Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-13 / 36. szám
I*W. február tS, szerda L «Mal Ma mar kevesen tuűjaA. hogy a mólt szazadban a Debrecenben készült pipa közkedvelt veit a földkerekség tengerészeinek körében. Évente több százezer pipát küldtek hazánkból a különböző kikötőkbe. A nagy múltú pipakészítők munkáiból most gyűjteményt állítanak össze. Képünkön: XIX. századbeli faragott tajtékpipa, melyet Munkácsy: Honfoglalás című alkotásának mása díszít Hasznos olvasmány A lucerna egyik legértékesebb takarmánynövényünk. Gazdag fehérjetartalma révén kitűnő tápláléka az állatoknak, de fontos szerepe van a talajerő pótlásában és a talajszerkezet javításában is. A lucernamag pedig rendkívül értékes exportcikk. Száraz, meleg, napsütéses éghajlatú megyénkben különösen jók m. feltételei a lucemamag termesztésének. A terméseredményt azonban nagyban veszélyeztetik a rovarkártevők. amelyek a magter- més 90 százalékát is elpusztíthatják. A legkártékonyabb rovar a lucernabimbó-gubacslégy. •mely nedves esztendőkben a bimbókat teljes mértékben megsemmisítheti. Az ellene való védekezés étánkon foglalkoztatja a külföldi és Kazal növényvédelmi szakember pket egyaránt Elismerés illeti • megyei tanács mezőgazdasági osztályát •zárt, mert füzetalakban. 1500 példányban nemrégiben kiadta fezűcs Józsefnek, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság növényvédelmi specialistájának és Demeter Jánosnak, a Szolnok megyei Növényvédő Állomás laboratóriuma vezetőjének közös tanulmányát a veszedelmes kártevőről. A mű gazdag külföldi és hazai irodalomra, valamint a szerzőknek a két megyében végzett 3—i éves vizsgálatai eredményeire támaszkodik. Tárgyalja a lucemabimbó-gubacslégy fejlődésének lehetőségét, kártételének mértékét. Javaslatot tartalmaz arra nézve, hogy mi módon kell a kártevő megjelenésének meghatározására vonatkozó adatokat összegyűjteni, s végül a biológiai és vegyszeres védekezés módját ismerteti. A könyvecske hasznos tanácsadóul szolgál azokban a szövetkezeti és állami gazdaságokban, amelyekben lucemamag termesztésével foglalkoznak; Könyvespolc FRANCIA KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA A francia klasszikus költészet legjavát kapja kézhez az olvasó. A kötet számos közismert remek művet tartalmaz, de bemutat olyan költeményeket is, amelyek most jelennek meg elő. szőr magyarul. A verseket Rónay György válogatta. A művészi ízlés iskolája Ac ország első filmbarátkörének tapasztalatai A htrataí&n statisztika szerint 40 országban működnek filmklubok szerte a világon. Tagjaik száma meghaladja a négymilliót A filmklubok hasznos szerepe a közönség Ízlésének formálásában vitathatatlan. Míg azonban Nyugaton a filmipar számára káros a klubmozgalom. hiszen pusztán csak kom- kurrenciát jelent, nálunk ellenkező a hatása, mert a filmértő. művészi alkotásokat kedvelő közönséget nevek Éppen ezért mind nagyobb támogatást élveznek a filmbarátkörök, filmklubok. Segíts magadon A kecskemét-belsöballószögiek régóta várják, hogy végre náluk it felépüljön a művelődési otthon. Szükség lenn* rá, hiszen bár Kecskemét nincs messze tőlük, a saját művelődési otthonban mégiscsak tevékenyebben dolgozhatnának a művészeti csoportok, szakkörök, amelyek így bizony többnyire csak a megalakulásig jutnak eL Ebben az ötéves tervben azonban már nem számlthatmk rá a belsőballószögiek, hogy kapnak művelődési otthont. Elhatározták tehát, hogy az iskola egyik termét alkalmassá teszik kulturális rendezvények lebonyolítására is. Az ideiglenes, összerakható színpadot már elkészítették. A napokban befejezték a festést és rendbehozták a padlózatot is. Mindezekért a KTSZ-szervezet szorgalmas fiatalságát illeti a dicséret. Hogy csak a leglelkesebbek nevét említsük: T. Szabó György, Faragó Ferenc, Szabó István. Gyulai Tibor, Bakó József áldozta a legtöbbet az „ideiglenes művelődési otthon” létrehozására szabad idejéből Az ország legelső Oyen csoportja Kecskeméten alakult 1960-ben. A három esztendő tapasztalatairól, eredményeiről Siklós Olga, a Fümtudományi Intézet munkatársa — aki kezdettől vezeti a Klubok előadásait — a következőket mondotta: *— JSeánée meglehetősen sok ellenállással találkoztunk hivatalos körökben, ami gyakran ebben a kérdésben fogalmazódott meg: miért van szükség filmklubra? Elsősorban azért — válaszoltuk — mert eléggé alacsony a moziközönség igénye, az értékesebb alkotásokkal szemben tanúsított érdeklődésének színvonala nemcsak nálunk, hanem vflágviszonylaitíban H Irodalmi és némi képzőművészeti ismeretre csak szert tesznek az emberek az iskolában, de gyerekkorban kezdődő filmre-neve- lés intézményesen sehol sincs. Ezt a szerepet kell betölteni* a fllmbarátköroek. a filmklubnak: pótolni az iskolában él mulasztott filmesztétikái nevelést. — I\ehóx lenne természetesen közvetlenül lemérni — folytatta —,, hogy milyen sikerrel működtek a filmklubok e tekintetben. Néhány jel azonban azt mutatja, hogy a céltudatosan nevélt közönség ízlése gyorsan fejlődik. Tavaly kérdőíveket bocsátottunk ki, amelyeken megkérdeztük: kinek, ml tetszett a bemutatott filmek közül a legjobban. A filmbarátkörök tagjai a valóban maradandó értékű filmekre szavaztak... Azután néhány olyan film, amely a mozikban megbukott, a klubok előadásain megértésre talált. Ilyen volt a csehszlovákok érdekes, újszerű megoldásokkal dolgozó filmje; a Fehér galamb. — Mft • ktob tfcvoMt* tervet? — Bddfc föle* fömtOrttoeetel, az egyes országok ffitagyártáBáA cenzúra nem engedélyezi Erőteljesen működik a francia cenzúra. Claude Autant-Lara A gyilkos című filmjéből több Jelenete* kivágtak; ugyancsak kifogásolták Autant- Lara Ne öljI — című filmjét, amelyet már számos országban bemutattak, de Franciaországban ma Is tilos a vetítése. Jean-Luc Godard 19«o-ban készült A kis katona című filmje csak most, az algériai háború befejezése mán kapott torgakntnsAsl engedélyt, de olyan erde vágásokkal, hogy a rendező töröltetni szándékozik nevét a főcímből. Chris Marker Cuba st! dmű rí port filmje IMI óta várja az engedélyt, de a cenzúra csak a filmet kommentáló ssö- veg teljes átdolgozása után egyezik bele a forgalmazásba. val foglalkoztunk, az idén áttértünk az esztétikai kérdésék szerinti m ű sarösszeáll ításra, jövőre Pedig a terveik szerint a frissen bemutatásra kerülő filmeket fogjuk részletesen elemezni. Remélhetőleg Ismeretterjesztő, esztétikai nevelömunkánk eredményeképpen a forgalomban levő filmek közül a körtagok egyre biztosabban felismerik a filmművésze* mai értékeit, s egyre tágul az az úgynevezett „szű- kebb kör”, amelyben eddig mél- tányolásra találtak az ilyen művek. A kővetkezőkben a legutóbbi párizsi és londoni útjának tapasztalatairól beszélt Siklón Olga. Elmondotta, hogy a fényes kivitelű, látványos, s kizárólag üzleti haszonra „utazó” nagy filmszínházak mellett egyre nagyobb érdeklődés kíséri az úgynevezett „művészi mozik” működését Ezek részben a filmművészeit ma már klasszikusnak mondható alkotásait, résziben az olyan modem filmeket tűzik műsorra, amelyeket a látványos alkotások közönsége elutasított. — Ml Is tanulhottiáink a példából — mondott*. — Hiszem, hogy nálunk még nagyobb sikerrel működhetnének az ilyen mozik. Kecskeméten, ahol négyötszáz látogatóval indult a fűm- barátok köre ma már két csoportban ISOO-náS több a felnőtt tagok száma, a* ifjúsági tagozatnak pedig ötszáz tagja van. Á bajai és ktsfcunbalacd fiJmba- rátkörrel együtt — attól tdőkö*. ben szintén nagy sikerrel mace- vezáék meg • mozgalmat *-* m tagok száma meghatod)* * m*> gyében az ötéinek Zfey Időben sokat vitattunk# nálunk a hftifinoégtiáéarSL Némelyek aat ásították, begy „• tömeg” nem érH a aiAmerafa* mdváasatat és tosaodid kot m igényeibe*. A filmklubok t*- poflEBtafaitat nednft trfftiiihii# s közönségben, as emberek na* tik a művén« és Mmnyen meg. értik, ha törődünk * nrrrrft'irftti keL KMlSnöim _____^ # te SWkém akta. I» fflmkkibdi számszerű Kymf portását as bűén fejlődés. <«yflc Wéndt teádat Wk csupán. A ta«cA sirtn hatnak a környezetűkre ki * éppen es kend hasznosai a tfa. karját — Meg kell mondanom, soha nem vettem észre, b<®r esetleg részlehajlással illethetnének valamiért, vagy .. • _ — Emlékezzék csak vissza arra az esetre, ott az élelmiszer- raktárban, amikor Homann von őrségben. Emlékszik? _ Még mindig nem értem as őr nagy urat __, — R endben van, majd segítek, hogy megértsen. Mondja, nzon az éjszakán Homann valóban olyan nagy hőstettet vitt Uréghez? Schulz zavarba jött — Beszéljen csak, beszeljen! — Nem értem az őrnagy urat. — Na nézze: egy perccel ez- élött jelentette ki, hogy volt egy eset, amikor Homann megmentette a parancsnoka, vagyis ez ön életét. így van? — Ig«n. _ No, és a hőstettet érdem ez erint méltányolták? Kitüntették Homannt? — Nem. — Schulz elhallgatott, kezdett derengeni előtte, hová akar kilyukadni a szovjet tiszt. — Nem, őrnagy úr, az eset nyomtalanul maradt. — S ugyanakkor, amikor a raktárban keletkezett az a jelentéktelen kis tűz, ön azonnal igyekezett jelentést küldeni Horn arm hősiességéről. — Ez nem én voltam, őrnagy űr. — Nem ön? — Aszker érezte hogy verítékcseppek ülnek * homlokára. — Hogyan értelmezzem ezt, hogy nem ön volt? Igazat beszéljen! — Igen, nem én voltam. A javaslatot természetesen én tettem, mint Homann századparancsnoka, de nem a magam jószántából. Utasítást kaptam rá. — Kitől? — Hans őrnagytól. — Ki ez a Hans őrnagy? — A zászlóaljparancsnok. — Beszéljen erről egy kissé részletesebben. — Azt követően, hogy a tüzet eloltotta és a riadalom alábbhagyott, magamhoz hivattam Homannt. Mindenről részletesen kikérdeztem és megdicsértem, ö azt mondta erre, hogy semmi különöset nem csinált. Ténylegesen tulajdonképpen semmiféle veszéllyel nem is fenyegetett a tűz. A fal mellett egymás tetejére rakott ládák égtek. A falak, a padló és a mennyezet, mind csupa földből és kőből állt, a tűz nem tehetett -volna bennük semmiféle kárt. Még a fal festése sem olaj, hanem mész volt. Abban a helyiségben nem volt sem több láda, sem élelem, semmi a világon, ami tüzet foghatott volna. Egyszóval, ha elégnek a ládák, hamu lett volna belőlük, s az ügy befejeződik. Én ezek- után minden további nélkül elengedtem Homannt. De csakhamar csengett a telefon. Hans őrnagy hívott. A tűzesetről érdeklődött. Én jelentettem, amit elmondtam most itt Hans erre azt mondta: „Homann hősiesen viselkedett, meg kell jutalmazni.” — Miért — kérdeztem visz- sza, s megmagyaráztam, hogy egy kis jelentéktelen tűz keletkezett a fumírlemezből készült ládák halmában. „Mindegy — válaszolta Hans —, Homann önfeláldozó volt, s ezt a lépést nem lehet kitüntetés nélkül hagyni.” Kis iróniát engedtem meg magamnak, s azt kérdeztem, nem gondolja-e az őrnagy, hogy mindjárt a Vaskeresztre terjesszük fel Homannt. Hans erre azt felelte: „Érdemrendet nem adunk neki, de elküldjük szabadságra, hadd legyen odahaza egypár napig.” — És Hans kitartott az álláspontja mellett? — Természetesen. Hatalmában állt. — Rendben van. — Aszker felállt. — Egyelőre befejeztük beszélgetésünket. A következő nap reggelét a Georg Homannal való beszélgetésre szentelt Aszker. Először egy csomó szokvány-kérdést tett fel, miközben elmélyülten vizsgálgatta a németet. Homann válaszai a legpontosabban megegyeztek azzal, amit Aszker a harmadik zászlóalj elfogott katonáinak és tisztjeinek kihallgatása során megállapított. Homann egyszer sem mondott valótlant, még a legapróbb, semmiségnek látszó ügyekben sem. Pontosan, készségesen, mindenféle mérlegeié« és mellébeszélés nélkül válaszolt a kérdésekre. S bár azok alapján, amit Schulztól megtudott, Arakéinak bizalmatlanul kellett volna fogadnia minden szavát, mégis az volt az érzése, hogy ez az ember talpig becsület«». Aszker óvatosan az élelmiszerraktárban történtekre terelte a kihallgatás menetét. Ügy tartotta: a tűzesetről való beszélgetés komoly próbakő les* Homann számára. Ha valami kémszervezet megbízásából jött, akkor minden igyekezetével ki kell emelnie, fel kell nagyítania a maga szerepét a tűz oltásában, hogy a továbbiakban, a soron kívüli szabadságnak és az ottani látogatásnak megalapozott indoka legyen. De Homann pontosan ellenkezőleg viselkedett. Kijelentette, hogy semmi különösebbet nem tett, s tulajdonképpen nem sok alapja volt az ő kitüntetésének. — Hogy-hogy? — csodálkozott Aszker. Homann vállat vont. — Én magam sem tudom felfogni, miért történt az egész. Sok minden nem egészen érthető, őrnagy elvtárs. Itt van például, hogy egy hónappal ezelőtt megmentettem a századparancsnok életét. — Homann elmosolyodott, hangjából melegség áradt. — Volt nálunk egy Schulz nevű hadnagy. Becsületes fiú, a nácikat nem valami nagyon kartvsM. a katondkhna igazai» go*... Egysssr é*y adódott* hogy én mentettem meg a* életét. Ütközet volt, wt éppen visszavonultunk. Schul* és éa egymás mellett álltunk, ami kos a közelben egy akna vágódott le. Annyi lélek jeleni étem még volt, hogy magammal együtt a földre rántottam a hadnagyot is. S abban a pillanatban akkora robbanás reszkettette meg a levegőt, hogy majdnem kiszakadt a dobhártyánk. Később, amikor magunkhoz tértünk, Schulz sírni kezdett. Igen megindult, eP érzékenyült jelentést írt az esetről a parancsnokságnak. Aat gondolja, hogy szóltak hozzám egy szót is érte? Azt sem mondták, hogy fapapucs. — Most pedig szabadság to meg elismerő szavak is? — Pontosan! És még egy: ingd előtt elutaztam a szabadságra» odamentem Schulz hadnagyhoz. Tudja, nekem úgy tűnt... hogyan is fejezzem ki magam..; hogy ő sincs teljesen tisztába« ezzel az egész esettel, vagy m fene tudja... — Régóta ismeri Hans őm®^ gyot? — Nem értem a kérdést, — Szóval... Hans őrnagy v*í lamiért talán kedveli magát? — Ugyan! — Homann elna-i vette magát. — Gondolom, hogy a raktárban keletkezett tűzeset előtt azt sem tudta, hogy egyáltalán léteztem. (Folytatjuk.) A megmaradt legszebbek
