miért? Bizonyosan ezért, mert Ostburg- han nincs lakása szolgáló szerepeltetése úgy gon­doljuk nem lehet a komikum forrása, különösen akkor, ha ennyire natural]sztikusan játsz- szák, úgyhogy ezen inkább sajnálkoztunk, de nem nevet­tünk. A zárdái jelenet is kissé ügyetlenül volt felvázolva. Nem ártott volna a túlságosan hosz- szúra sikerült mulatozás mér­sékelt rövidítése sem. Mindet­től eltekintve Selymes Judit ér­tékes rendezői adottságokat csillogtatott meg. Jól fogta ösz- sze a nagy személyzetű dara­bot, megfelelő ritmust diktált, enyhén szatirizáló hangvétele pedig segített az előadás lapos és szürke pillanatának vidámí- tásában. , BALOGH RÓZSA a címsze­repben kedvesen érzelmes le­ányalakot teremtett. Finom, stí­lusos éneklésével, természetes humorával, frisseségével az előadás egyik erőssége. Bárdy György Balogh Jánost, a pén­zért még házasságra is kész — de tiszta lelkű és jóvágású dzsentrit, — tehát ezt a túlaj- donképpen eléggé képtelenül összetársított jellemvonásokkal rendelkező papíros figurát — képes volt élettel megtölteni, ízlésesen és természetesen ko- médiázott, mindent megtett te­hát, hogy a számára kissé könnyű fajsúlyú szerepet színe­sítse és frissítse. Nagy öröm­mel üdvözöltük őt a színpadon, hiszen bár színházunk a nyol­cadik bemutatónál tart — az évadnyitó előadás óta nem lát­hattuk. Szalma Sándor, mint főkönyvelő és rigótenyésztő az egyik legkedvesebb figurája volt az előadásnak. Hasonlókép­pen Dévényi Cecilia, aki elég­gé ellenszenves hangulatú sze­repében, az általa életre kel­lecker. — Menjünk csak tovább. Her­bert Lange, aki idegen igazolvá­nyokkal jött: halott. A vendég elment a házából. Nyomon kö­vették egy darabon, de sikerült egérutat nyernie. Tehát itt van a városban. Számításba kell venni, hogy most minden Ost- burgból kivezető utat gondosan lezártaik. Tudja hogy keresik őt. Természetesen igyekszik el­rejtőzni. De hol? Mindenekelőtt barátainál, vagy Lange barátai­nál. — Tehát esetleg házkutatást is tarthatnak? — Minden lehetséges. Stalec­ker elvtárs. És akkor maguk­nak, Frau Berthával együtt ala­posan meggyűlne a bajuk. S rá­adásul a fasiszták szemszögéből nem tiszta a felesége múltja. — Magáról nem is beszél — mondta csendesen Ottó. Aszker hallgatott. Stalecker mélyen a gondola­taiba merült. Az asztal mellett ült. fejét a mellére haitotta, s ujjait az asztalon táncoltatta. — Jó — mondta végül, mi­közben kiegyenesedett, s meg­igazította a nyakkendőiét. — Tegyük a következőt: mega vég­legesen civillé változik. Ezt pe­dig — Aszker egyenruháiéra tett alak jellemvonásai tói nem idegen módszerrel, mindvégig elnyerte a nézők rokonszenvét. Sanzonjai igen jól sikerültek. Gyulay Antal játéka kissé egye­netlennek mondható. Voltak egészen őszinte gesztusai, de adós maradt azzal a könnyed­séggel, ami olyan jól társítható Ó Péter dzsentrit majmoló, szoknyavadász borkereskedői jellemével íme tehát a darab vezető „stábja”. Sajnos, az epizódisták nagy része Borbíró Andrea, Mojzes Mária és Fekete Tibor kivételé­vel eléggé elmaradt tőlük telje­sítményben. így aztán fontos jelenetekben hirtelen csökkent a színvonal. Dr. Csorba szere­pével például alig tudott meg­birkózni Mikolay László. .Túl­ságosan fiatalosak voltak a mu­latozás nagyjelenetében Ó Pé­ter ivócimborái. Egy ilyen vén kujon, akinek nagy lánya van, afféle gimnazistakorú barátok­kal nem igen szokott dorbé- zolni. Halvány volt egy kissé Bili- csi Mária, mint Jolán, Várhe­gyi Teréz is eléggé elfogódot- tan mozgott a színpadon. Saj­nos két jó epizódistánk, Liliom Károly és partnere Kovács Má­ria — érzésünk szerint a ren­dezői elképzelések hibájából — nem tudták azt nyújtani, amire képesek lettek volna. De Fries Károly régi sanzon­jai jól Ismert, fülbemászó mu- zsikájú dalai az előadás kelle­mes színfoltjait jelentették. A koreográfia lapos és gyenge volt, Márton Aladár jelmezei iónak mondhatók, Borcsa Ist­ván díszletei akár a rég meg­boldogult „Aller Képes Családi Lapjá”-ból léptek volna elő. Csáky Lajos mutatott — az egészet gyorsan elégeti a kályhában Bertha. — De. s. — Felőle ne nyugtalankodjék. Ö a nácizmus iránti gyűlölet kiváló iskoláját járta ki: a kon­centrációs tábort. És aztán, kü­lönben is a feleségem, vagy mi az ördög ... Egyszóval, Bertha tud magáról mindent. — Sta­lecker kiigazította magát: — he­lyesebben mindazt, amit én tu­dok ... — És a leadóról? — Gondolja, hogy én magam vettem ki a felmosóvödörből? Ezt ő csinálta! — mondta büsz­kén Stalecker. — Amíg én ül­tem szegény Herbert holtteste mellett, s igyekeztem nyugtatni Lizelt meg aztán figyeltem, a házban. Nincs-e valami gyanús, addig Bertha a konyhában te­vékenykedett. Amikor bejött sápadtan, de teljes nyugalom­mal az arcán, azonnal tudtam, hogy minden rendben van... Most pedig hadd mondjak meg ma pán ak még egyet. Hoevköny. nyebbnek érezze a helyzetét. Tudnia kell: az én házamban már voltak ehhez a mostanihoz hasonló szituációk Egyszóval, nem maga itt az első... Aszker megkönnyebbülten lé­legzett. fel. Végre kimondta Sta­TACSKÓK Hideg este. A síkos, havas flaszterra bohókás villanykörte hinti fényét. Meg-meglendül, ha nekimegy a szél, és ilyenkor iz- gatóan lebegő villanyfényben szaladgál, sikong a három kis­gyerek, aki a nap utolsó, tehát legédesebb perceit tölti még az utcán. Két fiú és egy lány. Harmadik osztályosnál „öre­gebb” nem lehet egyik sem. Két fiú és csak egy lány; ebből konfliktus lesz már ilyen kor­ban is. Már meg is van. Egy pillanat alatt abbamarad a kergetőzés, mikor az egyik fiú nekidől a jeges törzsű fának és keserve sen sírni kezd. A kislány keze már éppen nyúlt a másik fiú után, hogy megfogja, de a sí­rásra lehanyatlik. Alinak miau a hárman. Nem mozdulnak, nem szólnak, csak a nekibúsult fiú válla rángatózik. A ködös homályból hirtelen egy kamasz lép a síróhoz. — Megverjem őket? — kérdi hanyagul. A zokogás abbamarad. A kis­lány és a másik fiú kész nyom­ban kereket oldani, de rívó pajtásuk önérzetesen kél a vé­delmükre. — Ne nyúlj hozzájuk... Sze­relmespár — mondja hamisan csengő leereszkedéssel. A kislány rögtön tagad. — Á, ne hidd! Ezt csak ő ta­lálta ki. Azért, mert sose őt fogom meg. Hogyisne! Mikor mindig utánam szalad és le­guggol, hogy csak hozzá kelle­ne érnem. Peti meg elfut elő­lem. Igenis... KI parancsol ab­Országos könywásárlási ak­ciót rendeznek a könyvterjesz­tő vállalatok március 4-e és 31-e között. Számos szépirodal­mi, ifjúsági művet, ismeretter­jesztő és szakkönyvet vásárol­hatnak meg az olvasók az ak­ció ideje alatt 20—60 százalé­kos árengedménnyel. A leszál­lított áru könyvekről jegyzéket adtak ki, amelyek a könyves­boltokban megtekinthetők. Nemcsak a boltokban folyik árusítás az akció ideje alatt, hanem postai megrendelést is elfogadnak a könyvterjesztő vállalatok. A március 31-ig ér­lecker azt. amit várt tőle: fel­fedte magát. — De elkalandoztunk a témá­tól — folytatta Ottó. — Akkor tehát eldöntöttük: az egyenru­hát elégetjük, maga pedig itt ma­rad civilruhában. Én meg elme­gyek megbeszélni, mi legyen az elvtárssal tovább. De egy felté­tellel. Ha mep'c“ri: semmi kö­rülmények között nem hagyja el a házat, hogy ellenőrizze, nem telefonálok-e a Gestapómak. A pillanat komolysága ellené­re Aszker rém tudott ellenállni, s elmosolyodott. — Megígérem — mondta. — Tehát — folytatta Stalec­ker. anélkül, hogy Aszíkerra né­zett volna — úgy mutathatom be. mint rémet kommunistát? Aszker bólintott. — Hát jó Ha német, akkor német. — Stalecker egy mélye* sóhajtott. — Azt hiszem, min­denben megállapodtunk. — Fe1- áHt. — Én most akkor megyek Üljön nyugodtan, viselje jól ma­gát és várjon. — Értem — mosolyodott el ismét Aszker. Stalecker benyitott a szom­széd szobába. — Bertha! — kiáltott be. — A kalapomat és az ernyőmet! (Folytatjuk.) ban, hogy Petit jobban esiTc megfogni... Igenis! Ez az „Igenis!” úgy hangzik már, mint egy világgá kiáltott vallomás. KAMASZOK Cipőbolt kirakat, női részleg. A zömök fiú zsebre dugott kéz­zel áll hölgye mellett, akit majd felfal tekintetével. A kislány haja olyan, mint Törőcsik Marié a „Kölyök”-ben. Látszólag ügyet sem vet gavallérja lángo­lására. Zavartalanul lelkende­zik a cipőkölteményeknek. — Nézze! Azt a csao-színűt! — teszi mutatóujja hegyét az üvegre. — Hát nem aranyos? A fiú csak olvadozik. Velük egykorú fiú tart feléjük, észre­veszi a helyzetet. Mikor a há­tuk mögé ér, megáll, szemtele­nül kettőjük közé dugja huncut fejét. A lányra néz, elismerően húzza fel szemöldökét, azután a fiúhoz intézi szavait. — Tetszik, öcsi? — súgja neki. — Nagyon — sóhajt a köp­cös, és hogy mennyire odavan, abból is látszik, hogy eszében sincs megsértődni. Epekedve bámulja a kislányt, de a har­madik újból megzavarja. — Nem a kirakatra gondol­tam — szól vissza gonoszkod­va, miközben ellép mellőlük. Vállával finoman súrolja a kis­lányt. — Hát én arra mondtam? — szabadkozik a mámoros gaval­lér, és olyan képet vág, hogy a kislány nekipirulva rántja el a kirakattól. — Feri, ne nézzen már any­nyira!... Bentről mindenki rmo­két röhög. T. kező megrendelésekre tehát szin­tén csökkentett áron adják pos­tára a könyveket. Érdeklődésünkre a kecskeméti Szabadság téri könyvesboltban Németh János üzletvezető el­mondotta, hogy boltjukon kívül a megyében még kettőt jelöltek ki a leszállított árú könyvek árusítására. Az egyik Baján a Tóth Kálmán téri, a másik Ka­locsán az I. István úti könyves­bolt. A megye déli részén la­kók, akik gyakran megfordul­nak Szegeden, a Kárász utcai két üzletben vásárolhatnak le­szállított árú könyveket. A szakoktatásban, különféle továbbképzésben résztvevő szö­vetkezeti gazdák számára Is tar­togat néhány Igen értékes, jól hasznosítható művet az akció könyvjegyzéke. Ilyen Kozma Pál műve A csemegeszőlő, a Bognár Károly szerkesztésében megje­lent Szőlőtermelés homokon és a Brózik—Elek szerzőpár kitűnő gyümölcstermesztési könyvei, az Alma, a Körte és Birs, a Cse­resznye-meggy és Szilva-kajszi. Szakmunkásvizsga A Férfi Fehérneműgyár ba­jai üzemében nagy gondot for­dítanak a tervszerű szakmun­kásképzésre. A gyár oktatási tervének megfelelően, harminc­egy leány és fiatalasszony kezd­te el tavaly februárban a szak­mai tananyag elsajátítását, a vizsgára való felkészülést. En­nek ideje érkezett el a héten. A leendő szakmunkások szak­rajzból, géptanból, gyártás- és anyagismeretből, matematiká­ból és munkajogból vizsgáztak. Felkészültségükről Ruff Já- nosné vizsgabizottsági elnök, a Könnyűipari Minisztérium ki­küldötte elmondotta, hogy a há­rom napig tartó vizsgák során* a 31 fős csoport átlagos köze­pes eredménnyel szerezte meg a szakmunkás oklevelet. t. & Goór Imre: Ház fákkal (olaj). Ez igaz — bólintott Sta­xxxxxwoooooooooooo Olcsóbbak a könyvek Időlege» árlessállítás március 4-től 31-ig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents