Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

1963. február 14, csütörtök S. oldal Utólagos beszámoló a kecskeméti bikaviadalokról Egy a 120 közül Sok derültséget okozott két héten át az Andalúzia című ope­rett közönségének egy kurta kis jelenet a második felvonás ele­jén. A rögtönzött bábszínpadon megjelent a tüzet okádó bika, amelyről annyi szó volt a da­rabban, aztán a díszesen öltö­zött torreádor a Vörös selyem- kendővel, a páholyban pedig fátylat lobogtatott a szépséges donna, akinek mosolyáért élet­halál harcot vívott a hős a po­rondon. ., A torreádor kardot márt a szi­laj bikába, a tüzes vad füstöt •prüszköl, végül felökleli a bát­rat, akit keservesen megköny- nyez a páholyból a nemes hölgy. Mindezt három perc alatt, iga­zán mulatságosan — Nem mi találtuk fct — mondotta Liliom Károly, a szín­ház KISZ szervezetének titkára — ez a jelenet szerepel a fran­cia eredetiben is. Mi csak vál­laltuk. hogy megcsináljuk. Jó­magam régebben Szegeden dol­goztam már bábegyüttesben, a többiek pedig: Nagy Sanyi, Bi­licsi Marika. Malobiczki Bori, Kuppán Feri és Lengyel Jóska nagy lelkesedéssel estek a szo­katlan feladatnak. Hujber Jó- zsefné, a bábszínpadok megyei szakfelügyelője tanította be a jelenetet. Hujbemé dicséri az alkalmi bábtársulatot: — Öröm volt együtt dolgozni a színház KISZ-eseivel. Vala­mennyien szerepelnek a darab­ban is, ezt pedig a próbákon kí­vüli időben tanultuk be. Nem is volt egyszerű dolog, hiszen még azt sem tudták, hogy játék köz­ben nem szabad a palánk fölé emelkedni, vagy alá süllyedni. Meg kellett szohniok. Viszont rengeteg jó ötletet adtak maguk is, úgyhogy ez a bikaviadal- jelenet ma már sokkal mulatsá­gosabb, mint a bemutatón volt. — Végül azt árulják el, mi­féle füst száll a tüzes bika or­rából? — Ártatlan hintőpor — moso­lyognak — gumilabdából pum­páljuk egy csövön át. örülünk, hogy sikerült a trükk és tényleg füstnek látszik. tt Dolgozatot irtok a ti. Chben. Fél év előtt az utolsót. Talán éppen ezért adott könnyű témát a tanító néni: írjanak a lurkók a rendkívüli szénszünetről. Hohó!... De jó is volt szán­kózni, korizni, nem törődni a holnapi leckével!,.. Kinyíltak a kis szivek, s még a leglassabban szöszmötölő toll is telekapart legalább fél oldalt az irkában a „szép szünetről". (Ahogy egyi­kük — talán nem is véletlenül — írta p-nek az n-betűt.) Egyetlen füzet akadt csak, amelyikben más állt, mint bu­tácska vagy ügyesebb, de min­denképpen őszinte öröm: a Lacikáé. Azt írta: „Hideg volt és hamar fogyott el a szén meg a fa az iskolá­ban. Ezért szünetet kaptunk. De én nem örültem a szünetnek. En már nagyon vártam a szü­net végét — mert sokáig nem láthattam a Gabitt." (Gondolat­jel a szerkesztőtől.) Gabiről tudni kell, hogy a Lacika előtti pódban ül és — kislány. A tanító néni áthúzta az utolsó t-t, s még a piros tinta is mosolygott, amikor odaírta a vallomás végére: igazán? Otthon aztán jót nevetett anyuka is, hiszen csemetéje gyengéd érzelmeiről tudott már korábban, legfeljebb ilyen ná*- lástálán megnyilvánulásra nem számított. Alig tudta elfojtani a mosolyt, amikor felelősségre vonta fiát: — De miért írtad a Gabit két t-vel? — Mert a múlt idő jele a két t — válaszolta magabiztosan a szerelméért az értetlen gúnyoló­dással dacoló legény. — Hogy lehet Gabit múlt időbe tenni, hiszen főnév? — De hát régen láttam. M. L. oberhauseni rövidfilm-íesztivál, melyre az idén 43 ország jelen­tette be részvételét, többek kö­zött a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Olasz­ország, Lengyelország, Jugoszlá­via, Japán, Kanada, Argentína, Brazília és Magyarország is. A fesztivál negyedik napján, önálló műsor keretében mutat­ják be a versenyen induló ma­gyar filmeket. A programban szerepel Kiss József Szentkút című dokumentumfilmje, Ko- rompai Márton kisfilmje a Vi­gyázat mázolva és a Balázs Bé­la Stúdió két filmje, a Koncert A SZOCIALIZMUS felépíté­sének sikeres megvalósítása új, magasabbrandű követelményeket állít politikai és gazdasági éle­tünk vezető dolgozói elé. Erről beszélgettünk Kecske­méten, a pértiskola folyosóján Hrutka Sándorral, a Kiskunha­lasi Községgazdálkodási Vállalat kiskőrösi kirendeltségének alap­szervi párttitkárával, aki jelen­leg az öthónapos, bentlakásos pártiskola hallgatója. — A NAGY IGAZSÁGOK erejét érzi az ember, csak az a baj, hogy nem mindig tudja szavakba önteni — vallotta be ószintén. — Pedig tapasztalásból tudom, világos, cáfolhatatlan ér­velés szükséges ahhoz, hogy mindenkit ráébresszünk felada­taira és megtanítsuk az embe­reket, ahogy a kongresszus ha­tározata mondja: „Szocialista módon élni, dolgozni és gondol­kozni.” A legtöbb ember ma­gától értetődően természetesnek tartja megváltozott, jobb élet­körülményeit, de gyakran elő­fordul — azt nem veszi észre —, hogy erkölcsi, vallási és vi­lágnézeti kérdésekben bizony jócskán lemaradt. Itt kell ne­künk alapos felvilágosító mun­kát végezni és ezért örülök an­nak, hogy a járási pártbizottság elküldött erre az iskolára. Hrutka Sándor nagy tanulási kedvvel, lelkesen érkezett. Azt is elárulta, hogy felesége bizony eleinte nem nagyon örült férje öt hónapos távollétének. Két gyerek maradt otthon, s nekik hiányozni fog az apai „szigor”. Később az élettárs belátta, nincs igaza. Tanuljon csak zavartala­nul a férj, majd ő helyette is ügyel a család rendjére. Így Hrutka elvtárs könnyebb szív­vel indult el hazulról. Tizen­egy éven át ő volt a „tanító”, és a Variációk egy témára Sza­bó István alkotásai. A fesztiválon bemutatják a felszabadulás utáni lengyel filmgyártás legjelentősebb alko­tásait is, így Andrzej Wajda. Kazimierz Kutz, Andrzej Munk, Jerzy Kawalerowicz és Roman Polonsky filmjeit. A filmnapok alkalmából nemzetközi film- szakkönyv-kiállítást is rendez­nek. A IX. oberhauseni filmfeszti­válon filmművész-delegáció kép­viseli a magyarokat, sőt a zsűri egyik tagja Wiedermann Károly lesz, akinek Kilenc perc című filmje díjat nyert a két évvel ezelőtti oberhauseni fesztiválon. most pedig beül a padba. — HÁT ÍGY VAN EZ — ne­vet — mint a néphadsereg fő­hadnagya egy jó évtizeden ke­resztül vezettem a katonák po­litikai foglalkozását. Viszont azt is érzem, hogy eredményesebb munkához magasabb szintű tu­dásra van szükségem. így tu­dom az iskola elvégzése után megmagyarázni munkahelyemen azokat a kérdéseket, melyekre — ha értettem is őket —nem tud­tam olyan válaszokat adni, ami­lyeneket szerettem volna. A hiányok pótlására, az elmé­leti felkészültség fokozására és a marxizmus—leninizmus taní­tásaival való elmélyültebb meg­ismerkedésre a pártiskolán lesz alkalom. De ez a csend az ott­honi tevékeny életmód után nem lesz szokatlan? Nem volt. nehéz elszakadná a közösségtől, a min­dennapos gyakorlati munkától? — kíváncsiskodom. — ŐSZINTÉN SZÓLVA nem szakadtam el. — Csodálkozáso­mat