Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-17 / 64. szám
1988. március n, v&samap 5. oldal Nincs ebben semmi rendkívüli... Párbeszéd Húsz év k tanári pályán nem kis idő. Ennyit töltött el a gyerekek között Kun Gergelyné, a kecskeméti Czollner téri Általános Iskola fizika-matematika szakos tanára. Kedves, törékeny asszony. Otthon két gyerek várja, mégis az utolsók között hagyja el az iskola épületét. Nem éri be a tanításra előírt órákkal. Emberibb, melegebb közösségre vágyik és mint út- törő-rajvezető, szabad ideje nagy részét a pajtások között tölti. — A gyerekek összefogásának, formálásának leghatásosabb eszköze — mondja — az úttörő- mozgalom. Közös kirándulásokon. tréfás vetélkedőkön jobban megismerhetők mint az órák alatt, s ilyenkor lehet szépre, jóra nevein! őket & hozzászoktatni a kulturális viselkedés szabályaihoz. Rendszeresen tartunk könyvankétokat is. Talán ez lehet az oka, hogy kedvvel, érdeklődéssel olvasnak tanítványaim. Szívesen beszél erről, hiszen — ha szabad idejéből futja — legkedvesebb időtöltése az olvasás. Sajnos, ritkán nyílik rá alkalom. Kirándulásokra, nyáron balatoni üdülésre kíséri tanulóit, de ott van akkor is, ha társadalmi munkát végeznek. Délutánonként gyakran felkeresi a szülőket, elbeszélget velük, tanácsokat ad, vagy a Zománcipari Művekhez indul, ahol felnőtteket tanít a dolgozók általános iskolájának esti tagozatán. Az első tapasztalatok A Bajai Tóth Kálmán Gimnáziumban félévkor először volt alkalmunk az iskolareform új oktatási formájának, a szakközépiskolának tevékenységét megvizsgálni. Ebben a tanévben ugyanis vízügyi szakközépiskolai osztályok kezdték meg nálunk a működésüket. A tanulók 4 plusz 2-s oktatásban vesznek részt, azaz közismereti és szakelmélet! tárgyakat négy napon át tanulnak, két egymást követő nap pedig gyakorlati munkával foglalkoznak. m A hideg idő beálltáig a tanulók építőipari munkát végeztek — az építési ismeretek, anyag- ismeret és szakrajz tudatos felhasználásával. A különböző típusú falak felhúzását előbb kötőanyag nélkül gyakorolták, maid a „valóságban is”, az Al- sódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság gépészeti telepének átalakítási munkálatainál. A tudatosan végzett, hasznos termelő munka felébresztette bennük az alkotó készséget és kielégíthették a serdülő korra oly jellemző cselekvési vágyukat. December óta jól berendezett műhely-teremben famunkákkal foglalkoznak a tanulók. A tananyag: ácsmunka. A szerszámfogásokat hamar elsajátították. A termelőmunkán kívül modelleket is készítenek, ezzel új ne- velőmotívum kerül az oktatásba, mert a szemléltető anyagot nemcsak saját elméleti oktatásuk megkönnvítésére, hanem az utánuk következő osztályok ezirányú munkájának elősegítésére is készítik. EZJ Igen nagy nevelő hatása van annak, hogy a kéziszerszámaiért mindenki egyénileg felelős. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatósággal kötött szerződés értelmében az igazgatóság látja el a tanulókat ezekkel a munkaeszközökkel. Munkaruhát pedig a művelődésügytől kapnak. A tanulók három csoportban — technikus, vagy szakmVnkás vezetésével dolgoznak. Minden csoport két brigádból áll, a brigád vezetője a gyakorlati munkában legügyesebb és vezetésre alkalmas tanuló. Ez nem „örökös tiszteletbeli állás”, hanem felelősségteljes, aktív munka. A brigádvezetőket időnként váltják. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a szervezeti forma mind a kollektív, mind az egyéni feladat végzését, ellenőrzését segíti és biztosítja. CD A félév tapasztalatai jók. A munka öröme egyéni és kollektív élmény, a közösségi érzés jó kovácsoló ja. Az eddigiek alapján látjuk, hogy négy év munkájával alkotó, szocialista szellemű és jellemű embereket nevelünk a szakközépiskolákban, akik közismereti műveltségben megütik a gimnáziumi mértéket, amellett jó elméleti és gyakorlati felkészültségű szakemberek lesznek. Fekete-Kovács Győzőné Elfoglalt asszony. Majd minden órájára jut — a tanításon kívül — feladat, tennivaló. & nem lennénk igazságosak, ha elhallgatnánk az anyagátadás korszerűsítésében szerzett érdemeit. Erről ugyan Katona László igazgató tájékoztatott, mert a szerénység is Kun Gergelyné jó tulajdonságai közé tartozik. így tudtuk meg róla, hogy a VII/C-ben, ahová a nehezen nevelhető, gyenge tanulók járnak kísérletképpen, újítást vezetett be. A füzeteket senki nem viheti haza, hanem a diákok az ő felügyelete mellett, az iskolában készítik el házi feladatukat. Az eredmény: — senkinek sem hiányzik a feladata és a füzetek külalakja ellen sem emelhető kifogás. Az újítás és különleges bánásmód legfontosabb következménye pedig az, hogy ebben az osztályban — ahol eddig aránytalanul magas volt a bukottak száma — év végére talán már nem akad elégtelen osztályzatú tanuló. A VIII/A-ban — ahol osztályfőnök — elhatározta, hogy a különböző képességű gyerekeket csoportokra bontva foglalkoztatja. A legjobbak önállóan, képességüknek megfelelően dolgoznak, a gyengébbekkel pedig személyesen próbálja megláttat- ni a matematikai összefüggéseket, megvilágítani a kevésbé értett, homályos anyagrészeket. — Nincs ebben semmi rendkívüli — hárította el az elismerést, és éreztem, hogy nem illendőségből teszi. Mert tanult, becsületes embereket nevelni a társadalom számára neki nemcsak kötelesség, hanem nagy- nagy öröm is... V. Zs. A tavas.El napfény aranylábai az olajos padló résein, meg a kopott fapadokon táncolnak. A tanteremben két fiatalember beszélget:. Várják az esti iskola tizennégy hallgatóját, a tanyai gazdákat. — Eh, kutya élet — mondja a fiatalabbik. Megigazítja lábhoz tapadó keskeny nadrágját, amely jól mutatja izmos ikrájának rajzolatát. — Nézd ezt a sivárságot — az ablak mögött elterülő végtelen síkság felé int, amelyből itt-ott fehérlenek ki a magányos házak. — Már megint a régi nóta. — így a másik. — Én már hat éve vagyok itt és nem érzem kietlennek ezt a vidéket. Szögletes arcán a lelkesedés tükröződik. — Lehet itt ilyesmiről beszélni — folytatja. — Mikor látod azt az igyekezetét, ahogy a könyveket tanulmányozzák a kicsik, nagyok egyaránt. A kérgestenyerű tanyasi emberek kilométereket gyalogolnak, hogy őszülő fejjel elvégezzék a nyolc általánost. Kenyeres Bálint már 56 éves és úgy tanul, mint egy kisdiák. Szinte megható, menynyi törekvés van benne. — Ugyan — legyint a másik — kár a lelkesedésért, még villany sincs itt. Nézd a tenyerünket, hogy feltörte a lámpa. Nem győzzük pumpálni, hogy legyen fény. Még jó, hogy itt van ez a tranzisztoros rádió. Behancso* ia. Halk tánczene szűrődik az éterből. — Nézd azt a vályogviskót. Még elgondolni is rossz, hogy abban lakunk azzal a családdal — mutat az ablakon túl nem messze látható magányos házra. — Nem mondom, kedves népek, de az udvarnak még kerítése sincs. Szerencsére jól főznek. Elég volt a két esztendő itt, megyek a főiskolára — meditál. A barnára festett tanterem ajtó mögül kaparászás, nyávogás hallatszik. — Engedd be a macskát — mondja a szögletes arcú. — Látod, ez a macska is el van keseredve — töpreng a másik. — Mintha a múlt században élnénk. A szögletes arcú simogatja a cicát, amely vidám dorombolással honorálja a kedvességet. — Azt hiszem, a sivárság nálad belül van — mutat a szív tájékára. — A múlt században egyébként nem volt tranzisztoros rádió. A tanyavilág nem lesz hosszú életű, hiszen tudod, hogy nemrég hat család beköltözött a központba és egyre többen akarják ugyanezt. A mezőgazdasági nagyüzemben nincs a tanyának maradása. A fiatalabbik megsimítja borotvált tarkóját. — Nem mondom, rendes emberek laknak erre, de nehéz hozzájuk közel jutni, megérteni őket. Nem tudod, mi van egy- egy házacska ablakszeme mögött. — Dehogynem, hiszen még azt is tudjuk, hány kutyájuk és macskájuk van. Még ián azok neveit is. Szép hivatás ez, hidd el. A műveltség virágainak elhintése talán a legszebb, és itt különösen nemes dolog. Megérkeznek az első esti iskolások, egy házaspár. Két nagydarab ember. — Fene ezt a latyakot, majd elsüllyedtünk — mutatja az asszony sáros csizmáját. Arcán azonban öröm tükröződik, bizonyára azért, mert végre elérték a célt. Odasúgja a fiatalabbik tanítónak: — Megoldottuk ám a példát. Leülnek a padbtt. — Nemsokára felszikkad tt föld és kezdhetjük a munkát — bizakodik a férfi. A szögletes arcú rábólint. A szűknadrágos elzárja a rádiót. A nap bibornafástot ölt, még egyszer körülnéz a síkságon, és bent az iskola padjai között megindul a munka. KERESKEDŐ SÁNDOR A kecskeméti szellemi vetélkedők döntője Az idei kulturális seregszemlében fontos szerep jutott a közkedvelt szellemi vetélkedőknek. Kecskeméten három menetben rendezték a versenyeket. A selejtezők és elődöntők után tegnap délután a színházban tartották a városi döntőt ünnepélyes külsőségek között. A döntőt a Városi Tervező- iroda csapata nyerte. A Katona József Gimnázium csapata a második, a Kecskeméti Konzervgyár I. telepének csapata a harmadik helyen végzett. Alekszandr Naszibov regénye 49. U pitz várta a folytatást, s minél tovább tartott a fesend, annál nagyobb volt a türelmetlensége. De beszédtársa nem segített a folytatással. Végül hosszú, kínos szünet után ismét beszélgetni kezdtek. Az ügy másik fele — mint kiderült — a Szovjetunió elleni háború. Természetesen nem azonnal, de a háború feltétlenül szükséges. Előbb csak mint hidegháború, vagyis az úisáeok és a rádió, gazdasági szankciók és a diplomáciai diverziók háborúja. Aztán pedig, amikor már kész lesz. jöhet az igazi háború, amelynek eredményeképpen a kommunizmusnak él kell tűnnie a föld színéről, s legfeljebb a történészek lomtárába vonulhat Ka A kémügynök rátért a beszélgetés fő témájára. A Szovjetunió túlságosan nagy és hatalmas erejű ország ahhoz, hogy lebecsüljük, mint ellenfelet. Németország így tett és most súlyos árat fizet érte. A németek hibáját még egyszer nem ismétlik meg. Éppen ezért az a kémszervezet, amelyet ő képvisel, sőt nemcsak ez, hanem több más is, az erőket most az orosz profilra állítja át. De ez nem elégséges. Németország hamarosan kikerül a háborúból. Katasztrofális lenne, ha titkosszolgálatának dokumentációi az oroszok kezére jutnának. Ezt nem Szabad megengedni! A német titkosszolgálat teljes keleti kémhálózatát meg kell őrizni és működésben kell tartani. De az új viszonyok között természetesen új gazdái lesznek ennek az ügynökhálózatnak ... —• Maguk? — kérdezte hirtelen Upitz. — Igen, mi. — A férfi felemelte mutatóujját — Alá szeretném húzni: nem maga az első, akivel ilyen jellegű beszélgetést folytatunk. Szóval felajánljuk. boev cseréljen gazdát. Upitz nem felelt. — Nem most kell munkához látnia — jegyezte meg a kémügynök — hanem csak a kapituláció után. Mesfelel ez így magának? Meg kell mondanom, hogy már magánál magasabb rangúak is elfogadták az ajánlatunkat. — Ezt bizonyítani is tudja? — kérdezte gyorsan Upitz. A kémügynök vállat vont. — Az én kérésemre küldték Ide magát. Upitz nyugtalanul izgett-moz- gott. Nem gondolta, hogy már idáig fejlődött a dolog. — Rendben van — mondta a férfi — bizonyítékot fogok szolgáltatni. Ha akarja, még ma parancsot kap, hogy induljon vissza. Unitznak eszébe jutott a tegnapi beszélgetés Berlinnel: a főnöke utasította, hogv egy hétre maradjon még Genfben. Köny- nyűszerrel beleegyezett tehát a bizonyíték szolgáltatásába. Elváltak. Upitz visszament a szállodájába. A lelke mélyén már kimondta az igent a gazdacserére. Az ajánlat megtisztelő, nem sérti a becsületét, hiszen valahol dolgoznia kell a háború után is, amikor már nem kötelezi az esküje. Egy óra múlva csengett szobájában a telefon. Berlint kapcsolta a központ. Parancsot adtak át neki: azonnal, legkésőbb holnap térien vissza Berlinbe. Este felhívta újdonsült ismerőse is. — Nos? — kérdezte. — Beleegyezem — felelte Upitz. Ismét találkoztak, s megegyeztek a részletekben. Upitz azonnal kapott is egy feladatot, melyet a jövőbeni munka előkészületéül szántak neki. Utasították, foglalkozzék az Abwehr, a Gestapo, a Zipo és a SD keleten működő szerveinek archívumaival, amelyek egy részét már Németországba szállították, hogy biztonságos titkos rejtekhelyeken őrizzék őket. — Valahol az ország nyugati felén építtesse fel ezeket a titkos rejtekhelyeket — parancsolta az új gazda. — Ebben az esetben bármit is hoz a jövő, az oroszok számára megközelít- hetetlenek, hozzáférhetetlenek lesznek a rendkívüli értékű iratok. Upitz egyetértett a véleménynyel. vállalta a megbízatást. Elbúcsúztak egymástól. Miközben kezet ráztak, még ennyit mondott a kémügynök: — Az egészet gyorsan és a legnagyobb rendben kell elvégeznie. Jusson eszébe: ez a saját érdeke is. Hiszen maga azoknak az egyike lesz, akik a háború után a német titkosszolgálati hálózat vezetésére hivatottak. — Kiigazította magát: — A volt német titkosszolgálat hálózatának vezetésére. Upitzot kellemetlenül- érintette ez a kiigazítás, de nem adta ki magát: bölcsen hallgatott. Visszatért Berlinbe, s nem vesztegette az időt, hanem azonnal munkához látott. Kiderült, hogy jóval könnyebb a feladat, mint gondolta. A birodalom legfelsőbb biztonsági hivatala már utasítást adott ki, hogy létesítsenek néhány titkos rejtekhelyei az archívumok részére. Ügy látszott, hogy az új gazda keze igen messzire elér. Nem hiába ül az ott Genfben. A nehéz és bonyolult munkát — amelyet a legnagyobb titoktartással végeztek — gyorsan befejezték. De a nagy titoktartás ellenére is valahogy rájöttek az ügyre a szovjet felderítők. Néhány jelből ítélve Upitz úgy látta, hogy az oroszok éppen azon a környéken jelentek meg, ahol a keletről hozott legfontosabb iratokat gyűjtötték össze. Miután a szovjet felderítők likvidálására és kézrekerítésére tett szokásos intézkedések nem jártak semmiféle eredménnyel, Upitz egy egészen eredeti, ravasz kombinációt eszelt ki. A tervhez a legnagyobb reményeket fűzték. A kombináció alapján előre várt eseményeknek hamarosan be kellett következnie, méghozzá éppenséggel itt* Ostbureban. Ezért érkezett Upitz a városba. íFolytatjukJ
