Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-08 / 32. szám

1963. február 8, péntek S. oldal Ha nem is mindet egyszerre Mi lesz a Hattyú házzal? A Türr István Múzeum Baja kulturális életének igen jelentős tényezője. Néhány példa ennek bizonyítására. Január húszadi­kán nyílt meg a XX század magyar festőinek reprodukciós kiállítása, ezt megelőzően pedig a XIX. század nagy magyar festőinek műveit mutatták be. A város közönsége szereti és nagy érdeklődéssel látogatja ezeket a kiállításokat. Sajnos azonban a múze -’n olyan gon­dokkal küzd, amtxyeket — vele- ménj ünk szerint — feltétlenül orvosolni kell. Mindenekelőtt új helyiséget kellene biztosítani a raktáron heverő igen értékes képanyag — többek között Nagy István hagyatéka — kiállításá­nak. Kár, hogy a földszinten megürült üzlethelyiséget nem kapta meg a múzeum, mert ez­zel a teremkérdés elintéződött volna. Elhibázott intézkedés volt a Rudnay Gyula festőiskola át­építése is. Mostani helyén, ahol előzőleg is lakások, műtermek voltak, már olyan szűk a hely, hogy a növendékek képtelenek nyugodt körülmények között ta­nulni, dolgozni. S ha már a város képzőművé­szeti életével foglalkozunk, meg kell említeni, hogy nagy szük­ség lenne állandó kiállítási te­remre, ahol mód nyílna állandó tárlatvezetésre és a Baján élő művészek egyéni bemutatására is. Itt kell beszélni arról is, hogy sok olyan tér van még a Duna- parti városban, amelyet igen impozánssá, vonzóvá tehetne egy-egy szobor, például Nagy Istvánról vagy Teles Edéről, akiknek az emélékét csak egy- egy utca őrzi a városban. Ügy véljük, hogy Jelky András vagy Tóth Kálmán szobrához hason­lóan ezeket is megszeretné a lakosság. Mindezeket azért ajánljuk az illetékesek figyelmébe, mert foglalkoztatják a város közön­ségét is. Mészáros Fülöp Hég a h’deg sem csökkent! tanulási kedvüket... Kemény, hideg tél köszöntött ránk, ilyenkor, aki esek teheti, meleg szobába húzódik a kályha mellé. Kihalt, néptelen Kecel fő­utcája is. De az általános iskola ablakain kiszűrődő villanyfény arra enged következtetni, hogy bent a termekben szorgalmas munka folyik. Valóban, Kecelen a mezőgazdasági szakmunkás­utánpótlást biztosító nemrég be­indult mezőgazdasági szakmun­kásképző iskola hallgatói, meg­feledkezve még a hidegről is, a nagyüzemi termelés legjoOb módszereivel ismerkednek. A tanfolyam kétéves. Egy-egy évben 96 órát fordítanak tanu­lásra a hallgatók. A második év végén 3 hónapos bentlakásos tanfolyamon vesznek részt és a sikeres vizsga után megkapják a szakmunkás bizonyítványt. Az iskola nincs korhatárhoz kötve. Költségeit a megyei tanács fi­zeti. Figyelembe véve a község mezőgazdasági helyzetét, két ta­gozatot — kertészetit és szőlé­szetit — indítottak. Az előző tervek szerint egy csoport 25 személyből állt volna, de a nagy érdeklődésre való tekintettel három osztályt kellett szervezni, 33—34—37 főből álló létszám­mal. örvendetes tény, hogy a tanulók egynegyede nő. Mind­annyian a szakszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói. Előadók: Vén Albert ált. isko­lai tanár. Fodor Ferenc, a Ki­nizsi Szakszövetkezet agronó- musa és Ficsor Árpád, az ál­lami gazdaság vezetője. A hallgatók tanulási kedvét látva reméljük, hogy a létszám később sem csökken, és a sike­res vizsga után a község mező- gazdasága újabb szakemberek­kel gazdagodik. Udvarhelyi István | AZ eLBBN 17. HATODIK FEJEZET Méhány nap telt el azóta, hogy Aszker ebbe a Moszkva melletti, erődöktől kö­rülvett fogolytáborba érkezett Itt őrizték — elzárva őket a többiektől és egymástól — azo­kat a hadifoglyokat akiket Aszker hozott a frontról. Né­hány nap De milyen? Aszker szünet nélkül folytatta a ki­hallgatásokat. A bizonyos har­madik zászlóalj már vagy tíz egykori közkatonája és Unter- offlzterje volt a szobájában, de még egy tapodtat sem jutott előbbre Mindazok, akikkel ed­dig beszélt meglepő módon alig különböztek valamiben egymás­tól Mindannyian a „Teufel” di- Vizi motoros-lövész ezredének hc-rm”' k zászlóaljához tartoz­tak * csapat életében két per ».-n i eseménynek voltak tani. ogel fmok öngyilkossá­gának és Georg Homann Ge­freiter szökésének. Miféle em­ber ez a Homann? Semmi külö­nös nincs benne, olyan, mint a többi katona. Különben okosabb sokaknál, mert önként ment át az oroszok oldalára, és számít­hat arra, hogy jobb dolga lesz, mint ami órájuk vár, akik fog­lyul estek. Csak három hete, hogy Homann, mint kiváló ma­gatartást tanúsító katona, so­ron kívüli szabadságon volt oda­haza a szülővárosában, most pedig az ezredparancsnok pa­rancsa szerint, amelyet az egész zászlóalj előtt felolvastak, áru­lóvá nyilvánították, megfosz­tották katonai rangjától, min­den jogától és kitüntetésétől, letartóztatás és főbelövés vár rá. Lényegében ez az egész, amit Homannról tudnak, mert nem régóta teljesítenek szolgá­latot ebben a zászlóaljban. Mindössze három hónapja so­rozták ide őket. amikor átszer­vezték az ezredet. Aszker figyelmesen hallgatta a foglyokat. Feltett más kérdé­seket is, amelyek nem voltak kapcsolatban Homannal, hogy elterelje a figyelmet a kihall­gatás céljáról. Azt tapasztalta, hogy a fog­lyok készséggel válaszolnak a feltett kérdésekre. Vallomásaik nagyjából azonosak, össze nem beszélhettek, gondosan izolálták őket egymástól. Tehát igazat mondanak. Aszkemek természetesen mód­jában állt volna, hogy kihall­Kopott, málladozó épület, se­hogy sem illik hozzá a díszes név — Hattyú-ház. Szomorúan áll Kiskunfélegyházán, a város­házával szemben, mintha ott fe­lejtették volna, és most, a má­ban nem találnák a helyét Még az 1800-as évek elején épült klasszicista stílusban, községi kocsma és hússzék céljaira. Bér­lője sokáig Petro vies István volt, és így fia — Petőfi Sándor — valaha falai között töltötte gyermekkorát Ennyit a múltjáról. Mert ami vele kapcsolatban vitára adhat okot, az főleg jelenét, vagy még inkább a jövőjét érinti. Hosszú története van annak, miként vált az építészetileg is, de főleg irodalomtörténeti emlékek miatt értékes épület „botránykővé”. Neves szakkönyvírók a mezőgazdasági könyvhónap rendezvényein Vasárnap kezdődött megyénk­ben a mezőgazdasági könyvhó­nap. Mint hírül adtuk, a meg­nyitó ünnepséget Solton tartot­ták dr. Molnár Frigyes részvé­telével. A könyvhónap rendező bizott­sága és a Mezőgazdasági Könyv­kiadó neves szakkönyvírókat kért fel, hogy író—olvasó talál­kozókon ismertessék szakkönyv­kiadásunk helyzetét. Február 10-én Bíró Gyula, ismert állat- tenyésztő szakember látogat el Kalocsára. 12-én Csepregi Pál főiskolai tanár a tiszakécskei Béke Tsz-ben tart könyvismer­tetést és szaktanácsokkal látja el az érdeklődőket. 14-én dr. Szegedi Sándor, a Szőlészeti Kutató Intézet igazgatója Kis­Kezdődött a harc és a pár­tokra szakadás még az ötvenes évek elején. Egyik tábor az épület eredeti formájában tör­Jelenleg még Ilyen... ténő helyreállításáért küzdött, még kivitelezési tervet is készít­tetett. Az „ellenzék” lebontás­ra ítélte, mondván: — építsünk helyébe modern, sokemeletes házat, amely a város összképé­be hatásosabban Illeszkedik szont így vélekedett: „Nem vi­tatható, hogy a legjelentősebb hatásokat itt, Kiskunfélegyházán kapta a költő. Nagyobb meg­becsülést érdemelne tehát az utókortól Petőfi gyermekkorá­nak színhelye.” Már-már úgy látszott, hogy a helyi tanács és a Műemlékek Or­szágos Központjának megértő támogatásával rendbehozzák a sokat vitatott épületet. Új­ságcikkek közölték az örömhírt* amely annyira biztosnak lát­szott, hogy a Budapest—Kecs­kemét—Szeged című útikönyv már befejezett tényként tün­tette fel. Elképzelhető, milyen képet vágtak a dologhoz azok a turisták, akiknek múzeumot, szép árkádos házat ígért az útikönyv, de a valóságban csak bazársort láttak és elnyűtt, ösz- szedőléssel fenyegető épületet. Ha meggondoljuk, hogy a vi­lág valamennyi városában, Moszkvától egészen Párizsig — kegyelettel őrzik, eredeti stílu­sában meghagyva, minden nagy művész, legyen az író, költő, festő vagy zeneszerző — lak­helyét, sőt a szobákban múzeu­mot rendeznek be, ahová mesz- sziről sereglenek a látogatók, akkor érthetetlennek tűnik az a húzódozás, amely a Hattyú-ház rendbehozatala körül tapasztal­ható. Nem szabad azonban elfelej­teni. hogy a városkép művésri körösön találkozik az olvasók­kal. Ezenkívül a községekben szá­mos ankétot, kiállítást és meg­beszélést rendeznek. ame'vi>ken a járási szakemberek, mezőgaz­dászok, állatorvosok tartanak előadást a mezőgazdasági szak- könyvek szeretjéről, a korszerű termelés ismereteinek megszer­zésében. ■ •de remélhetőleg rövidesen már Ilyen len a Hattyú-bán..! És folyt a csatározás éveken át — eredménytelenüL „Miért volna szebb önnek a városunk, ha a Hattyú-ház eredeti for­májában maradna?” — kérdezte dr. Mezősi Károly múzeumigaz­gatótól egy névtelen levélíró. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete vi­gassa a századparancsnokot, akinek a beosztottja volt Ho­mann. ö bizonyára többet tu­dott volna mondani. De Aszker nem sietett ezzel. Először a sor­katonákkal kellett beszélni. Az ő vallomásaikból akarta tudni, miféle ember ez a parancsnok, hogyan kell vele szemben vi­selkedni. Schulz hadnagyról, a század­parancsnokról annyit tudott meg Aszker: igényes és szigo­rú, a parancs teljesítését min­den körülmények között meg­követeli, de igazságos. Semmisé­gekért nem büntetett, sajnálta a katonákat. És még egy: Georg Homann Schulz javaslatára ka­pott rendkívüli szabadságot. Aszker érezte, hogy álmosság környékezi. Majd leragadt a szeme. Felállt az asztal mellől, fel-alá járt a szobában, s hogy elűzze az álmosságot, rágyúj­tott. Ablakából a láger terüle­tének egy részét látta, a nagy lakóbarakkokat. Az egyik ba­rakk mellett egy fogoly-csoport jókora nyirfarönköket fűrészelt keresztvágó fűrésszel. Egy má­sik csoport egy földbe ásott osz­lopnál tett-vett, a friss földet döngölte az oszlop körül. Az egyik hadifogoly pedig „vas- macskával” a lábáD — már mászott felfelé az oszlopon, ezüstös színű hangszórót tartva a kezében. A távolabbi épületek ajtaján egy német lépett ki, mögötte pe­dig a kísérő őr ment. Kihallga­tásra hozták a soron következő hadifoglyot. Aszker az asztalhoz lépett, begombolta gimnasztyorkájá- nak a nyakát, megfésülte a ha­ját, s leült Néhány pillanat múlva már a folyosóról hallatszottak a lép­tek. Kinyílt az ajtó, s az őr be­vezette a foglyot. Aszker végig­mérte az ajtónál álló embert, s közben intett a kísérőnek, hogy távozhat. A német — éltesebb korú, köpcös, zömök, kissé gör­be lábú ember, nehezen lépdelt előre a szoba közepén álló szék­hez. Közben megbotlott valami ben, s majdnem elesett. Zavar­ba jött, elpirult. Amikor a szék mellé ért, nem mert leülni, ha­nem kérdően nézett Aszkerre. — Üljön le — mondta neki az őrnagy. A német végre leült, s térdé­re tette két nagy csontos kezét. Az ujjain egészen tövig voltak vágva a körmök. Megnedvesí­tette a szája szélét, s egy mély sóhajtás szakadt fel belőle. Sandán, vizsgálódva nézte a vele szemben, áz asztal másik oldalán álló, magas termetű szovjet tisztet. Észrevette, hogy a tiszt hátrafésült, szőkésvörös haja megritkult már egy kissé, a homloka feltűnően magas. Szürkés színű szeme nyugalmat, magabiztosságot sugároz. Cson­tos orrának nyergén egy finom kis görbület ült, arccsontja szé­les, álla határozottan ívelt. Gimnasztyorkája feszesen si­mult atlétakülsejű testére. Szé­les derékszíj övezte körül kes­keny derekát. A tiszt egész kül­seje erőről, energiáról, egész­ségről tanúskodott Miközben így vizsgálta a német — saját maga számára is meglepő mó­don — ügy érezte, hogy már nem fél ettől az orosztól. Arcá­nak merevsége mintha felenge­dett volna. (Folytatjuk^ és sajátosan egyéni arculaté­nak kialakításához ax új, kor­szerű épületek mellett az érté­kes és ritkaságszámba menő műemlékek megbecsülése én méltó formában történő helyre­állítása is szorosan hozzátarto­zik. A Hattyú-ház — rendbe­hozatala után — éppen nem za­varná a városkép harmóniáját* hanem tiszta, nyugodt vonalai­val, hangulatos árkádsorával új* jellegzetes színfoltja lenne. Ar­ról nem is szólva, hogy végre tágasabb helyhez jutna benne a könyvtár és megnyílhatna a rég várt Petófi-múzeum is. Mészáros László, a városi művelődési állandó bizottság el­nöke és lelkes Petőfi-rajongó — arról beszélt, milyen széles kör­ben jelentkezik most már a helyreállítás igénye és egyre több helyről hangzik el a kér­dés: — Mi vár a Hattyú-házra? Erről érdeklődtem a legille­tékesebbnél: — Dobos Ferenc­nél, a városi tanács vb elnöké­nél. Szavak helyett egy decem­ber 5-én kelt 219/1962. számú vb-határozattal válaszolt, mely szerint a város tervbe vette 1963. évben a ház átalakítását a már meglevő terv alapján. Az átalakítás összes költsége 1 200 000 forint, ebből a tanács 4—500 000 forintot a községgaz­dálkodás terhére biztosítana, a hiányzó összegre vonatkozóan pedig a megyei tanács vb-től kértek támogatást. Bár a határozat végleges sor­sáról még nem döntöttek, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának részéről megértés tapasztalható és minden remény megvan arra, hogy a legköze­lebbi vb-ülésen módot találnak a kért anyagi támogatás mielőb­bi biztosítására is. Ez annál inkább fontos len­ne, mivel a Hattyúház régóta vajúdó helyreállítása nemcsak a kiskunfélegyháziak, hanem a megye érdeke is. Hiszen jelen- '"séer> — egyik legnagyobb ma­gyar költőnkről lévén szó — nem korlátozódhat egy város szűk határai közé. VadűJ 7-------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents