Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-15 / 62. szám

Nem elég megtermelni, el Is kell juttatni az árut a fogyasztóhoz Beszélgetés a felvásárlási szakemberképzésrSI iMoiadihuiiiiMit dämm IT . ‘ Né meth Géza riportsorozata TERVEK ÉS QONDOK Ä második ötéves terv egyik célkitűzése: az egy főre eső évi zöldségfogyasztás ötven kilogrammról száz kilogramm­ra való növelése. Ezzel párhu­zamosan növekszik a tervidő­szak alatt az ipar és a kereske­delem exportigénye is. A tervelőirányzat megvalósí­tásának érdekében államunk je­lentős összeget fordít Bács-Kis- kun megye zöldség-, gyümölcs- termelésének fellendítésére és a termelt cikkek felvásárlását, értékesítését végző apparátus bővítésére. A felvásárlásra háruló fel­adatok megoldásának alapvető feltétele a félvásárlási szakem­berképzés. Ennek érdekében a Kecskeméti SZÖVOSZ Techni­kum az 1962 63-as tanévben el­indította a felvásárlási szakkö­zépiskola első osztályát. Bozsó Ferenccel, a SZÖVOSZ kollégiumigazgatójával ésWág- ner Sándorral, a technikum ta­nárával arról beszélgetünk, ho­gyan dolgozik a kísérleti első osztály. — A felvásárlási szakembe­rek képzése eddig tanfolyamo­kon történt — mondja Bozsó élvtárs. Nyilvánvaló, hogy ez az oktatási forma, ha figyelembe vesszük az előttünk álló felada­tokat. nem kielégítő. A kísérleti első osztály mun­kájáról Wágner elvtárs többet tud mondani, hiszen osztályfő­nöke & szaktanára az osztály­nak. — Tanulóink az alapvető számviteli ismeretek elsajátítá­sa mellett az első évben az áruismeret-tantárgy keretén be­lül megismerkednek a mezőgaz­dasági termeléssel. A termelt cikkek nagyüzemi feldolgozásá­val a második évben, a félvá­sárlási és értékesítési munkával pedig a harmadik és a negye­dik évben foglalkoznak. És nem­csak elméletben, hanem gyakor­latban is. mert a politechnikai órákon állami gazdaságokba, termelőszövetkezetekbe, kon­zervgyárakba és MÉK félvásár­ló helyekre látogatnak. — Hogyan segíti a kollégium a technikumban folyó gyakorla­ti oktatást? — fordulunk kér­désünkkel Bozsó elvtárshoz. — A kollégiumnak három hold földje van, melyet a diá­kok művelnék. A terület szőlő­vel, gyümölcsfával be nem te­lepített részén zöldségest léte­sítünk. A mezőgazdasági mun­ka mellett a fiatalok elsajátít­ják az áru szakszerű kezelé­sét is. — Középiskolai fokon már fo­lyik oktatás. Szükségesnek lát­ja-e Bozsó elvtárs a felsőfokú szakképzés beyezetését? — A fejlődés következő lép­csőjét jelentené, ha olyan ve­zetőkkel rendelkeznének, akik technikumi vagy gimnáziumi érettségi után három évig felső fokon foglalkoznának a felvá­sárlási ismeretek elsajátításával. Azt hiszem, ez rövidesen meg is valósuL • Alkalmunk nyűt meghallgat­ni Magány Imre élvtárs, a me­gyei tanács vb felvásárlási osz­A Mezőgazdasági Minősítő In­tézetben megkezdték az új sző­lőfajta-jelöltek borainak idei központi bírálatát. Az utóbbi években erősen fellendült sző­lőnemesítésnek mintegy ötven termékét értékelik most. A ne­mesítés fő célja: a szőlők ter­mőképességének fokozása, a je­lenlegi minőség megtartása mel­tály vezetőjének véleményét. Magony elvtárs szerint a jól képzett felvásárlási szakembe­rek nem csupán a földműves- szövetkezeteknek hiányoznak, hiszen ezek a felvásárlás össz- mennyiségének csak mintegy húsz százalékát bonyolítják le. Közös gazdaságainkban érte­nek az áru termeléséhez, az áru értékesítéséhez, szakszerű keze­léséhez azonban kevésbé. A konzervgyárak és a kereskede­lem pedig egyre magasabb igényt támaszt az átvett áru minőségével szemben, minden­képpen indokolt tehát a szak­emberképzés szorgalmazása — mondotta Magony élvtárs. • A felsőfokú oktatás bevezeté­se körül még vita folyik. Tisz­tázatlan kérdés többek között, hogy egy SZÖVOSZ-irányítás alatt működő intézmény biztosí­tani tudná-e a megye egész fel- vásárlási munkájában mutat­kozó szakemberhiányt. De as, hogy jdáig eljutot­tunk, bizonyítja, hogy megyénk­ben felismerték a szakképzés szükségességét és megvalósítá­sára megtették az első lépése­ket. Békés Dezső lett. Ez a követelmény egybe­vág a nemzetközi „bor-ízlés” alakulásával is, mert a könnyű, alacsony. alkoholtartalmú italok mind jobban kiszorítják a ne­héz, testes borokat. Az új sző­lőfajta-jelöltek termőképességét még nem lehet pontosan megál­lapítani, mert csak kevés tőke van belőlük; egyelőre a bor íze, színe, illata alapján azt vizsgál­ják: minőségi szempontból me­lyikkel érdemes tovább foglal­kozni. A homoki fehér borok közül — amelyeknek nagy része Ko­csis Pál nemesítése — sok tű­nik ki kellemes muskotályos aromájával. Az új vörös borok legfőbb értéke a szép csillogó vérpirosas szín; a francia fajták keresztezésével előállított „ör­dögvér” és „jászvér” a nevét is ennek köszönheti. Egészen új vörösborfajtának ígérkezik a bikavér 2. A közkedvelt egri bi­kavér ugyanis nem szőlőfajta, hanem csak kereskedelmi elne­vezése különböző vörös borok meghatározott arányú keveréké­nek. Egy nemesítő a kadarka­szőlőt több más vörös borszőlő virágporának keverékével ter­mékenyítette meg, s ezzel olyan fajtát nemesített, amely már közvetlenül bikavért „terem”. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős klrdó- Mezei István Igazgat«1 Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszt! a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési di1 i hónapra 12 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 065 (6) A szövetkezetek életében a tél a tervezés ideje. Majer Jó­zsefet, az Űj Alkotmány elnö­két is ilyen munka közben szó­lítom meg. — Mi a szövetkezet jövő évi terve? — Rájöttünk arra, hogy a szántóföldi munkáknál is be kell vezetni a premizálást. Ezt dol­gozzuk most ki. Az állattenyész­tésben ugyanígy igyekszünk el­járni. Például a tejtermelést li­terenként premizáljuk, a tinó­hizlalást csakúgy. Sőt, még a baromfiak tojástermelése után is százalékot adunk. fgy folytatja tovább a tervü­ket Majer elnök. Annyira bele­lendül, hogy nem győzöm je­gyezni a sok adatot. — A jövőre 6000 darab puly­ka nevelését is elkezdjük, a pénzbeli jutalmazást itt is al­kalmazni fogjuk. De nemcsak az állattenyésztésben, hanem a kertészetben is megvalósítjuk ezeket a jutalmazási szabályo­kat. Hiába, az ember az ember, így nagyobb a kedve. — Könnyen megy a jutalma­zási rendszer kidolgozása? — Bizony, ez igen bonyolult dolog. De például a családi mű­velésű szőlőknél új rendszert kell bevezetnünk. Másféle szá­zalékolást kell alkalmazni, mert a mostani nagyon bizonytalan. A pontos értékelést nem tudjuk megállapítani jelenleg, s ebből adódik a hamis szüret. — Ez meg mi? — Hát, a legtöbben kisebb százalékot adtak le a valóság­ban, mint ami megtermett. Túl laza a mostani módszer, igazsá­gosan kell a jövőben mérnünk. Az a baj, hogy akinek régen nem volt szőlője, annak most sincs, csak akkor, ha valaki le­mond a részéről. — Hogy próbálnak ezen jö­vőre segíteni? — Ügy, hogy aki a szántóföl­di közös munkákban nem fog dolgozni, attól megvonjuk a sző­lőt, odaadjuk annak, aki dolgo­zik. Később Tanós Istvánnal, a Petőfi Szövetkezet elnökével be­szélgetek. Vele is hamarosan a lényegre térünk. — Miben látja a szövetkezeti gazdálkodás jövő feladatait a maguk portáján? — Nagyobb szarvasmarha gaz­daságot fogunk kifejleszteni. A növénytermelés révén biztosíta­ni akarjuk ennek a felfejlesztett állatállománynak a takarmány­ellátását. Ehhez viszont fegye­lemre van szükség. — Mi a véleménye a tsz-közi vállalkozásokról? — Nagyon jól beváltak és az egységes terv miatt szükséges is. A sertéshizlalás közösen fo­lyik már most is. De a nagy­üzemi szőlőtelepítést is közösen végezzük, hiszen előbb-utóbb, valószínű, hogy egységes gaz­dálkodás fog itt folyni. így forr a sok terv a szövet­kezetek irodáin ezen a télen, mint ősszel a must a pincékben. Lényegében Jánoshalmán arról van még szó, hogy a nagyüze­mi gazdálkodás vágányait meg­találják. Most érnek meg a* emberek az új életformára, so­kan vannak, akik még csak most teszik lelkületben, élet- szemléletben az első lépéseket. Nem egyszerű dolog ez, nem szabad türelmetlennek lenni* hanem bölcsen, de céltudatosan kell a jövőt építeni. S mi a jövő? Kétségtelenül elsősorban a szőlő és gyümölcs, hiszen ennek vannak meg a tör­ténelmi és tájjellegű adottságai, A régi gyümölcsösök és szőlők viszont nem alkalmasak nagy­üzemi termelésre. A jánoshalmi határ jellegzetes: a szőlő csak „köztes” a gyümölcsösben. Nyil­vánvaló, hogy géppel ilyen mó­don nem munkálható. Addig v>6 szont, míg az új telepítések be* indulnak és teremni kezdene!^ ezt a jelenlegi átmeneti megol­dást kell alkalmazni: a részes művelést. De ugyanakkor nagy jővőj® van itt az állattenyésztésnek. & déli határ televény földje meg­tenni az embert elhagyó, dús kukoricát, s jövedelmező sertés­hizlalást lehet kiépíteni. Ez más szépen meg is indult. Nem kétséges, hogy sikerülni fog a régi eredményeket túl­szárnyalni, de ehhez idő kell és jó akarat. Közeleg már az em­berek tudatában is az az idő, amikor rádöbbennek, hogy a kö­zösség haszna nagyobb egyént haszon is, s ez a tehetséges, „nagy energiájú” nép nekifog a határ átváltoztatásához. Így tervez, gondolkodik a jö­vőről felelősen a falu népe, ve­zetői. Mindenki a maga helyén ter­vezi a jövőt. S hogy ez a jövő szebb, gazdagabb, vidámabb le­gyen, ezért küzd Jánoshalma népe is, ezt a jövőt munkálja már a jelenben. Vége. Több mint hét éve dolgozik a Bajai Ruhagyárban Nagy Jo­lán. Szorgalmas munkájával elérte, hogy a legjobban dolgozók között emlegetik. Naponta 200—250 inget vasal ki. Igen aktívan részt vesz az üzem KISZ-szervezetének munkájában, politikai előadást hallgat és sportol. — Kicsit fárasztó a munka, de szere­tem csinálni, s észre sem veszem már letelt a műszak — mondja mosolyogva. Vizsgázik az ördögvér9 a jászvér és a bikavér 2,

Next

/
Thumbnails
Contents