Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-08 / 32. szám

Akasztó négy éve Érthető megszokássá vált ná­lunk, hogy eredményeinket fel­szabadult új életünk kezdetétől, 1945-től mérjük. önmagunk urai lettünk, nem sajnáljuk az erőt újabb és újabb törekvé­seink megvalósításáért. Életünk szocialista alapjainak lerakása azonban jóval kisebb szakaszon is visszapillantásra serkent. Megyénk városaitól kezdve a legkisebb falucskáig, mindenütt valósággal kínálja a témát például az elmúlt négy esztendőben végbement fejlődés. Itt van például a négy és fél lakosú Akasztó. Méltán létesítményeit tükrözik. Ha most nem említenénk, korántsem volna teljes a négyéves fejlő­dés képe. Akasztó gazdái ter­melőszövetkezeti csoportokba tömörültek, s nagy előrelátással alapozzák a fejlettebb gazdálkodási formát. Tszcs-közi beruházásból 40 hold fiatal telepítésű szőlő, a vásárolt 1900 fésűs-merinói anyajuh, új erő- és munkagépeik, három 600 férőhelyes juhhodály — hogy csak a jelentősebbeket említ­sük —, a gazdagabb jövedelem t A befejezés előtt álló nagy vállalkozás: a művelődési ház. büszkék lehetnek a helybeliek ez 1958 óta elért eredményekre. A fejlődést elősegítő egyik legtekintélyesebb erőforrás, a községfejlesztési alap tekintélyes részét éveken át a régen nél­külözött művelődési ház építésére tartalékolták. Emellett azonban sok minden másra is jutott fedezet, erő. Kö­gel 1100 négyzetméteren meg­épített és másfél kilométeren sa­lakkal feljavított járdák elfeled­tették már a régi gidres-gödrös, esőben bosszantóan sáros sza­kaszokat. A kanizsai, központi és a döbrögeci iskolák felújí­tása, a régi vásártéren és ökör­din két-, illetve egytantermes iskola megépítése, 14 új kút fúrása, a piactér rendezése, csa­tornafelújítás, a főutca két olda­lának parkosítása — mind-mind régen nélkülözött dolog volt, s most az akasztóiakat szolgálja, életét szépíti. Térjünk azonban vissza a ke' túrotthonhoz. Ha valamiért, hát ezért csakugyan csatasorba álltak a község lakosai. Művelő­dési, szórakozási igényeiket ré­gen nem elégíti ki már az ital­bolt. Nemesebbre, tartalmasabb­ra vágytak. S építéséért nem egy csatát vívtak a fel-felbuk­kanó nehézségekkel. S íme, áll­nak falai, a befejezéséhez kö- Eeledik a nagy vállalkozás. Tes­tet ölt az éveken át félrerakos- ga-ott hárommillió forint! Ám az eddig elmondottak Csak a községfejlesztési alap és a könnyebb, emberségesebb munka biztosítéka. S ez még csak a kezdet, mert a fejekben formálódó tervek még sokat ígé- rőbbek. Hiszen a juhállomány fejlesztése, a gazdag öntözési le­hetőségek kiaknázása szinte be­láthatatlan lehetőségeket ígér! Teljességre törekedni a fejlő­dés bemutatásában még a kis Akasztó esetében is nehéz, mert sok mindenről lehetne szólni még. A négy év alatt megépült 107 családi házról, a földműves­szövetkezeti bolthálózat tekin­télyes fejlődéséről és így to­vább. Egy területnél azonban hasznos még kicsit elidőzni. S ez a művelődés. Nagyszerűen dokumentálja ezt például, hogy amíg 1959-ben 380 rádióelőfi­zető volt a községben, a múlt év végéig számuk 627-re emel­kedett. Ugyanez idő alatt az újságok, folyóiratok előfizetésé­nek összege 6859 forintról 10 839 forintra ugrott. A könyvtár