Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-29 / 74. szám

1963. március 29. péntek 3. oldal Kis jellemrajz Unalmas kisváros, nincs benne sok néznivaló. Itt, a restiben a harmadik asztal­nál ülő magas, esőköpenyes 'férfit tanulmányozhatom. — Minél tovább nézem, annál jobban hasonlít Túri Sanyi ra, egykori iskolatársamra. Nem, mégsem lehet ő, a szemlesütő, alamuszian jám­bor kisfiú. Ez viszont már régen volt. Húsz esztendeje. Most mégis jó volna, ha ő ülne ott a har­madik asztalnál. De annyira megváltozott? — Konok, szi­gorú a nézése, nem c’ an nyálas módon alázatos, mint akkor. Meg csak úgy issza a féldeciket. Mégis, ő az: bal felől kissé gőgösen lekonyu- l<j'! száj. Odamegyek. — Bocsánat, nem te vagy a Túri? Már ő is megismert, ösz- szeölelkezünk. Természetesen sorra kerülnek a régi diák­csínyek, és ki tudja, milyen érzésbeli áttétel folytán? — kifakad az én régi barátom. — Eh, ne hidd, hogy min­den olyan egyszerű nálam. Utálom magamat, barátom. Tudod, mit jelent, ha az em­ber magamagát sem becsüli? _? — Ellenőr vagyok. Állami vállalatok tartoznak hoz­zám. Itt lakom a megyeszék­helyen, a szomszédban. Ma itt volt dolgom X vállalat­nál. Egyik részlegen sok a hiba, gyökeres intézkedésre lenne szükség. Miután végig­jártam az üzemet, a titkár­ságon készültem a jegyző­könyvírásra. Odajön az igaz­gatóhelyettes, egy nő. Azt mondja: „Kedves Túri kar­társ ... Igazán, nem azért, ne értsen félre ... Becsület­szavamra, senkinek ... Senki nem fog róla tudni... Egy nagy kérésem lenne magá­hoz. Ne vegye bele a jegy­zőkönyvbe, hogy a kikészítő­ben az a hiba adódott. Ohm, öhm ... tudniillik, ott a pá­rom a művezető. Igazán, nem azért, de ... hiszen ér­ti...” Szóval ezzel jött az igazgatóhelyettes, aki olyan személyzetisféle. — Ugyan, miért kell azért magadat utálni? — vágok Túri további szavai elébe. Azért, mert bevetted azt a hibát a jegyzőkönyvbe, nem lesz semmi bajod. Mit törődsz azzal a nővel, ha személyze­tis is? — Nem érted? — mt tűi széles mozdulattal a pincér­nek újabb féldecikért a ba­rátom. — Éppen az, hogy nem vettem bele a bajokat a jegyzőkönyvbe. — Majd bolond lettem volna. Felesé­gem az igazgatóhelyettes be­osztottja. .. Tóth István Ötezer sertést hizlal és 265 hold szőlőt telepít a jánoshalmi termelőszövetkezetek közös vállalkozása Két, agráregyetemet végzett szakemberrel, Templom József­fel, a Kossuth Tsz főmezőgaz­dászával és Hónig Ferenccel, a Dózsa Tsz főmezőgazdászával beszélgetünk a jánoshalmi ta­nácsházán. Azt természetesnek veszem, hogy mind a ketten nemcsak hozzáértő szakemberei, hanem egyúttal tudományos ku­tatói, kísérletezői is a mezőgaz­daságnak. Szembetűnik azon­ban, hogy nemcsak a saját szövetkezetük helyzetét, termelési eredményeit, a sző' vetkezeti gazdák gondjait és terveit ismerik, hanem meglehe­tősen tájékozottak a többi kö­zös gazdaság életéről, adatairól is. önkéntelenül vetődik fel a kérdés, honnan merítik ezt az alapos, sokoldalú tájékozottsá­got? — Nincs ebben semmi külö­nös — magyarázza Hónig Fe­renc. — Arról van szó, hogy van itt egy olyan közös vállal­kozás, amelyikben mind a hét helyi termelőszövetkezet részt vesz. Az együttműködést egy közös sertéshizlalda megépíté­sével kezdtük, ■— folytatja. — Tavaly ez a hizlalda már 3600 hízott sertést értékesített. Az idén az összefogást tovább fej­lesztjük azzal, hogy közösen létesítünk szőlőt és gyümölcs- ültetvényeket. A vállalkozás igazgató taná­csában valamennyi termelőszö­vetkezet képviselteti magát. Ér­tekezleteinken összeegyeztetjük a szövetkezetek terveit és meg­határozzuk a vállalkozásban va­ló részvétel arányát. A Petőfi Tsz 23, a Jókai 22. az Új Alkotmány 17, az Üj Élet 12, a Kossuth 12, a Dózsa 9 és a Rákóczi 5 százalékot visel a költségekből és ennek arányá­ban részesedik a nyereségből. — Bizonyára érdekli, hogy mi­lyen elgondolások vezettek ben­nünket, amikor erőinket egye­sítettük — veszi át a szót Temp­lom József. Ennek két oka van. Az egyik: ilyen módon sokkal nagyobb mértékben tudjuk a közös tevékenységet, a sertéshiz­lalást, azonkívül a szőlő- és gyü­mölcstermesztést gépesíteni, az önköltséget csökkenteni, a jö­vedelmezőséget növelni. A má­sik ok: ' szövetkezeti gazdasá­gainkat jobban lehet szakosí­tani. Mi például szántóföldi zöldség-, továbbá gabona- és ku­koricatermesztésre rendezke­dünk be elsősorban. Búzából esak magas hozamú fajtákat termesztünk. Ezek beváltak. Ta­valy például 16 és fél mázsás átlagtermést adták, még egyszer annyit, mint a hazai fajták. Kertészetünkben pedig csak há­rom növényt, petrezselymet, uborkát és paradicsomot ter­Az idén 123 traktort, 42 silókombájnt, ezenkívül számtalan munkagépet vásárolnak, a tsz-ek a tervek szerint. Ördögh Antal, a balotaszállási Zöldmező Tsz részére 252 ezer forint értékű gépet át az AGROKER kecskeméti telepén. mesztünk, de valóban nagyüze­mi méretekben, 20—40 holdas táblákon. A tsz-közi vállalkozás major­jába bokáig érő sarat taposva jutottunk el. — Kövesutunfc még nincs, de ha minden jól megy, őszre már elkészül a bekötőút —. mondja Bucsi Gábor, a telep vezetője, és máris a soron levő munkák adatait ismerteti. — A majorban jelentős épít­kezések folynak. Befejezés előtt áll a korszerű etetőberendezés elkészítése, amely a takarmányt csőrendszer útján juttatja el a vályúkhoz. Ennek üzemeltetésé­vel az 5000 hízó etetését, gondo­zását néhány ember látja majd el. Elmondhatom, hogy az első évet a kezdeti nehézségek elle­nére eredményesen fejeztük be, meirt gazdálkodásunk 115 ezer forint tiszta jövedelmet hozott. Ennek 50 százalékát osztottuk ki a termelőszövetkezetek kö­zött. — Az idei évtől kezdve a hiz­laláshoz szükséges süldőket is magunk neveljük. Eddig 140 anyakocát szereztünk be, azon­ban néhány hónap múlva ezit 350-re növeljük. — Végül azt szeretném el­mondani, hogy a terveknek meg­felelően az idén 265 hold szőlőt telepítünk. A talajelőkészítést a telepítésre kijelölt terület na­gyobb részén már elvégeztük, mindössze 30 hold buckás rész dózerolása van hátra. A szőlő- telepítést az ősszel és a követ­kező években tovább folytat­juk. 1965 végére szőlőültetvé­nyünket 1400 holdra növeljük. Azonkívül az ötéves terv vé­géig 800 hold gyümölcsöst is te­lepítünk. A telepítéseket szé- lessorosan, korszerű módszerek­kel végezzük. Később a szőlők és gyümölcsösök gondozását, a talajmunkákat és a permetezé­seket a legnagyobb mértékben gépesítjük — hangoztatta vége­zetül. Nagy József Ma So'tósorso’ás Kalocsán A lottó 13. játékheti nyerő­számait ma de. 10 órai kezdettel Kalocsán sorsolja a Sportfoga­dási és Lottó Igazgatóság. El­döntik azt is, hogy a tárgynye- reményhúzáson melyik játékhét szelvényei vesznek részt. PÁRTCSOPORTBIZALMI Éppen a párttag- lakatos csoportve- mi KISZ-szervezet sági bélyegeket szá- zetője. Huszonhá- patronálása. Szak- molta el Farkas Gé- rom ember munkájá- mai munkájának el- za (svájci sapkában), nak irányítása mel- » amikor megismer- lett még a pártcso- * kedtem vele. Ö a portbizalmi teendő- két Partmegbizatast Kecskeméti Barom- két is ellátja. Van *s mindig becsület- fifeldolgozó Vállalat egy másik pártmeg- tel ellátja. TMK műhelyének bíztatása is:azüze- (V. K.) 250 újítás — 5 millió forint megtakarítás A tanácsi könnyűipar vala­mint az élelmiszeripar üzemei­ben lényegesen több újítást ve­zettek be tavaly, mint az azt megelőző esztendőben. Az újí­tási mozgalom számszerű ered­ményei arról vallanak, hogy 1961-hez viszonyítva csaknem egyharmaddal több javaslatot fogadtak el vállalatainknál, s a bevezetett