Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-26 / 71. szám

Hét óra múlt. Munkába siető emberekkel zsúfolt a busz, s az utasok bosszankodva méregetik a garabókkal „körülbástyázott” három, szemmel láthatóan a piac ra igyekvő nénikét. Az egyik — mit sem törődve a zord pillan­tásokkal — lehajol, s a sápadt rozmaring almák közötti rejtek­helyből előkotorja agyonkopta­tott kis pénztárcáját; a zsebébe süllyeszti. Azután folytatja az előbb megkezdett beszélgetést szomszédjaival: — Az almából lassan kifo­gyunk, de szerencsére már toj­nak a tyúkok, fgy csurran-csep- pen addig is egy kis pénz, amíg a kertből kerül árulni való... Zötyög a busz a hepehupás úton, s ők a maguk módján, komótosan eldiskurálnak a késői kitavaszodásról, a tanyaszom­szédról. .. Közben egy városi lakásból talán éppen most indul bevá­sárló kőrútjára a háziasszony... A gyerekek tegnap fáradtságról panaszkodtak, jó lenne valami friss főzelékféle, hiszen a kam­rából kifogyott már az utolsó befőttes üveg tartalma is... Ám főzelékféle még a piacon sincs! Pedig mennyi vevő lenne itt! Feketéllik az egész piac a hét végi bevásárlásra indult em­beráradattól, de a felhozatal — néhány árufélét kivéve — még az ilyenkor szokásosnál is sze­gényesebb. A piackezelőség — éppúgy mint a vásárlók — elégedetlen a napi mérleggel: a 70 kilónyi csirkével, 25 kiló spe­nóttal, 170 kiló fejes káposztá­val, 12 mázsányi gyökérrel, egy mázsánál alig több karalábéval. Egyedül almából és tojásból volt jobb a felhozatal. Az előbbiből 50 mázsát, az utóbbiból hatezer darabot kínáltak eladásra. Per­sze, a „repertoár” kissé bővebb volt az itt felsoroltnál, de nem PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős klrdó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dH 1 hónapra 12 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 065 tartalmazott semmi tavaszi új­donságot. .. Dél közeledtével lecsöndesül a csaknem sikertelenül ostromlott piactér. A legszükségesebb zöld­ségfélével, almával, burgonyá­val régen hazaszállingóztak már az ebéd- és vacsorafőzés gond­ját nehezen megoldani tudó há­ziasszonyok, s készülődnek haza a piaci árusok is, rendezgetve megmaradt kis portékájukat. Szegődjünk nyomukba, s néz­zünk szét, mi várható a legkö­zelebbi piaci napokra... A Nagykőrösi út mentén még majdnem néptelen a határ. A szinte tenyérnyi kis bolgárker­Randevú a piacon j tészetek ablaktalan melegágyaik­kal mintha téli álmukat alud- nák... Ki tudja, felébrednek-e egyáltalán, hiszen legtöbbjük gazdája már a tsz-ben szorgos­kodik. De ott aztán nem 300— 400 palántával. Kókai B. János bácsi, a kecs­keméti Béke Termelőszövetke­zet kertésze feleségével és kis­lányával hármasban összesen 350 ezer karalábé-, saláta-, pap­— Anyuka mindig szokott vin- Íme hát együtt a háztáji ál- ni. Ilyenkor tojást, később csir- lomány — melynek jó része még két, meg a tyúkokat is oda ne- az év első felében a kecskeméti véljük... Hogy mennyi lesz — piacra vándorol, reméljük, sok- azt pontosan ő tudná megmon- sok társával együtt... dani... — mondja Eszter, de a * beszélgetésbe csakhamar közbe- Miklós Imrével, a kecskeméti avatkozik a „vacsoráját” köve- piacon tsz-közi zöldség-gyümölcs telő öt kis süldő. S míg Eszter elárusító pavilonnal rendelkező Kókai bácsi salátái pár bét múlva indulnak „hódító” útjukra. beszalad a házba, hogy enni városföldi Dózsa Tsz üzemgaz- hozzon nekik, Imrus is rejtélye- dászával a városban hoz össze a sen eltűnik, majd a kis kamrá- szerencsés véletlen. Tőle is meg- ból két anyányi nyuszijával, leg- kérdezzük, milyen meglepetése- főbb büszkeségeivel bújik elő, két tartogat a közeljövőben vá- hogy azok se maradjanak ki a sárlói számára a kecskeméti el- váratlan riportból... árusító stand. Vörösmartiék nagy gonddal nevelt háztáji aprójószágaira nem lesz nehéz vevőt találni. — Három héten belül jelent­kezünk nagyobb mennyiségű zöldhagymával, fejes salátával. A társszövetkezetek ugyanis egyedül hagymából mintegy 200 hold termését tervezik zömmel a kecskeméti piacra küldeni, de rövidesen az új retek is a piac­ra kerül... A zöldborsót a na­pokban kezdjük vetni. Ezt az idén „lépcsőzetesen” termeljük, ami azt jelenti, hogy körülbelül tíz naponként újabb és újabb területek termése lép be az el­látásba. .. No, de azt hiszem: addig elfo­gyasztunk néhány üveg konzerv- borsót, mert a tél jóvoltából ugyancsak késik a tavasz a kecs­keméti piacról. Természetesen, ez azért mit sem von le a ké­szülődés láttán érzett bizakodás­ból! Eszik Éva — Pásztor Zoltán EMBERI tragédiákat takarnak azok a sokatmondó számok, amelyek a balesetek ala­kulásáról tájékoztatnak. Pedig hányszor, de hány­szor leírtuk, hogy a vigyá­zatlanság, a felületesség, a figyelmetlenség, a meg­gondolatlanság, s főleg az iszákosság milyen sok em­beréletet követel, illetve tesz nyomorékká egy élet­re. Most újra elmondjuk: jobban vigyázzunk éle­tünkre, testi épségünkre! Bár az állami és gazda­sági szervek sokoldalú in­tézkedései következtében a korábbi évekhez képest 1962-ben egyes szakmák­ban kevesebb munkástért baleset, mint azt megelő­zően — ez a fejlődés vi­szonylagos. Pillantsunk a statisztika számaira: az építőiparban 24, az élel­miszeriparban 27, a vas­iparban 16, a közlekedés­ben — különösen autó­buszforgalomban 49, az állami mezőgazdasági nagyüzemekben a balese­tek száma 7 százalékkal csökkent 1 jfil-hez viszo­nyítva. Ugyanakkor a he­lyiiparban 4, a kereske­delemben 1, a vasútnál 33. a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben pedig 9 százalékkal több embert ért baleset, mint az előző esztendőben. Még kedvezőtlenebbnek kell tekintenünk a hely­zetet, ha figyelembe vesz- szük, hányán vesztették életüket. Az állami me­zőgazdaságban — gépállo­más, állami gazdaság — 57, a termelőszövetkeze­tekben pedig 31 százalék­kal nőtt a halálos balese­tek száma. Az okok kö­zött az első helyen a túl­zott italfogyasztás áll. Amikor tehát papírra vetjük ezeket a sorokat, szólunk azokhoz a ven­déglátóipari dolgozókhoz is, akik csak a tervet, a bevételt, a hasznot látják, s elfelejtik, hogy amikor járművet vezető emberek­nek szeszesitalt szolgálnak ki, tudatosan családi tra­gédiákat készítenek elő. És hogy az idén minél kevesebb legyen a baleset, minél kevesebb családot látogasson meg a szomo­rúság, mindenkinek, veze- tőnek és beosztottaknak egyaránt segítenie kell a balesetek megelőzésében. V. K. Háromszázezer forinttal károsították meg a társadalmi tulajdont rikapalántát nevelget. Bizony nem kis gonddal, mert a hosz- szúra nyúlt tél, az ő számításait is keresztezte. — De azért négy hét múlva lesz ám friss karalábé, meg há­rom hét múlva olyan 8—12 de­le ás fejes saláta is — vigasztal- gat bennünket, pedig jómaga is csalódott, mert áprilisra már paprikát szeretett volna szállí­tani az üvegházból... • A Szolnoki út mentén, Nyár- lőrinc és Kecskemét között egy takaros kis tanya a következő „állomás”. Hívás nélkül men­tünk — azaz a tanya körül ka­parászó, s messzire virító ugyan­csak népes fehér aprójószág csa­logatott közelebb — nem csoda hát, ha éppen nem találtuk ott­hon a ház asszonyát: özv. Vö­rösmarti Imrénét. A két kis gazda: Imrus és a gimnazista Eszter igazít útba: — Édesanya kint dolgozik a szövetkezetben... ö csak későn jön haza a munkából... — És meg tudnátok-e monda­ni, hogy innen a ház körül ke­rül-e valami rövidesen a piacra?, A bűnös baráti kapcsolat még akkor alakult ki Forgács Ti­vadar kiskunfélegyházi (Móra tér 7.) és Márta Ferenc, ugyan­csak kiskunfélegyházi (Héderi A. u. 1.) lakosok között, amikor 1957-ben egyikük főkönyvelő­ként, másikuk boltvezetőként működött a pálmonostori föl­művesszövetkezetben. Később, 1961 elején Forgács Tivadar a Kiskunfélegyháza és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezethez került főkönyvelő­nek, s röviddel utána ugyanott lett a szövetkezet igazgatósági elnöke Márta Ferenc. A baráti szálak tovább erősödtek és sza­porodtak a közösen elkövetett bűncselekmények is. Sőt tovább erősödött a korábban Pálmonos- torán kiépített többi baráti szál is. Pozsár János, Fazekas István, Gémes István és Gémes Istvánné, Kosa Jánosné pálmo- nostari, Kiss Bálint, Herédi Il­lés kiskunfélegyházi, Meggyesi Imre tömörkényi boltvezetőkkel és Kapus József kiskunfélegy­házi tablórevizorral a meglevő „kapcsolat” még nagyobb teret biztosított a visszaélésekre. Forgács Tivadar a felsorolt társaival együtt leltárakat ha­misított, s a mutatkozó hiányo­kat és többleteket eltüntették. Tudtával a boltosok több szám­lával nem terhelték be magu­kat, s az így, valamint az álló eszközök fiktív jóváírásával nyert többletet a bolti pénztá­rakból „kigyűjtötték” és azon megosztoztak. Bűncselekményt követett el Forgács Tivadar oly módon is, hogy meghamisította a tejszö­vetkezet elszámolásait és a mu­tatkozó különbözetet a kifizetés­nél elsikkasztotta. Gondjaira bízták a Kiskunfélegyházi Vö­rös Meteor Sportkör vagyonát, s az ellátmányokkal nem tu­dott elszámolni. Éhhez hasonló visszaéléseinek egész sorát le­hetne említeni még. Nem szalasztotta el a kínál­kozó „alkalmat” társa, Márta Ferenc sem, aki például Pozsár János és Gémes István bolt­vezetőkkel magasabb áron érté­kesítette a szenet, s az így szerzett többlet közös zsákmá­nyuk lett. A különböző bűncselekmé­nyek, csalás, sikkasztás, okirat­hamisítás stb. útján Forgács Tivadar és társai mintegy 300 ezer forinttal károsították meg a társadalmi tulajdont. Az oko­zott kár egy része a bűnjelek lefoglalása útján megtérült, másrészét a terheltek vagyonára' elrendelt zárlattal biztosították. Ügyüket a megyei rendőrfőka­pitányság vádemelési javaslat­tal átadta a kiskunfélegyházi városi és járási ügyészségnek.

Next

/
Thumbnails
Contents