könyvállománya 450 kötetről 1300-ra nőtt, a beiratkozott ol­vasók száma pedig 100-ról 250- re emelkedett. S míg az általá­nos iskolát végzett fiatalok kö­zül 1959-ben mindössze hárman tanultak tovább, 1962-ben tizen­hármán kezdték meg a tanulást a magasabb szintű iskolákban. S ami a további terveket illeti: többek között az új ház­helyek villamosítása, a közvilá­gítás korszerűsítése, új óvoda építése, újabb körzeti orvosi ál­lás szervezése, esetleg egészség­ház létesítése, ivóvízellátás to­vábbi javítása — mind-mind megalapozott törekvések, ame­lyek valóra váltása a község la­kosaival szoros együttműködés­ben nem kis mértékben a feb­ruár 24-én megválasztandó ta­nácsi testület feladata. JAVÍTJÁK A HŰTŐGÉPET Inárcskakucstól Kelebiáig a Kecskeméti Autó- és Gépjavító Szövetkezet szervizszolgálata végzi a kereskedelemben, a vendéglátóiparban, valamint a földművesszövetkezeti egysé­gekben a hűtőgépek rendszeres karbantartását. A szervizszolgá­lat körzetébe jelenleg 500 nagy teljesítményű hűtőgép tartozik. Havonta átlag 160 kisebb javí­tást végeznek a szerviz dolgo­zói. Egy-egy télen pedig 25 hű­tőgépen kerül sor a generálj a- vítás elvégzésére. Képünkön: Karazsia Sándor dugattyúgyű­rűt cserél az egyik nagyjavításra beküldött hűtőgép motorjában. Fagyos a föld. nehéz megmozdítani. Ezt láttuk, amikor Já­noshalmára igyekeztünk. A Kunfehértói Állami Gazdaság előtt két Sztalinyec döntögette az országút szélén levő vastag törzsű, mély gyökereket eresztett akácfákat. A fagyos földdel azonban még ezeknek az erős munkagépeknek is elég volt megbirkózni. Megtudtuk, hogy egy nap alatt 18—20 akácfa „tűnik el” a kis­kőrösi traktorosok jóvoltából az országút mindkét oldaláról. (Pásztor Zoltán felvétele Bonyodalmak az átvétel koröl Január 16-ára egyezett meg tizenhat hizlalt növendékbika átadására az Allatforgalmi Vál­tatta! a felsőereki Rákóczi Ter­melőszövetkezet vezetősége. Reg­gel öt óraikor, mínusz húsz fokos hidegben ugyancsak dideregve, de annál szaporábban munká­hoz látott a szállító brigád. Fel­rakodtak a vontatóra és időben útnak indultak. Elindulni köny- nyű volt, de célhoz érni annál nehezebb. Ahol tegnap még jár­ható út volt, ott a szél reggelre hótor laszokat épített, s bizony míg a tanyáról a köves útra ér­tek sokszor meg kellett markol­ni a lapátot. Így esett, hogy kö­rülbelül féltizenkettőkor „ver­gődtek be” az átvevőhelyre. Közben az egyik átvevő 10 órakor telefonált az elnöknek, Török Pálnak, hogy elindultak-e már az állatokkal, s amikor az közölte, hogy már rövidesen meg is kell érkezniük az átve­vő úgy nyilatkozott, hogy min­den rendben van. Csakhogy mégsem így volt. Amikor megérkeztek az állatok­kal, a másik átvevő: Tamai György közölte az emberekkel, hogy néki most el kell mennie, de rövidesen visszajön, s majd akkor lebonyolítják az átvételt. Három óra múltán — fél há­romkor — meg is érkezett, s kü­lönös feltétellel állt elő: Ha negyedóra alatt végeznek Tc&fit Egy étteremben a meL fcttecn levő asztalnál ül­tek. Nyugdíjasoknak lát­szottak. Az egyik vé­kony, szemüveges, a má­sik szélesebb, kerek ké­pű. Előttük az asztalon lottószelvények, számva- gnáaók. — Látja — mondta a . fah •énebbik — maga el­titkolta, hogy a lánya már harmincöt éves és hassMBcai írt be, ezért nem volt három ta­lálatunk. — Nem igaz — hábo­rodik fel a másik. — Ugyan, én is daj­káltam — vág vissza amaz. — És a maga Mucusa, az sem ér semmit — replikázott most a szem­üveges. — Azt nem lehet mon­dani, csak az a baj, hogy nem fekete, hanem tar­ka. Nem tudtam szerezni még mindig egy fekete cicát, meg az is a bai, hogy nőnemű és a nők szubjektivek. — Egy macska ne le­gyen szubjektív. A pincér — aki ismer­te őket — közben meg­súgta nekem, hogy egy előre .elkészített lottótáb­lázaton a játékos kiscica egy kockát mozgat és ahol a kocka megáll, azt a számot teszik meg a szenvedélyes lottózók. Közben a kövérebbik bácsi újabb ellentáma­dásra készült. — A maga Teofilját is rég kiszuperáltam volna. — Ne bántsa őt, a múltkor is neki köszön­hettük a két találatot. — A Teofil, az egy tengeri malac — súgta a pincér — az a funkciója, hegy számokat húz. Látszott, hogy hamaro­san összevesznek. Nem is kellett soká várni, mert a kövérebbik kijelentette a Teofilról, hogy hülye, mire a szemüveges lesö­pörte a lottószelvényeket az asztalról. A kövérebbik erre fel­ugrott és elindult az ajtó felé, közben még vissza­kiabált: — Ilyen süket alakkal én nem lottózom többet! A másik sem maradt adós: — Magára meg egy macskát sem lehet rá­bízni — kiabálta vissza. Néhány nap múlva is­mét abban az étterem­ben ültem. Nagy csodál­kozásomra a két öreg a legnagyobb egyetértésben töltötte ki a lottószelvé­nyek tömegét. Ügy lát­szik, Fortuna istenasz- szony nemcsak egymásra haragította, hanem ki is békítette őket —ő —r a vagonba rakodással, akkor át­veszi a jószágokat, ha nem, ak­kor maradnak, mert néki sür­gősen Pestre kell utaznia ... A vonat indulásáig még egy óra volt, ami bőven elegendő lett volna a méréshez, berako­dáshoz. de a negyedóra kevés volt. Az átvevő beült az autó­ba, s mint aki jól végezte dol­gát, ott hagyta a fagyoskodó em­bereket. Az állomásfőnök jóvoltából és emberségéből mégis berakodtak egy üresen ott veszteglő vagon­ba, s étlen-szomjan. dideregve, az állatokkal együtt itt vészel­ték át. az ugyancsak zimankós téli éjszakát, illetve még a más­nap egy részét is. Mert az „ügy­buzgó” átvevők csak másnap délelőtt 11 órakor kerítettek sort az átvételre. Égy vélem: sokkal embersé­gesebb bánásmódot, több figyel­mességet érdemeltek volna azok, akik ebben a kemény télben a messzi tanyáról beszállítják a vágóra kerülő jószágot, s a ma­guk részéről mindent megtesz­nek, hogy a városi emberek el­látásában ne legyen fennaka­dás! Szalay János PETŐFI VBPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja PőszerkesztS' Weither Dán!»’ Kiadja: a Petdf! Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó? Mezei Tstván Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi tel efon közpotv 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-?' Belpolitika! rovat: 11-? Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság té Telefon: 17-09 Teri észt! a Magyar Pos- Ei őfizethető: a helyi postahivataloknál kézbesítőknél. Előfizetési dí1 1 hónapra 12 fonni Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: U-85 Index: 25 065 Döntik a fákat

Next

/
Thumbnails
Contents