Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

1963. február 14, csütörtök S. oldal A KGST határozata nyomán Kétszer annyi alumíniumot dolgoz tel — az exporttermelést segíti a Kecskeméti Fémm és Vasipari Szövetkezet A néo :elö t:e EZERMESTER A kis deszkabódé — a duna- szP'tr benedeki Üi Hajnal Tsz ev • mesterének műhelye — a f "'r és a majorság közé ékelő- d'; be. Piciny kályha melegít b ...re, s így jól érzi magát az ez -r-ster. a 66 éves Kiss Já- n-'S bácsi is. Amikor belépünk, énn munkában találjuk, talics­ka kerékre igyekszik ráhúzni a rá főt. Tii'ajdonképpen bognár, de h -wú élete során sok más egyéb foglalkozást is űzött —. s űz jelenleg is. A felszabadulás évéig a káptalani birtok pénz­tárosa volt. Később visszatért a bpgnársághoz, de csinált faci­pőkét. azonkívül kosarakat font; Mindamellett arra is szakított magának időt, hogy tevékenyen részt vegyen a közügyek inté­zésében. Már negyedik éve, hogy tagja a járási tanácsnak. Szív­ügye a község fejlődése. Öröm­mel sorolja, hogy a legutóbbi években feltőltött-ék a falu la­tyakos utcáit, járdákat építet­tek, s számos házba eljutott a villany. Azonkívül épült egy 6záp iskola is. Nemrégiben Eunaszentbene- deken is lezajlott a választási jelölő gyűlés s a község lako­sai újból János bácsit jelölték járási tanácstagnak. Tíz év alatt csaknem húsz­szorosára nőtt a Kecskeméti Mezőgazdasági Ktsz termelése, közben pedig annyi minden történt az üzemben, hogy ta­valy már a cégtáblát is kicse­rélték: Kecskeméti Fém- és Vasipari Szövetkezet. Ez a név már jelzi, hogy új igények ki­elégítésére törekszik a tagság és a vezetőség. A tavalyi esz­tendő eredményei ezt jól érzé­keltetik. Húszmillió forint ér­téket meghaladó termelésük je­lentős része a fémfeldolgozás­ból, lemez és vasszerkezeti mun­kákból adódott, de a szövetkezet jövője és fejlődése valójában a KGST egyik határozatával, a magyar alumíniumipar nagy­arányú fejlesztésével kapcsola­tos. — Szövetkezetünk 1963. évi össztermelésének több mint 60 százalékát már a könnyűfém­feldolgozás képezi — közli Kiss Ferenc, a szövetkezet elnöke. — Felügyeleti szerveink és az Or­szágos Tervhivatal elsősorban azt várják tőlünk, hogy min­dent tegyünk meg az alumí­nium félkész termékek, főként a kisebb átmérőjű csőgyártás nö­velése érdekében. A továbbiakban erről folyt a szó, s beszélgetés közben a kö­vetkező kép alakult ki ben­nünk. Tavaly a szövetkezet cső­húzó üzemeiben gyártott 6 mil­lió forint értékű alumínium félkész áru a minisztériumi és a szövetkezeti iparban csaknem 60 millió forint értékű exportáru előállítását segítette, melyeket kapitalista országok rendelésére készített a magyar ipar. Idén az igény ennél lényege­sen magasabb A különböző iparágak 150 millió forint ér­tékű exportáru előállításához várják a Kecskeméti Fém- és Vasipari Szövetkezettől a kü­lönböző alumínium félkészáruk és speciális alkatrészek bizto­sítását. A rendelők között sze­repel a műszeripar, az élelmiszer­gépipar, a hűtőgépgyártás, a gépkocsiipar, a rádió- és televí­zió-gyárak, mellettük pedig egész sor közszükségleti cikket termelő és exportáló vállalat, valamint kisipari szövetkezet. E felsorolásból is .látszik, hogy a jövő fémjének milyen széles­körű a felhasználási területe, s a KGST határozata nyomán várható, hogy az alumínium félkészáruk kereslete rohamo­san növekszik. Tovább növeli emellett a szö­vetkezet vezetőinek felelősségét egy másik népgazdasági igény, a színes fémből húzott külön­böző átméretű csőáruk, rúd- és idomanyagok sorozatgyártásá­nak megszervezése. A tervek szerint az év máso­dik felében csaknem 80 millió forint értékű exportáru, gép, műszer és más termékek készí­téséhez a Kecskeméti Fém- és Vasipari Szövetkezettől várják iparvállalataink a színes fém­ből húzott kis méretű alkatré­szek előállítását. Feladat tehát van bőven, hi­szen az előbbi igények kielégí­tése széles körű szervező és mű­szaki előkészítő munkát igényel. A feltételek biztosítására a szö­vetkezet vezetősége részletes műszaki intézkedési tervet készített. Ebben a soron levő teendők mellett kidolgozták a Fém- és Vasipari Ktsz távlati fejlesztési tervét is. * A tanulmány világosan mu­tatja, hogy a vezetők számol­nak azokkal a népgazdasági igé­nyekkel — gondolunk itt a kü­lönböző könnyűfém alkatrészek, húzott fémcsövek és más fél­kész áruk gyártására — melyek kielégítését elsősorban tőlük várják az országos szervek. Ez évi tervezett termelésük értéke 25 millió forint. Az elképzelés pedig az, hogy 1965-ben 50 mil­lió forint értékű áruval, döntő- részt alumínium termekkel se­gítsék a magyar ipar exportter­melését, s vele párhuzamosan a KGST országok rendeléseinek kielégítését. Meg kell azonban monda­nunk, hogy a szövetkezet erő­feszítései egymagukban már az idén sem tudják biztosítani a ter­vek teljesítését. Saját szerkesz­tésben, illetve már meglevő gé­pek átalakításával több csőhúzó­padot készítettek. A kettes szá­mú üzemükben, ahol a kis át­mérőjű alumínium csöveket gyártják, éjjel-nappal főijük a termelés. A vezetők nem ta­gadják, hogy többre is futná erejükből és szükséges is lenne a termelés fokozása, de ez már építés kér­dése. Jelenleg ugyanis a mű­helyek hiánya gátolja a több­termelést. Mindenképpen szükséges ezért, hogy a Bács megyei KISZÖV és az OKISZ vezetősége — is­merve az alumíniumipar előtt álló feladatokat — megfelelő beruházással segítse a Kecske­méti Fém- és Vasipari Szö­vetkezet helyiséggondjait meg­oldani. Sándor Géza — Már minden cipőt meg­mutattam! Mit akar még? — Adjon egy pár cipőfűzőt! — Összefogással A tompái Rákóczi Termelő­szövetkezet — annak ellenére, hogy már 13 éves múltra te­kint vissza, és lehetősége^ s a gazdálkodás természeti fel téte­le- kitűnőek — az elmúlt évet m .sis mérleghiánnyal zárta. • Mit tesznek az idén, hogyan lábokiak ki a bajból? Ez iránt érdeklődtünk a községtől 6—7 kilométernyire levő tanyaköz­pontban összegyűltektől. Előzőleg a szomszédos Sza­badság Tsz-ben jártunk és így módunkban áll összehasonlíta­ni a két gazdaságot, melyeknek adottságai, termelési feltételei lényegében azonosaik. Legszem­betűnőbben mutatják a különb­ségeket a terméseredmények. IMa.sas hozamú búzából a Sza­badság Tsz-ben 16. a Rákóczi­ban 10, cukorrépából 165, illet­ve 6o mázsás volt az említett bz > atkezetekben a termésátlag. Mi ezekről a kommunisták Véleménye, érzik-e felelősségü­ket és hogyan igyekeznek a je­lenlegi helyzetet megváltoztatni? Fibert József, a pártszervezet titkára ezeket mondja — Pártszervezetünk gyenge. A szövetkezeti gazdák közül a raktáros, a darálós, egy kőmű­ves és egy fogatos tagja a párt- szervezetnek. A feladatokkal nehezen tudunk megbirkózni, mert a gazdák között nincs kel­lő egyetértés és kevesen va­gyunk párttagok. A járás arra buzdít bennünket, hogy tagje­löltek felvételével erősítsük a pártszervezetet. Próbálkozunk is ezzel, azonban mégsem sikerül. 1956 óta egyetlen tagjelöltet sem tudtunk felvenni. — A pártszervezet kis létszá­mú, azonban ezen lehetne vál­toztatni — mondja Nagy Má­tyás. a szövetkezet pártonkivüli elnöke. — őszintén szólva, ma­gam is gondolkoztam a pártba való belépésen. Mintegy másfél évvel ezelőtt ezt már a párttit­kár is szóvá tette, azonban azóta nem sürgették, én pedig vár­tam. Véleményem szerint — folytatja az elnök — a szövet­kezetben több olyan pártonkí- vüli van, akikből jó kommunis­tát lehet nevelni, akik alkal­masak a párttagságra. Természetesen a párt­munka megjavítását nem lehet kizárólag a taglétszám növeke­désétől várni. A kis létszámú pártszervezet már most magá­val tudná ragadni a szövetke­zet egész kollektíváját, ha tevé­kenységében ' megfelelő számú pártonkivüli, aktivista segítené. Vannak-e pártonkivüli akti­visták a tsz-ben? A párttitkár és az elnök elmondása szerint 3—4 olyan pártonkivüli dolgo­zó van a közös gazdaságban, akiket esetenként meghívnak a pártszervezet taggyűlésére. Ezek részvétele jótékonyan érezteti hatását, azonban a pártszerve­zetnek nagyobb mérvű segítség­re van szüksége. A pártonkivüli aktivisták számát növelni, a ve­lük való foglalkozást pedig rendszeresíteni kell. A párton- kívüli aktívacsoport a napi munkák