Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-29 / 74. szám

1963. március 29, péntek

5. oida!

Május 1-én nyílik meg Szabadszálláson az új, szélesvásznú filmszínház. A csaknem három és fél millió forintos költséggel, községfejlesztési alapból épített szép, korszerű mozi megnyitását nagy örömmel várja a község lakossága.

Statisztasztrájk

A járási könyvtárak szerepe a falusi művelődésben

Iberto Cologna olasz filmrendező új, nagy színes filmet forgat Róma közelében, a Spartacust. Ez lesz a Howard Fast-regénynek harmadik változata.

Forgatás közben mulatságos eset történt. A statiszták — minthogy a napidíjuk igen alacsony volt — elhatározták, hogy béremelést követelnek. Küldöttségük felkereste a vállalkozót, de az elutasította őket, háromszor is. A producer — az egyik legnagyobb római filmgyár társ- tulajdonosa — elkészült arra, hogy a népes statisztagárda kiválik a stábból — ám ez nem okozott neki különösebb gondot: van Rómában elég munkanélküli színész, pénztelen fiatal, majd kap újakat. Csakhogy a Statiszták, meglepetésére, bejelentették, hogy folytatják a munkát.

övetkezett az a jelenet, amely a rabszolgalázadás leverését s a rabszolgatartók bosszúját ábrázolja — az ismert kép: keresztfákon függenek az ártatlan áldozatok, végig a Rómából Capuába vezető út mentén, óriási költséggel felállították a keresztfákat, rájuk kötözték az ötszáz statisztát, elkezdődött a felvétel,

.

_ de a felvétel pillanatában a

me

gfeszített rabszolgák mosolyogni kezdtek. A rendező ordított: — Megörültek maguk? Haldokoljanak, szenvedjenek! Üjra kezdték a felvételt, a rabugyan, hogy az út elején kicsit tartottam a karosszériától, de meg sem mozdult. Erősebb az most, mint újkorában. Valóban mestere maga a szakmájának, Wiesbaeh úr.

— No, no! — A hegesztő zavarta ak látszott. — Hagyja a bókokat, nem vagyok én kislány.

— Gondolja, hogy csupán bóknak szántam? Komolyan mondtam. Mindenkinek egyöntetűen az a véleménye: ilyen ügyes, biztoskezű szakember, mint maga...

— Ugyan! Egyszerűen nem kapkodok, amikor dolgozom, ennyi az egész. Igyekszem, hogy

Nem fejezte be. Odajött a pincér.

— A telefonhoz hívják Wies- bach urat.

A telefonbeszélgetés rövid Volt, de annál szélesebb derű áradt szét Wiesbaeh sugárzó arcán. Visszatette a helyére a kagylót, de még mindig nem akarta elhinni, hogy ekkora szerencse érte.

„Valóban csodálatos nap ez a mai” — gondolta, miközben elővette a zsebkendőjét, hogy megtörölje izzadó homlokát.

Wiesbaeh visszaindult. Gube háttal ült a kijáratnak, s élvezettel kortyolta a sörét. Az látszott rajta, hogy most nem létezik számára semmi és senki, csak a sör. Wiesbaeh mosolyogva, örömtől telve állapította ezt meg. helyreigazította a félrecsúszott inggallérját, s visszaszolgák megint mosolyogtak, sőt vigyorogtak. Ismét leálltak a gépek.

A statiszták akkor elmondották, hogy miről van szó. Mindaddig mosolyogni fognak, amíg fel nem emelik a bérüket. A rendező a producerhez rohant, a statiszták türelmesen várakoztak a keresztfákon; tudták, hogy a béremelés kisebb kiadást jelent a vállalkozónak, mint elhalasztani s újra kezdeni a felvételt, lezáratni az utakat, elterelni a forgalmat stb. j

£

gy óra múlva visszajött a rendező. Kimerültén lihegte: — Sikerült elintézni... De most aztán haldokoljanak!

—s —n

A városi tanács művelődési osztályának meghívására szombaton Kecskemétre látogat Sánta Ferenc író, Váci Mihály kőltő, Jancsó Adrienne és Keres Emil előadóművész, hogy részt vegyenek a város kétnapos irodalmi rendezvényein.

Szombaton délután 4 órakor a városi művelődési ház színháztermében (Piarista Gimnázium) a dolgozók általános iskolájának hallgatói számára mintaoktatást tartanak a magyar irodalom tananyagáról. Itt Jancsó Adrienne közreműködésével Sánta Ferenc a XX. század magyar

indult az asztalhoz.

Aszker, amikor ezt a kombinációt kitervelte, következőkép számított: ha Wiesbaeh a kémelhárító ügynöke, akkor a „Ho- mannal” folytatott beszélgetés után feltétlenül azonnal igyekszik kapcsolatot teremteni gazdáival, hogy közölje egy olyan fontos hírt, mint Homarin Ost- burgba érkezése. Késedelem nélkül indulni fog, hiszen a találkozót reggelre beszélték meg, s az idő már nagyon előrehaladott. Ezt a jelzést kétféle módon teheti meg Wiesbaeh: telefonon, vagy úgy, hogy személyesen találkozik a kémelhárító valamelyik emberével.

Ha Wiesbaeh telefonált volna, a ruhatáros meghallja minden szavát. De nem telefonált. Aszker egy óvatlan pillanatban kinézett Dietrichre, s az a fejét rázta: nem. Maradt tehát a második lehetőség. Mindebből az következik, hogy ki kell lesni Wiesbachot, merre, hová megy a mulatóból.

Wiesbaeh üldögélt egy keveset az asztalnál. Aszker látta rajtig hogy már türelmetlen, nyugtalan. Korántsem olyan beszédes, mint az előbb. Fel is állt nemsokára, s bocsánatot kért: telefonáltak a gyárból, valami fontos munka van, mennie kell. Aszker nem tartóztatta.

Wiesbaeh után Aszker is azonnal elhagyta a mulatót.

Schubert és Stalecker kint várta. Mind a hárman WiesMegyénkben kereken tíz esztendeje alapították a járási könyvtárakat. Egyévtizedes tevékenységükről elmondhatjuk, hogy sokat tettek megyénk művelődésügyének előrehaladásáért.

Alapításuk után hozzáfogtak a körzeti könyvtárak (ilyen a megyében Kecskeméten és Baján volt) által szervezett falusi könyvtárak megerősítéséhez, de ezek mellett újakat is szerveztek.

A hőskor

Ebben az időben munkájuk a szervezésre, a könyvtárosok kiválasztására irányult. Sok esetben a járási könyvtár dolgozójának kellett könyvtárost is keresnie, mert a község vezetői ebben az időben időt erre nem „pazaroltak”. Nem volt ritka jelenség az sem, hogy a járási könyvtár által kiküldött könyveket — Dusnokon, Nagyba- racskán — a tanácsházán, elzárva tartották, vagy például Sü- kösdön a tanács elvárta, hogy a könyvtáros saját pénzéből vásároljon petróleumot a könyvtárnak. Ezek a hibák azért fordulhattak elő, mert a községi könyvtárakat nem saját intézményüknek tekintetű, a a tanácsok, hanem a járási könyvtárak fiókkönyvtárának. Ma már ilyen nem tapasztalható, tanácsi kezelésbevételük óta a községek saját intézményüknek tekintik a könyvtárakat, anyagi erejükhöz mérten segítik, a könyvtárosokat beszámoltatják munkájukról. Erre a példák solrodaírnát, Váci Mihály pedig költészetét ismerteti.

Este 6 órakor, ugyancsak a művelődési ház színháztermében tart- iák meg szerzői estjüket, melyen fellép Keres Emil előadóművész is.

Vasárnap délután fél 6 órakor a városi tanács művelődési osztálya és a MÉSZÖV közös rendezésében megtartandó irodalmi esten vesznek részt a belső-ballószögi iskolában, ahol dr. Jakab Jenő, a MÉSZÖV munkatársa mutatja be a vendégeket a közönségnek. A pesti vendégekkel együtt fellép fiatal megyei költőnk, Hatvani Dániel is.

bach nyomába szegődtek. így „vezette” el őket a hegesztő a kémelhárító magányosan álló villájába.

— ö itt lakik? — kérdezte Aszker, amikor Wiesbaeh bement a kapun, s eltűnt az épületben.

— Nem, nem itt lakik — felelte Stalecker... — Az ő lakása egészen más irányban van.

— Dehát akkor kihez jött? Megálljunk csak! — Aszker telefonvezetéket vett észre, amely a kerítés egyik oszlopától a villáig vezetett. Felmászott az oszlopra, elvágta a drótot.

Szemerkélni kezdett az eső. Schubert felhajtotta a kabátja gallérját, s még jobban a homlokára húzta a kalapot.

— Ottó — suttogta Schubert

— járja körül a házat. Stalecker és Aszker elindult,

hogy körülnézzen a környéken.

— Mi ez? — szólt halkan Stalecker, aki valami nagyobb mozdulatlan tárgyat vett észre a sötét mellékutcában.

— Gépkocsi — felelte Aszker.

— Menjünk, nézzük meg közelebbről.

— Horch típusú — szólalt meg Stalecker, amint mellé értek.

Aszker bólintott, jelt adott

Ottónak, s még közelebb férkőztek a kocsihoz. Stalecker megrántotta Aszker kezét.

— Az Abwehr kocsija!

— Biztos?

— Egészen bizonyos! Kétfsfkaságát lehetne felsorolni. A bajai járásban például tavaly 319 ezer, a kiskunhalasi járásban — csak a községekben — 168 ezer, Tataházán (2047 lakos) 7 ezer, Gátéren (1551 lakos) 4600, Csólyospáloson (2813 lakos) 6 ezer, Kiskunma jsán (13 013 lakos) 10 ezer forintot fordítottak a könyvtárak fejlesztésére.

Létrehozták járási könyvtáraink a falusi és tanyai könyvtárak hálózatát, segítettek a községi könyvtáraknak az olvasómozgalom szervezésében. A könyvtári munka sajátos eszközeivel részt vettek a politikai, gazdasági és kulturális élet átalakításában, a falusi lakosság tudatának formálásában.

Áss örökség

Az elmúlt tíz év eredményeinek illusztrálására lapozzuk fel a második világháború előtti időszak dokumentumait. Nézzük meg, hogy mit kaptunk „örökségül”. A megsárgult, korabeli újságok arról tanúskodnak, hogy „... a bácskai nép szeret olvasni. Könyvtár azonban az egész vármegye területén alig található, mert azok jó része teljesen elpusztult.. (1927-ben

mindössze tíz könyvtár volt Bács-Bodrog megyében, 100— 250 kötet könyvvel.) (Bajai Újság, 1927. 263. sz.)

A helyzet később sem változott. Hogy miért? Bácsalmáson mondta egy „előkelő úr”: „Nem kell ide kultúra uram, egy liter jó bor, egy jó tarokkparti és ki van elégítve a kultúra.“ (A vidéki színészet élethalálharca Trianon után. Baja.)

Baja város népművelési bizottságának közgyűlési beszámolójában ez olvasható 1933- ban: „A népművelési könyvtárak száma kettő, egy a kiscsá- volyi Kát. Olvasókörben és egy a szentistváni Levente Otthonban van elhelyezve. A könyvek száma a két könyvtárban 739 darab, a tanévben kivitt könyvek száma 1690, és az olvasók száma 235 volt. A könyvtárak az elmúlt évben 82 könyvvel gyarapodtak.” (Bajai Újság. 1933.

nűre festett Horch egész Ost- burgban csak egy van.

— Minden világos — mondta Aszker elgondolkozva és kisvártatva hozzátette: — Az a ház konspirativ lakás!

— Igen — felelte Stalecker.

— Most mit teszünk?

— Mindenekelőtt ártalmatlanná kell tenni a gépkocsivezetőt. Utána én majd bemegyek a házba.

— Menjen — intett Stalecker.

— Menjen és küldje ide Schubertét. Mi... majd ketten.

Aszker visszament a villa elé, ott váltott néhány szót Schu- berttel, aki után nyomban Stalecker segítségére sietett.

Zuhogni kezdett. A nagy kövér esőcseppek hangosan kopogtak a fák lombjain, a háztetőn, a földön. Az eső monoton Sustorgásával telt meg a környék.

Aszker felmászott az épület egyik ablakához. Be volt függönyözve, csak a redőny egy keskeny nyúlásán lehetett valamelyest; belátni. Aszker megkapaszkodott a falban, s több helyen is megpróbált benézni, mi történik odabent. De semmit sem látott.

Visszajött Schubert és Stalecker. Fejbólintással jelezték Aszkemek: — minden rendben van. Kerimov előkészítette a pisztolyát, felment a tornác lépcsőjén, kinyitotta az ajtót, s eltűnt a házban.

(Folytatjuk.)

270. sz.) Ezzel szemben ma ar- ról számolhatunk be, hogy 1962-ben a bajai járásban 63 könyvtár 90 ezer kötet könyvvel, 13 740 olvasónak 330 ezer kötet kölcsönzést mutathat fel.

Miben keressük a múlt szellemi nyomorának okait? Az anyagi nyomorban. A bácsalmási járás 89 808 katasztrális hold földterületéből 22 669 katasztrális hold 42 személy tulajdonában volt, 1944-ben 4773 volt a gazdasági cselédek száma.

A járási könyvtárak alapítása előtt — megyénk könyvtárhálózatáról — egy központi beszámoló így nyilatkozik: „A statisztikai felmérések adatait alapul véve, Bács-Kiskun megyében 130 könyvtár közül (városi, megyei könyvtárt is beleszámítva), 84 könyvtár az, ahol az olvasók száma 100, vagy ennél kevesebb, és csak 46 könyvtárban emelkedik az olvasók száma 100 fölé.” (Könyvtáros. 1953. 8—9. sz.)

Ma

1962. végén arról adhattunk hírt, hogy Bács-Kiskun megyében 372 könyvtár van, 472 700 kötet könyvvel, 81 800 olvasóval és 1 millió 900 ezer évi könyvkölcsönzéssel.

A járási könyvtárak tevékenysége igen sokoldalú. A községi könyvtárak módszertani segítésén kívül kezelik a dia- filmtárakat, színmű tárakat, amiket a járás területén működő szervek, öntevékeny művészeti csoportok gyakran igénybevesznek. Legtöbb könyvtárunk gazdag hírlap- és folyóirat gyűjteménnyel is rendelkezik. A bajai járási könyvtár például több mint 15Q különféle hazai- és külföldi hírlapra és folyóiratra fizet elő. Sok ismeretterjesztő előadást és kiállítást szervez. Ellátják a járási székhely olvasószolgálati munkáját.

Járási könyvtárainkkal szemben az élet egyre több és nagyobb olyan igénnyel lép fel, amelyekhez a feltételeket biztosítani kell. A helyiségek már kicsinek bizonyulnak. Csendes, nyugalmas, tágas olvasótermekre van szükség. Egyre több és több lesz azoknak az olvasóknak a száma, akik például diplomadolgozatuk megírásában a könyvtárra szorítkoznak. Létszámemelés, korszerű berendezés, minden járásnak művelődési autó stb. — ezek a további követelmények. Tanácsaink mindenesetre az elmúlt 4—5 évben sokat tettek intézményük fejlesztése érdekében és azt tovább folytatják.

Ahhoz, hogy megyénk könyvtárhálózata megfelelhessen az ötéves terv művelődési célkitűzéseinek, az egész társadalom összefogására van szükség. Falusi könyvtáraink azt várják a megyei és járási könyvtáraktól, hogy a Könyvbarát-mozgalom kibontakozásában még nagyobb segítséget nyújtsanak. Más megyékhez hasonlóan, kiadványokkal is segítsék az iskolai és a szakoktatásban résztvevőket.

Ki kell építeni a törzsolvasókból az aktívahálózatot, nagyobb gondot fordítani az olvasók, az olvasórétegek tanulmányozására. Széles körben lehetne népszerűsíteni (kiadványokban is) a járási könyvtárak szolgáltatásait. A cél érdekében alkalmazzuk az eddig bevált módszereket, de újakkal is kísérletezzünk.

A megyénkben működő járási könyvtárak — a hozzájuk tartozó községi-, tanyai könyvtárakkal együtt — nemes és szép feladatot c’dottak meg az elmúlt tíz év alatt, amelyről a megyei pártértekezlet beszámolója is elismerően nyilatkozott Ffigete D&sső

■r—— —

Kétnapos irodalmi műsor Kecskeméten