látva így folytatja: — Min­den vasárnap hazamegyek, én vezetem az MHS műszaki körét Ne érezzék hiányát annak a fia­talok, hogy én most elmerültem a tanulásba... Hrutka Sándor egy a sok kö­zül a pártiskolán. Egyszerű* szorgalmas — mint a többiek. Akik vele együtt azért gyűltek össze, hogy erőt, elegendő tudást gyűjtsenek munkájukhoz, s majd öt hőnap múlva termelő tevé­kenységük mellett az irányító­nevelő munkában is jól képzet­ten vegyenek részt V. Zs. ! Tudományos elmélet az Rnlarktisz evolúciójáról Konsztantyin Markov szovjet tudós azt a hipotézist állította fel, hogy az Antarktisz körül­belül 100 millió évvel ezelőtt valahol a középső szélességi fo­kon, az_ óceánban helyezkedett el. Erdők borították, amint er­ről a Dél-Amerika felé Déző an­tarktiszi partvonalon talált le­letek tanúskodnak. Később egy­re jobban dél felé tolódott, s végül elfoglalta jelenlegi helyét Markov véleménye szerint Antarktisz fejlődéstörténete er­dős, majd jeges korszakra 00- lik. A jeges korszakban a kon­tinens egyszer sem vetette la jégpáncélját (ellentétben aa északi kontinensekkel, amelyek hol levetették, hol újból felön­tötték jégtakarójukat). Az An- tarktiszon a jég időnként keve­sebb, majd ismét több lesz. de teljesen sohasem szűnt meg. >oooooooooooooooooo Ismerkednek a géppel Az élmúlt év végén háramhótiapos alapfokú traJctorosképző tanfolyam indult a Kerekegyházi Gépállomáson, amelynek elmé­leti és gyakorlati foglalkozásain a környékbeli termelőszövetkeze­tek, termelőszövetkezeti csoportok gazdái, valamint a gépállomás t— képesítéssel nem rendelkező — időszaki dolgozói közül 4ő-an sajátítják el az erő- és munkagépek kezelésének, s a közlekedés- rendészet szabályainak tudnivalóit. Képünkön az egyik UTOS- trafotor szerkezetével ismerkednek a jövendő traktorosok. Magyar kisfümek az oberhauseni fesztiválon Február 18-án kezdődik a IX. Abwehr, az SD és az SA vala­mennyi szervezetének. Maga Heinrich- Himmler SS-Reisch- führer irta alá. Az utasítás elő­írja ezeknek a szervezeteknek, valamint az Algemeine—SS, a Waffen—SS, a Verfügungstrup­pen és a „Totenkopf” kötelékei­nek is: kövessenek el mindent, hogy archívumaik sértetlenül megmaradjanak és semmilyen körülmények között se kerülje­nek az ellenség kezébe. A Ke­letről való evakuálás, esetén az archívumokat szigorú őrizet mellett a meghatározott pon­tokra kell szállítani, ahol azo­kat rendszerezik és speciális fémládákban átadják titkos megőrzésre. Azt, hoev hol mi­lyen pontokon és kinek a ve­zetésével hozták létre ezeket a rejtekhelyeket, mennyi a szá­muk, és tulajdonképpen milye­nek ezek, ezt eddig még nem tudtuk megállapítani. — Csak vagy két és fél hó­napja kaptunk bizonyos infor­mációt — szólt közbe Likov. — De mindössze egyetlen rejtek­helyről, pedig bizonyos, hogy jóval több van. — Ostburgban? — kérdezte Aszker. — Ostburg? — Csisztov ezre­des elcsodálkozott. — Nem. Egy másik helységről van szó. — Nem Ostburgban — mond­ta maga elé Likov tábornok, mintha hangosan gondolkodna. Aszker hangtalanul mozgolód­ni kezdett a helyén. — Ez a város Hamburg alatt, az Elba partján van — foly­tatta Csisztov. — Melyik partján — kérdezte vissza Aszker. — A balpartján, vagyis a nyu­gati felén. Pontosabban nem magán a folyóparton, hanem valamivel arrébb tőle. — A város neve? — Karlsluste — mondta Csisztov. — Feltételezhető, hogy a városka közelében, az erdő­ben, valahol a folyónál egy föld alatti rejtekhelyen vannak azok az iratoki amelyekről szó van. Pontosabban: egy része ezeknek az iratoknak. A rej­tekhelyét azzal a céllal létesí­tették, hogy megőrizzék ezeket az archívumokat akkor is, ha Németország elveszti a háborút, s megszállják a területét. — Engedje meg, tábornok elvtárs. — Aszker felállt a he­lyéről. — Megkérdezhetem, mi­lyen forrásból szerzett tudomást az ezredes elvtárs az archívu­mokról és rejtekhelyekről? — Tessék. — Likov Csisztovra nézett. — Válaszoljon Kerimov őrnagynak. — A forrás — felelte Csisz­tov — az egyik felderítőnk, aki a környéken tevékenykedik. Aszker felállt, odament az Európa-térképhez, amely a szo­ba egyik falát teljes hosszában befedte. Vonalzót tett rá az egyik ponton, s méricskélt vala­mit. Aztán visszament a he­lyére. — Mindössze százötven kilo­méter — mondta. — Csak any- nyi választja el Ostburgot Karls- lustetól. Az egyik a bal-, a má­sik a jobbpartján van a folyó- nak. A többi mind megegyezik: a rejtekhelyek elhelyezése, be­rendezése, az őrzés módja, a csomagolás. — Igen, még a csomagolás is egyezik — bólintott Likov. Csisztov hallgatott, ö fegyel­mezett volt, s nem adott fel kérdéseket. Likov tábornok megmond majd mindent, ami szükséges. — Két rejtekhely két szom­szédvárosban ... — Aszker meg­törölte a homlokát. — Különös. — Hallgassuk tovább Csisz­tov ezredest — mondta Likov. Aszker leült. Csisztov folytatta: — A rejtekhelyei egy speciá­lis csoport keresi. Működési körlete Karlslusteban van. Ügyesen, nagy aktivitással dol­gozik. Eddig sikerült meghatá­rozni, melyik körzetben van az objektum. Ennyi az egész. Ettől egy lépéssel sem tud to­vább haladni a csoport. Nehe­zen hihető, hogy a kémelhárí- tók még nem szereztek tudo­mást róla. Ott most maximális óvatossággal dolgoznak a mieink. A legkisebb melléfogás katasztrófához vezethet — Bocsásson meg, ez mikor történt? — Aszker nyugtalanul mozgolódott a széken. — Azt kérdezi, mikor lett ilyen bonyolult a helvzet, s mi­óta szaglásznak jobban utánuk a németek? — kérdezte vissza az ezredes. — Igen. — Vagy negyven nappal ez­előtt ., — No és — tette fel a kér­dést Aszker —. gondolja, hogy nehéz lenne elszállítani onnan az iratokat és valami más he­lyen egy új rejtekhelyei épí­teni? — Számolunk ezzel a lehető­séggel is és keressük a megol­dást a megfelelő szállítóeszköz­re. De hát ezek az archívumok, amelyekről szó van, mennyi­ségre is meglehetősen teteme­sek. Több száz nagy ládából állnak. A német titkos szolgálat állandóan abban a körzetben szaglászik, és speciálisan a rej­tekhely iránt gyanúsan érdek­lődőkre vadászik. Aligha való­színű, hogy észrevétlenül el le­het az orruk előtt haladni egy akkora autókaravánnal, mint amekkorát ez az óriási irat- mennyiség igényelne. A németek okosabbak lettek, nem úgy dol­goznak már, mint a háború első szakaszában. Távol állnak tőle* hogy lebecsüljék a szovjet fel­derítés erejét és lehetőségeit A tábornok megköszönte Csisztovnak a jelentést. Az ez­redes köszönt, s távozott. — Nos — mondta Likov, ami­kor egyedül maradt Aszkerrel —, mi a véleménye az egészről? Aszker hallgatott — Beszéljen csak — mosolyo­don el Likov. Aszker felállt, s megfogta a szék támláját. — És én mindennek ellenére hiszek abban, amit Homann mond — szólalt meg csendesen* de igen határozott hangsúllyal Aszker. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents