Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-19 / 65. szám

\ 1963. március 19, kedd 5. oldal Országjárók A ban még nincs semmi ** meglepő, hogy az előadó heki tüzesedért. Ki nem látott még olyat, hogy a szó heve fel- fűti az embert (néha persze csak azt, aki beszél). De itt, a TIT megyei klubjában csillog ám a hallgatóság szeme is. Hogyne! Utazásról van szó! Akad valaki, akit ne érdekelne az utazás? Még akkor is, ha mint most, csak a képzelet uta- eik, s az is a határokon innen marad, mert a diavetítő bel­földi tájak képét rakosgatja a falra. Aztán meg itt valami merő­ben újról is van szó. Arról, hogy ebből a 15—20 főnyi nagyon vegyes korú és foglalkozású hallgatóból rekrutálódik majd a nyáron a sok-sok országjáró IBUSZ-utazás kísérő személy­zete. Az IBUSZ rendezte uta­zás mind kedveltebb szórako­zás az üzemi és hivatali dolgo­zók, sőt a termelőszövetkezeti gazdák között is. Egyre gyak­rabban szánnak rá néhány száz forintot, hogy meglátogassák hét végén az ország legszebb, legnevezetesebb tájait. De mit ér a puszta nézelődés? Vezető kell hozzá, hogy a bizony nem éppen hosszú időt okosan ki­használja az ember, azt nézze, meg azt is lássa, amit látni leg­inkább érdemes. Az IBUSZ már nem győzi alkalmazottakkal ezt a nagy utazási kedvet. Segít hát a TIT. összegyűjti a lelkes gyakorlott utazókat, akik vállalják, hogy nemcsak kalauzolják majd az utasokat, hanem természetesen fel is készülnek rá. Egy ilyen országjáró vezető­képző-tanfolyam első előadá­sát tartotta Kecskeméten Vas- váry Artur, a TIT országos földrajzi választmányának tit­kára. Az előadás után egy órával még mindig itt ülnek jó néhá- nyan és beszélgetnek. A másik központi kiküldött Vörösváry Béla, az Ország—Világjárók Baráti Körének titkára viszi éppen a szót. Ez meg miféle kör? — Októberben alakult az első Pesten — válaszolja —, most itt is meg akarjuk szervezni. Néhány helyen már nagy si­kerrel működik. A tapasztala­tok szerint sokan szívesen meg­hallgatnak egy előadást már az Megnyílt a képzőművészeti kor tárlata Kecskeméten Vasárnap délelőtt 11 órakor Üdvardy Gyula festőművész nyitotta meg a városi művelő­dési ház képzőművészeti köré­nek tavaszi tárlatát Kecskemé­ten, a Cifra palota első eme­leti dísztermében. A kiállításon megtekinthetők fe 14 éves múltra visszatekintő ás jelenleg Goór Imre festőmű­vész vezetésével működő kép­zőművészeti kör tagjainak leg­jobb munkái — olajfestmé­nyek, akvarellek, kréta és szén­rajzok, tanulmányok. A kiállí­tott mintegy 50 darab képen ■jól lemérhető a köri tagok fej­lődése, — a bemutatott rajzok, festmények majd mindegyike gó színérzékről, rajzkészségről, elmélyült munkáról tanúskodik. Az érdekes, színvonalas ki­állítás iránt már az első napon nagy érdeklődés mutatkozott, sokan keresték fel a fiatalok tavaszi tárlatát. indulás előtt is a tervezett út­ról. Ez a kör egyik feladata: felkészíteni az utazókat. Más­részt hazaérkezés után megint csak jólesik elbeszélgetni a lá­tottakról és szívesen hallgatnak a résztvevők olyan előadást, ami kiegészíti az úton szerzett ismereteket. Emellett kiállítást rendezhetnek a résztvevők ké­peiből, „ki mit tud” vetélkedőt tarthatnak