Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-26 / 71. szám
8. oldal 1963. március ?6, kedd Friss színek, mai témák FRISS SZÍNEK, bensőséges hangulatot árasztó mai témák ragadják meg a látogatót a kecskeméti művelődési ház képzőművészeti körének nemrég megnyílt tárlatán. Egyikmásik képnél hosszabb ideig, szívesen időz a tekintet, élvezi a színek üdeségét, egy bátrabb kifejezésmód lendületét — néhányon meg éppen csak átszalad. összességében mégis jó hatást kelt, örömteli meglepetést okoz ez a régóta várt, 50 képből álló kiállítás. A kiállítók — javarészt fiatalok — nem hivatásos művészek. Gyárak, hivatalok, vagy állami gazdaságok dolgozói, akik szabad idejük nagy részét áldozzák arra, hogy a képzőművészeti körben rajzolni, festeni tanuljanak. A 14 éves múltra visszatekintő kör már sok tehetséget adott a képző- és iparművészeti főiskolának, de legnagyobb erénye mégis az, hogy műértő közönséget nevel, felébreszti a művészet szeretetét a kör tagjaiban és rajtuk keresztül baráti körükre, környezetükre — egy szélesebb rétegre hat. Ezért érdekes különösen, hogy hosszú szünet után végre számot adtak fejlődésükről és önálló kiállítással léptek a nyilvánosság elé. Képeik mértéktartóak és ami biztató — el- mélyült munkáról tanúskodnak. Nyoma sincs bennük meghökkentő és a napjainkban divatos, rossz értelmű eredetieske- désnek. Témájukat a látott, érzékelt világ élményeiből merítik — az átélés közvetlenségével rögzítve mindig azt, ami lényeges. ŐSZINTESÉG, a valóság hiteles ábrázolására váló törekvés sugárzik a műtermi részleteket, gyártelepet, leninvárosi építkezést idéző képeken. Meglepően kevés a tájkép. De olaj- festmény is elvétve akad. Az is inkább kísérlet, próbálkozás, s kissé bizonyságtétel arról, hogy egyelőre — idő és megfelelő felkészültség híján — legalkalmasabb kifejezési eszköz számukra a kréta, a szén és a gyors megjelenítésre kiválóan használható akvarell. A képeken jól érvényesül a készítők sajátos látásmódja, de érezhetően fellelhető a kör vezetőjének, Goór Imre festőműszája szélét rágta. — Nem feltétlenül ügynöknek kell lennie. — Megálljunk csak! — Wies- bach felállt a helyéről. — És ml van, ha ez a második illető katonaszökevény? — Akit ugyanilyen elvek alapján készítenek fél? — mondta gondolataiba merülve Upitz. — Pontosan ugyanolyan elvek szerint. S úgy dobják át, hogy ő észre sem veszi a szándékosságot. Gruppenführer úr, ha mindent megteszünk, amit kell, ez az ember becsületes, nyílt tekintettel néz majd a nyomozók szemébe. Azzal a meggyőződéssel, hogy felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tesz az oroszoknak. — Huh! — tört ki Upitzból, miközben hátra vetette magát a karosszékben és megtörölte gyöngyöző homlokát. — Ez az, Wiesbach! Éppenséggel erre volt szükségünk. Hű, micsoda kő esett le a szívemről, a Krisztus Jézusát! Mi most, ketten megoldottuk a legfőbb gondot. A nehezén túl vagyunk. A többi már csak a technika dolga. Wiesbach elgondolkodott egy pillanatra. Aztán a tábornokra emelte csillogó szemét és egészen előrehajolt. — Azt hiszem, megtaláltam a legmegfelelőbb jelöltet a katonaszökevény szerepére. —■ Elmosolyodott. — A barátom kommunista, egyike azoknak, akiket nem háborgattunk, hogy kilessük a kapcsolatait és lefülelhessük a többieket. Be fogja venni a horgot, mert az első vésznek igényes irányítása is. Ez azonban csak fokozza a kiállítás értékét, mert nyilván ennek köszönhető, hogy a képek majd mindegyike fejlett szépérzékről, ízlésről és egészséges művészeti tevékenységről tesz tanúságot. A kiállítás legszámottevőbb képeivel a nagy gyakorlattal rendelkező, régi körtagok jelentkeztek. Vonzó hatást keltenek Benkővári Istvánná finoman árnyalt színei, leegyszerűsített formái. Fülöp Mária erőssége a rajz. Tanulmányainak friss bája, Kézimunkázó lány-ának megkapó közvetlensége grafikus hajlandóságot, könnyed szerkesztési készségét bizonyítják. Szentkirályi József rajzait tónusgazdagság, egységes szemlélet jellemzi. Nő kutyával című szénrajza harmonikus nyugalmával a kiállítás egyik legjobb darabja. Koncz Gézáné lírai karakterét leghívebben portréi fejezik ki. De kellemes látványt nyújt hangulatos színösszeállításával a többi képe is. A KIÁLLÍTÁS valamennyi darabja — még a gyengébben sikerültek is — arról vallanak, hogy a kör tagjai több megbecsülést érdemelnének, mint amennyit kaptak az elmúlt években. Érdemes felfigyelni rájuk, jobban támogatni munkájukat, mert csakis így tudnak elszigeteltségükből kilépni és a művészeti közízlés fejlesztésében tevékeny szerepet vállalni Kecskeméten. V. Zs. 4 Uj forma a falusi pártoktatásban A falusi téli pártiskolák mérlege Ax tálén először próbaképpen 14 helyen rendezték meg megyénkben a falusi téli pártiskolákat. Ez ugyan nem volt úttörő vállalkozás, mert az ország más vidékein egy-két helyen szerzett jó tapasztalatokra épült, mi azonban most próbálkoztunk vele először — s teljes sikerrel. A falusi téli pártiskolák a tanfolyam-jelleg előnyeit igyekeznek kiaknázni. A mezőgazdaságban dolgozó lakosság az év első két hónapjában rendelkezik a legtöbb szabad idővel, s így általában könnyebb a pártvezetőségi tagok, az arra érdemes aktivisták egy részét két hétre nélkülözni a munkahelyükön. Amellett a helyben tartott tanfolyam nem jelent elszállásolási és élelmezési gondokat, mégis lehetőséget ad a mindennapos tanulásra, amelyben mint a pártiskolákon, egyesíteni lehet az előadást a csoportos és egyéni tanulással. Járásonként két községben, összesen 14 falusi téli pártiskolát szerveztek a pártbizottságok megyénkben, amelyeken 298 hallgató vett részt. Különösen jól sikerültek ezek a pártiskolák Baján, Kiskunfélegyházán és Kalocsán. A tervezettek közül csak a Soltit nem sikerült megindítani, ahol a helyi vezetők véleményünk szerint nem látták be az új oktatási forma szükségét, jelentőségét, vagy legalábbis kevésbé fontosHáromnapos tanácskozás Kiskunhalason A járási tanácsok művelődési osztályvezetői és népművelési szakemberek háromnapos tanácskozása kezdődött tegnap Kiskunhalason. A tanácskozáson részt vesznek a megyei tanács művelődési osztályának vezetői is. Ma dr. Ibos Ferenc, a Népművelés című folyóirat főszerkesztője látogatja meg a tanácskozást, s előadást is tart. A Művelődésügyi Minisztérium képviseletében Bíró Vera, a minisztérium közoktatási osztályának vezetője vesz részt a Bács- Kiskun megyei népművelési szakemberek értekezletén. nak tartották, mint a szakmai tanfolyamokat, amelyekre Solton az idén sok energiát áldoztak. A megyei pártbizottság által kidolgozott központi tematikában helyet kaptak a legfontosabb elvi kérdések és napi feladatok. A filozófiai, közgazda- sági és termelési témák mellett általában nagy érdeklődést keltettek a hallgatók körében az erkölcsi kérdések. Az előadókról a járási pártbizottságok gondoskodtak. Pártós tanácsvezetőket, valamint a legjobb szakembereket vonták be ebbe a munkába. Ilyenképpen a járási vezetők megismerkedtek és közvetlen kapcsolatba kerültek sok olyan pártvezetőségi taggal, az alsóbb szervekben dolgozó kommunistával, akikkel a napi munka során addig nem találkoztak. A falust téli pártiskolákon kisebb számban részt vették pártonkívüliek is, s néhányan az ifjúsági mozgalom vezetői. Igen jó kollektív szellem alakult ki a hallgatók körében. Ahol néhány vidéki is volt a részvevők között, azok is igen pontosan megjelentek a foglalkozásokon. Jellemző a pártiskolák sikerére többek között, hogy például Dunapatajon hárman kérték felvételüket a pártba az iskola elvégzése után. Ax iáét tapasztalatok alapján bizonyosak lehetünk benne, hogy az új oktatási forma bevált. Jövőre a tervek szerint sokkal több helyen megrendezik. Bizonyítás — hibákkal *yt egjelent nálunk egy bírá- * ■ lat még a múlt év végén Ismeretterjesztés hibákkal címen dr. Váry István tollából. A cikk a Természettudományi Közlönyben — egy Kecskemétről szóló pályadíjnyertes írásban — közölt téves adatokat cáfolgatta. Végső következtetése ez volt: Ideje lenne végére járni már a hibás adatoknak, mert a könyvek, füzetek, tanulmányok szerzői egymástól veszik át őket, s hovatovább „tudományos” mozgalommá váí nak. A jóindulatú, tisztes cél jegyében fogant bírálat azonban váratlanul heves ellenkezést váltott ki. A Természettudomá nyi Közlöny szerkesztője megdöbbenésének ad kifejezést hozzánk intézett levelében, s kijelenti, hogy a cikk közlése „ártott lapunk eddig kivívott jó hírének”. em kívánunk vitatkozni afelett, hogy tudományos vita árthat-e egyáltalán egy lap, egy testület, vagy bárki jó hírének? Árthat-e még akkor is, ha bebizonyosodik, hogy nincs igaza az illetőnek? Bennünket senki sem ingathat meg abbeli meggyőződésünkben, hogy N gondolata az lesz, hogyan segíthetne az oroszoknak... így dolgozták ki az akció legfőbb mozzanatait. Utána Wies- bach írt Homannak. Amikor a titkosszolgálat tudomást szerzett róla, hogy a címzett megkapta a levelet, akkor vetették be az akció végrehajtásának második mozzanatát. Készakarva tüzet idéztek elő az élelmiszerraktárban, ( amely mellett éppen a mit sem sejtő Homann állt őrségben akkor. így szolgáltattak ügyet arra, hogy rendkívüli szabadságot kapjon, s elutazhasson Ostburgba, ahol már Max Wiesbach várja őt. Közben Upitz megtalálta az akció másik résztvevőjének személyét is: az ügynököt. Ezzel a feladattal, mint már tudja az olvasó, Ottó Lässt, fedőnevén Scsukot bízták meg. Wiesbach tehát belépett a szobába, ahol Bohlm és Becker már várta őt. Levette a sapkáját meg a felöltőjét és leült. Izgatott volt. Idegesen tördelte a kezét. Miután rágyújtott, Wiesbach kezdte a beszélgetést. — Másfél órával ezelőtt Schu- bertbe ütköztem bele. — Oscar Schübertbe? *** Bohlm felállt. — öt magát láttam. Ügy, mint ahogy most magukat nézem itt. És tudja, kivél volt Schubert? — Wiesbach a hatás kedvéért egy kicsit várt, csak aztán folytatta: — Ottó Stalec- kerrel! Bohlm izgatottan járkálni kezdett a szobában. Már jó ideje, hogy Schubert kisiklott a kémelhárítók hálójából. Pedig nagyon fenték rá a fogukat. Most. hogy ismét rábukkantak — ez nagy szerencse. Az pedig, hogy Schubertét Staleckerrel együtt látták, még biztosabb reményt adott az Abwehmek. Feltételezhető mindebből, hogy Schubert éppenséggel Stalecker révén tart kapcsolatot az egér- utat talált ejtőernyőssel. — Mondja el, Wiesbach, hogyan történt az eset — utasította Bohlm. — De még nem fejeztem be. Schubert és Stalecker ismeri Heinrich Gubét, a Gans-Beh- mer gyár sofőrjét. — Wiesbach közelebb hajolt a két kémelhá- rítóhoz. — Fél órával ezelőtt megállapítottam, hogy Ostburgba érkezett Georg Homann! — Georg Homann? — ámult el szinte egyszerre Bohlm és Becker. — Ö maga hívott fel telefonon. Wiesbach elmosolyodott, s egy formás füstkarikát fújt a levegőbe. Valósággal kéjelgett a bejelentéseit követő hatásban. — Megállapodtunk, hogy holnap találkozunk. Telefonáljanak a központba, hogy készítsék elő az embereket. Ügy kell az egészet megoldani, hogy holnap reggel, amikor én kilépek az utcára és elindulok a találkozóra, attól kezdve le