Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-17 / 64. szám
W63. március ti, vasárnap Drágszéli „alapozás” Riportalanyomnak már akkor kiszemeltem, amikor világos gyapjúkendőbe burkolózva, sokszoknyás, piros papucsos helyi viseletbe öltözve megpillantottam őt a község utcáján. A helyi tanács alakuló ülésére igyekezett. S amikor az ülés után a fehér asztal mellől elszólítottam s egy kis baráti beszélgetésre kértem meg, készségesen a rendelkezésemre állt. Mindent a közösség... — Nagyon szívesen segítek, de nálunk csak egy asszonyról nem szabad írni. Ha mi valamire büszkék lehetünk, az az, hogy itt mindig mindent a közösség csinál. A tsz-elnökünkről azt tartják, hogy állandóan úton van. meg hogy ha valahol kiteszik az ajtón, nyomban utána az ablakon át tűnik elő. Persze, van is haszna. De ha nem lenne körötte olyan nagyszerű közösség, egymagában csak nem boldogulhatna. Tanácselnökünk is hiába lenne olyan ügyes ember. mint amilyen, ha nem követnénk a példáját a tanulásban, az ötletek kivitelezésében, s ha nem lenne, teszem azt, any- nyi táncos kedvű ember a faluban, mint amennyi van, akiknek lábát, mozgását igazgathatja míg a legmodernebb táncot, a twistet is meg nem tanulják... Hamarjában felsorakoztatott még egy egész sor tehetséges embert, akik — mint mondja — kevésre mennének tudásukkal, ügyességükkel, ha csak önmaguknak élnének. S végül magára fordította a szót. Mit érne a helyi nőtanács vezetője, egymagában, ha nem állna mögötte a falu minden asszonya? —- Szóval ne rólam beszélgessünk, hanem a közösségről! Rendben? Mit tehettem? Kötélnek álltam. Méghozzá szívesen. Ot hold egy asszonyra Közben betelepedett hozzánk, e kis tanácsi irodába Füle La- josné pedagógus, az újjáalakított művelődési-szociálpolitikai állandó bizottság elnöke. És nyomban cáfolta Vén Ferencnét, a nőtanács elnökét, mondván, hogy már korábbi lakhelyén, az Állampusztai Gazdaságban is nagy népszerűségnek örvendett lelkes közéleti tevékenységéért. A szobába kukkantó tsz-elnök azonban helyrebillentette ezt a ^személyeskedést”. — írja csak elvtársnő, hogy mi nagyon sokra becsüljük az asszonyainkat! Kivétel nélkül, egytől egyig. Mire is menne a tsz, ha 213 tagja közül a 142 asszony nem állná meg úgy a helyét?! Hiszen az Űj Barázda egész növényápolását ők végzik. Vén Ferencné azonban ráemeli a tekintetét, s Bagó Orbán bátyánk kezeit dőrzsölgetve elnézést kérőn, ért belőle. — Jó, jó, nőtanács, nem avatkozom a dolgaitokba, máris megyek. .. Amint kilép az ajtón, a kis Füléné veszi át a szót. — Igaza van Orbán bácsinak. Amíg a férfiak a gazdaság ál- ’attenyésztését, öntözését, építkezéseit tartják a kézben, addig az asszonyok fejenként közel öt holdat vállaltak családi művelésre. Ezt az ő parancsnokságuk alatt egész családjuk műveli. De az olyan dolog ám, hogy ebből a tsz- és a tanácselnök fe’esége sem kivétel. Baromfiállománya nincs a tsz-nek, tojás-, baromfi-, tejértékesítési tervünket mégis 130 százalékra teljesítettük a múlt évben a háztáji gazdaságokból. Többet, mint a négyezer lakosú Miske! — Nem jó az összehasonlítás! — próbálja kisebbíteni Vénné a helyi nőtanács és önmaga ebbéli szerepét. Kifejti, hogy Drágszélen könnyű a munka. Kicsi a falu, sok gyűlése közül valamelyiken minden lakos részt vesz és az csak érthető, hogy mindenki igyekszik a jó malomra hajtani a vizet. Hatszázan egy emberként — Nem kell itt külön semmit sem szervezni, mert nálunk mindenkit egyformán érdekel minden — mondja Vénné. A tszdolgozó egészségvédelméről szóló előadás éppen olyan népes, mint a korszerű baromfinevelés kérdéseiről szóló. A község különböző rendezvényein éppoly szívesen vállalkoznak a főzésre, gazdasszonyi szerepre, gyermekeik kedves óvodájának szépítésére, mint amilyen nagy egyetértésben ropják a táncot a maguk szervezte mulatságokon, vagy ahogyan a község idei parkosítására készülődnek. És aztán sok név felsorolásával mindketten számos epizódot sorakoztatnak mindennek bizonyítására. Megkapó mindaz, amit elmondanak. Mert a szó legszebb értelmében egyetlen nagy család ez a csaknem 600 lelket számláló község, ahol mindenki egy emberként törekszik a maga erejével, képességével oda tenni a kis követ a nap mint nap szépülő életük épületéhez. De hogy itt semmit sem kell szervezni, szinte hihetetlen. — Persze, hogy mindent el kell indítani valahol — helyesbít Vén Ferencné —, de az a nagy dolog, hogy utána simán megy minden, mint a karika- csapás. — Vajon mindig így volt ez Drágszélen? Mindig akkora volt az összhang, az együttműködés? S ha nem, mi hozta össze szinte testvéri közösséggé a falu lakosait? — mondom ki az agyamban motoszkáló kérdéseket. — Dehogy volt így mindig — feleli Vénné. — Nálunk is, mint minden faluban, az anyagi helyzetek különbözősége miatt sokféle érdek ütközött. Viszálykodások még négy évvel ezelőtt is jócskán akadtak, hiszen az akkori két tsz-ünk közül egyiket szegénynek, a másikat gazdagnak emlegették. De most egy az egész! Jobban valahogy így lehetne ezt megfogalmazni: jól megalapoztuk a paraszti osztály egységesítését.. P. I. A szakma kiválója Nemcsók Mihály Budapesten az IKARUSZ-ban tanulta az autófényező szakmát. A segédlevél megszerzése után barátainak hívására hazajött, s a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár II-s telepére ment dolgozni. Az azóta eltelt idő alatt megszerezte a Szakma kiváló dolgozója kitüntetést. Mint jó szakmunkás öt tanulóval ismerteti meg a szakma alapvető fogásait. Megszűnt a torlódás 2700 gizpo’ackot kaputt a megyeszékhely Január óta állandóan csengett a telefon a Kecskeméti Gázlerakat irodájában, de megnyugtató választ nem kaptak az érdeklődők. Sajnos, nincs gáz — közölték a lerakat dolgozói — tessék kihozni a palackot, hogy elő tudjuk jegyezni igényét. Ha küldemény érkezik sorszám szerint végezzük a kiszállítást. Az elmúlt héten még 1800 kecskeméti igénylő várta, hogy mikor kerül rá a sor. Ez a szám csaknem egyharmad része a megye gázfogyasztóinak. A lakosság gondjáit csak nehezítette, hogy a palacktulajdonosok nagy részénél nem is volt más főzési lehetőség, mint a gáztűzhely. Ezért közöljük örömmel, hogy a Kecskeméti Gázlerakatnál végre megszűnt a torlódás, a sorszámosztás. Az elmúlt héten 2200 gázpalack érkezett a telepre, tegnap délben pedig telefonon értesültünk, hogy egy újabb küldemény 500 gázpalack várható a délutáni órákban. Ez a mennyiség elegendő ahhoz, hogy a kecskeméti gázkorlátozást megszüntessék. Hétfőtől tehát folyamatos lesz a gázfogyasztók ellátása. Tanácskozott a TIT megyei elnöksége Szombaton délelőtt elnökségi ülést tartott Kecskeméten a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bács-Kiskun megyei Szervezete. Az ülésen részt vesz Balogh Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális alosztályának vezetője, dr. Nagy László, a TIT főtitkára, valamint Bruzsa László főtitkárhelyettes. Az ülést Madarász László, a TIT megyei elnöke nyitotta meg és beszámolt a TIT országos elnökségi üléséről, részletesen ismertetve a szabadegyetemek működéséről ott elhangzott észrevételeket, javaslatokat. Majd Major Imre, a TIT megyei titkára beszélt a társulat 1962-ben végzett munkájáról, valamint arról, hogy mennyiben hajtották végre a küldött- gyűlés és az elnökségi ülések határozatait. Beszámolója után az elnökség tagjai megvitatták a hallottakat és javaslatokat tettek az ismeretterjesztés soronkövetke- ző feladatainak jobb, hatékonyabb végrehajtására. Szomszédok MINDKÉT fajszi termelőszövetkezet — gazdái élénk érdeklődéstől kísérve — megtartotta az 1963. évi tervtárgyaló közgyűlését. S mivel az idei tervekhez a tsz tagjainak múlt évi munkája teremtette meg az alapot, érthető, hogy szóba kerültek a tavalyi tapasztalatok is. Érdemes közülük néhányat megemlíteni. Á tagság szorgalmát és a jó vezetést dicséri, hogy a két gazdaságban a munkaegység értéke — beleszámítva a prémiumot és a százalékos juttatásokat is — meghaladta a 40 forintot. A Vörös Csillag Tsz zár- számadási közgyűlésén például Sági János tehenész, szorgalmas munkája megbecsüléséként 1000 forint hűségjutalmat kapott. Nem maradt munkájával a testvérszövetkezet mögött a Du- nagyöngye Tsz tagsága sem. SZÍVESEN dolgoznak termelőszövetkezeteinkben a fiatalok, mert azt tapasztalják, hogy munkájukat megbecsülik. Az elmúlt évben három KISZ-fiatoÉ egyhetes csehszlovákiai jutalomüdülésben vett részt. A közgyűléseken megvitató« ez évi tervek sikeres megoldását biztosítja, hogy a gazdaságok a kemény tél ellenére kifogástalan állatállománnyal rendelkeznek és a takarmánybésa- letük is kielégítő. Fokozat a taa- gazdák munkakedvét, bogy a Vörös Csillag Tsz kiosztotta m idei első előlegeket, 18 forintét munkaegységenként, a tavalyi termelés után pedig 1800 mfa«« kukoricaprémiumot. JÓ ÜTEMBEN folynak a tavaszi munkák előkészületei. Kihord ták az istállótrágyát a fűszerpaprika-földekre, feészülnrfí a melegágyaik, csíráztatják a vetőmag-burgonyát, tisztítják a tavalyi második vágású majoránnát. A Duna Gyöngye Tsz vetőmag fejében elszállította * Terményforgalmi Vállalat kalocsai telepére a cseregabonát, a Vörös Csillag Tsz pedig értékesítette az idei első peese- nyecsibédti Hegedűs János Fáradhatatlan ember — A férjem mindjárt jön — tájékoztat Boda Jánosné, a hajósi párt- szervezet titkárának felesége, miután betessékelt az irodába. — Ma különben szabadnapos. A választások óta most szakíthatott csak időt, hogy kipihenje magát. Mert tudja, számára a vasárnap is munkaidő. Elmúlt már az ebédidő, s képzeletemben a párttitkár személyét formálgat- va. ülök a tágas helyiségben. Széles asztalon közszemlére kitett szépirodalmi könyvek. Ebben, valamint abban, hogy a jitkár távollétében is az udvar felől, s a nagytermén keresztül minden különösebb nehézség nélkül a pártszervezet irodájába léphet az ember, sejteni vélem, hogy itt — nemcsak képletesen — nyitva áll az ajtó mindenki előtt. Különben örvendek Boda János szabadnapja-. nak; így legalább lesz időnk elbeszélgetni arról: mit csinálnak, hogyan tevékenykednek Hajós kommunistái. Ám vendégek érkeznek, a Közlekedés- és Postáügyi Minisztérium kiküldötte a Hazafias Népfront megyei bizottsága munkatársának a kíséretében keresi a titkárt — akit egyszeriben sajnálni kezdek. Lám, hiába akart élni a pihenés jogával, egy-két órát bizonyára elrabolnak tőle. Egyszer csak belép a várva várt. Zömök, jóvágású fiatalember, nem látszik rajta, hogy — mint később elmondja — a harmincnegyedik évét tapossa. Csizma a lábán a lábbelijén friss sárnyom, s az arcán jóízű mosoly, miután megkérdezem tőle: „Hol talált délelőtt a jogos és szükséges kikapcsolódására lehetőséget?” — Á, nem pihentemén percet sem — mondja nevetve. — Először Csényi János elvtárssal, a községi tanács vb elnökével tárgyaltam. Felülvizsgáltuk, hogy a választások óta eltelt csaknem két hét alatt mit teljesítettünk munkatervünkből, majd megbeszéltük a soron következő tennivalóinkat. Azután Czifra János elv- társsal, a községi tanács vb elnökhelyettesével, aki egyszemélyben a Táncsics Termelőszövetkezet párt- alapszervezetének a titkára is, még egyszer értekeztünk arról, hogy délután miként tartsa meg a közös gazdaságban a taggyűlést. Most különben a pedagógus Greksa Ferenc elvtárstól jövök, aki a párthelyiségben este megrendezésre kerülő nőnapon a Hazafias Népfront nevében köszönti községünk asszonyait, leányait. Egyszóval nyugodt vagyok, megy minden rendben. Közben persze ebédeltem is. Engedelmet kérve ötperces interjúmért, átengedem a titkárt a minisztérium és a népfront emberének. S Boda elvtárs ismét benne van az újabb feladat sűrűjében nyakig. Arról tárgyalnak, hogy a község központjából több mint egy kilométeres bekötőutat kellene építeni három termelőszövetkezetnek a határban levő központjáig. A párttitkár úgy ismeri a problémát, akár a tenyerét. A minisztériumi tervben nem szerepel az út, de ha a földmunkát társadalmi összefogással elvégzik a szövetkezetek gazdái, akkor talán már az idén is lehet a dologból valami. — A társadalmi munkával nem lesz baj — jelenti ki magabiztosan a titkár. — De menjünk át a tanácselnök elvtárshoz. Ö éppen ott tanácstag, amerre szükség van az útra. Amíg átgyalogolunk az államigazgatás hajósi vezető emberéhez, útközben hol a párttitkár köszön: „Jó napot, Jóska bácsi”, hol őt üdvözli k: „Szervusz, Janikám.” Ez a közvetlenség sok mindent elárul. Elsősorban azt, hogy •Boda János nem „szoros kapcsolatban van” Hajós község népével, hanem — hogy úgy mondjam — együtt él, lélegzik vele. Pedig nem ide valósi. Tiszaföldvári egykori gazdasági cseléd gyermeke, s pártunk, rendszerünk a népet fáradhatatlanul szolgálni tudó kommunistává nevelte. Nem volt még húszéves, amikor a Tiszán túl már tagja Volt az egyik tsz-nek, aztán traktoros iskolán tanult, majd bevonult katonának, tiszti iskolát végzett, hadnagyi rangot kapott. Leszerelése után a Kalocsai Kísérleti Gazdaságban raktárosként kereste meg a kenyerét, s ő volt az ottani pártszervezet titkára. Dolgozott a járási pártbizottságon is, elvégezte a pártfunkcionáriu- sok mezőgazdasági szakiskoláját, s mint instruktor, több községbe — köztük Hajósra is — kijárt, majd közreműködött a mező- gazdaság szocialista átszervezésében. Április hó 22-én lesz három ére, hogy a községben megválasztották függetlenített párttitkámak. — Nem fél, hogy összeroppan, ha a szabadnapjain is dolgozik? — kérdem tőle, miután nagyon élénken részt vett az útépítés ügye tárgyalásának a folytatásán. — Soha nem érzem magam fáradtnak. Azt hiszem, ha semmit sem kellene csinálnom, belebolondulnék. Este van, amikor elbúcsúzom tőle. Siet üdvözölni a nőnapi ünnepségre összegyűlt asszonyokat, lányokat. — Utána pihenni ám! — figyelmeztetem. — Nem lehet — nevet frissen. — Politikai könyvhetet rendeztünk, annak az eredményét kell ösz- szegeznem. Az irodámban árusítottuk a könyveket. Körülbelül 3000 forint értékű mű talált vevőre. S utána? Tanulok. Levelező tagozatán végzem ugyanis á mezőgazdasági technikumot. TARJÁN ISTVÁN