az út nevezetessé­geiről, filmvetítést rendezhet­nek és még számos egyéb ér­dekes lehetőség van. S még egy kedvezmény is jár a ba­ráti kör tagjainak: aki harminc belföldi kiránduláson részt vett, az ingyen utazhat a kö­vetkező túrán. Lesz ilyen? A beszélgetők egyike. Vágó ** Márta magyar—történe­lem szakos tanár már hat éve utazgat az IBUSZ túráin. Ö fe­lel. — Hogy lesz-e? Van egy nyugdíjas ismerősöm, a 74 éves Kara bácsi. Valamikor kőmű­ves volt. Minden nyáron el­megy két útra. Amilyen jó egészségnek örvend, biztosan még ő is részt vesz majd a ju­talomtúrán. Mindenki mosolyog, de az új idegenvezető-jelöltek szemében pici aggodalom villan: hát eny- nyire sok minden iránt érdek­lődnek az utasok? Ám azért látszik, várják már a nyarat valamennyien, amikor búg majd a motor és fut velük a busz arra, ahol a távolban ösz- szeémek a fák. M. L. Könyvlepj észt és a falvakban A FALUSI lakosság művelt­ségi színvonalának emelkedé­sét — a könyvtárak és műve­lődési otthonok látogatottsága mellett a könyvforgalom ala­kulásán is mérhetjük. A falusi könyvforgalommal és a falusi könyvtárak munkáját támogató Könyvbarát-mozgalommal két országos ankét is foglalkozott a napokban. A SZŐVOSZ-ban tartott két­napos ankéton az elmúlt év fa­lusi könyvforgalmáról meglepő adatokat hallhattunk. Kereken százmillió forint értékű köny­vet vásárolt a falusi lakosság az elmúlt évben. Megyénk 7 millió 800 ezer forintos forgal­mával közvetlenül Pest megye mögött a második helyen áll. A tervet országosan 100 száza­lékra teljesítette a könyvter­jesztő hálózat, megyénk 105,5 százalékos forgalmával az or­szágos átlagot túlszárnyalta. ÉRDEKES mutatója a falusi könyvforgalomnak az egy főre eső forgalom. Itt — a csecse­mőket is beleszámítva — me­gyénk 16,40 forintos forgalmá­val, valamivel az országos át­lag (16,60 Ft) alatt van. Ebben legjobb Csongrád megye 21,14 forinttal, leggyengébb Komá­rom megye 10,70 forinttal. Mivelcsak járási székhelye­ken és néhány nagyobb köz­ségben működnek önálló köny­vesboltok, a forgalom jelentős részét a könyvbizományosok A megye leghorssterűbb hönvvtára A Fészek Klub mintájára Különös örömet jelentett ta­valy Kecskeméten, a Gáspár András utcai képzőművész klub megnyitása. Parányi helyiség volt igaz, de a falakra ki lehe­tett akasztani a legfrissebb festményeket és az asztalok kö­rül barátilag megvitatni az ér­deklődésre éppen legjobban szá- mottartó közös kérdéseket. Mi­vel azonban a „Don-kanyar” lebontásra kerülő részéhez tar­tozott a klub is, rövidesen bú­csúra került a sor. Mindazok, akiknek szívéhez nőtt az apró, de annál vonzóbb kis szoba, bánatosan kérdezték: — most aztán hová menjünk, akad-e [számunkra hely valahol? Akadt A Városi Művelődési Ház Rákóczi út 3. szám alatti emeleti helyiségében lehetővé vált, hogy azok, akik valami­lyen alkotó munkát végeznek, esténként összetalálkozzanak. Tágas, szépen berendezett he­lyiségben, a nagyhírű fővárosi Fészek Klub mintájára alakí­tották ki a város képzőművé­szeinek, irodalmárainak, színé­szeinek, építészeinek, a filme­seknek, fotósoknak és újság­íróknak remélhetőleg kedveltté váló „törzshelyét”. A klubot mindennap látogat­hatják azok, akik tagsági iga­zolvánnyal rendelkeznek. Ün­nepélyes megnyitó április 4-én És ha hivatalosan nem is vi­seli a Fészek nevet, tagjain múlik, hogy legalább hangula­tában mégis amolyan meghitt fészek legyen... Fészek, ahová egy kis hasznos eszmecserére, egy érdekes előadás meghall­gatására, filmnézésre és egy jó feketére mindig szívesen térnék be munkájuk után a klubtagok, A rendkívül hideg időjárás f" miatt a tervezett határidőnél valamivel későbben készül el Kalocsán a megye — sőt az ország egyik legkorszerűbb, leg- \ tágasabb járási könyvtára. Mint | a képen látható, a városi ta­nács KÖFA városfejlesztési építőbrigádja most végzi az utolsó simításokat, és a könyv­tár legkésőbb május 1-re meg­nyitja ajtaját az olvasók előtt. A volt izraelita templomban elhelyezett új könyvtár átépí­tésére, berendezésére és felsze­relésére a városi tanács 770 000 forintot fordított és a jelenlegi könyvtár alapterületének két­szeresét jelentő épület 15 000 kötetével, tv-vel, rádióval fel­szerelt klub-, valamint olvasó­termével az olvasók „paradicso­mának” ígérkezik. bonyolítják le. A bizományosi forgalom országos részesedése 45 százalék, megyénkben az arány lényegesen jobb, közel 50 százalékos. ORSZÁGOS gond a könyv­készletek aránytalan emelkedé­se. Könyvkereskedelmünk — a jelentős eredmények ellenére — nem tart lépést a könyvkiadás ütemével. Sok jó könyv van még a könyvesboltok és raktá­rak polcain eladatlanul. Ezek forgalomba hozatala viszont nem csupán kereskedelmi feladat, hanem kihat művelődéspoliti­kánk más területeire is. Súlyponti kérdés volt az 1963-as feladatok kijelölésénél — a szakmai káderek nevelése. A könyvesboltok csak érettsé­gizett gyakornokokat és dolgo­zókat alkalmazhatnak a jövő­ben. így látszik biztosítottnak az a minimális magyar és vi­lágirodalmi tájékozottság, ami nélkül egy könyvesbolti dolgozó sem végezhet kiemelkedő jó munkát. A másik értekezletet az Or­szágos Nőtanács rendezte a Könyvbarát-mozgalmat támo­gató megyei szervek — Haza­fias Népfront, Nőtanács és MÉSZÖV —, valamint a Megyei Könyvtárak igazgatóinak rész­vételével. Az értekezlet megál­lapította, hogy a mozgalom — kevés kivételtől eltekintve — még nem jutott el a falvakba. Megyei és járási szinten jó munkát végeznek a bizottságok, de falun — ahol egyáltalán van ilyen — csupán formális a működésük. Nem vált még tö­megmozgalommá tehát 9 Könyvbarát-mozgalom. A FALUSI könyvterjesztés legjobban bevált formája — a házról házra árusítás — sem eléggé általános. A különböző könyvterjesztési kampányok reklám, propaganda munkája is sok egyenetlenséget mutat. Több helyen nem kielégítő a megyei sajtó tájékoztatása az esemé-. nyékről. Megyénkkel kapcsolat­ban ilyen észrevétel nem hang­zott el. Szükséges viszont, hogy a tömegszervezetek a községek­ben is mozgósítani tudják ak­tívahálózatukat a művelődési feladatok — köztük a könyv­terjesztés — támogatására. Dr. Jakab Jenő széles, bennülő mandulaszeme szomorúságot tükrözött. — Gondolom, hogy megvet­heti, mennyire gyűlölheti a né­meteket! — szólt Krieger alig hallhatóan. Mindketten hallgattak. — Krieger elvtárs! Nem ké­szített elő valamit az én szá­momra? — kérdezte kis idő múlva Aszker. — Wiesbaehra gondol? — Igen. — Valami keveset összegyűj­töttünk. Krieger egy papírlapot vett elő, s hangosan felolvasta a szö­veget, amely rajta állt. — Semmi újabb. Ezt már mind ismerem — jegyezte meg utána Aszker. — Tehát beigazolódott a mi álláspontunk. — Krieger meg­gyújtotta a papírt, s az ujjai között tartotta, amíg csak el nem égett az egész. — Amint látja, A különböző helyekről kapott információk teljesen egybeesnek. Ez Wiesbach szempontjából elő­nyös, nem igaz? Aszker elgondolkozva bólin­tott. Hamarosan az üzemhez értek. Krieger kiszállt a kocsiból, s azt ígérte, jön nemsokára. Asz­ker követte a tekintetével, anr'g Krieger a járdán lépdelve a gyár irodája felé tartott. Krie­ger jó szabású, elegáns öltöny­ben, egyenes tartással, köny- nyed, fesztelen járással haladt, miközben figyelmesen bólogatott vissza a gyár dolgozóinak, akik­kel útközben találkozott, s akik már mesziről illedelmesen kö­szöntötték. Mintha valósággal kicserélték volna. Az imént, egy perccel ezelőtt még egy egészen más ember ült a kocsiban. „Nagyszerűen viselkedik, igen ügyesen fedi magát” — gon­dolta Aszker, aki a hivatásos hírszerző szigorúságával vizs­gálta Krieger magatartását. Vagy tizenöt perc múlva jött Krieger, s azonnal indultak visz- sza. Szótlanul ültek egymás mel­lett. Krieger valami hivatal:« papírokat vizsgálgatott, Aszker figyelmét pedig a gondolatai kö­tötték le. Eljött az ideje, hogy alaposabban foglalkozzék a he­gesztővel, akitől Georg Homann hírt szerzett az archívumokról, és a titkos rejtekhelyekről. A töprengés közben Aszker új ter­vet gondolt ki, Wiesbach és még egy illető ellenőrzésére. Ennek az illetőnek ugyanúgy köze vatj mindahhoz, amit Homann el­mondott, mint Wiesbachnak. (Folytatjuk.) . . . f Alekszandr Naszibov regénye S Aszker és Krieger néhány perc múlva már kettesben men­tek a kocsival a város határá­ban levő szállító vállalathoz., — Meséljen — szólt Krieger, amikor a kocsi a város utcáiról az országútra fordult. — Hogy van Schubert? — kérdezte válasz helyett Aszker. — Köszönöm, nincs vele sem­mi különös, ö kérte, hogy be­széljek magával... A napokban találkozóm lesz vele nálunk... Ahogy Aszker beszélt, Krieger mind komorabb lett, egyre mé­lyebbre hajtotta a fejét. — Sok mindent tudtunk — mondta szomorúan, fátyolos han­gon, amikor Aszker befejezte az Auschwitzban látottakról szóló beszámolót. — Sokat. De nem mindent. Azt mondja, hogy a gázkamra befogadó képessége kétezer ember? Egy évvel ez­előtt ez a gázvesztőhely még nem volt meg Aszker egy másodpercre Kríe- gerre nézett. Találkozott a pil­lantásuk. Krieger szögletes, szénnek nem mondható arca. A következő napon, ahogy Aszker és Khümetz visz- szajöttek Auschwitzból Ostburg- ba, Karl Krieger, a Gans-Beh- mer gyár irodafőnöke, elkérte a Buickot az igazgatótól. - — Az én kocsim elromlott, igazgató úr. A fogaskerék-áttétel­lel van valami baj. Most pedig sürgősen el kellene menni a szállító vállalathoz, hogy a szám­lázásban megállapodjunk. — Vigye az enyémet — mond­ta Khümetz —, csak ne marad­jon vele sokáig. — Nem, nem maradok sokáig. Másfél óra az egész, vagy még annyi sem.

Next

/
Thumbnails
Contents