ne vegyék rólam a szemüket az embereik. Bohlm bólintott, majd a telefonért nyúlt, s felemelte a kagylót. Beléfújt, s jobb kezének ujjaival idegesen csapkodta a készülék villáját. —r Az istenit! Nem működik ez az átkozott telefon. — Nem működik, mert kikapcsoltuk — szólalt meg az ajtónál egy férfihang. Mindannyian abba az irányba fordultak. Aszker állt a küszöbön. — Senki ne mozduljon! Fel a kezekkel! — parancsolta Aszker. Becker hirtelen felugrott, s villámgyorsan a zsebéhez kapott. Aszker meghúzta a pisztoly ravaszát. Tompa lövés hallatszott. Becker kiejtette a kezéből a pisztolyt, s nagy huppa- nással elvágódott a padlón. A többiek lassan a magasba emelték a kezüket. Síri csend lett. Wiesbach még mindig két ujja között tartotta égő cigarettáját, amelynek füstje bágyadtan kacskaringózott felfelé, a mennyezet irányába. — Kezeket a tarkóra! — parancsolta Aszker. — Letérdepelni! így ni. Most boruljanak arccal a szőnyegre. Na! — emelte a hangját, amikor látta, hogy a két fasiszta nem nagyon igyekszik. Bohlm — két kezét a tarkóján tartva — kelletlenül lehajolt a szőnyegre, amely beborította az egész szobát. — És maga? — szólt Aszker, s kíméletlen szigorral nézett Wiesbachra. A hegesztő erre követte Bohl- mot. Aszker az ablakhoz hátrált, s megzörgette, de közben egy pillanatra sem vette le a szemét a két németről. (Folytatjuk.) éppen ellenkezőleg, a tudomány egyetemes ügyének s így mindenkinek igenis használ a vita és a tévedések kiigazítása. Véleményt nyilvánított az ügyben a tanulmány szerzője, Katona Ida is. Hosszú oldalakon át 19 pontban vitatkozik álláspontukkal. A vita ellen, ismételjük ” nincs kifogásunk, hiszen dr. Váry cikkének is azért adtunk helyet, hogy felkeltsük az érdeklődést szakkörökben és hozzájáruljunk az általa kifogásolt adatok tisztázásához. A többi azonban már nem a mi feladatunk, hanem a kutatókra és a szaklapokra tartozik. Amikor mégis szóvá tesszük még egyszer az ügyet, azért tesszük, mert ebben a vitában szemmel- láthatóan félreértik a „tudományos szenvedélyességet” és már* is számos csorba esett az objektivitáson. Katona Ida is sértődötten sajtóhibákra hivatkozik, vagy a saját forrásait ismételgeti makacsul. Például: „A templom építésére vonatkozó adatom helyes, mert építésének ideje az Üj lexikonban is 1764—1791.” A legjellemzőbb azonban a 19. pontban adott bizonyítása. Dr. Váry írásában ez áll: „Sok hibája van, a cikkhez tartozó térképnek is. Legfőbb az, hogy a Szent László várost és a Szent István várost Összecseréli.” Katona Ida válasza: A cikkhez tartozó térkép vázlatos tájékoztatót nyújt Kecskemétről és főbb épületeiről, tereiről. A térképrajzot az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartográfiai Vállalata által 1960- ban készített hivatalosan forgalomban levő térkép alapján a szerkesztőség készíttette. Ezen a térképen a Szent László város és a Szent István város a cikk térképrajzával megegyezően van feltüntetve, tehát Váry észrevétele nem helytálló, a két városrész nincs összecserélve.” 1/ öszönjük, ez határozott ' beszéd. Még szerencse, hogy nem kell miatta a Szent István várost áttolni a Szent László városba, azt meg ennek a helyére — elég lesz a házakon a táblákat kicserélni. Mert valamiképp csak eleget kell tennünk a hitelesség követelményének!? M.L. Ki hová kerül ? A megyei pártbizottság és a megyei tanács művelődésügy! osztályának képviselői csütörtökön meglátogatták Szegeden a Pedagógiai Főiskola negyedéves és a József Attila Tudományegye-: tem ötödéves megyénkben fiatal tanárjelöltjeit. Már most megállapodnak velük, hogy tanulmányaik befejezése után lehetőleg kívánságaiknak megfelelően kapják meg beosztásukat.