újítások száma 250-re emelkedett. Az újítómozgalomból eredő népgazdasági megtakarítás ta­valy a Kalocsai Cementipari Vállalatnál volt a legmagasabb. Értékben meghaladta az 1 mil­lió 700 ezer forintot. A Tőzeg­Jtlankáihétkftznapok. Hatan vannak kitermelő és TalajerőgasfáB»­dási Vállalatnál kereken fa­millió forint írható az újítók számlájára. A tanácsi iparvállalatok újí­tásból eredő összes megtakarí­tása meghaladta az 5 millió forintot. Más szóval, a tanácsi könnyű- és élelmiszeripar dol­gozóinak 1962. évi nyereségré­szesedését teljes egészében biz­tosítani tudták volna újítóink. De egyénileg is jól jártak a tanácsi ipar kísérletező kedvű dolgozói. Kereken 250 ezer fo­rint újítási díjat fizettek ki részükre az elmúlt évben. gyerek — mondja nagy melegséggel a hangjá­ban. Pedig sok gond volt és van velük. Mivel Kuruc körút 41. szám alatti lakásuk egész­ségtelen, az egyiket hozták, a másikat vit­ték a kórházba. Ez megviselte mindkettő­jük idegeit. De nem hagyják magukat le­gyűrni az élettől. Szem­be néznek a nehézsé­gekkel, új terveket ko­vácsolnak. A férj, aki­nek mindene a család, a közgazdasági techni­kum harmadik osztá­lyát végzi jeles ered­ménnyel. Az asszony­ka, mivel szerb isko­lában tanult, jelenleg inszorgalomból tanul­ja a magyar nyelvet, 5sszel pedig beiratko­zik a hetedik általános Iskolába. Hogy bírja mindezt? Reggelenként bizony, 3gy kicsit álmos va­gyok, de a napi gon- lok feledtetik a fáradt­ságot. Két karját szét­tárja és arcán derűs, tiszta mosoly csillan. Ven esz Károly Az első házasságából egy, a másodikból pe­dig három gyereke született Ritter József- nének, aki harmadik hete dolgozik a Kecs­keméti Cipőgyárban. Az egyszerűen, de tisz­tán öltözött fiatalasz- szony hajába a gondok ősz hajszálakat is be­loptak. Azért jött a gyárba, hogy kereseté­vel segítsen a család­nak ... A férj a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vál­lalatnál dolgozik. Disz­pécser. Havonta 1600 forintot számol az asz­talra. Ehhez jön még a négy gyerek után já­ró 460 forint családi pótlék. — Kosztra, lakásra, villanyra 1800 forintot költünk — mondja Ritterné, — naponta két és fél liter tej, másfél kiló kenyér, egy hónap alatt 8 kiló cu­kor, 15 kiló liszt fogy el, hogy csak a jelen­tősebb kiadásokat em­lítsem. — Biztos mága is is­meri a Vöröskereszt cí­mű újságban a „Két barátnő beszélget” cí­mű rovatot. Az itt kö­zölt tanácsok alapján osztjuk be az otthoni munkát és a pénzt. A férj viszi és hozza a gyerekeket a bölcső­déből és az óvodából. Hazafelé jövet útköz­ben bevásárol. A leg- nagyobbik fiú, a hete­dik általános iskolás Józsi bekészíti a napi tüzelőt és meghordja a szükséges vizet. Rit­terné pedig vacsorát főz, közben az öthóna­pos Zoltánkával foglal­kozik, vacsora után pe­dig újból a mosóteknő fölé hajol, s fél tízet jelez az óra mutatója, mikorra ágyba kerül. Még az a szerencse, hogy Zol tán ka jó gye­rek. Éjszaka csak egy­szer kelti fel anyuká­ját, aki mindennap há­romnegyed 5-kor már talpon van. Rendbe te­szi a gyerekeket, s fél 7-re a gyárba siet, ahol szíves segítőkészséggel tanítgatják munkatár­sai. A tüződében Csorba Margit és Juhász Im- réné magyarázzák meg, mit hogyan kell csi­nálni. Bíró Mihály mű­vezető pedig így bíz­tatta: Ne jöjjön zavar­ba, majd beleszokik új munkakörébe. Beosztá­sával kapcsolatban azt mondja: — Egy napon sem lehet említeni a régivel. Nyolc évig dolgoztam Csepelen a Csőgyárban — kibír­tam. Ügy érzem itt is megbirkózom a rám bízott feladattal... A. sok gonddal küsz­ködő asszonyka tele van optimizmussal. El­mond i a, hogy első fize­téséből Józsinak vesz egy kabátot, a négy­éves Laci és a kétéves Karcsi cipőt és fehér­neműt kap.----Első a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents