Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-09 / 33. szám
S. oldal 1963. február •. szombat A nép jelöltje Szövetkezeti kovácsok A doktor elnök A bajai Lenin Termelőszövetkezet irodájában alig lehet mozogni Az elnök, dr. Gajdócsi István éppen az erdőgazdaság kéoviselőjével tárgyal a majorok fásításáról Lelkesen magyaráz közben a közös gazdaság térképén szánkázik az ujja. — Gverünk haza itt lakom a szomszédban — mondja miután befejezi a tárgyalást. — Itt ugyanis nem tudunk beszélgetni mert nekem még íróasztalom sincs. — Legalább bürokráciamentes a vezetés — kötekedem. — Nem ott kezdődik a bürokrácia — panaszkodik. — Sajnos, még nincs megfelelő iroda- helyiségünk. Otthon szépen berendezett szó. ba fogad, televízió, modern bútorok, a sarokban egy gondosan letakart vaságy — Nem illik ebbe a miliőbe — észrevételezőm magamban. Ügy látszik, az elnök olvas gondolataimban. — Nekem ez a kedvenc bútordarabom. csak ezen tudok jóízűt aludni Hű társam a pihenésben. Mikor lefekszem, fejemben zsonganak a gondok és a gondolatok ö megnyugtat. — Magyarázza olyan szeretettel az ágyról, mintha egy személyről lenne szó. Nézem a könyvtárát. — Sajnos, mostanában kevés fdőro van az olvasásra. Sok munka volt a zárszámadást előkészületekkel Másoktól is hallottam, hogy az elnök nagyon szeret olvasni Ai asztalon, amely mellett folyik köztünk a diskurzus, egy halom újság van. amely szultán ezt látszik bizonyítani. — 1947-ben végeztem a jogot Apám vasúti pályamunkás volt. édesanyámnak volt néhány hold földje. Az egyetem után hazajöttem gazdálkodni Mindig vonzott a földművelés I960 januárjában alakult meg a szövetkezetünk Jelenleg majdnem 2000 holdon gazdálkodunk. — Van gondunk, bajunk még, de az elmúlt évben sokat haladtunk előre. Ötven forintot ér egy munkaegység és 870 ezer forintot tartalékoltunk. Töprengővé válik az arca, nekem meg az jár a fejemben, hogy milyen sok kisebb-nagyobb gondja lehet egy termelőszövetkezeti elnöknek. Most, hogy pótképviselónek és megyei tanácstagnak jelölték, igazán közéleti ember lett belőlem — oldódik fel. — Eddig ugyanis a termelőszövetkezeti elnökségen kívül abban merült ki a közéleti tevékenységem, hogy a Bácska Posztó kosárlabda szakosztályának tizenkét éve elnöke vagyok. Nagyon szeretem a fiúkat és külön büszkeség szá momra, hogy tagjai az NB I- nek. — További tervei? — A megyei vezetés célkitűzéseinek elősegítése, amelyek jól beleilleszkednek az országos elképzelésekbe. Szűkebb hazámban. Itt Bajaszentistvánon egy megfelelő művelődési otthon létrehozásán fáradozom, mert ez már régi óhaja az itteni lakos ságnak. Szövetkezetünkben pedig nagyszabású terveket aka nink megvalósítani Elsősorban az anyagi ösztönzők, a premizálás nagyobb mértékű alkalmazását valósítjuk meg az idén Igyekszünk a fiatalokat bevonni a közös gazdálkodásba. A mi tagjaink öregek. 57 év az átlag életkor. Az utóbbi napokban — hallván a jó zárszámadási eredményekről —, már hatan jelentkeztek. A kertészet fejlesztése dédelgetett célkitűzésünk. Tavaly is az húzott ki bennünket a csávából. Hétszázezer forint bevételre tettünk szert különböző kertészeti terményekből. Az idén már ötven holdon öntözzük a zöldségféléket. Fejlesztjük az állattenyésztést, különösen a marhahizlalással érdemes foglalkoznunk. Nemrég exportáltunk fiatal hízott bikákat Firenzébe. Az olasz kereskedő el volt ragadtatva a minőségtől. — Talán ennyi elég — fejezi be a tervek felsorolását. — Ha később ismét találkozunk, mindezek már nemcsak elképzelések lesznek. A hangja magabiztosságot és hitet sugároz. Kereskedő Sándor Könyvespolc Eötvös József; MAGYARORSZÁG 1514-BEN A magyar irodalomban Móricz Zsi gmond Erdély-éig aligha találhatnánk történelmi regényt. amelyben a múlt elevenebb erővel és valóságosabb színekben támadna fel. mint ennek a műnek a lapjain. Maupassant; A RONDOLLI LANTOK Líra és kegyetlen Igazmondás, életöröm és kétségbeesés együtt zeng a Rondolli lányo’t-ban, hisz a történet arról szól, hotryan válik az, ami derű, ami a boldogság forrása lehetne, piszkossá, züllötté, hogyan válik az életöröm meggyalázott életté. A kötetben található másik kisregény, a Parent ór, néhány lapra sűríti egy egész elrontott, folytathatatlan élet mérlegét. S talán a legszikrázóbb, legtöbbet mondó a harmadik kisregény, \t örökség, a kispolgár sunyi, álszent erkölcsének leleplezése. —. tax a nxszx akarjuk lapítani — mutatja a térképén dr. Gajdócsi István. Jellegzetes es ősi kép. amint a® üllőre uelyezett teueren izzó vas engedelmesen formálódik a csengő-bongó táncot járó kalapács alatt. Felvételünk is cat örökítette me* a bátyai Haladás Tsz kovácsműhelyében, ahol a szövetkezet két kovácsa, Krisztián János és Kovács István a szekerek alkatrészeit javítja. Piros ulti, vagy az emberség? Sokan utaztunk a minap Majsáról Félegyházára a reggeli motorvonattaL A három kocsiból álló szerelvény zsúfolásig megtelt, ötfán felpréselódik még három férfi, Jászszem ti ászián azonban már talpalatnyi hely sem marad a padközökőo kívül. — Emberek — mondja valaki a kocsiban —, engedjék meg, hogy beállhassunk az ülések közé, akikor még az a két Idős néni is fel szá 11 hat. aki lent rimánko- dik a lépcsőnél. Ezt mindenki helyesli, csupán »égy jód öltözött fiatalember nem vesd tudomásul • felszólítást. Egy megnyerő külsejű, szelíd arcú férfi be akar állná az ő padsorukba ts. mire az egyik fiatalember felmordul: — Ide ugyan be ne álljon senkit — De kérem... — méltatlankodik a szelíd arcú. — Ne kérjen! Menjen a... (A többit a nyomdafesték nem tűri) A férfi szétterüli visszahúzódik. Az utasok felháborodottan összenéznek — Ide még be» állhat — mondja valaki az egyik padközbőL A két nénd végre felszáll, a vonat indul. A négy fiatalember közelébe furák, szóra, • akkor látom. bogy kártyás* nak köziben vidá- man diskurálnak Az imént „hangoskodó’ fiatalember egyszer csak felkiált: — Piros ulti! Aa anyja,..! Mintha csak azt mondaná: „Mit nekem, ha két utas lemarad! Fontosabb nekem a piros ultíf* Báláz* Alajos Alekszandr Nasziboy regénye 18. A szker is s fogoly arcát kutatta, s közben lassan á székre ereszkedett. — A neve? — kérdezte a németet. Rekedt, a hűlésre emlékeztető hangon mondta, hogy Herbert Lángénak hívják. — A rangja? — Obergefreiter. — Obergefreiter — ismételte Aszker. miközben feljegyezte az asztalon előtte fekvő papírra — Hol teljesített szolgálatot? Nevezze meg a divíziót, az ezredet, a zászlóaljat és saját beosztását. — „Teufel” divízió, motoroslövész ezred, harmadik zászlóalj, első század, első szakasz. Aszker figyelmes lett: Georg Homann is az első századnál volt. — Igen — mondta rá. — Most a pártállásáról kérdezem. Tagja a nemzeti szocialista pártnak? — Nem — rázta a fejét Lange. — És soha nem is voltam. — Akkor talán bizony kommunista? — kérdezte Aszker nem minden él nélkül. A német mélyet lélegzett és ismét a fejét rázta. — Kommunista sem vagyok. — Leeresztette a hangját, s érezhető sajnálkozással ismételte: — Igen, tiszt úr, nem vagyok kommunista Pártonkívüli vagyok. De a pártonkívüli ek is különbözőek lehetnek. Vannak meg- győződéses, szilárd elvekhez ragaszkodó emberek. És vannak, akik örökké meditálnak mindenen, határozatlanok, ne- hézfejűek Én az utóbbiak közé tartozom. — No csak! — nevette el magát Aszker. — Meglehetősen szigorú szemmel nézi saját magát. — Vegye úgy, ahogy önnek tetszik — húzta fel a vállát a német. — Azért mondtam azt, amit mondtam, mert a szociáldemokratákkal szimpatizáltam, s bármennyire is szomorú bevallani, a tulajdon hátamon segítettem a hatalomra Adolf Hitlert és a nácikat. — Ezt hogyan értelmezzem? — kérdezte Ászkor, aki Kezdte élvezni ezt a szokatlan kihallgatást. — Én természetesen nem egyedül voltam ilyen. Kiderült, idióta volt mindenki, aki bedőlt a nácik maszlagjának, hogy a német népnek nagy küldetése van ezen a földön. Ilyenek pedig nem kevesen akadtak ... — Ez igaz — hagyta helyben Aszker. — Na és most milyen nézeteket vall? Másokat, mint azelőtt? — Igen. — Annak hatása alatt, hogy foglyul esett? A kérdésben irónia volt. Lange elvörösödött, fejét lehorgasz- totta. — Nem — mormogta alig hallhatóan. — A fogságnak ehhez semmi köze. Más ennek az oka. Egészen más. — Mégis, mi? — Más — ismételte Lange. — Az egészről azok a különben igen rendes emberek tehetnek, akikkel az életem során sikerült szorosabb kapcsolatba kerülnöm. — Kik ezek pontosabban? — Hárman voltak, tiszt ár. Rendkívül különböző természetű, de nagyon rendes emberek. Egy ott maradt Németországban. — Megmondanám a nevét, de ön úgy sem veszi semmi hasznát. — Nem biztos — Lothar Fischnek hívják, sírcsősz. — Temetőcsősz — nem azt akarta mondani? — De igen, igen, temetőcsősz Bocsásson meg. — Lange egész zavarba jött. — De lámcsak, jobban ismeri a német nyelvet, mint én magam... — Szóval mi a nevezetessége ennek a Fisch temetőcsósznek? — Semmi, tiszt úr. Csak egyszerűen ő az az ember, aki felnyitotta a szememet és hozzásegített. hogy két dolgot meglássak Valamikor, még gyerekkoromban csónakos volt Hamburgban. Jól ismerte az apámat. Igen szeretett engem, sokszor az ölében cinéit... Aztán eltűnt. Elutazott És aztán nemrég. sok év után Ostburtrban láttam meg ismét. Véletlenül találkoztunk. Egyik barátunkat temettük, amikor egyszer csak az öreg Lothar Fischt pillantottam meg. Pont abban a temetőben csőszködik. Van ott egy kis caószhása. Nincs senkije, magé* nyosan él Ott maradtam nála éjszakára. Reggelig diskurál- tunk, egy korsó sör mellett ülve. Ha jóJ emlékszem, ez 1938- bam volt.. Igen, igen, harminc- nyolc őszién. Ha hiszi, ha nem, Fisch akkor megjósolta nekem, hogy Hitler háborút fog indítani a maguk országa ellen. — Érdekes — mosolyodott el Aszker. — És ml több, tiszt úr: már akkor előre megmondta, hogy a nácizmus vereséget fog szenvedni ebben a háborúban. Szó szerint így mondta: „Ezek az oroszok kitekerik a nyakát ennek a mi megszállottunknak. Jusson az eszedbe a szavam, Herbert" — Miféle ez a Fisch? Talán kommunista? — Nem, nem hiszem. — Lange odanyúlt a cigarettáért, meggyújtotta, s az eloltott gyufr* 7 4- lat akkurátusain a hamut? >a tette — Nem gondolom íogy kommunista lenne. Minden /alo- színűség szerint nem az. . - \ — És él még ez a Fisch'' — Egy hónapja, hogvt dst kaptam tőle. — No, és a másik ismerőse? — Vele harmincháromban találkoztam, azon a február 27-J éjszakán, amikor a Reichstag égett. Ez volt az első találkozásunk. (Folytatjuk.)
