Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-02 / 51. szám

1963. március 2, szombat

3. oldal

Uj áruház, épül Kimkőrosön

Megyeszerte tovább fejlődik, bővül az üzlethálózat

4 mezőgazdaság; szolgálatában

A tudományos kutató

Megyénk kereskedelmi üzlet- hálózata az utóbbi évekhez hasonlóan. s az igényeiknek megfelelően ebben az évben is egyenletesen tovább fejlődik, bővül.

Kecskeméten a fejlesztést, illetve korszerűsítést néhány egyéb sürgős gonddal egyidejűleg kívánják megoldani. Egyik ilyen a Széchenyi tér 1. szám alatti épület ez évben sorra kerülő födémcseréje, ami miatt átmenetileg — előreláthatólag két évre — megszűnik a házban levő tejcsárda és a kis- áruház üzemelése. A Kossuth téri üzletházban

Tévedés

A választások előtt elhatároztuk. hogy megkeressük Kecskemét legidősebb válasz, tópolgárát. Telefonáltunk jobbra-balra, de sehol nem tudtunk nyomra bukkani. — Végül aztán elkeseredetten adtuk fel a harcot. A véletlen azonban úgy hozta, hogy amikor az újságíró „magába roskadtan” jött hazafelé vidéki útjáról, az autóban szóló rádió egyszer csak bemondta a szívküldi műsorában, hogy Kecskemétre szól az üzenet X. Y. százéves néninek. Homlokára csapott a sajtó munkatársa, s felkiáltott: megvan az alany. Másnap már ment is a pontos címre. Ott azonban hasonlóan járt. mint 1822-ben Körösi Csorna Sándor Indiában. Kopogtat az újságíró a lakás ajtaján, s egy igen idősnek látszó asszony jön kifelé. Meg volt győződve, hogy az lesz a százéves nénike. s rögtön úgy is beszélt vele. Perceken beiül kiderült azonban, hogy ő még „csak” nyolcvanéves és lánya a keresett személynek, aki bent olvas a szobában. A századik évét taposó néni valóban olvasott, s mivel igen nagyot hall, csak néhány szót válthatott vele az újságíró. Viszont kedvesen beszélgetett az ott levő kucsmás. ókulárés bácsival, aki cseppet sem látszott fia- talabbnak. mint a könyvforgató asszony. A naiv zsurnaliszta megkérdezte a bácsit:

— A férje tetszik lenni a néninek? — s az olvasó asz- szcnyra mutatott.

— Dehogy kérem — veszi

le felháborodva szemüvegét a bácsi. — Én a veje vagyok.

G. S.

megszűnik a méteráru- és a többi kis üzlet is, s helyüket a kibővített élelmiszer- és csemegebolt foglalja el.

Régi óhaja teljesül a város lakóinak a Rákóczi úti ajándék- és tőszomszédságában az édességbolt ez évi megnyitásával. Az épület födémcseréjéhez már hozzá is fogott az ingatlankezelő vállalat. S hogy még a Rákóczi útnál maradjunk,

még ebben az évben megszűnik a bútorbolt zsúfoltsága.

Az épület udvarában körülbelü 300 négyezetméteres alapterületű raktár épül.

Kiskunfélegyházán a napokban nyílt meg átalakítva, korszerűsítve a megye legnagyobb önkiszolgáló boltja. Kiskunhalason a korábbi játék-, és a könyvesbolt helyén adják át rendeltetésének az új, modem önkiszolgáló élelmiszerüzletet. Még ebben az évben megnyitják a rétesbolt-bisztrót,

Újszerű üzletházzal gazdagodott a közelmúlt napokban Baján, az I-es KISZ-lakótelep. A kombinált boltban az élelmiszeren és a napi iparcikkeken kívül a húst is megvásárolhatja a környék lakossága. Félig megépült már a KISZ Il-es lakótelepén is a peremjellegű élelmiszerüzlet, amely pár hónap múlva ugyancsak a vásárlók rendelkezésére áll. S a környék lakosságának régi kívánsága oldódik meg a Dózsa György úti új lakóházak mellett épülő háztartási vegyi bolt átadásával.

Kalocsa üzlethálózata idén egyebek között az István király úton létesülő új bisztróval gyarapodik.

Az eddig elmondottak állami beruházásból megvalósuló új vagy korszerűsített létesítmények. Ezeken kívül jelentős összegeket fordít az üzlethálózat fejlesztésére a MÉSZÖV. A többek között idén kezdik meg Kiskőrösön 6 millió forint ráfordítással az új áruház építését.

Apostagon félmilliós beruházással vegyi-iparcikk szaküzlet, Ä gasegy h ázán pedig üzletház nyílik.

A földművesszövetkezetek tekintélyes összegeket költenek idén a vagyonvédelmi beruhá-: zásokra. Izsákon, Dunavecsén, I Kiskunmajsán, s ezenkívül j Csávolyon, Nagybaracskán és! Soltvadkerten korszerűsítik, bő- j vítik — hídmérleggel, kerítéssel, j mészbunkerral látják el — a TÜZÉP-telepeket. Tizenkét zöld- | ség-gyümölcsbolt korszerűsítésére pedig több mint félmillió forintot költenek.

P. I.

Megmondták jó előre, hogy nem lesz könnyű dolog Kways- ser Istvánnal interjút csinálni. Ezt azután sikerült a magam bőrén tapasztalni: két napig álltam lesben, „üldöztem” és kérleltem — miközben nem egyszer angolnaként siklott ki a riporteri ceruza „hatósugarából” —, amíg végre a második nap estéjén megadta magát sorsának. Ez persze nem valami primadonnás magakelletés nála, mindössze a tanár és a tudós szerénysége. Beszélgetésünk során többször kért, nehogy túl szépre sikerüljön a portré. Ezt megígértem, és most, semmit hozzá nem téve, úgy írok róla, ahogyan ő elsorolta.

— Debrecenben végeztem el a gazdasági akadémiát, majd az akkori ampelográfiai intézetben nyertem szőlész-borász képesítést. 1950-ben alkalmazottja lettem az intézetnek, amely abban az évben fogott hozzá a szőlőrekonstrukció előkészítéséhez.

Hét éven át dolgoztunk tizennégyen az országos helyzetkép meghatározásán. A borvidékek részletes felmérése volt a feladatunk. Megállapítottuk, hogy a felmért terület mennyire alkalmas szőlőművelésre: vizsgáltuk a termelt fajtákat, a szőlők korát és állapotát, s tájegységenként pontos kataszteri térképet készítettünk.

E munka befejezését követő esztendőben, 1958-ban kerültem mint tudományos kutató Mik- lós-telepre. A vegyszeres gyomirtás, a szőlők gomba- és rovar- kártevők elleni védelme, és nem utolsósorban a borszőlő-fajták nemesítése a tárgya vizsgálódásaimnak. Ami ez utóbbi témakört illeti, mintegy négy és félezer magoncot kaptam nemesítésre. Számukat megkétszereztem, s a termőre fordult magon- cokból hatvanöt olyan hibridet emeltem ki, amelyekkel a ne- mesítési célt sikerült megközelíteni. Az Országos Fajtaminősítő Titkársághoz ezekből huszonötöt már bejelentettünk, s minden remény megvan arra, hogy közülük négy-öt igen értékes, főleg vörös borszőlófajta rövidesen köztermesztésbe kerül. Elszaporításuk előreláthatóan még ez évben kezdetét veszi.

Régi vágyam volt a fiatalság szakmai továbbképzésével foglalkozni. Erre az elmúlt évben nyílt alkalom, amikor a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba meghívtak óraadó tanárnak. Örömmel Vállaltam a megbízatást, annál is inkább, mivel tudatában vagyok annak, hogy szőlő- és gyümölcs telepítési programunk végrelu iához igen sok jó szakemberre van szükség. Kellemes meglepetést okozott számomra az a nagyfokú érdeklődés, amely az érettségizett ifjak körében a mezőgazdasági pálya iránt megnyilvánul. Külön öröm, hogy végzett hallgatóink a gazdaságokban jól megállják helyüket. Igen fontosnak tartom, hogy tsz-eink — amelyek leginkább küzdenek a szakemberiiiány- nyal — minél több, lehetőleg ösztöndíjas fiatalt küldjenek a szakiskolákba, technikumokba.

Mi tagadás, eleinte gondot okozott a tudományos kutatás összeegyeztetése a pedagógiával. Ma már elmondhatom, hogy mindkettő nélkülözhetetlen számomra. A tudományos témát igyekszem úgy előadni, hogy az világos és érthető legyen. Minden órámra lelkiismeretesen felkészülök; szerintem ex nemcsak a jó diáknál, de a tanárnál is fontos követelmény. Nagy könnyebbséget jelenj hogy az elméleti anyagot a gyakorlatban megszerzett tapasztalatokkal tudom alátámasztani, kiegészíteni. Ügy érzem, ezek a konkrét példák azok, amelyek az érdeklődést a tárgyak iránt leginkább felkeltik.

Természetesen a szőlőtermesztésre és a borászatra oktatja a hallgatókat Növendéked szeretik Kwaysáer Istvánt áld kutató és pedagógus egy személyben. Szebb jellemzéssel talán nem is lehetne befejezni a róla megrajzolt portrét mint azzal a néhány szóval, amit nemrég egy vizsgázó növendéke mondott róla: „Sokat követel, de sokat is ad!”

Jóba Tibor

A Budapesti Nyomdagépjavító Vállalat dolgozói megkezdték az új rotációs újságnyomógép szerelését a Eács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat kecskeméti üzemében. A 25 tonna súlyú alkatrész összeállítása nagy szakértelmet, aprólékos munkát igényel. Horváth János gépszerelő brigádja mégis felajánlotta, úgy gazdálkodnak az idővel, hogy a rotációs gépet április első napjaiban átadhassák rendeltetésének. Képünkön: a gép egyik nyomóhengerét szerelik.

Ha szív is van hozzá

' Hozzáértés, rátermett ség, hűség a szocializmus ügyéhez, no meg szív és lelkesedés; körülbelül így foglaljuk össze a jó vezetőkről alkotott véleményünket. A múlt lomtárába került már nálunk az egykori példabeszéd igazsága: az, hogy ha valakinek az isten hivatalt adott észt is adott hozzá. Szakminiszter, gyárigazgató, művezető, brigádvezető éppúgy szüntelenül növeli szaktudását, mint a tszel nők vagy a tanácstitkár. Tanult vezetők jó vezetők — mondjuk és ez igaz. De önmagában a szaktudás még nem tesz senkit jó vezetővé a mi társadalmunkban. Mert vannak vezetők, akikről úgy vélekedünk, hogy van szívük a munkához, de azt is hozzátesszük: valami még hiányzik belőlük. Nincs még eléggé szívük az emberekhez, a dolgozók sze• * •

mélyes gondjaihoz, apró ügyeihez.

Soha nem szabad elfelejteni, hogy a gyárban vagy tsz-ben, s minden más munkahelyen az egyszerű emberek személyes problémáik elintézőiben is a párt- és állami ügyek helyi képviselőit látják. Ahol tapasztalják a dolgozók, hogy vezetőiknek van ideje — szíve — személyes kéréseik meghallgatására és elintézésére, jó munkájukon kívül bizalmukkal is meghálálják.

Mérjük most le egy üzem példáján az elmondottak igazságát A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál az emberekkel való törődés szép lényeivel találkozunk. A múlt évben 41 dolgozójuk égető lakásgondját segítették megoldani a vállalat vezetői — tanácsi kiutalás, szövetkezeti lakás és minőségi csere útján. Lássuk né- hányukat a hosszú névsor^

ból: Ócsai Imre mérnök, Laczi István mérnök, Alé- zi Sándor segédmunkás (kilencedmagával lakott egy szűk szoba-konyhában), Pajkó István lemez- lakatos (életveszélyes helyen lakott), Szentesi Mátyás gépkocsivezető, Kan- gyalits József gyalus, Bakó Imre MEO-s, Miké Menyhért lakatos.

Tizenöt dolgozójának gázjuttatással fejezte ki köszönetét az üzem kollektívája a több mint egy évtizedes ragaszkodásért, szorgalomért. Mint a törzsgárda tagjainak, sok részük van abban, hogy a kezdeti 2—300 fős vállalat mára 1600-as létszámúvá fejlődött. Az ő nevük is méltán ide kívánkozik, Fekete Ferenc, Márki Béla, Szöllősi János, Barta József lakatosok, valameny- nyien több családosok, feleségük is dolgozik. Sorukba tartozik Laczi Mihály, többszörösen kitüntetett szakmunkás, meg özv. Korom Mihályné kétgyermekes családanya is,

akit férje tragikus halála után a munkásközösség karolt fel.

Mikor mindezekről — a negyedévenkénti 20—21

ezer forintnyi hosszú lejáratú kölcsönről, a havonkénti 3500—4000 forint rendkívüli szociális segélyekről, a cserkeszőlői hatszobás vikendházról, a 10 —15 gyermek ingyenes SZOT-üdültetéséről — tájékoztattak bennünket az SZB-irodán, Molnár László ÜB-elnök, Laczi Endre ÜB-titkár elvtársak, szinte a legapróbb részletekig ismertették egy-egy szóban levő munkás családi helyzetét, egyéni gondjait. Az is megvilágosodott előttünk, honnan adódik tájékozottságuk. Röviden: a munkások között élnek. Bizonyítsanak ismét a példák. Egyik üzemlátogatás alkalmával Bakos Péter párttitkár, Laczi Endre ÜB-titkár észrevette, hogy az egyik munkás, N. J csak félrehúzódva lesi míg a többiek esznek. Ö nem evett. A munkások

elmondották az igen tisztességes emberről, hogy beteg feleségével, három kis gyermekével rossz körülmények között él.

A két funkcionárius azonnal kiment N. J. lakására, ahol bizony szomorú kép fogadta őket. Szánakozás helyett nyomban cselekedtek. Rendkívüli segélyt utaltattak ki a családnak, tüzelőt szállíttattak, s hogy legyen mibe begyújtani, a kályhát is megjavíttatták. Mire N. J. este hazament a munkából, emberi környezet, meleg lakás fogadta.

H. O. fiatal munkás még. Nem is olyan régen még gyakran éreztették vele más munkahelyeken, hogy bőrének színe miatt nem tekintik egyenrangúnak. Itt cigány létére egyenértékű mindenki mással, aki olyan becsületesen dolgozik, mint ő. A munkások, vezetők egy akarattal döntöttek úgy, hogy a fiatalember fizetés- emelést kapjon, mert megérdemli. Ruha- és péoase.

gélyt juttattak neki, hogy négy kis családjának mielőbb megfelelő életkörülményeket biztosítson.

A vezetők figyelme, embersége a feléjük áradó bizalom mellett a termelési eredményekben is meghozza gyümölcsét. — 1962-ben 15 millió forint értékű tervtúlteljesítést ért el az üzem. 1963-ra a tavalyi 130 millió termelési érték helyett 201 millió érték megvalósítását vállalta a kollektíva.

Áldozatkészségük szép bizonyítéka az új nagy csarnok betonozása társadalmi munkában. Erre is adtak a munkások szabad idejükből, mint ahogyan hősiesen helytálltak a dermesztő hidegben szabadban végzett munkában • a nagy tömegű hó eltakarításában.

Ez az üzem is példázza; ott teljes értékű a vezetés, ahol a vezetőknek nemcsak a munkához, hanem az emberek személyes gondjaihoz is van szí* vük. TÓTH ISTVÁM