Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-27 / 72. szám
1S63. március 27, szerda 3. oldal Biztató kezdet Mezőgazdasági szakmunkásképzés a kiskunhalasi járásban A mezőgazdaság szocialista átszervezése, annak teljes befejezésé, a termelékenységnek a mezőgazdaság területén való gyors növelése szinte parancso- lóan írja elő a mezőgazdasági szakmunkásképzés gyors ütemű megvalósítását. . A kormányzat a VIII. párt- kongresszus ide vonatkozó ha- tározátának megfelelően a felnőtt mezőgazdasági dolgozók szakmunkásképzését hároméves tanfolyamokkal biztosítja teljesen ingyenesen az állami gazdaságokban, állami erdőgazdaságokban, és termelőszövetkezetekben. Egy-égy évfolyamon 150 óra anyagának meghallgatását, majd az anyag visszaadását írják elő. A tanfolyam jellege lehet üzemi, körzeti, vagy bentlakásos. A vizsgák sikeres elvégzése esetén a hallgatók szakmunkás bizonyítványt kapnak. Ennek tükrében vizsgáljuk meg, hogy nálunk a kiskunhalasi járásban mi történt a szakmunkásképzés meggyorsítására7 Járásunkban a második ötéves terv végére 4500 felnőtt, mezőgazdasági dolgozó részére irányoztuk elő a szakképesítés megszerzését. 'A járási tanács mezőgazdasági osztálya és a Hazafias Népfront járási szervezete ennek tudatában már 1962-ben hozzákezdett a szervező munkához. A napokban fejeződött be a kunfehértói tanfolyam ahol 40 hallgató közül 2 kitűnő, 6 jeles, 26 jó és 6 közepes eredményt ért el. Jelenleg a járásban egy állami gazdaságban és 9 termelő- szövetkezetben e hónapban zajlik le az első és második évfolyam hallgatóinak vizsgáztatása. 'Átlag 40—45 személy ad számot tudásáról a vizsgabizottság előtt. IJellemző, hogy csak azok maradnak el a beszámolóról, akik katonai szolgálatot teljesítenek, vagy pedig betegek. Az eredmény a hallgatók szorgalmán kívül Körmendi Géza, Gyöngyösi Béla, Bajusz Gábor, Szakáll Ülés és Kurucsai János lelkiismeretes előadói munkáját is dicséri. Átérezve a tanfolyam jelentőségét, mindent elkövettek, hogy minél jobb eredmény szülessen. Része van a sikerben Rajkai Ferencnek, a népfront elnökének, aki fáradhatatlan volt a tanfolyamok szervezésében. Amit eddig a Hazafias Népfront járási elnöksége tett, csak e biztató kezdet. A munka neheze még hátra van. Gyorsítani kell az ütemet, növelni a tanfolyamok számát, ha a járás vezetősége valóban be akarja váltani saját elképzeléseit. Azt tervezik a mezőgazdasági osztállyal közösen, hogy az eddigi tapasztalatok birtokában a szervező munka megjavításával megháromszorozzák az első évfolyamra járók számát. Megbizonyosodtak arról is, hogy a harmadik, azaz a befejező tanfolyamoknál bizonyos elmaradás tapasztalható. Nagy nehézséget jelent, hogy az ezen a fokon tanulók a hivatalos tananyagot még mindig nem kapták kézhez. A Hazafias Népfront járási elnöksége és a járási tanács mezőgazdasági osztálya már megtette a szükséges lépéseket. Gacsályi István Sajtótáiékoztató a Kecskeméti Konzervgyárban Kedden délután a Kecskeméti Konzervgyárban az üzem vezetői sajtótájékoztatót tartottak a Petőfi Népe vezető munkatársai részére. A baráti hangulatú beszélgetésen Bajzák Béla főmérnök az üzem ez évi terveiről, a termeléssel kapcsolatos szervezési és műszaki elképzelésekről, valamint az ezzel összefüggő gondokról számolt be. Bartucz Sándor, az üzemi pártvezetőség titkára az üzem kommunistáinak politikai nevelő tevékenységéről tájékoztatta az újságírókat. Rajnoha Árpádné a műhelybizottság titkára az üzem nagyszámú nődolgozójának közérdekű gondjairól beszélt és kérte a lap segítségét a második műszak megkönnyítéséhez. A megbeszélésen részt vett Farkas László, a városi pártbizottság munkatársa is. oooooooooooooc A kertész Ha röviden akarnám jellemezni Nyúl Istvánt, a Kiskőrösi Járási Tanács kertészét, a legkevesebbet a közhely szavaival mondhatnám róla: a föld szerelmese. De nemcsak azé. A fák. a szőlők, a határ, s általában a természet szerelmese ez a negyvenéves férfi, aki — bár gazdász családból származik — csak hét éve kertész. Hosszú évekig mezőgazdasági felügyelőként a tiszakécskei községi tanácsnál dolgozott. Jó fél éve azonban búcsú mondott munkahelyének, s rövid időre az Ültetvénytervező Vállalathoz, majd mostani beosztásába került. — Azt hiszem, itt megtaláltam a helyem — vallja, amikor véletlenül Fü- löpszállásan, a tanácsházán találkozom vele. — Nem kell az irodában ülnöm, állandóan járhatom a határt, s ráadásul egy egész járásét! Pannóniája szinte ugrásra készen várakozik rá az épület előtt, s bár délután 3 óra körül jár az idő, neki még seregnyi dolga van a határban. Megnézni, mennyit telepítettek a Vörös Csillag Tsz gazdái, a Kiskunság Tsz-ben hozzáfogtak-e már a munkához, a permetezéshez, főzik-e a mészkénlevet. Tanácsokat ad a tsz-vezetőknek. elbeszélget az emberekkel. Bizony „strapás” ez a foglalkozás. Hiszen reggel hatkor már itt volt a községben. Kiskőrösön lakik, s lesz nyolc óra, mire hazaér. Gondolom, fáradt lehet, s ezt szavakban is tudtára adom. — Szó sincs róla — legyint. — Én bírom ezt a munkát, mert változatos, és soha nem fáradok el. Tegnap este például, amikor hazatértem, az egyik járási vezetővel kiszaladtam Im- rehegyre, megnézni: hogyan dolgoznak a lánctalpasok. Az autó majdnem elsüllyedt a latyakban, alig tudtuk kitolni. Két hónapig Császártöltésen tartózkodott. A járási földvédelmi bizottság mezőgazdászaként vizsgálta: az ottani tsz-ek miként hasznosítják a rendelkezésükre álló területet. Most azonban a legfontosabb: a homok meghódítása, a telepítés. S ahol ez a gigantikus munka folyik, Nyúl István mindenütt ott akar lenni. Segíteni a szövetkezetek gazdáinak. vezetőinek, megoldani a problémákat, mikor mire van szükség. Ilyen az élete a járási kertésznek, akivel ma Fülöpszállá- son találkoztam. Holnap? Talán Páhin, Kecelen, Csengődön hoz bennünket össze a véletlen... H. D. MUNKA KÖZBEN Negyven főnek teremtett új munka- alkalmat, hogy a fővárosból Kalocsára telepítették a Vegypapír Gyár papírmasé feldolgozó üzemét. Jelenleg a kereskedelem igényeinek kielégítésére különböző méretű étkezőtálcák, ipari tálcák és egészségügyi tálak készülnek itt A hidraulikus sajtóiéval alakított nyers tálcák kikészítése a „sütődében” kezdődik, ahogy itt az impregnáló műhelyt nevezik. A tálcákat lenolajba mártják, majd vízhatlanítás céljából égető kemencébe kerül az áru. A hat öblös- gyomrú kemencéből negyedévenként 25 ezer tálca kerül a kikészítő műhelybe. Képünkön: Van esik Györgyné és Tóth Andrásné kemence- kezelők az impres< nált tálcákat vizsgálják. Pásztor Zoltán felvétele A KGST vixi fuvarosai KIFUTOTT Á LACUL ROSU A BAJAI téU kikötőben az egyik jégtörő hajóról figyeltem a különböző nemzetiségű felségjellel ellátott telelő uszályokat és vontatókat. A hajók fedezetén alig volt valaki. Csupán a közvetlenül mellettünk horgonyzó Lacul Rosu nevű román vontatógőzös ferdére döntött kéményén szorgoskodott lovaglóülésben két fiatal matróz. A kéményen levő színes jelzéseket festették újra, s közben beszélgettek. Míg hallgattam a számomra ismeretlen nyelv dallamos csengését, önkéntelenül is kimondtam: jó lenni tudni, miről is folyik közöttük a szó. Ebben a pillanatban már karon is ragadott Schnetzer Józsi bácsi, a jégtö- rősök népszerű, deresedő hajú 1fítytc! Nem akarom elkiabál ni, mert hátha megorrol érte és visszafordul, ezért csak halkan suttogom: végre jön a tavasz. A naptár szerint ugyan itt van már, sőt, az újságban olvastam, hogy e hőn óhajtott évszak küszöbét jelentő napéjegyenlőség három nappal előbb köszöntött ránk, mint a korábbi esztendőkben. Én ugyan nem nagyon hiszek a kalendáriumnak, a meteorológiának sem, a csillagászok tudománya pedig oly magasan áll felfogóképességem fölött, mint földtől az égitestek, — tegnap óla azonban én is azt mondom: pszt, jön már! Hogy miből gyanítom7 Hát, kérem. Az elmúlt napig minden reggel két hatalmas kanna szenet kellett a pincéből felcipelnem, s tegnap — óh, ezen az áldott napon — látom ám, hogy csak az egyik kanna tartalma tüzelődött el (családomban ugyanis szigorú és igazságos munkamegosztás lévén, az én szerepem csak a hordás). így hát ezentúl legfeljebb másodnaponként kell a pincébe járnom. Egyszóval, a legifjabb évszak kezdetének a meghatározása nálam ezen az alapon történik. Számomra már januárban is tavasz lett volna, ha akkor sem kell szenet hordanom, s júliusban sem lenne nyár, ha a pincét még mindig fel kéne keresnem reggelente. De végre, — nos: egész sereg raji am kívülálló, rám azonban nem csekély hatást gyakorló dolog változásán is észrevettem, hogy: végre... Pszt! A legfontosabb talán az, hogy tegnap este megszűnt bérházunkban az az összedőléssel fenyegető rengés is, amit valamelyik — az ördög tudná megmondani, melyik — lakó okozott menetrendszerű ismétléssel, s azzal, hogy a szobájában, vagy a konyhájában úgy vágta a fát, akár a répát. Sokszor már az volt a gyanúm, hogy a parkettát aprítja, máskor meg attól tartottam, nekiesett a gerendának, amikor is eszembe jutott: hiszen az vasbetonból van. Tegnap azonban megszűnt a rengés, s ha az illetőnek vastagabb a bőre, mint az átlagemberé — esténkénti gyakorlatából ítélve nyilván jóval vastagabb — következésképpen a netán előforduló néhány fokos hőmérsékletcsökkentést meg sem érzi, akkor remélem, elássa fejszéjét a következő télig. Ténykedésével kapcsolatban egyébként érdekes megfigyeléseket végeztem magamon. Valahol olvastam, hogy a tél és a tavasz közötti átmenet — frontátvonulás stb. — idegessé teszi az érzékenyebb embereket. Rám semmi hatással nem volt, illetve nincs, de a lakásban zajló favágás módfelett idegesített, tehát a tömény tél, s nem a ta- vaszvárás időszaka az ami rezgésbe hozza legvastagabb idegszálamat is. Hogyisne. Az ember — a korszerű falak hangvezető képességének köszönhetően, nincs kizárva, hogy a tizedik alsó. vagy felső, esetleg oldalsó szomszédtól — hallja a zuhogást, s gondolkodóba esik, majd dühbe gurul. Az a bizonyos valaki kétségtelenül úgy kérte — persze, átvitt értelemben — annak idején a lakást, hogy már kinőtt a barlangkorból, c döngetve mellét, hangsúlyozta: kevesen tettek annyit a szocializmusért, mint ő. Azt azonban elhallgatta, hogy a közvagyon rongálásában is nehezen találni párját. Ne idegeskedjék ilyen galádság miatt az ember?! No, de jön végre a tavasz, az idegek megnyugszanak, s az újajob télig kellően megerősödnek. Ügy lenne bár jó, ha a szóban forgó favágó addig elsajátítaná az emberi együttérzés szabályait — végre! TARJÁN ISTVÁN „Atyuskája?, Menjünk ét, én tolmácsolok — mondta. A KAPITÁNYT — Cornea** Vasilit — o hajó mélyén, a gépházban találtuk meg. Catarcea Constantin főgépésszel együtt. Éppen a kazánok próbabegyújtását ellenőrizték. A kapitány elmondotta, hogy hajójuk négyszáz tonnás lapátkerekes gőzös és 1896-ban készült. 1953-ban a nagyjavításkor a széntüzelésű kazánokat pakuratüzelésre alakították át. Ezzel egyrészt megszüntették a hajófűtés nehéz munkáját, másrészt csökkentették a tüzelési költségeket. Ezután megkérdeztem, milyen árut szállítanak a Lacul Rosu által vontatott uszályok. A jó kedélyű román hajóskapitány tréfásan kijelentette: mi vagyunk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országainak vízi fuvarosai. Szinte egész éven át megszakítás nélkül szállítjuk a csehszlovák, magyar, román, bolgár és szovjet ércet, vasat, gabonát, gépeket, valamint egyéb árukat Pozsonytól— Galacig és vissza. Jelenleg ncgy uszályrakomány csepeli vasalkatrész pihen a téli kikötőben. Ezek egyiptomi megrendelésre készültek. BÚCSÚZÓUL még megkérdeztem: mit üzen a szárazföldieknek? ' Corneanu Vasili így válaszolt: mi hajósok árurakományainkról észrevesszük a gazdasági élet változásait, fejlődését. Az utóbbi■ években jelentősen emelkedett az általunk szállított áruk mennyisége, nőtt a választék. Ez jól bizonyítja, hogy egyre jobban kiszélesedik jólétünk egyik fontos tényezője, a KGST országok közötti árú- csere. Gyártsanak ezért a szárazföldiek minél több és jobb árut. Mi hajósok garantáljuk, hogy a fuvarozásban nem lesz fennakadás. Amint hallottam, azóta első szállítmányával kifutott a téli pihenőből a Lacul Rosu. Tan Sándor
