Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
1963. március 1, péntek l. oldal Napirenden a munka- és üzemszervezés •rÄÄ. naovobb termelékenység a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban A gépipar fejlesztéséről és szerkezeti átalakításáról hozott párthatározat végrehajtásának egyik lépéseként, január elsejével, összevonták a Bányászati Berendezések Gyárát és a Gépgyárat Kiskunfélegyházán. A közös célkitűzések érdekében egyesült üzem, mint a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár folytatja tovább munkáját, örömmel írunk azonban arról, hogy nemcsak a cégtábla változott Félegyházán. Az egyesült vállalat aránylag fiatal műszaki gárdája ugyanis már az első évben olyan feladatokat tűz maga elé, melyeknek megvalósítása nagymértékben hozzájárul a magyar gépiparban a világszínvonal eléréséhez, a termelékenység tervszerű növeléséhez, nem utolsósorban pedig a fizikai munka megkönnyítéséhez. A Vegyipari Gépgyárban előállított gépeknek, berendezéseknek 1963-ban csaknem egyhar- mad része exportrendelésre készül. Ezeknél a gyártmányoknál, hogy a világszínvonalat elérjék fontos követelmény: az eddigieknél szebb esztétikai kivitel, a gyártmányok átfutási idejének csökkentése, vagyis a termelékenyebb munka, továbbá a gépek, berendezések súlyának csökkentése. E három fő feladat egész sor gyártástechnológiai változtatást, a gépi kapacitás jobb kihasználását, továbbá számos munka- és üzemszervezési intézkedést igényel. Ismeretes, hogy a Vegyipari Gépgyárban exportra készülő berendezéseknek csaknem 80 százaléka rozsdamentes acél és vörösréz. Eddig ezeknek az anyagoknak az előkészítése és hegesztése a hagyományos kézi munkával történt. Most az egyesítés folytán lehetőség nyílik arra, hogy egyrészt a gépi berendezések jobb kihasználásával, másrészt gépek üzemen belüli átalakításával az előkészítést és hegesztést 60—70 százalékban gépesítik. Első lépésként ma már gépi úton végzik a különböző lemezek élezését. Ezzel a kézi anyagelőkészítést teljesen kiküszöbölték, s jelentős időt takarítottak meg. Jelenleg kísérleti stádiumban van, de még az első negyedévben bevezetésre kerül a CO2-S és az argoníves védőgázos, valamint a fedőporos hegesztési eljárás. E technológiák alkalmazása a hagyományos hegesztésnél csaknem háromszorta terVetik a káposztát Már a tavaszra készülnek a kalocsai Iszkra Termelőszövetkezet gazdái. Szerdán három IV] aulwurffal és egy Zetorral megkezdték az 1500 holdat kitevő őszi vetésterület fejtrágyázását. Az AGROKER-rel kötött tárolási szerződésnek köszönhető. hogy 20 vagon nitrogénműtrágya áll rendelkezésükre, azonban folyamatosan még újabb szállítmányokat kap a közös gazdaság. Fokozott ütemben javítják a tsz erő- és munkagépeit, egyrészt a saját szerelőbrigádok, másrészt pedig a gépjavítása szerződés alapján a Kalocsai Génállomás dolgozó’. A kertészetben is folynak az előkészületek. A hórétegtől megtisztított melegágyakba már tapossák a trágyát, csütörtökön pedig hozzáfogtak a korai káposztaféléik vetéséhez. melékenyebb. A gyártmányok esztétikai kivitelének tekintetében legfontosabb az anyagok, alkatrészek felületének finom kikészítése, festése. A csiszolás jelenleg még kézi erővel folyik, de a műszakiak már elhatározták, olyan célgépet szerkesztenek, aminek segítségével általánosan bevezethetik a gépi csiszolást. A gépek és berendezések festésénél biztató kísérletek folynak olyan technológia kidolgozására, amely a trópusi országok által előírt követelményeknek is megfelel. Az említett technológiák bevezetésével az előzetes számítások szerint csaknem 20 százalékkal sikerül idén csökkenteni a gyártmányok átfutási idejét. Üj technológiát jelent a Vegyipari Gépgyárban az eddig darabonként gyártott, de hasonló kikészítést igénylő alkatrészek csoportos megmunkálása is. Az előállítás így lényegesen gazdaságosabb, hiszen egyrészt folyamatosabbá teszi a munkát, másrészt a méretek vagy felületek azonossága lehetőséget nyújt a takarékosabb szerszám- és gyártóeszközfelhasználásra is. A csoportos megmunkálás így biztosítja az egyedi és a kissorozatú termelés helyett a nagysorozatú alkatrészgyártást, az átálláshoz szükséges idő csökkentését, a gyártás egyszerűbb előkészítését Mindezt elsősorban a forgácsoló műhelyben kívánják alkalmazni, s itt érdemes megjegyezni, hogy: a csoportos alkatrész-megmunkálás bevezetése az előzetes számítások szerint 15 százalékkal emeli majd a munka termelékenységét. Nem kisebb gond az összevont üzemben az anyagtárolás, anyagmozgatás korszerűsítése, úgyszintén az anyagmozgatási útvonalak csökkentése. Sokszor nem is gondolnánk, hogy a helyes anyagtárolassal milyen komoly időmegtakarítást érhetünk el. A szakszerűen kezelt anyagok, színesfémek felületi megmunkálása (csiszolása) ugyanis lényegesen kevesebb munkát igényel. Ezért a vállalat fedett helyeket létesít, s az anyag méreteinek megfelelő állványokat biztosít a tároló színekben. A Vegyipari Gépgyár másik megoldandó problémája az anyagmozgatás korszerűsítése9 egyben a belső anyagmozgatás útvonalának jelentős rövidítése. Ennek fontosságára elég megemlíteni, hogy ez ideig a gyártmányok előállításához szükséges anyagoknak csaknem 60 százalékát kézi erővel mozgatják, gyakran a kelleténél jóval hosz- szabb útvonalon. Januárban itt több felmérést végeztem, és az eredmény bizony eléggé figyelmeztető: Egy tonna súlyú készáru előállítása során több mint 35 tonna súlyú anyagot mozgatnak. Más szóval ugyanazt az anyagot harmincszor, néha negyvenszer rakják egyik helyről a másikra, amíg egy gép vagy berendezés elkészül. Ennél is rosszabb képet mutat az anyagmozgatás útvonalának felmérése. Egy tonna súlyú készárut véve alapul, a szükséges 150—170 méter helyett 300—350 métert utazik az anyag. Mindez jelentősen drágítja a termelést, sok munkáskezet köt ’e feleslegesen. Az anyagmozgatassal kapcsolatos felmérések és a tapasztalatok elemzése tovább folyik, de már elkészülnek a tervek és intézkedések, hogy ezen a területen is eredmények szülessenek. Várható, hogy rövidesen a jelenleginek 20 százalékára csökkentik a kézi anyagmozgatást, az alkatrészek, félkész áruk üzemen belüli útját pedig a felére sikerül csökkenteni. Az intézkedésekből eredő megtakarítás 1963-ban eléri az 1 millió 400 ezer forintot, ugyanakkor a munka termelékenysége pedig további 4 százalékkal növekszik. A felvázolt kép persze nem teljes, de amit írtunk. így is jól érzékelteti: bérül lázások nélkül is komoly megtakarításra és termelékenység növelésre van mód minden üzemben, ha a műszakiak a Vegyipari Gépgyárhoz hasonlóan keresik az új technológiák alkalmazásában, a munka- és üzemszervezésben rejlő lehetőségeket. S. G. Prémiumosztás Műszakváltáskor, uzsonnaidőben nagy a forgalom a Bajai Föhémeműgyár közkedvelt büféjében. Pa- tóházi Mária alig győzi a sok rendelést kielégítem. Vásárolnak itt felvágottat, édességet. Kapós cikk a citrom, narancs és a mazsolaszőlő is. Legkelendőbb azonban a babiloni datolya. Nem egész két hónap alatt több mint negyven kiló talált belőle vevőre. Riválisa is van azonban az üzemi büfének. Egy idős bácsi rendszeresen árul sülttököt a kapu előtt. Fehér kendős kosarának tartalma ugyancsak vonzza a gyáriakat. Itt lestem el a következő kis történetet. Éppen váltás volt. A munkásnők közül többen megálltak, vettek egy-egy darabot, aztán siettek befelé. Az egyik fiatalasz- szony tovább időzött. A bácsi kilenc adag sülttököt rakott kosarába. Megvártam, míg fizet, aztán érdeklődtem, hogy mire ez a nagy tartalékolás? Nevetve magyarázta az okát. Nyolcán dolgoznak egy brigádban, és mindennap kitalálnak valamit. Tegnap például elhatározták, hogy déligyümölcs helyett sülttök lesz az uzsonna- pótlék. Rajta a vásárlás sora, hát ennyi az egész. Ment volna már, de tovább faggattam: Ha nyolcán vannak, minek kilenc darab? Talán a vásárló jutalma a ráadás? Élénken tiltakozott, majd nagy sietve hozzátette: A napokban új cikket kezdett termelni a brigád, de a munka minősége egy százalékkal alacsonyabb a csapat vállalásánál. Ezért a brigádvezetővei elhatározták, hogy mindennap eggyel több adag uzson- napótlékot vásárolnak amit az kap, aki aznap egyetlen selejtes munkadarabot sem ad ki a kezéből. Lesz majd nevetés a prémiumosztáskor. Kivált ha a tenyérnyi sült- tököt nyolcfelé kell vágni Mezőgazdasági szakoktatási napok Kecskeméten A művelődési szervek a termelőszövetkezetekben és a mintegy 7000 holdon gazdálkodó szőlő- és gyümölcstermelő szak- szövetkezetekben március 12-ig több mint ötven mezőgazdasági jellegű előadást tartanak. Az előadások felét érdekes szakfilmek vetítésével teszik válboMozdulatlan az öreg Duna. Vastag jégpáncél fedi vizét. A tél fagya még késlelteti a jégzajlást, de az ember tudja, hogy a téli folyam szeszélyeit nehéz kiismerni: alattomos a vén folyó. A vízügyi igazgatóság ezért hívta segítségül a technika vívmányait. A dunai jégtörő flottilla négy hajója állomásozik Baján, a Sugovicán, egy raj pedig Mohács mellett vár bevetésre. A bajai flotta minden nap kifut az öbölből utat vágni a Nagy-Duánig. Ilyenkor recseg-ropog a fehér páncél, de nem állhat ellen a 600 lóerős motoroknak. Képünkön: ,,Etetik” a jégtörőket. A Jégtörő III. tartályába egyszerre több mint 30 tonna gázolajat töltenek. (Pásztor Zoltán felvétele.) z*to' abba. Járjuk a várost. Dr. Varga Jenő elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Kiskunhalas megyei tanácstagja, azokat keresi fel, akik az életüket nem féltve küzdöttek a nagyob kenyérért az elnyomatás éveiben. Ezüstös haj koszorú övezi halántékát Bodoglári Lajos elvtársnak, aki a hatvanegyedik életévét tapossa. A vele korabeliek, emlékezve a régmúltra, Kun Béla legfiatalabb katonájának nevezik. Az orvostól jött, amikor találkoztunk Vele a tanácsházán. Szív- bántalmakra panaszkodott. Volt már a balatonfüredi és a soproni szívszanatóriumban. Használt is a gyógymód Egy idő után azonban a szív újra rendetlenkedni kezdett. Ennek ellenére elvállalta a kelebiai Népfront Termelőszövetkezet politikai patronálását. — Ezenkívül elnöke az ipari állandó bizottságnak. Az idén a Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalatnál műszakilag ellenőrzi a munkákat, sok évtizedes szakmai tudását átadja a fiatalabbaknak, előkészíti őket különböző vizsgákra. — Nem szeretem semmittevéssel tölteni az időt — mondja. Nevéhez fűződik még a városi vízhálózat fejlesztése és sok más egyéb. Élete gazdag történelemkönyv, amelyből sokat lehet és kell is meríteni. A Kossuth Lajos utcában özv. Szüts Józsefnét, az 1919. évi fehérterror egyik áldozatának feleségét kerestük fel, akinek nevét viseli a volt központi általános iskola. A szobában tisztaság és rend honolt. Az asztalon könyv, valamint újságok hevernek. Vendéglátónktól megtudom, hogy rokonságban van dr. Szentgyörgyi Albert professzorral, a világhírű Nobel-díjas tudóssal. Elmondja. hogy havonta 1000 forint nyugdíjat kap, ami beosztva elég is neki. — Miben segíthetnénk? — kérdi Varga elvtárs; A negyvenhárom éve özvegyen élő nyugdíjas tanítónő, aki hű maradt férje emlékéhez, amelyet oly sokan és sokszor meggyaláztak, azt latolgatja, mondja-e vagy ne. Végül is biztatásunkra elmondja, az aggasztja, hoav nem lesz elég a tüzelője. — Meglesz — ígéri Vincze Ferenc elvtárs, a városi tanács elnöke. Gyelmis Máté bácsi annak idején a bácskai vörös ezrednél volt had- tápos. Negyven éven ke. resztül őrizte az akkori zsoldjegyzéket, melynek segítségével sikerült ösz- szehozni és felkutatni a bajai veteránokat. Idős kora ellenére rendszeresen olvassa a lapokat, a tudományos folyóiratokat. Ez is azt bizonyítja: van mit tanulni a fiataloknak az idősebbektől... A látogatás után alván tanulságot szűrhetünk le. hogy még többet kell törődnünk velük, a veteránokkal, megérdemlik, hiszen ők voltak előtt*, tárai új. egyre gazdagodó és boldogabb életünknek, a szocializmus, majd a kommunizmus felép«, t ősének.