elősegítése mellett, a párt erősítésének is alapját ké­pezné. Meglepett bennünket, hogy a vezetők a szövetkezeti gazdákat hibáztatják, mert azok többsége nem akar munkaegységre dol­gozni. Állandóan azt hangoztat­ják, hogy ellentét van a veze­tők és a tagok között. Ennek emlegetésével azonban nem sok­ra jutnak. Ha őszinték akarnak lenni, akkor el kell ismerniük. hogy munkaegységre azért nem szívesen dolgoznak, mert az idei évet rosszul zártáik, és mind­össze 12 forintot ér egy-egy munkaegység. A teendő nyilvánvalóan az, hogy olyan jövedelemelosztást dolgozzanak ki és vezessenek be, amelyet a tagok helyesel­nek. Ha nincs más megoldás, a részes művelést sem szabad egyoldalúan rossznak tekinteni. Az elmúlt évi alacsony termések okát ma már többé- kevésbé látják. Tudják, hogy a cukorrépa azért termett keve­set. mert későn végzett tavaszi szántásba vetették és a növény- ápolás sem volt megfelelő. Rosz- szul készítették elő a búza magágyát is. Ha az elmúlt évi tapasztalatokat alaposan szám­ba veszik és okulnak a hibák­ból, ha pártszervezet jobban el­látja termelést irányító és el­lenőrző hivatását, ha megfele­lően érvényesítik az anyagi ér­dekeltség elvét, és megteremtik a szövetkezeti gazdák egyetér­tését. akkor ez az év a gyors előrehaladás, a megerősödés, a hibákból, bajokból való kilá­bolás esztendeje lesz. Nagy József Ne mások kárára... Enyhül már az idő, a tél azonban nehezen adja fel hadállásait. Bányásza­ink hősi munkát végez­nek, s pihenő napjaikat áldozva fel termelnek több szenet az országnak. Az ellátás gondjait azonban csak akkor enyhíthetjük sikeresen, ha . sorrendet tartunk, s minden eset­ben a valóban legjobban rászorulok kapnak tüzelőt. A Kecskeméti TÜZÉP- hez közel hétezren jelen­tették be levelezőlapon tü- zelődgényüket. A levelező­lapok szétválogatása köz­ben feltűnt, hogy sok lap szól ugyanarra a névre ki­töltve. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy hétezer igénylő zökkenő- mentes kielégítése a szál­lítási nehézségek miatt le­hetetlen. A tanács és a TÜZÉP vezetői elhatároz­ták, hogy helyszínen álla­pítják meg a szállítás sür­gősségi sorrendjét. Az ellenőrzés alábbi pél­dái hozzávetőleges képet nyújtanak a kecskeméti fáskamrák: helyzetéről. Az ellenőrök égjük csoportja 14 lapot emelt Iá váloga­tás nélkül az igénybeje­lentések közül. Ezután út­ra keltek, % először Mol­nár Mihály, Zöldfa utca S. szám alatti lakoshoz nyi­tottak be. Kiderült, hogy mindössze két napra ele­gendő tüzelője van. Az ő kérése tehát indokolt. A* ugyanebben a házben la­kó Marosi Bélánéná! ha­sonló volt a heljrzet. B. I., László Károly can lakos azonban akár egy hónapig is nyugodtan tüzelhet, ő még várhat — állapította meg a bizott­ság. — P. I.-nefe nyolc-tíz mázsa iszapszene van. A Szabadság tér 4. szán alatt két igénylőnél csak néhány napra elegendő sze net találtak. K. L Kuruc körúti lakosnál igen érde­kes esetre jöttek rá az el­lenőrök. Egyszerre hat le­velezőlapon igényelt tüze­lőt; A saját nevén kívül, többek között a felesége lánjrkori nevére, sőt még az unokájára is töltött ki igénylést. Amikor az el­lenőrök a pincéjébe le­mentek, csodálkozásukra, egész télre elegendő, első­rendű darabos szenet és nagy mennyiségű fát is találtak. A TÜZÉP a városi ta­nács kereskedelmi osztá­lyával karöltve eddig 4500 helyen tartott ellenőrzést. Több mint 800 fáskamrá- ban találtak három-négy hétre elegendő tüzelőt. A többi helyen már csak egy­másfél hétre vagy még ennyi időre sem elég a szén. A szénszállítmányok folyamatosan érkeznek, s az utóbbi hetekben — a hétezer igénylő közül — háromezret láttak el több hétre való tüzelővel. Az ellátás a sürgősségi sor­rendnek megfelelően fo­lyik. A nehéz helyzetből csak fegyelmezett magatartás­sal lábolhatunk ki. Ha azonban egyesek indoko­latlanul fel akarják borí­tani a sorrendet, csak fo­kozódnak a tüzelőellátás gondjai. Éppen ezért azok, akik még néhány hétre elegendő tűzianyaggal ren­delkeznek. ne árasszák el most a TÜZÉP-et igénylő­lapokkal. Nagy Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents